• • • • • • • •

"Miért van az, hogy amikor sürgősen el akarunk jutni valahová, akkor az utazás mindig maga az örökkévalóság, de ha nem kell sietni, akkor máris megérkezünk?"

- Rachel Abbott

• • • • • • • •

Habár Adrian csak 8 órakor kopogott ideiglenes főnöke szobájának ajtaján, ő akkor már rég talpon volt. Minden poggyászát átnézte 3-szor miközben a még fél kómás barátnőinek magyarázott folyamatosan. Fiona néha felnyögött az ágyban a fejfájás okozta problémák miatt, majd egy párnával és takaróval kivonult a fürdőbe és befeküdt a kádba. Liliána utána ment volna leellenőrizni minden rendben van-e, de túlságosan le volt foglalva a saját életével. Életében először hallgatott a környezetére és nem szobatársa hogylétével törődött, hanem önmagával.

- Baszki remélem szeretnél a Big Ben-ről képet küldeni- motyogta Emili állát tenyéren támasztva miközben laposakat pislogott- Vagy tudod mit? Mehet a fenébe a Big Ben. A palotában készíts képeket!

- Nem tudom, hogy megengedett-e- felelte a lány, miközben ismét átnézte kistáskájának tartalmát. Első két hajtincse látókörébe hullott, míg a többit félig feltűzte egy, a kosztüméhez passzoló, hajcsattal a másik fele pedig a háta közepére simult. Fehér ingjének felső két gombját kigombolva hagyta, hogy látszódjon a nyaklánca. Halvány citromsárga blézere még a szekrényen lógott egy vállfán, nem akart beleizzadni a nő. Liliánának ugyanabból a szettből van vagy 6 különböző színben, mindegyikhez passzoló táskával és még hajcsattal is. A fiatal nő tinédzser korában valamilyen oknál fogva, valószínűleg a divat miatt, nem volt hajlandó színes ruhákat hordani csak feketét fehéret és szürkét. Aztán amikor elkezdett az irodában dolgozni gyakornokként ráérzett a színes ruhák ízére, és talán még függőjévé vált. De tény, ami tény, hogy a színes ruhákban sokkal barátságosabb kisugárzása van. Szemét jelenleg csak szempillaspirál keretezte, ajkát pedig egy bordó rúzs díszítette- Istenem! - sóhajtott fel- Nagyon izgulok.

- Ez teljesen természetes- felelte Karina az ágyában fekve szintén alig bírta nyitva tartani a szemét. Jelenleg nem igazán értékelték barátnőjük hívását. Liliána eközben bepakolt egy csomag tampont ugyanis jó öreg Mikulás barátja úgy döntött ez a legtökéletesebb idő arra, hogy beugorjon 1 hétre. Az arca még pattanásosabb lett, a hasa úgy fáj mintha kalapáccsal ütlegelnék, azonban most nem volt ideje a női lét botrányos hátrányaival foglalkoznia. Fel-le járkált a szobában mindent újra és újra átnézve, azzal sem törődve, hogy a másnapos (vagy inkább aznapos) barátnője már legszívesebben kidobná. Adrian eközben a már összepakolt táskákat elkezdte lehordani a kocsihoz, ugyanis kerek 4 perc múlva indulásra készen kell lenniük.

- Oké lányok most le kell tennem, de majd még írok mielőtt felszállunk és meg is csörgetlek titeket, ha leszálltunk- hadarta Liliána, majd még sem várva a választ kinyomta a telefont. Magára kapta a blézert, a már behúzott bőröndjét kezébe fogta, majd el sem búcsúzva Fionától kilépett jelenlegi otthonából és lefelé vette az irányt. A lépcsőn menet kinézett az ablakon a lány a szemét pedig rögtön kiszúrta a pár napja felállított kordonok mögött tolongó tömeg. Mind rá vártak. Egy apró hibára, amin csámcsoghatnak és botránkozhatnak. Azonban Liliána megfogadta, hogy ezt nem fogja megadni nekik. Igyekezett a lehető legtökéletesebb oldalát mutatnia. A kollégium ajtaján kilépve Adrian rögtön hozzásietett és átvette a poggyászt, majd miután azt is betette az autó csomagtartójába, kitárta a hátsó ajtót a lánynak, aki intett még egy utolsót a kattogó kameráknak, majd beült a járműbe. Elővette telefonját, majd írt egy üzenetet hercegének a helyzetről, ami jelenleg körbeveszi őt. A férfi is beszállt a kormány mögé, majd gyújtást adott a motornak, ami hangosan bőgött fel, majd kikanyarodott az útra és rögtön a reptér felé indult. Liliána idegesen rázta jobb lábát, miközben beleveszett az út mellett álló fák sorába. Nézte, ahogy a vaskos növény megjelenik, majd pár másodpercen belül el is tűnik. Mintha ott sem lett volna. De ezzel egyidőben megjelenik egy ugyanolyan is. Helyettesítődik. Tovább vitte a gondolatmenetet, azonban Adrian megtörte a csendet.

