• • • • • • • •

"Észre kell vennünk a kicsi jót is."

- Koncz Zsuzsa

• • • • • • • •

Liliána a ruháit válogatta a szekrényben, amibe előzetesen valaki bepakolt, de ötlete sem volt, hogy mit vegyen fel a családi összejövetelre. Az ajtókeretbe állt és az apró szobán átnézve az övéhez csatlakozó hálószobába kereste párját.

- Szívem - szólongatta a férfit. A herceg éppen az ingjét gombolta, amikor párja mögé lépett. A szőke lány hátulról a herceg derekára fűzte a karját és egy lágy puszit nyomott a gerincére- Nem tudom mit vegyek fel. Van valami protokoll, hogy ilyen eseményekre mit vegyek fel?

- Édesem - nevetett fel a herceg- Sok mindenben a rendelkezésedre állok, de a ruhák nem az én asztalom. Beszélj Katalinnal. Ő biztos tud segíteni- Liliána megforgatta a szemeit, majd még egy gyors csókot lehelt párja frissen borotvált arcára és már tova is libbent. Kilépett a folyosóra és a walesi hercegné keresésére indult. Mindenkit leszólított, aki éppen szembejött vele és már vagy 15 perce bolyongott mire végre meglelte a nőt.

- Ne haragudj, hogy zavarlak bizonyára rengeteg dolgod van, de olyanban szeretnék tanácsot kérni, hogy mit viseljek erre az összejövetelre, mert őszintén ötletem sincs- ujjait tördelve ismertette a problémáját a fiatal nő, miközben Katalin egy meleg mosollyal hallgatta.

- Ne gondolj nagy dologra, igyekszünk ilyenkor egy családias környezetet megteremteni. Ha ez segít akkor megnézhetjük az itteni gardróbom biztos találunk neked valamit. Körülbelül egy magasak vagyunk így a hossz sem lehet akadály- a hercegné belekarolt Liliánába, majd megindult egy irányba- Egyébként meg kell jegyeznem gyönyörű színe volt a kosztümödnek. Én is úgy szeretem a kosztümöket, de azért a hosszabb ruhákat jobban kedvelem. Te, hogy állsz a ruhákkal?

- Nincs gondom velük, de természetesen ízléses kereteken belül. Például a combom felének a felénél ne érjen feljebb a ruha alja. Az már enyhén feszélyezne- válaszolta.

- Ne aggódj olyat itt nem találsz - nevetett fel a barna hajú középkorú nő- Lotti szemezget mostanában ezekkel a fajta ruhákkal. A bátyja ismerőseinél látta őket és most próbálgatja a szárnyait. Ráadásul tinédzser így még inkább megnehezíti a dolgom. György most még nyugodt kamasz, de az apjából meg belőlem kiindulva fel kell készülnünk az egyetemi éveire. Lajost meg jellemeznem sem kell... Az újságok tökéletesen megteszik helyettem- Liliána arcára egy mosoly kúszott fel a mellkasában pedig melegség áradt szét- De szerencsére neked nincsenek ilyesmi gondjaid. Imádom a gyerekeim tényleg, de néha képesek teljesen padlóra tenni. Te is szeretnél majd gyerekeket? - a szőke nőnek tetszett, hogy őszinte érdeklődéssel kérdezte. Nem spekulált, hogy úgyis lesz, hanem érdeklődött.

- Szeretnék persze- felelte - imádom a kisgyerekeket és szerintem nincs annál szebb öröm a világon, mint amikor a saját gyermeked tarthatod a karodban. Kettőt vagy hármat szeretnék az az igazság. A nemük természetesen mindegy, de szerintem minden anyuka álma, hogy az idősebbik fiú megvédje a kishúgát. De ha már itt tartunk Sarolta folyamatos intései is hihetetlenül aranyosak a testvérei felé- Katalin felnevetett.

- Ne is mond. Folyamatosan kioktatja őket. Nekem végül is nem baj, mert így nem én vagyok a rosszfiú. Régen úgyis mindig az én szerepem volt a rossz zsaru, míg Vilmos volt a jó zsaru. Ez igazából a mai napig nem változott- eközben a két nő elkezdett Katalin gardróbjában kutatni valami viselni való után. Végül egy babakék darabot húzott elő, amit saját teste elé tartva mutatott be Liliánának- Mit gondolsz? - a lány imádta a ruhát. A ruha nyaka garbójellegű, háromnegyedes ujjakkal, gumírozott anyagból. A derekán fehér bőröv volt rávarrva az övtől lefelé pedig pamut szoknya redőzve.

