• • • • • • • •

"A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg."

-Abraham Lincoln

• • • • • • • •

A keddre virradó éjszaka szörnyen hosszú volt mindenkinek. Egyesek idegesen számolgatták a bárányokat míg mások izgatottan várták a nagy bejelentést, de voltak olyanok is, akik mit sem sejtve az igazságról úgy éheztek a botrányra, mint a keselyűk egy tetemre. Liliána már hajnalban talpon volt és szörnyűbbnél szörnyűbb végkimenetelekkel traktálta magát. A félelem nehéz súlyként telepedett a vállára gúzsba kötve gyomrát, aminek hatására elkezdett falni. Megevett vagy 4 tojást 2 bagelt és gabonapelyhet, amit a bevitel után rögtön meg is bánt. A könnyei kicsordultak, amikor a wc felé hajolva próbálta kiszedni magából azt a rengeteg kalóriát. Mióta kiköltözött Dániába nem tette ezt magával gyakran, azonban gimnáziumban a fogkefe elég gyakran nem a megfelelő célt szolgálta a lány kezében. Ugyanaz a rutin. Hányás, öblögetés, sírás. A fiatal nő a mosdókagylón támaszkodva figyelte tükörképet. Azt a lányt, aki megkeményedett arcvonásokkal hagyta a sós cseppek lefolyását, mindenféle érzelem mutatása nélkül, miközben belül sikított. Utálta magát azért, hogy nem tud megálljt parancsolni magának, amikor ételről van szó. Addig szorította a fehér porcelánt, míg az ujjai fel nem vették a színét és a könnycsatornája ki nem apadt. Mély levegőt véve megmosta az arcát, majd az órára pillantva elkezdett készülődni. Tükör, visszaemlékezés, szégyenérzet, mérlegre állás. Megbabonázva bámulta a pergő számokat, amik végül kimondják a végítéletet. 61 egész 7. Kevesebb, mint tegnap. Egy apró mosoly megbújt a lány szájának a sarkában, de amilyen gyorsan felkúszott oda olyan hamar tűnt is el. Fogmosás egy másik fogkefével, arcápolás és smink. Kilépve a szobába megpillantotta Adriant mellette pedig a hercegét.

- Fiona engedett be minket- kezdte a herceg. saját arca komor volt, ami megijesztette a fiatal nőt- Minden rendben?

- Persze - felelte és egy mosolyt erőltetett az arcára- Csak egy kicsit ideges vagyok- Christian elé lépett és egy gyors puszit nyomott a férfi ajkára, hogy ne hozza zavarba a titkárját, majd a szekrény elé lépett- Hogy aludtál?

- Szóval nem fogunk arról beszélni, hogy éppen most hánytattad meg magad? - tette fel a kérdést a férfi mire Liliána megfagyott a mozdulataiban. Némán állt a ruhastócok előtt és várt. Várt a leszidásra, mint egy kisgyerek, aki túl sok cukrot evett. A herceg Adrian-ra pillantott, aki értve a tekintetből és csendben távozott a szobából. Fiona jelenléte is enyhén terhelte a következő beszélgetést, de neki azért mégsem mondhatta, hogy menjen ki a saját szobájából. Nem tudta a férfi, hogy mit érez pontosan. Nem volt dühös. Nem. Egyáltalán nem érzett dühöt. Sajnálta inkább barátnőjét. Tisztában volt azzal, hogy étkezési zavara van mégha a lány nem is ezt a szót használta rá és hosszas kutatása alatt megtudta, hogy a stressz ezt nagyon gyorsan elő tudja hozni mégis kitette őt ekkora stressznek. Inkább magára volt dühös. Amiért nem védte meg a lányt. Amiért önző módon a saját érdekeit tartotta szem előtt és nem a lányét. A szőke mögé sétált és hátulról szorosan átölelte. Érezte, ahogy a teste megremegett, majd megfordult a karjaiban és a férfi nyakhajlatába temette arcát. Nem kellettek szavak. Üresek lettek volna jelentés nélkül. Liliána nem akart róla beszélni, Christian pedig nem akarta erőltetni. Nem fog megváltozni semmi, ha kicsikarja belőle a szavakat. Néha a hallgatás a legjobb válasz és ez pont az az eset volt.

- Mit vegyek fel? - kérdezte a lány miután kibontakozott a férfi biztonságot nyújtó karjaiból. Témát akart váltani, nem akart többet magával és a pár perce történtekkel.

