• • • • • • • •

"A játékot nem a tét teszi játékká; az ember a győzelemért játszik, aztán beváltja a zsetonjait, érjenek bármennyit."

- David Rosenfelt

• • • • • • • •

- És aztán a helyemre küldött, amivel elismerte azt, hogy nyertem- mesélte mosolyogva Liliána miközben hercege ágyán ült és figyelte, ahogy a férfinak megkötik a nyakkendőjét. Őszintén szólva a győzelme olyan szinten feldobta a hangulatát, hogy eszébe sem jutott a bál, amire ma fel kell készülnie. Sem a holnapi utazás. Felkászálódott az ágyból és a tükörhöz lépett Christian mellé. Egy brokátvörös estélyi ruha volt rajta, aminek a felsőrészét arany hímzés díszítette. A ruha fedetlenül hagyta a vállát és a mellkasát, a két pánt a felkarján pihent. Terebélyes szoknyája vagy 4 réteget rejtett és egy hálós abroncsot. Liliána tényleg úgy érezte magát, mint egy hercegnő. Először semmiképp nem akarta elfogadni a ruhát, azonban miután megtudta, hogy Christian maga választotta ki a vigyora levakarhatatlan lett. Ahogy minden lépésnél a fehér alsó szoknya alja ki látszik Hamupipőke és Belle jut eszébe. Sötétszőke tincsei vastag loknikba omlottak vállára az első két tincset hátrafogták.

- Nagyon büszke vagyok rád- fordult Christian a kedvese felé miután végeztek a csokornyakkendővel. Kezét a lány bársonyövvel borított derekára fűzte majd ujjaival a hátul leomló masnit kezdte piszkálni. Liliána arcát egy gyönyörűen kidolgozott smink borította. A szemhéjpúder árnyalatos volt, nagyon halvány, a piros és az arany színt ötvözte. Egy leheletvékony és nem túl hosszú tusvonal, szempillaspirál és természetesen a ruhához passzoló árnyalatú vörös rúzs. A pattanások és a miteszerek nagy részét elfedte az alapozó, ami nem igazán tesz jót a bőrnek, de ezzel nem mert vitába szállni a nő. A két fiatal nézték egymást, míg nem a férfi megtörte a csendet.

- Hihetetlenül gyönyörű vagy- suttogta- El sem hiszem, hogy az enyém vagy.

- Pedig muszáj elhinned- nevetett fel a nő átölelve párja csípőjét ölelve- Mert nem nagyon tervezek máshoz tartozni.

- Nagyon mérges lenne Betty, ha most megcsókolnálak?

- Valószínűleg igen- az ügyvédpalánta csengő kacaja töltötte be a teret, Christian pedig rájött, hogy egész életében ezt akarja hallgatni. Liliána nevetését, ami még egy síró embert is mosolygásra késztetne.

- És te mérges lennél, ha azt mondanám szeretlek? - csúszott ki a Herceg ajkain. Mindketten megfagytak. Christian félt a választól és úgy érezte talán most szúrta el. Liliána pedig nem tudta, hogy mit válaszoljon. Ehelyett inkább ajkait hosszan a hercegére nyomta.

- Szeretlek- suttogta a nő, amikor elvált kedvesétől.

- Szeretlek- a férfi ajkára egy levakarhatatlan mosoly kúszott fel és ismét megcsókolták egymást. Hirtelen nem voltak kamerások, újságírók, etikett tanárok. Nem volt senki más rajtuk kívül. Minden békés volt és rózsaszín köddel borított. Mindketten a szívük mélyén azt kívánták bár örökre így maradhatnának. Ketten ebben a szobában minden külső inger nélkül. De hamar vissza kellett csöppenniük a való életbe, amikor is hangosan kopogtak az ajtón- Tessék- kiáltott ki a Herceg miközben elhúzódott a nőtől.

- Őfelsége Margit Királynő- jelentette be a frakkos férfi, majd meghajolt és beengedte az uralkodót. Liliána pukedlizett míg Christian fejet hajtott. A Királynő teljes pompában belibbent a szobába. Egy fehér ruhát öltött magára, ami vörös kövekkel volt kirakva, a vállán pedig keresztbe ott lógott egy vörös szalag, ezzel jelezve a titulusát. Kontyozott hajába volt tűzve a színsémába tökéletesen beleillő korona. Nyakában egy Moussaieff gyémánttal kirakott nyakék lógott, kezét pedig egy Liliánával megegyező fehér selyem kesztyű fedte egészen a könyökéig.