- Izgatott kisasszony? - a visszapillantó tükörben egy mosolyt küldött főnökének, majd tekintetét ismét az útra vezette, ahogy az autó falta azt.

- Az ideges találóbb kifejezés. Találkozni fogok a brit királyi családdal. Mármint félre ne értse nem akarom ledegradálni a dán családot, de ők hála Istennek nem annyira botrányosak, mint a brit család- Liliána nem igazán így akarta kifejezni magát, de Adrian csak jóízűen felnevetett.

- Értem én ne aggódjon. Azonban el kell, hogy mondjam nincs mitől félnie. Amennyi "szabályszegés"- mutatott idézőjelet fél kézzel a férfi- van abban a családban, maga lesz a megtestesült tökéletesség. A pukedli-protokoll meg van? - Liliána bólintott, majd gyorsan ledarálta a tanultakat Adrian pedig elégedetten bólintott. Eközben a motor halk duruzsolása leállt Liliána pedig realizálta, hogy megérkeztek úticélukhoz. A reptér főbejárata előtt kordonok mögött ott álltak az újságírók és kamerások akár egy csorda és amint érzékelték az autó jelenlétét artikulátlan kiabálásokat eresztettek el és eszeveszettül elkezdték nyomkodni azt a bizonyos gombot a kamerájuk tetején. Liliána abban sem volt biztos, hogy szerencsétlen gépek egyáltalán tudták követni a kezelőjük tempóját. Mosolyogva intett egyet jobbra majd egyet balra is és sietősen bement az épületbe, ahol már ott várt rá Christian körbevéve jó pár öltönyös dolgozóval. A két fiatal egymás felé indultak, majd, amikor félúton találkoztak mindketten szorosan a másik karjaiba bújtak. Betegesen meg akarták csókolni egymást, azonban tudták, hogy ezzel várni kell addig ameddig a kíváncsi tekintetek le nem szakadnak róluk. Liliána minden jelenlévőnek illedelmesen bemutatkozott és kezet fogtak, majd a forgatag közepén elindultak a rájuk váró repülőhöz.

- Ne ijedj meg, de- kezdte a herceg, ami a nőt rögtön sóhajtásra késztette. Nincs annál rosszabb bevezető, mint ne ijedj meg, de... Olyankor teljesen mit mond az illető egyértelműen negatív hatása lesz- Kint is fognak állni fotósok, akiknek majd meg kell állnunk egy pillanatra mielőtt felszállunk- Liliána elnyomta a fintort, ami éppen fel akart mászni arcizmaira, inkább csak bólintott. Christian-nek pedig igaza is volt. Amint kiléptek a hűvös levegőbe a kis csoport rögtön velük foglalkoztak. A kérdések repkedtek, azonban dán nyelven, így Liliána egy szót sem értett. Helyette csak szépen mosolygott, akár egy ékkő a férfi karján.

- Fenség, van valami pontos elvárása az úttól? - Christian szintén egy lágy mosolyt erőltetett az arcára, úgy válaszolt.

- Természetesen az, hogy minden részletet sikeresen letisztázzak és leszervezzek Őfelsége, Károly királlyal a Királynő születésnapi ünnepségével kapcsolatban.

- Ehhez tulajdonképpen miért is szükséges Liliána kisasszony? - a fiatal nő egyik arcizma a neve hallatán megrezdült, azonban nem hagyta, hogy letörölje a mosolyt az arcáról a tudat, hogy úgy beszélnek róla, hogy neki fogalma sincs mit.