- Valami dögös rucit- nyög fel az ágyban fekvő Fiona- Hadd lássák az igazi énedet- Liliána lehunyta a szemeit és vett egy mély levegőt, ezzel próbálta lenyugtatni magát mielőtt odamegy és megtépi szobatársát. Évek óta nem voltak olyan vad éjszakái, amikről Fiona beszélt és az összes olyasmi ruháját kidobta. Christian kérdő pillantásokat lövelt barátnője felé, aki kerülte a szürkés tekinteteket és újra a szekrény felé fordulva elkezdte válogatni a kosztümöket és elegáns ruhákat. Nem akart farmerbe menni, azt túl slamposnak érezte, de kisestélyit sem akart magára ölteni. Segélykérően fordult ismét hercege felé, aki egy dobozt emelt fel az ágyról és mosolyogva nyújtotta a nő felé.

- Ez a nagymamám és a testvéreim ajándéka neked- adta át az egyik dobozt, majd átvett a visszatérő Adrian-tól egy másikat- Ez pedig az enyém- felnyitotta a bársony doboz tetejét, amiben egy gyönyörű kövekkel kirakott nyakék feküdt a medál pedig egy fényben megcsillanó smaragd volt. A nyaklánc mellett ott feküdt a hozzátartozó fülbevalók csak arra várva, hogy valaki viselje őket. Liliána eltátotta a száját és felváltva nézett a hercegre és az ékszerre.

- Uramisten Christian! Ez gyönyörű! - a dobozt az asszisztense kezébe nyomta és óvatosan kiemelte a sötétzöld köves ékszert. Sejthető volt, hogy egy drága darabról volt szó, így Liliána minden mozdulatával szinte simogatta az ékesítő darabot. Rögtön kezdte volna a szöveget, hogy ezt nem fogadhatja el, de ekkor az öltönyös férfira pillantott, aki a szája sarkában megbúvó mosollyal figyelte a nő reakcióját. Neki akart örömet okozni és ez azért elég jól is sikerült. A nő óvatosan visszahelyezte a darabot a helyére, majd a másik doboz tetejét is leemelte ezzel felfedve a benne lapuló sötétzöld ruhát. Kiemelte a helyéről, majd maga elé tartva a tükör elé fordult, hogy jobban megfigyelhesse az öltözéket. Háromnegyedes ujja volt, puffos vállal a mellkas része apró gyöngyökkel keretezve, majd a selyemövvel elválasztva deréktól lefele több réteges szoknya omlott lefele. Liliána egy hosszú csókot nyomott a férfi arcára, majd egy harisnyát magához vett és elvonult a fürdőbe átöltözni. Christian mosolyogva konstatálta barátnője boldogságát, majd Adrian-ra pillantott, akinek az arcát ugyanúgy egy bárgyú mosoly díszítette. Örült, hogy a férfi ennyire kedveli főnökét és ez visszafelé is ugyanúgy igaz. Amikor újra nyílt a fürdőszoba ajtaja mindannyian odanéztek és figyelték a mosolygó lányt, aki kettőt pörgött a ruhában. Előre begöndörített tincsei tökéletesen keretezték keskeny arcát, pattanásai nagy részét eltakarta. Meztelen mellkasa csak arra várt, hogy valaki feltegye a nyakláncot, amit a férfi ezer örömmel vállalt. Barátnője haját eltűrve fedte fel csupasz nyakát, amin felálltak az apró szőrtüszők, ahogy a hideg fém rásimult mellkasára. A kapocs hangosan kattanva jelezte, hogy már magát is képes megtartani, így a herceg hatalmas tenyereit Liliána fedett vállán csúsztatta le, majd a derekát megragadva maga felé fordította. Szürkés szemeivel újra és újra feltérképezte az enyhe sminkkel elfedett arcot. Alapozót sosem használt a lány, annak érdekében, hogy a pólusai tudjanak lélegezni, azonban a tussal és a szemhéjpúderrel szeretett játszani. Ez most is így volt. Amíg a fürdőben volt a ruha felvétele után felkent egy zöld szemhéjpúdert, ami messziről szinte nem is látszik. Emellé húzott egy vékony és rövid tusvonalat, illetve szempilláit is kifestette. Ajkait azonban még nem fedte semmi, így Christian intett egyet Adrian-nek, aki rögtön hátat fordítót, majd a herceg mosolyogva hajolt a nő ajkaira. Ahogy megérezték egymás ízét, mindkettőjük keze önálló életre kelt fel-le járva a másik testén. Tudták, hogy ez nem az a hely, ahol szabadon kiélhetik magukat, így nehezen ugyan, de elváltak egymástól.

- Ehhez a ruhához leginkább vörös rúzs menne- kezdte a lány és némán tette fel a kérdést a férfinak, miszerint a protokoll engedélyezi-e ezt az enyhén kirívó kiegészítőt.