- Gyönyörűek vagytok kedveseim- tette össze a két tenyerét az idős nő- Micsoda fess fiatalember vagy drágám- pillant unokájára, majd elé lépve megigazította a Liliána ruhájához passzoló nyakdíszt- Liliána, kedvesem- fordult a lány felé- Elrabolhatlak egy pár pillanatra? Szeretnék adni neked valamit- a fiatal nő a mellette állóra pillantott, aki mosolyogva bólintott, majd egy lágy csókot hintett a homlokára és visszafordult a tükörhöz. A nő az idős asszony mellé lépett, majd őt követve vágtak át a folyosókon. A már jól ismert érkező mellett elhaladva balra fordultak és elindultak lefelé a lépcsőn. Magassarkújuk hangosan koppantak minden lépésnél a márvány lépcsőn, mígnem a legaljára értek. Az ajtó előtt 2 mellényes férfi állt mindkettőjük füléből zsinór lógott, majd, amikor meglátták a Királynőt mindketten meghajoltak, majd motyogtak valamit dánul a kis headset-ükbe. Az idős asszony az ajtó elé lépve beütött négy számot, mire az ajtó hangosan sípolva kinyílt előttük. Ha Liliána eddig le volt nyűgözve most már egyenesen elájult a pompától, ugyanis az elzárt szobában üvegvitrinekben ékszerek és koronák tömkelege állt. A szoba közepén, pedig az ország koronája. Az a fejdísz, amivel 58 évvel ezelőtt Dánia Királynőjévé tette a hölgyet. Liliána sokkolódva nézegetett körbe, míg nem az egyik vitrin előtt megálltak. A bársonydobozban egy apró kis tiara feküdt. Arany színben pompázott és apró kis virágok ékesítették a közepükön egy-egy apró kis gyémánttal. A fejdísz körül a nyaklánc volt leterítve alatta pedig a hozzáillő fülbevaló pár- Szeretném, ha te viselnéd ma ezt a készletet. A tiara kivételével. Van egy szabályunk, miszerint csak a házas hölgyek viselhetnek fejdíszt, hiába is szeretném ezt a szabályt eltörölni.

- Ezek gyönyörűek- vizslatta megbabonázva az ékszergarnitúrát- Tényleg azt szeretné, ha rajtam lennének ma?

- Egy nőt mi sem ékesít jobban, mint a megfelelő drágakő- felelte mosolyogva a Királynő, majd intett egyet, mire a két mellényes kinyitották az üvegkalitkát és óvatosan kiemelték a bársonytartót. Margit Királynő felemelte az egyik fülbevalót, majd segített behelyezni a nő fülébe. Liliána szinte remegő kezekkel nyúlt a másikért, majd miután azt is magára aggatta ismét az idős hölgyre pillantott- Az emberek kedvelnek, aranyom. Általad a királyi család most nagyobb figyelmet kap a világsajtóban is, mint eddig és a renoménk sokkal magasztosabb, mint eddig. Azonban a bulvár kegyetlen tud lenni és ez a kezdeti siker nagyon hamar átcsaphat egy pocskondiázásba és a szidalmazásodba, ami lelkileg megterhelő lehet. Ezt nem azért mondom, hogy elijesszelek vagy esetleg megjósoljam, hogy egész biztosan ez fog történni, de szeretnélek felkészíteni minden eshetőségre, ami rád várhat- Liliána nem válaszolt, mert igazából nem tudott mit. Többször feljött már ez a téma a két fiatal között, de nem nagyon jutottak 1-ről a 2-re- Látom, hogy nézel az unokámra és azt is látom, ahogy ő néz rád. Nagymamaként nem is kívánhatnék többet és nem is fogok. De Királynőként ügyelnem kell arra ki fogja átvenni a helyemet. A legutóbbi alkalom amikor egy civil beházasodott a királyi családba nem sült el túl jól főleg, amikor még támadni is kezdték a rokonaikat- a fiatal nő értette a célzást. Az ő emlékeiben is élénken él annak a dokumentumfilmnek jó néhány illetlen epizódja- Szóval itt és most meg kell esküdnöd, hogy bármi történjék te nem teregeted ki a családunkat. Akármit is megtudsz neked azt magadban kell tartanod. A legközelebbi barátaidat is háromszor át kell világítanod, hogy biztos hűségesek-e hozzád. Esküdj meg! - a Királynő a kezébe vette a nyakéket egyfajta jelképként és a tenyéren tartva nézett mélyen a fiatal nő szemébe. Liliána enyhén kényelmetlenül érezte magát a kialakult helyzettől, de állta a hölgy tekintetét.