- Biztosra veszem, hogy mindannyian tisztában vannak azzal a bizonyos mézes hetek fogalommal, amit akkor használunk, amikor egy kapcsolat elején a két fél teljesen egymásba van bolondulva és minden időt együtt kívánnak tölteni - kezdte a férfi, miközben ujjait ráfűzte párja kihűlt kezére és lágyan megszorította- Úgy érzem felesleges tagadnom, én jelenleg ennek az időszaknak a közepén vergődők- a tömeg egységesen felnevetett a herceg pedig folytatta - Nincs különösebb oka a Kisasszony részvételének, azonban sokkal jobban örülök annak, hogy velem tart, érzelmi okokból.

- A dánok adójából utazik a Kisasszony? - Christian legszívesebben megforgatta volna a szemét, mert utálta bevallani, ha tévedett. Márpedig őt figyelmeztették erre a kérdésre, azonban a férfi biztos volt magában, miszerint ilyen gondolat meg sem fordul az emberek fejében. Tévedett. Ezt az érzést pedig ki nem állhatta.

- Nem. Liliána ragaszkodott hozzá, hogy kifizessen egy akkora összeget, ami felér egy oda-vissza repjegy árával- Christian látta a meglepődést a szemekben ettől pedig dagadt a melle. Igaz, ami igaz ő alapnak vette volna, hogy a lány ingyen utazik, azonban párja ragaszkodott ahhoz, hogy legalább a repjegynek megfelelő összeget kifizethesse- Most pedig, ha megbocsátanak szoros az időbeosztásunk, így muszáj lenne indulnunk - tette hozzá diplomatikusan, majd intett egyet és Liliána derekát átkarolva lépdeltek fel a fém fokokon, amik a repülő tárgy ajtajához vezetett. Christian beengedte maga előtt udvariasan a hölgyet, majd ő is követte. Liliána megbabonázva nézett körbe az első osztály szintű belső téren. A padlóra tengerzöld szőnyeg volt leterítve aranybetéttel két oldalán 2-2 fehér bőr fotel várta az utasokat. A fiatal férfi levette kabátját, majd kigombolta zakóját és leereszkedett az egyik ülőalkamatosságra. A kikészített vizes palackból töltött két pohárba frissítőt, majd az egyiket kedvesének nyújtotta míg a másikat megtartotta magának. Liliána is levedlette a meleg ruhákat és követte a herceg mozdulatsorát. Teste besüppedt a szivacsba a bőranyag szinte simogatta bőrét.

- Mindig így utaztok? Akárhová mentek? - kezdeményezett társalgást a nő.

- Amikor gyerekek voltunk akkor nem. A nagymamám és Atyám igen, de édesanyám és a testvéreimmel olyan repülőn utaztunk, ahol mások is voltak. Nagymama szerint attól még, hogy előkelők vagyunk, ugyanúgy emberek, így nem szokhatunk hozzá a teljes luxushoz- felelte Christian.

- Egy palotába nőttél fel- nevetett fel a lány - még meg is fürdettek!

- Jó hát azt nem állítottam, hogy ezt az elvet mindenesetben követtük - nevetett a férfi is. Beállt közéjük a kellemes csend. Az a fajta amelyik lágyan simogatja a lelked. A két kozmosz egymásba csimpaszkodott egy saját világot létrehozva nem törődve semmi mással. Mindegyikük ajkára a boldogság felfaragott egy mosolyt, amely napsütésként ragyogta be a másik lelki világát.

Christian egyik kedvenc dolga a lányon az a mosolya volt. Ha igazán őszintén mosolygott a mosolya akkora volt, hogy még a legszomorúbb ember is követi a példáját. A másik top szépség a lányban a szeme volt. Hatalmas bambi szemek a világ legzavarosabb színkavalkádával. Hol zölden hol kéken csillog, de ha úgy kerül megvilágításba még barna pöttyöket is találhatunk az íriszekben- Annyira boldog vagyok, hogy velem tartottál. A világ legszerencsésebb embere vagyok- Liliána szíve olyan gyorsan és hevesen vert, még a mellkasán is látni lehetett. Egy szó égette ajkait. Egy válasz, amit a férfi is már oly rég kiakart mondani, de mindketten féltek a reakciótól. Tisztában voltak kapcsolatuk haladásának gyorsaságával, azonban azt is tudták, hogy az érzéseik valósak. Mindent elsöprően valósak.

