• • • • • • • •

"A munka nem szégyen."

- Közmondás

• • • • • • • •

A szerdára virradó éjszaka minden értelemben viharosan telt. A fák ágait a szél tördelte, míg a hatalmas vízcseppek óriási robajjal koppantak minden szilárd tárgyon. Az eget szürke felhők borították be egy cseppnyi fényt sem engedve át maguk között. A másik vihar pedig az újságokban és az internetes portálokon hasított végig. Az interjú fölényben pozitív visszajelzéseket kapott, ami megnyugtatta Liliána bizonytalan gondolatait. A kastély egyik vendégszobájában töltötte az éjszakát, miután sötétbe nyúló beszélgetést folytatott le a herceggel. A tucatnyi párna között fekve bámulta az ágy plafonját. Egy csendéletet ábrázolt a falapba vésett kép, ami nyugtató hatással volt a nőre. Gondolatai elkalandoztak a tegnap éjszakai beszélgetésre, amikor kettőt kopogtattak az ajtón.

- Szabad- hasított bele a csendbe az álomittas hangja, mire az ajtó kinyílt és belépett rajta egy vörös ruhás nő. Középkorúnak tűnt, arcát csak a szája körül borította ránc míg barna kontyát csak egy két helyen tarkította ősz hajszál.

- Szép jó reggelt kívánok Kisasszony! - a hangja mély volt szinte már rekedt, azonban az arca mosolygós volt, ami Liliánát is mosolygásra késztette- A nevem Betty és a kastélyban töltött ideje alatt én leszek a komornája. Bocsásson meg, hogy ilyen korán megszakítom álmát, de Őfensége Christian herceg látni óhajtja- az ágyban eddig fekvő lány úgy pattant ki a puha bútordarabból mintha puskából lőtték volna ki. A testét egy bizonyos áram rázta végig a férfi neve hallatán, amitől elméje éberebb lett, mint 1 liter kávétól. A szobalány arcára még nagyobb mosoly került a fiatal nő izgatottságát látva, majd még beljebb lépve, a szobában álló régies ruhásszekrényhez sétált. Kitárta a két szárnyat, felfedve a vállfán lógó ruhákat és a tökéletes téglalappá hajtva felsőket, nadrágokat- Mit kíván ma felvenni? - fordult a nő felé, aki zizegve állt az idősebb mögött feltérképezve a szekrény tartalmát. Voltak ott báli ruhák, egyszerű ruhák, sima szoknyák hozzá való blúzzal, kardigánok, kosztümök, farmerok, mind-mind a fiatal nő méretében. A herceg valóban kitett magáért.

- Ma még be kell mennem az egyetemre is, úgyhogy valami egyszerűbb kéne. Mit szólna egy fehér blúzhoz, farmerral? - ötletelt a nő, több sem kellett a komornának kikapott két ruhadarabot, majd széthajtotta őket bemutatva Liliánának azokat. A fehér blúz hosszú ujjú volt a nyakrésznél egy nagyobb masni, ami tökéletesen lógott le egészen a hasa közepéig. A farmernadrág egy sötétebb szín volt tökéletes kontrasztot alkotva a blúzzal. Liliána mosolyogva bólintott, magában pedig elkönyvelte, hogy a férfi még a stílusát is ismeri. A komorna leterítette az ágyra a ruhákat, majd a szobából nyíló fürdőbe sietett és egy nagy tál vízzel tért vissza benne egy szivaccsal. Leültette a tölgyből kifaragott sminkasztalkához, majd elkezdte a szivaccsal letisztogatni az arcát. Liliána kényelmetlenül érezte magát az egész helyzetben, de nem mert szólni, nem akarta megbántani az idős asszonyt.

- Kérem vegye le a felsőjét kisasszony! Megmosnám a karját a mellkasát és a hasát- a fiatal nő homlokráncolva figyelte a nőt, akinek egy halovány mosoly kúszott fel ajkára- A melltartója maradhat.