- Ez gyönyörű - adott hangot gondolatainak főhősünk kezével végig simítva- Ezek a ruhák úgy vannak rád varratva?

- Némelyik igen, de nem az összes. Ezt például a neten találtam és rögtön kellett nekem. Ilyenkor roppant mód boldog vagyok, hogy van egy lányom, mert vele nagyon könnyű ilyenekről beszélgetni.

- Az biztos. A kosztümjeimről képes volt 1 órát beszélni- emlékezett vissza mosolyogva Liliána. A walesi hercegnét figyelve egy kérdés bukott fel a fejében, ami lyukat fúrt az oldalába- Kérdezhetek valamit? Nem muszáj rá természetesen válaszolni, ha nem szeretnél.

- Nyugodtan kérdezz csak.

- Azt tudom Meghan, hogy élte meg a becsatlakozást, beházasodást. De te? Mármint te voltál a buli hercegnő, mindenhol volt valaki a nyomodban- Katalin leengedte a ruhát, majd a közelben lévő fotelre terítette. Fejével intett egyet, mire az addig teremben tartózkodó frakkos emberek távoztak a helyiségből. Katalin meg mindig néma csendbe burkolózva lépett az egyik kisasztalhoz majd töltött két pohárba a mézszínű italból. Liliána ujjait tördelve várta a választ, de legszívesebben már visszaszívta volna bugyuta interpellációt.

- Amit most elmondok az ezt a szobát nem hagyhatja el- szólalt meg végre az asszony. A némaságot szinte szelte hangja. Liliána bólintott, majd megköszönve elvette a poharat beszélgető partnerétől. Belekortyolt az italba és konstatálta, hogy az itóka bizony nem más, mint whisky. Méghozzá nagyon finom fajta- Meghan és Harry kitárta a világnak a titkait, de senki nem tette fel a helyes kérdéseket. Mindenkit ugyanaz érdekelt. Vilmos, hogy élte meg ezeket? Mi a véleményünk az igazmondásukról? Azt viszont senki nem kérdezte meg, hogy igaz-e mindaz, amit a világ elé tártak. Természetesen nekem sincs száz százalékban igazam, hiszen a valóság a két "igazság" között van. Mi is máshogy latunk dolgokat és máshogy éltünk meg beszélgetéseket és ők is. De Vilmos soha nem bántotta Harryt. Soha nem lökte fel. Testvériesen ráütöttek a másik vállára, de azt nehezen lehetne bántalmazásnak nevezni. Mi is láttuk a filmet és a könyvet is olvastuk. Biztos, hogy nehéz lehetett nekik. Mindenkinek nehéz ebben a családban. De nem mi tettük nekik a legnehezebbé. Károly kísérte oltárhoz Meghant. Ennyire törődött mindegyikőjükkel. Nem mondom azt Liliána, hogy rossz emberek, de ehhez nem volt joguk. Aki ebbe a családba született vagy beházasodott azt kell legelőször megtanulnia, hogy a családi drámának a falakon belül kell maradnia. Nem sikerül mindig itt tartani, de nagyon igyekszünk. Ettől marad meg a felsőbbrendűségünk és a tiszteletünk. Ők viszont ezt megszegték. Ami pedig engem illet- a hercegné is egy nagyot kortyolt az italba, majd ismét a némaságot választotta. Liliána nem kívánta siettetni így ő is csak kortyolt- Nehéz volt. Vilmosnak feladtam a leckét. Hosszú hónapokig könyörgött, hogy legalább egy randira menjek el vele. És pontosan a címe miatt utasítottam vissza újra és újra. Míg végül beadtam a derekam és őszintén volt olyan pillanat, amikor azt kívántam bár ne így tettem volna. De ha most végigtekintek az életemen és a családomon nem bánok semmit. Ugyanúgy döntenek mindenben, mint akkor. A fotósok... Ők sajnos olyanok, mint a vírusok. Ellepnek mindent az életedben. És az orvosságot meg nem találtak fel. Csak sejthetem mi játszódik le benned, ezért nem is etetlek olyan közhelyekkel, hogy tudom min mész keresztül, jobb lesz és a többi. Nincs két egyforma eset. Így amit tanácsolni tudok neked az az, hogy tarts ki. Törődj a szeretteiddel, a barátaiddal. Minden csoda 3 napig tart. A te esetedben talán inkább 3 hónapig, de a lényeg a mondandómnak, hogy le fog csengeni. És utána jobb lesz- a szőke fiatal nő elmosolyodott, majd a hercegné nyakába ugorva ölelte meg. Katalin szorosan fűzte újdonsült barátnője köré karjait és mindketten megállapították, hogy az ő kapcsolatuk, akar hosszútávú is lehet.