- Te is megérted azt a foltot a kabátomon- ismét felnevettek, ebben a pillanatban a repülő pedig elkezdett morogni.

- Kérem kapcsolják be öveiket, megkezdjük a felszállást - szólt egy egyenruhába bújtatott nő, majd amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan távozott is. A két fiatal eleget tett a kérésnek, majd némán az ablakon keresztül figyelték, ahogy a tudománynak köszönhetően a vasmadár lassan a levegőbe emelkedik a fizika törvényeivel harcolva. Liliána ámultan bámulta az alattuk elterülő miniatűr életét. Nem most utazott életében először repülővel, de minden alkalommal elvarázsolta őt a látvány. Christian azonban nem tudott a látvánnyal törődni, kozmoszait le sem bírta venni párjáról. Ahogy gyermeki csodálattal nézett ki az üvegen ajkára órási mosoly terült szét, ami beragyogta az egész járművet. A 2 órás repülőút nagyrészt némaságban telt. Mindkét utas mélyen a gondolataiba süllyedt. Christian fejben gyakorolta a szöveget, amit majd a Királynak kell elmondania Liliána pedig fejben próbált megbékélni a ténnyel, hogy ő most bizony találkozni fog a brit királyi családdal.

- Milyenek? - törte meg a csendet a fiatal nő.

- Mik milyenek? - a férfi felé fordította kozmoszait egyik szemöldökét enyhén megemelte.

- A királyi család. Te már találkoztál velük nem? - Christian odébb csúsztatta a lapot maga elől, majd könyökét térdére támasztva előre dőlt.

- A brit monarchia eléggé megoszló. Ők azok, akik mindig szerepelnek a sajtóban valamilyen indoknál fogva. Botrányok, viták, kibékülések. Az ő propagandájuk 60 %-a ezekre épülnek ezzel sajnos háttérbe szorul az igenis dicséretes jótékonysági munkájuk. Azonban az emberek arra a 60%-ra kíváncsiak- kezdte diplomatikusan. Ujjait összefűzte, magatartása megkeményedett- De mint emberek... Emberek. Nem tudok jobb jelzőt találni rájuk. Ők is ugyanúgy elkövetnek hibákat, mint mindenki más a különbség viszont az, hogy nekik ezeket titkolniuk kell. Ugyanúgy ahogy nekünk is. Azonban sajnálatos módon a brit királyi családon egy élesebb nagyító van figyelve és kielemezve minden lépésüket. Ez pedig elég kapcsolatromboló tud lenni. Tudom, hogy nem ilyen válaszra számítottál, de szeretném, ha te magad döntenéd el milyen emberek és nem hagynád, hogy befolyásoljon bármi is. Legyen az sajtó, kitaláció vagy akár én- Liliána mélyen beszívta a levegőt ajkaira még szélesebb mosoly kúszott. Az apró, rögzített faasztal felett áthajolva ajkait a férfiénak nyomta, majd nyelvét átcsúsztatva mélyítette el a csókot. A herceg tenyere kedvese arcára simult, míg másik kezét a nyakára vezette. Mindketten elemelkedtek a székből, közelebb hajolva egymáshoz. Egyre intenzívebben és intenzívebben akarták kifejezni érzelmeiket így a túlfűtött pillanatban a herceg elvált szerelme ajkaitól, majd ennyit mondott:

- Szeretlek- kapkodták a levegőt, de szívverésük talán még a heves lélegzetvételnél is gyorsabb volt. A lány először csak ingáztatta a szemét a férfi arcán, majd, amikor az az egy bizonyos szó végre eljutott tudatáig boldogan felnevetett.

- Szeretlek - suttogta, majd ismét közel hajolva hozzá ajkait az övére nyomta.

Ott abban a pillanatban több ezer méter magasan csak ők voltak és a szerelmük. A gyorsan bimbódzó és kivirágzó szerelmük, amit semmi nem tud eltaposni. Legalábbis akkor még ezt hitték.