- Oh- nevetett fel a szőke, majd eleget tett a komorna kérésének. Ezután a pizsama nadrágját is levette, majd miután a bőre megszáradt felöltözött. Ezután Betty befonta a szőke tincseket és egy halovány, elegáns sminket készített új úrnőjének- Köszönöm szépen Betty- mosolygott a nőre Liliána- Kérdezhetek valamit?

- Természetesen Kisasszony!

- Mi pontosan egy komorna dolga? - a tenyerét a tarkójára simítja csökkentve a zavarát. Betty igyekezte visszafogni a feltörő kuncogást, majd a torkát megköszörülve válaszolt.

- Minden nap én öltöztetem mosdatom, természetesen vannak olyan helyek, amik az ön személyes tere, amibe nem kívánok betörni. A haját, sminkjét, ékszereit én válogatom össze. De nyilvánvalóan Önnek is van beleszólása, ha úgy kívánja- Liliána bólintott egyet, hogy megértette, majd még egyszer megköszönte és útjára indult. Kezdte kiismerni magát a kastélyban, így nem volt nehéz megtalálni a Herceg lakosztályát. Kettőt kopogtatott a hófehérre mázolt ajtón, amit Christian titkára Jon nyitott ki. A férfi ráncos arca felderült, majd kitárta előtte az ajtót hangosan bejelentve a nőt. A férfi szélesen mosolyogva vezette végig tekintetét barátnője testén, majd elé lépett és mély csókba vonta. Forró ajkai komótosam mozogtak a nő szájfényezett száján, miközben karjai szorosan körülölelték vékony derekát. A két nyelv öreg ismerősként köszöntötték egymást és lágy táncot lejtettek egymással.

- Jó reggelt- suttogta a férfi miután nagy nehezen elváltak egymástól- Hogy aludtál?

- Nagyon jól- felelte a nőt még mindig a nyakába csimpaszkodva- Élveztem a tegnap estét.

- Akárcsak én- felelte mosolyogva a herceg. Ujjai lágyan cirógatták párjának derekát. Apró mozdulatsor Liliána szívét mégis megmelengette- Ma este lesz a búcsúztató estünk. Az első bál, amin részt veszel. Lady Agnes mindenre megtanított igaz?

- Érkezési, leülési sorrend, étkezési etikettet átismételtük és megtanultam az angol keringőt- Christian mosolyogva bólintott, majd egy lágy csókot lehelt a fiatal nő homlokára- Ma még be kell mennem az egyetemre fél kilencre.

- Adrian elvisz. Hány óra van most?

- 7 óra 54- olvasta le a számokat a telefon képernyőről a nő, a háttérben egy a férfiról és róla készült kép volt. Kézen fogva álltak háttal a fotósnak a hóesésben. Adrian készítette a képet, amikor az egyik délután a fiatal pár sétált a kertben, és a fiatal nő kifejezetten hálás volt a férfinak a képért. Az arcuk, habár nem látszódott teljesen, csak oldalról mindketten mosolyogtak ez pedig Liliánában egy különösen meleg érzést keltett. A háttérképe még mindig a barátai azonban úgy gondolta a képernyőzárat már kiérdemelte a férfi. Feloldotta a készüléket, majd bepötyögött egy rövid SMS-t és elküldte a személyes asszisztensének. A válasz azonnal érkezett miszerint a kocsi már készen is áll. Liliána a hercegére pillantott és a karjaiba vetette magát, majd ajkait mégegyszer Christian-ére tapasztotta. A férfi milyen beszívta a levegőt az intenzitástól és minden porcikájával hozzátapadt a párjához. A bőre felhevült ajkai pedig még többre éhezett, azonban tudta, hogy el kell engednie. Nehéz szívvel vált el tőle, majd még egy gyors szájra puszit adott neki és kihessegette a szobából. Nem lett volna túl előkelő, ha ilyen izgatott állapotban látja őt a nő.

Liliána egy hatalmas mosollyal az arcán indult meg a nyugati bejárat felé, ahol már várt rá az autó, ami elvitte őt Dánia patinás egyetemének épületéhez.