-O-

A teadélután már nagyban zajlott, Liliána pedig kezdett belefáradni nevének ismételgetésébe. Annyi új emberrel találkozott a mai nap folyamán, hogy talán 3 kezén nem tudná megszámolni. A lába már sajgott a magassarkú kínzó szorításától és hányingerrel is kellett harcolnia. Christian is eltűnt mellőle, amit ugyan nem róhat fel neki mégis jobban esett volna neki, ha valaki ott áll a háta mögött támogatásnak.

- Ha megbocsájtanak elrabolnám egy pillanatra Liliánát- libbent be a társalgás közepébe Meghan Markle. Egy gyönyörű lenge sötétkék ruhát viselt, ami kiemelte derekát terhességéből visszamaradt lógó bőrt viszont elrejtette. Fekete tincsei mindenféle külső hőhatás nélkül omlottak vállára. A szőke fiatal nő elnézést kért, majd követte a Sussexi hercegnét- Láttam el kéne a segítség. Szívesen - mosolyogva nyújtott át neki egy pohár pezsgőt, amit a nő csak egy mosollyal köszönt meg.

- Mindannyian annyira...- próbálta megtalálni a megfelelő szavakat, de hiába is volt hatalmas szókincse nem találta az ideillőt.

- Előkelők- fejezte be helyette a mondatot - De ez nem is baj. Ha nem lennének azok Harry és én a palota közelébe sem jöhetnénk.

- Ezt, hogy érted?

- Ha nem kellene ennyire adniuk a külsőségekre előkelőségükből fakadóan hidd el nekem, hogy a dokumentumfilm és Harry könyve után páros lábban rúgtak volna ki minket a családból. Néhányan még most is ezt tennék - a hercegné belekortyolt a pezsgőspohárba majd nyelvével benedvesítette ajkait- Be kell valljam nem az volt életünk legokosabb döntése. De ezt nem mondhatod el senkinek, hogy ezt kijelentettem.

- Lakat a számon - ígérte meg a szőke miközben kezével egy lakat lezárását imitálta és elhajította a kulcsot- Csak részleteket láttam a filmből. Nem akarlak megbántani, de amit ott és a könyvben állítottatok nem volt túl...

- Szép? Igen tudom- felelte a hercegné. Ismét belekortyolt az alkoholos italba, majd a távolba révedt, mintha gondolkozna azon mit is mondhatna.

- Az én véleményem nem sokat ad a latba, így nem is muszáj meghallgatnod - Meghan egy bólintással jelezte, hogy megértette, majd kíváncsian várta a folytatást - Én hiszek az ártatlanság vélelmében és a válási tárgyalásokon megtanultam, hogy mindig a két fél között van az igazság. Sosincs az, hogy csak A-nak, vagy csak B-nek van igaza. Félúton van a faktum. És szerintem ez a ti esetetekre az egyik legigazabb. Nem mondom azt, hogy titeket nem ért sérelem a család részéről, de azt sem hiszem, hogy csak ti voltatok az áldozatok- Liliána úgy érezte nem kell többet mondania, így megsimította a hercegné vállát, majd arrébb lépkedett. Tekintetét végigfutatta a termen és végre kiszúrta párját, aki kivételesen egyedül volt. Mosolyogva odalibbent mellé a nő és egy csókot lehelt az arcára.

- Na mindenkivel megismerkedtél? - érdeklődött a herceg, miközben kezét kedvese derekára helyezte. Mutatóujját óvatosan fel-le mozgatva cirógatta az érintett területet, szemével pedig próbálta magába szívni szerelme szépségét.

- Igyekeztem. Habár nem mindenki volt vevő a társaságomra, de ez tök rendben van. Nem kedvelhet mindenki mindenkit - magyarázta főhősünk- Na és te? Megszerveztél mindent, amit kellett?

- Meglepő, de igen. Már csak pár apró simítás és minden tökéletes lesz. Nagymama remélem örülni fog a meglepetésének- Liliána ismét elmosolyodott, majd megsimította a férfi enyhe borostával borított arcát.

- Minden tökéletes lesz. Hidd el! Nagyon jó munkát végeztél.

Kár, hogy nem is sejtették Liliána eme kijelentése mennyire is hamis.