- Esküszöm! - felelte megfontoltan, majd enyhén megfordult és addig úgy maradt, amíg a Királynő nem rögzítette a láncot. Nem szükséges átvilágítania a barátait, mert pontosan tudja, hogy Emilinél és Karinánál hűségesebb embert keresve sem lehet találni. Az uralkodó egy halovány mosolyt ejtett el, majd hátat fordított és elindult kifelé nyomában a szőkével. Liliána a gyaloglás közben gondolkodott. Érezte az ékszerek súlyát. Szószerinti és átvitt értelemben is. Nincsen rangja mégis hordhatja a Királynő egyik készletét. Magában azt kívánta bár barátai itt állhatnának mellette. Arról sem beszéltek még, hogy mi lesz az összeköltözéssel. Liliánában a kezdetek óta benne van ez a kettősség. Egyrészről ragaszkodik a terveihez, miszerint összecuccol a barátnőivel és sikeres ügyvéd lesz, másrészről pedig Christian mellett akar lenni minden reggel, délben és este. De sajnos a férfi címe miatt a kettő nem összeegyeztethető. Ez pedig komoly feltörést okozott a lánynak. Szerette a Herceget, de az ellenérzések benne hangosan pusmogtak a fülébe. Talán az elkövetkezendő négy napban fog minden eldőlni. Talán annyira rosszul fog elsülni a lány számára a londoni út, hogy ahogy leszáll a gépről csapot-papot feladva elrohan a férfi elől. Azonban nem akart semmi ilyen okot. Nem akart elrohanni és nem akarta elhagyni a kedvesét. Mellkasa fel-le hullámzott, akár a lágy szellőben a tenger. Liliána a csupasz mellkasán virító nyakéket bámulta és igyekezte kiüríteni az elméjét. Ez nem a ma problémája. Ma annyi a dolga, hogy jól érezze magát a bálon. Se több se kevesebb. Így ehhez kellett tartania magát. Időközben a Királynő és ő egy hatalmas ajtóhoz érkeztek, ahol már ott állt a trónörökös és annak családja. Az ajtó mögül beszéd zaja szűrődött ki vegyítve zeneszóval. Amikor a két dáma megállt mellettük Christian leplezetlenül végigvezette tekintetét kedvesén, szája pedig enyhén elnyílt a meglepődöttségtől. Ahogy a két írisz egymásba fonódott a világ megszűnt körülüttük ismételten. Christian öltönynadrágjának zsebébe csúsztatta tenyereit ajkaira pedig egy elbűvölő mosoly került fel. Párja mellé lépett, majd kitartotta a bal karját várva, hogy a nő belekaroljon. A joghallgató mosolyogva tett eleget a férfi vágyának, majd beálltak a Korona Herceg mögé. Az idős hölgy mögött Frigyes herceg állt feleségével, leghátul pedig a gyermekek születési sorrendben. Két fehér frakkos férfi a kétszárnyú ajtóhoz lépett, ahonnan már nem szűrődött ki semmiféle hang, majd az ajtó kinyílt. Magabiztosan vonultak be, majd lesétáltak a tömegbe és a terem szélén álló fő asztalhoz léptek. A fabútor fehér terítővel volt leterítve félméterenként egy gyönyörű csokor díszelgett gyertyákkal körberakva. Összeszámolva 14 személynek volt megtérítve, amiből 6 már el volt foglalva. Az asztal két szélén volt elosztva Joakim herceg és a családja. Az asztal közepén a többitől különböző szék várta a gazdáját minden bizonnyal a Királynőre. Liliána sejtései beigazolódtak, amikor az idős hölgy a kihúzott szék elé lépett mindenki más pedig hozzá igazodva foglalta el a számára kijelölt helyet. A Királynő jobbján sorban Frigyes herceg, Mária Hercegné, Joakim herceg, Marie hercegné, Henrik és Athéna. Bal oldalon pedig Christian, Liliána, Miklós, Félix, Izabella hercegnő és az ikrek. Joakim gyermekeit 2023 óta nem illeti a hercegi cím, amitől nagyanyjuk fosztotta meg őket óriási botrány keretében. A Királynő mindkét kezét feltartotta, majd helyet foglalt őt pedig követte a többi vendég. A hatalmas bálterem közepe tánctérnek volt kialakítva azonban körbe volt rakva kerek asztalokkal, ahol a meghívottak helyezkedtek el. Liliána rámosolygott az új arcokra az asztalnál és illedelmesen bemutatkozott.