- Legyen szép napja Kisasszony! - köszönt el Adrian, amikor begurult az autó az épület elé, ahol természetesen kamerások álltak. Amikor meglátták a fekete autót a királyi család címerével ellátva a gépek rögtön kattogni kezdtek és kivehetetlen szavakat kiabáltak. Liliána a kezével próbálta takarni az arcát, habár pontosan tudta, hogy még így is fognak olyan képek készülni, amint tökéletesen kivehető minden apró részlet a fején. Berohant az épületbe, ahova már nem követték. Itt végre újra csak Varga Liliána volt, egy egyszerű diák. Nyilvánvalóan voltak olyanok, akik megbámulták és sugdolóztak a háta mögött, de a hallgatói társaságot nagy részben nem érdekelte a fiatal nő jelenléte. Mindenki a maga dolgával törődött és sietett éppen a szemináriumára vagy éppen kifelé igyekezett. "Nem lesz egyszerű menet" gondolta magában miközben elindult a lépcső felé, hogy időben odaérjen a termébe. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, majd, amikor felért az első emeletre jobbra fordult és belépett a 2. ajtón. Az emeletes padsorban elvétve volt egy-két fej, de azok mind egyként fordultak a szőke felé. Liliána kezdett hozzászokni a figyelemhez az elmúlt napoknak köszönhetően, azonban azok a pillantások, amiket egyetemtársai adtak neki, kényelmetlenné tették őt. Úgy érezte magát, mint egy akváriumi hal, akit az emberek kívülről bámulnak, csodálnak. Leült a szokásos helyére, az egyik társa, Tristan Koel mögé. A vörös fiú rögtön Liliána felé fordult és mosolyogva üdvözölte.

- Szép jó reggelt Hercegnő! - a férfi felnevetett a saját poénján, azonban főhősünk annyira nem értékelte a humort. Feszengve köszönt vissza és azon gondolkozott miért is nem maradt a palotába Christian mellett. Most éppen ihatnának teát, vagy kávét, mellé a szakács által főzött isteni reggelit fogyaszthatnák és beszélgetnének minden féléről. Például a holnapi utazásról. Nagyon sokat törte a fejét a nő és milliónyi eshetőséget elképzelt már. Bármi elsülhet rosszul és az nem csak az ő megítélésére, hanem Christian-ére és a királyi családéra is kihathat. Ezt pedig semmiképpen nem szerette volna. Pontban 8 óra 30-kor belépett az ajtón Isobel Hammen processzor. Ősz tincsei egy szoros kontyba voltak összefogva a feje tetején, beletűzve szemüvege, amit úgy sem fog használni, mert utálja bevallani magának, hogy bizony már öregszik. Sötét barna szemeit összehúzta szinte alig lehetett kilátni azon a résen, amit hagyott szembogarának. Az arcát pár helyen ráncok ékesítették jelezve a nőnek, hogy bizony már nem fiatal. Fekete kosztümöt viselt fehér inggel és fehér magassarkúval. Minden lepésnél megbicsaklott a bokája, azonban ez már olyan megszokott volt, hogy a nő meg sem rezdült. Liliána sosem értette, hogy miért hord magassarkút, ha nem tud benne menni, de szoros baráti körén kívül ezt nem hangoztatta sok mindenkinek, nehogy visszajusson a Déli Boszorkányhoz.