- Akkor tégy azt- feleli a herceg- Ehhez te jobban értesz- a két férfi türelmesen megvárta, amíg a lány elvégzi az utolsó simításokat majd bedobálta a legfontosabb dolgokat egy fekete kistáskába, majd a vállára dobta azt belebújt egy fekete magassarkúba és késznek is nyilvánította magát. Belekarolt a férfi karjába, majd Adrian-nal a nyomukban elindultak a kint parkoló kocsihoz. Kilépve a hatalmas ajtón a fényképezőgépek rögtön kattogni kezdtek óriási hangzavarral társítva. Christian intett mindkét irányba, kinyitotta az ajtót párjának, majd még egyet intve ő is beszállt a fekete autóba, ahol Liliána asszisztense, már a kormány mögött ült várva az indulásra. Az emberek a gépjármű köré gyűltek egymást passzíroztak fel az autó üvegére. Liliána közelebb húzódott a herceghez és rémülten nézte, ahogy a fotósok futottak az autó mellett, majd hangosan kiabáltak, ahogy elhagyta őket az. Némán ültek a fűtött autóban egészen a sajtótájékoztató helyszínéig. Amikor a kocsi lelassított az ember tömegben a kiabálások zaja töltötte fel a kis teret. Kérdések záporoztak minden irányból miközben a vakuk már teljesen elvakították a személygépkocsi utasait. Három öltönyös férfi sietett eléjük és az ember tömeget hátratolva engedték ki a párt, akik sietősen igyekeztek befele az épületbe. Egyikőjük sem intett szög egyenesen előre nézve rongyoltak befele, ahol egy kisebb üdvözlő bizottság várta őket. A Herceg előtt mindannyian meghajoltak míg a nővel kezet fogtak. Kordonokkal volt kirakva az út, amin végighaladt a nap sztárjai, majd egy konferenciaterembe érve Liliánát teljesen elöntötte a pánik. Több 10 sorban voltak elhelyezve székek, mindegyiken ült valaki hangfelvevőkkel, papírokkal és ceruzákkal az ölükben. A terem két oldalán több sorban álltak a férfiak és nők hatalmas kamerákkal a kezükben. Liliána szorosan ölelte párja karját, aki magabiztosan egy biztató mosollyal az arcán sétált előre. A fiatal nő hirtelen úgy érezte mindent elfelejtett, amit eddig tanult, de a látszatot fent tartva egy hasonló pózt vett fel, mint Christian. A terem elejében egy nagy pódium állt, amin 3 fotel volt elhelyezve 1 külön a másik kettőtől. Az öltönyös bizottság szívélyesen leültette őket, majd rögtön hozták a frissítőket és az apró szendvicseket. Liliána feszengve üldögélt Christian mellett, aki ezt rögtön észrevette és egy kedves mosollyal fordult párja felé.

- Nem lesz semmi baj- súgta a fülébe, majd egy apró csókot nyomott a fültövébe, amitől a hideg végigfutott a lány gerincén- Ragyogni fogsz, akár a csillagok az égbolton.

- Mi lesz, ha elrontom? - ez a kérdés súlyos kőként nehezedett a nő mellkasára. Akárhonnan is nézte neki most idegeneknek kell megfelelnie. Nem tudja megfigyelni a reakciókat és úgy szerepet cserélni. Egyedül erre a pár száz emberre támaszkodhatott, akik a helyiségben tartózkodtak, de ez a szám még csak közel sincs a majdnem 6 millió emberhez, aki Dánia földjeit lakják.

- Minden csoda 3 napig tart. Ha tényleg elrontod, akkor a csütörtöki úttal nagyon gyorsan rendbe tudod tenni. A népünk szeret minket és támogatják a döntéseinket. Ezenfelül egy civil a királyi családban közelebb repít minket az alattvalóinkhoz. Azonban mielőtt félreértenéd. Nem azt mondom, hogy marketingfogás vagy, mert annál jóvalta több vagy számomra, szimplán ez is egy érv amellett miért fognak imádni az emberek a milliónyi jó tulajdonságod mellett. Minden rendben lesz. Ígérem- végszóként az óra 11-et ütött, mire minden ember felállt és a férfiak meghajoltak, míg a nők pukedliztek. A pódiumra fellépett Asger Jensen, akinek a podcastjeit szokta hallgatni Liliána. Beszélgetett már sportolókkal, politikusokkal, színészekkel és nem volt olyan adás, ami ne tartotta volna fent a fiatal nő érdeklődését. A férfi meghajolt a herceg előtt üdvözlésképp, majd a nap jelöletlen sztárja felé fordult.