- Liliána Varga. Nagyon örvendek- mindkét férfival kezet fogott, majd megköszönte az elé lerakott előételes tányért, amin két falat sajt volt saláta ágyon. Mellette a többieknek nagyobb adag jutott, de Liliána tisztában volt vele, hogy ő miért kapott kevesebbet. A Herceg utasítására intézték így, ezért pedig a nő hihetetlenül hálás volt.

- Miklós ő pedig a fivérem, Félix. Részünkről az öröm- szólalt meg a hosszabb hajú. Mindannyian elkezdtek enni amikor az idős hölgy az asztalfőn rejtett engedélyt adott rá miközben a 4 fiatal egymás mellett beszédbe elegyedett.

- Milyen volt a párizsi divathét? - kérdezte Christian unokatestvéreitől, akik már majdnem 10 éve vesznek részt a divat szakmában. A herceg direkt angolul kezdte a társalgást, hogy kedvese minden szót megérthessen, véletlenül se érezze magát kívülállónak.

- Megnyerő. Sok új tervezőt ismerhettünk meg, akikben nagy a potenciál. Talán még az évtized nagyjai is lehetnek- felelte Félix- A jó Isten gondolta volna, hogy mi eltűnünk 4 hétre te pedig rögtön felrobbantod a sajtót- a férfi halkan felnevetett, majd egy lágy csókot hintett Liliána kesztyűbe bújtatott kezére- Csupa jót olvastunk ám rólad kedves Lili. Nem baj, ha Lilinek hívlak?

- Nem, dehogyis- rázta meg óvatosan a fejét a kérdezett- Mégis miket?

- A világsajtó szerint hihetetlenül mosolygós vagy, ami elnyerte a nagyközönség tetszését- vette át a szót ismét Miklós- Gratulálok. Egyébként. Gondolom már sokan kérték ezt tőled, de mesélj magadról. Magyarországról jöttél igaz?

- Igen. Ott születtem és nőttem fel. Igazából nagyon gyönyörű ország. A családommal minden nyáron az ország valamelyik részére utaztunk, így az évek során tulajdonképpen körbejártuk az országot- felelte Liliána, miközben lenyelte az első falat sajtot.

- Ha választanod kéne, hogy melyik az ország legszebb városa mit választanál? - érkezett a következő kérdés Félixtől.

- Pécs. Gondolkodás nélkül. Mármint félre ne értsetek a főváros is nagyon szép, de Pécsnek van egy olyasfajta hangulata télen, amit szerintem semmi nem tud felülmúlni. Főleg karácsony idején. A főtér összes fája ki van világítva és a dzsámit is megvilágítják, ami egy külön szépség.

- Akkor azt hiszem megvan az idei úticélunk- mosolyodott el Miklós- Félix és én minden évben véletlenszerűen kiválasztunk egy várost, ahova elutazunk advent idején. Már egy ideje szemeztünk Magyarországgal, de nem tudtunk választani várost. Viszont, ha te ezt a Pécs nevűt javaslod, odamegyünk- a herceg annyira igyekezett helyesen kiejteni a magyar betűt, azonban sikertelenül, amin a fiatal nő halkan felnevetett.

- Ne aggódj sokan nem tudják kiejteni. A magyarban vannak plusz betűk, amiket a világ más részein egyáltalán nem ismernek így a kiejtésük is nehézséget okoznak. Vegyük például a neveket. Erzsébet, Zsóka, Zsófia. A zs betű fog ki a legtöbb külföldin- a 3 dán férfi rögtön próbálkozni kezdtek, de sehogy sem jött össze nekik az a fránya betű. Hangzott s-nek sz-nek, de még z-nek is. Liliána nem tudta abbahagyni a nevetést és még akkor is igyekezett visszatartani, amikor már a levesen is túl voltak, a főételt helyezték eléjük. A szőke nő itt is kisebb adagot kapott, mint a többiek, ami ismételten megmelengette a szívét.