- Szép jó reggelt hallgatóság- köszöntötte a tömeget, miután feltornázta magát a pódium közepére- Vagy ha a főbejárat felől érkeztek akkor jobb napot kívánok, mint reggelt- egy lesújtó pillantást lövelt a szőke nő felé, aki szigorúan a falapot bámulta. Anélkül is érezte a szidalmazást, hogy felnézett volna- Essünk is neki a mai napnak. Ma az érveléses vitát fogjuk gyakorolni. Ehhez kérnék két önkétest- meg sem várta, hogy bárki is önként jelentkezzen. Nem mintha bárki is megtette volna, tekintve, hogy mindenki tisztában volt Hammen szándékaival. Azt hívja fel, akit akar az önként jelző dísznek van ott- Az egyik legyen mondjuk... - nyelve gyorsan pörgött még a legfejlettebb angolosok is néha elakadtak a fordításban- Vanda Liebzig a másik pedig Liliána Varga- a két lány egymásra pillantottak és mélyet sóhajtva kászálódtak fel a helyükről, majd lesétáltak társaik elé. A német és magyar lány kihúzták magukat és várták a témát, amin vitázniuk kellett- A vita téma: Az alkotmányos Monarchia. Liebzig magáé a mellette szóló érvek, Varga maga ellene érvel- a Boszorka arcára felkúszott egy elégedett vigyor, amiből mindenki rájött a nyilvánvalóra. Ez egy bosszú volt a figyelemért, amivel mostanában a nőt jutalmazzák. Liliána lehunyta a szemét, de a testét teljesen megmerevítette, hogy Hammen véletlenül se lássa mennyire hatással van rá a nő cselekedetei. Hidegvér. Egy ügyvédnek ezt a tulajdonságot kell a legjobban elsajátítania. Nem szabad mutatni a külvilágnak, hogy bármi is ki tudja őt zökkenteni ebből a stabil állapotból- Elkezdik még ma?

- Úgy gondolom, hogy egy országnak jót tesz, ha az élükön egy biztos kezű uralkodó álljon. Mégha nincs is sok beleszólása az ország ügyeibe, jót tesz az embereknek, ha hihetnek valakiben, aki az ő javukat szolgálja. Egy olyan személy, akit a nép ikonként kezel. Mindenki tudja ki ő, de csak a különleges, kiváltságos emberek beszélhetnek vele- kezdte Vanda a vitát.

- Nem értek egyet- szólalt meg a másik- Ez a 21. század. A világunk modernizálódott, a kormány és az ország irányítása miért ne tenné? A királyi család mindent konyhakészen kap, mindenféle megerőltetés nélkül- noha Liliána egyáltalán nem értett egyet azzal az állásponttal, amely mellett jelenleg helyet foglalt volt ráció abban, amit mondott, ezzel pedig Vandának adta fel a leckét.

- A királyi család hosszú évszázadok óta szolgálja a nép javát, minden szabadságuk és fáradalmukat feláldozva, saját magukat nem kímélve. Hibátlanul kell viselkedniük ahhoz, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, ami emberi létükhöz méltóan egy nehéz feladat, hiszen senki sem tökéletes- Liliána fejébe kúszott a hercege szavai és mekkora fájdalommal a szemében beszélt a gyerekkoráról. Amikor 10 évesen egyedül találta magát egy paparazzikból álló körben mindenféle hátvéd nélkül.

- Arra a fáradalomra célzol, amikor egy lóháton körbe lovagolják Koppenhága gazdagnegyedét, vagy amikor kezet fognak pár emberrel a palota előtt? - dobta vissza a labdát a hallgatótársának, aki mély levegőt vett. Nem tudta mit mondhatna. Ő teljesen egyetértett Liliána érveivel, ezzel megnehezítve az ellenkezője mellett kiállnia.

- Nem látunk bele a család mindennapos feladataiba- felelte végül a nő.

- Egyesek igen- vágott közbe Isobel Hammen gúnyosan, amire mindenki felé kapta a fejét. Liliána felhúzta szépen ívelt szemöldökeit, orrcimpái meg-megmozdultak a kifújt levegő hatására, száját pedig összepréselte. Tudta, hogy a professzora neheztel rá, azt azonban nem bírta megérteni miért. Az egyetemnek és annak semmilyen dolgozójának nincs semmi köze az ő magánéletéhez. Az, hogy a bulvár hozzájárulásával kapnak egy szeletet az egészből nem egyenlő azzal, hogy az általuk levont következtetés alapján ítéljék meg őt. Azzal is tisztában volt, hogy a világ így működik és nem ő fogja ezt megdönteni, mégis feldühítette.