- Azt állítod, hogy a szobatársad két hónap után addig beszélt hozzád, ameddig kifejtette a féltékenységét? - kérdezi elfojtva nevetését Miklós. Liliána bólintott- Hát igen. A mi Chris-ünk egy főnyeremény. A fiatal lányok őt akarják. Természetesen csak utánunk- fűzte hozzá, minden nagyképűség nélkül. Miklós és Félix pontosan tisztában vannak vizuális adottságaikkal, de eszükbe sincs hencegni ezzel.

- Nos igazából 4 évnyi barátságot húzott le a toaletten- nevetett fel keserűen a lány- Mármint elfogadom persze. Egy szakítás fáj, de nem úgy kell túllépni rajta, hogy elnyomod az érzelmeid alkohollal és egyéb tudatmódosító szerekkel. Azonban hiába próbáltam a lelkére beszélni, mintha a falnak beszeltem volna. Emiliék szerint nem érdemelt volna annyi figyelmet sem, mint amennyit kapott.

- Emiliék? Ők kik? - érdeklődött továbbra is a herceg unokatestvérei. Liliánának őszintén jól esett, hogy a család tényleg nyit felé és próbálta jobban megismerni.

- A barátaim Magyarországon. Középiskola óta a legjobb barátaim és ha minden jól megy ez év nyarán kiköltöznek ők is Dániába- a 4 fiatal még szívesen folytatták a csevejt, azonban a Királynő a késének hegyével megkocogtatta a poharat, majd felemelkedett a székéből, ezzel mindenki figyelmét elnyerve.

- Remélem majd be szeretnél mutatni nekik- suttogta még sietősen Miklós a mellette ülőnek, majd minden figyelmét nagyanyjának szentelte.

- Üdvözlök mindenkit sok szeretettel a kastély falai között- a Királynő dán nyelven szólt a bent tartózkodókhoz, így Liliána nem értette miről beszél, azonban Christian biztosította róla, hogy majd a végén összefoglalja miről volt szól- A holnapi nap folyamán drága unokám, Christian és újdonsült kedvese Liliána elutaznak Angliába születésnapom kerek alkalmából szervezett ünnepségre meghívni Őfelsége III. Károly királyt. Repes a szívem, hogy köreitekben köszönhetek el tőlük és várhatom vissza kerek 4 nap múlva- a tömeg hangosan tapsolni kezdett, így Liliána is elkezdte összeütögetni a két tenyerét. Ezután a pincérek elvitték a vendégek és a házigazdák elől a tányérokat a zene pedig felerősödött, amit néhány ember jelnek vett és egymást megragadva vonultak középre táncolni. Liliána megbabonázva figyelte a fodros ruhákba bújtatott nők és az öltönyös férfiak forgatagát. Aztán a következő pillanatban párja keze került látókörébe szélesen mosolyogva figyelte a szőkét, aki gondolkodás nélkül belekapaszkodott és együtt besétáltak a táncolók közé. Egymás felé fordultak, a fiatal nő megragadta a férfi vállát míg a másik a kezét párja derekára fűzte. Összhangban kezdtek táncolni a zene ritmusát tökéletesen követve. Liliána erősen koncentrálva igyekezett felidézni a megtanult lépéseket, majd, amikor végre ráérzett magabiztosan fúrta tekintetét a hercegébe.

- Még mindig vannak ellenérzéseid a holnappal kapcsolatban? - törte meg a csendet kettejük között a férfi- Felesleges tagadnod, tudom, hogy vannak.

- Voltak- javította ki az igeidőt a kérdezett- Már nincsenek. Magabiztos vagyok. Úgy kell rá gondolnom, mint egy közös nyaralásra és minden rendben.

- Melletted maradok végig. Rendben? - a nő pontosan tudta, hogy Christian komolyan is gondolja. A férfi úgy óvta kedvesét mindentől, mint egy édesanya a gyermekét. Ezért is érezte magát akkora biztonságban mellette. Tudta, hogy ameddig a Herceg mellette van nem eshet baja. Christian pedig minden áron be is tartotta eme ígéretét.