- Parancsol? - amikor kimondta már pontosan fel tudta mérni a lavina méretét, amit elindított. A Boszorkány gúnyos vigyorra húzta matt bordó ajkait, majd egy intéssel helyére küldte a másik hallgatót. Vanda fülét-farkát behúzva rohant a padsorok közé az erőviszonyokat felmérve jobban is tette. A szerepek pedig végre a helyükre kerültek és a megfelelő emberek is játszották.

- Maga belelát a királyi család úgy nevezett ügyeibe, így pontosan tisztában van a család haszontalanságával, mégis ezer örömmel vesz részt benne. A pénz a kastélyok vonzóak lehetnek nem igaz? - Liliána szaktársai közül néhányan a szájuk elé kapta a kezüket néhányan a szemüket takarták el, de voltak olyanok is, akik feszülten várták a folytatást.

- Maga azonban nem lát bele, így fogalma sincs arról a kemény munkáról, amit a család minden egyes tagja tesz az országért, és azt sem látja, hogy ez mennyi áldozattal jár- a két nő teljes testükkel egymás felé fordultak. Mindkettőjük testtartásából áradt az agresszió és a magabiztosság.

- Az országunk élén a kormány áll és a párt tagjai azok, akik minden nap a népért dolgoznak.

- Sajnálom, hogy nekem kell kiábrándítanom, de mi sem áll messzebb az igazságtól. Mégha Dániában Parlamentáris Monarchia is a kimondott forma, a kormány minden kérdéskörben kikéri az uralkodó véleményét és minden javaslatát szívélyesen fogadják. A Királynőnek ugyanolyan szavazási joga van, mint bármelyik képviselőnek a Parlamentben- Liliána egy magabiztos mosolyt varázsolt fel az arcára, mert pontosan tisztában volt azzal, hogy nyerésre állt. És ezzel nem csak ő, de a teremben tartózkodók is így voltak. Még Isobel Hammen is.

- Üljön le a helyére- zárta le a vitát a nő ezzel elismerve ellenfele nyereségét. Ezután a csoport kielemzte a vitát részletről részletre végül pedig a Boszorkány útjukra engedte a diáksereget- Maga maradjon Varga! - Liliána mélyet sóhajtott, majd intett egyet Tristannak, jelezvén, hogy majd később találkoznak- Magában hatalmas a potencia. Kivételes ügyvédpalánta, hadd figyelmeztessem, hogy ne dobja ezt el magától a fényűző életért.

- Nem dobom el Professzor asszony- felelte a fiatal nő karját összefűzve maga előtt- Ambiciózus nőnek írnám le magam és amit egyszer a fejembe veszek azt végig is csinálom. Nem véletlenül szenvedek itt már lassan 5 éve.

- Sok ambiciózus embert láttam már elbukni a kapzsiság miatt- az idős nő ráncos arca még jobban összegyűrődött a mimikája miatt- És maga most lépett rá erre az útra.

- Hadd tisztázzak valamit- Liliána egész életében tisztelettudó személyiség volt és soha nem ütött megy egy bizonyos hangszínt a nála idősebbekkel szemben, de Isobel Hammen kezdte kihozni őt abból a stabil nyugalmi állapotból, amibe sikerült bekerülnie- A magánéletemhez az egyetem semelyik tagjának sincs semmi köze. Legyen az tanár vagy diák. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz távol tartani a kíváncsi embereket, ha minden bulvár címlapján ott virít az arcom, de azt is muszáj hozzátennem, hogy az egy nyaka tekert igazság. A felét levágják a másik felét pedig addig csűrik csavarják, amíg egy olyan hírértékű történetet kapnak, amit el lehet adni milliós számban. És ha engem kérdez, magát csúnyán átverték ezek a hírportálok- a professzor sokkolódva nézte a tanítványát, majd dánul motyogott valamit végül pedig felkapta a cuccait és mindenféle válasz nélkül távozott az előadóból. A fiatal nő hátrahajtotta a fejét és lehunyta a szemét.

- Azt a rohadt- hangzott az ajtóból az elmés reakció, ami Tristantól érkezett.

- Szerintem is- felelt a nő amerikai barátjának.