- Asger Jensen. Nagyon örvendek! - angolul beszélt a riporter valószínűleg felsőbb utasításra, de jelenleg ez nem érdekelte a nőt. Liliána megrázta a férfi kezét és legszívesebben rávágta volna, hogy "Igen. Tudom."

- Liliána Varga. Úgyszintén! - mindhárman helyet foglaltak, majd felhelyezték a fejükre az előre kikészített fejhallgatót, aminek az oldalára egy mikrofon volt erősítve.

- Üdvözlök minden kedves hallgatót a vonalban Asger Jensen. A mai nap folyamán két nagyon különleges vendégem lesz, akik berobbantak a médiába az elmúlt napokban. Őfensége Christian királyi herceg és újdonsült párja Liliána Varga. Rengeteget gondolkodtam mi lehetne a legmegfelelőbb bevezető kérdés és konkurencia nélkül mindenkit az érdekel legjobban, hogy hogyan találkoztak. Hogyan ismerkedtek meg?

- Először is- kezdte a herceg- én is mindenkit sok szeretettel üdvözlök. A kérdésre válaszolva pedig: a szó szoros értelmében egymásba ütköztünk. Sajnos nem figyeltem eléggé, így Liliánára borítottam egy pohár forró csokoládét. Ki akartam engesztelni, így meghívtam egy másikra. Szó szót, tett tettet követett, míg végül egy párt alkottunk.

- Jól sejtem, hogy szépen lassan bevezetik a Kisasszonyt a társaságba?

- Én is üdvözlök mindenkit- szólalt meg Liliána- És valóban. Ez a terv.

- Ezúton szeretném megragadni a szót és elmondani, hogy Liliána velem tart a csütörtökön kezdődő angliai utamra- vette vissza a szót a férfi

- Az első nagy út együtt- tett megjegyzést a másik férfi- A kisasszonyt nem fogják hiányolni az iskolapadból? Tudomásom szerint Ön még egyetemi hallgató.

- Ez így van. Ez az utolsó szemeszterem és ezt a 2 napot természetesen azonnal be fogom pótolni- felelte Liliána- Fontosnak tartom a tanulást és egész életemben a tanulmányaim voltak előtérben ez a pár hónap már csak nem fog ki rajtam.

- Gyakorlati helye is van? - érkezett a következő kérdés. Hallotta a ceruza sercegést, amit minden egyes elhangzó mondatot kísért. Jó benyomást akart kelteni az emberekben, azonban ebben Asger egyáltalán nem segített neki. A műsor eleje óta felvett egy biztos mosolyt, ami olyan erős maszk volt, hogy semmilyen érzelem vagy néma gondolat át nem tudott törni.

- Ami azt illeti igen. Egy biztos gyakorlati helyem van, ahol elsajátíthatom az ügyvédek apró trükkjeit. Ha a vizsgáim jól sikerülnek, akkor bojtárként tovább dolgozhatok az irodánál- habár ez a terv egyre inkább meghiúsulni látszik. Kimondatlan tényként lebeg a két fiatal között, hogy ha Liliána belép a királyi családba, lemondhat a jogi szakmáról dédelgetett álmairól.

- Ez nagyszerű. Őfensége Ön gondolom támogatja párját a jövőbeli sikereiben igaz? - noha Liliána nem, de Christian tökéletesen átlátott a kérdésen és a mögöttes tartalmat vette figyelembe. Asger Jensen-t az érdekelte, hogy a királyi család engedi-e a lányt ügyvédként tevékenykedni. A válasz pedig sajnos nem lenne olyan kielégítő, mint amilyet a herceg adni akarna.

- Természetesen. Az önállóság egy rendkívül előnyös erény, amire, ha egyszer valaki szert tesz azt már senki nem veheti el tőle- abban nem hazudott, hogy igenis ő támogatja barátnőjét a sikereiben és a szakmájában. Azonban amennyire jól megfejtette a mögöttes tartalmat, a válaszadás már nem volt ennyire ravasz.

Őszintén ki lehet jelenteni, hogy a beszélgetés igazán jól sikerült. Liliána kibontakozhatott és az igazi önmagát adhatta, ami a herceg szívét megtöltötte örömmel. Asger Jensen pedig egy idő után lebontotta a maszkját és egy valódi mosoly kúszott fel ajkaira. A teremben érezni lehetett a feszültség és a felszabadultság csatáját, az utóbbi toronymagasan győzött. Liliána mindenkit elvarázsolt. Ahogy arra a herceg számított is. A nőnek van egy bizonyos aurája, ami alaphangon felszabadult érzést kelt az emberekben, de amikor még szóba is elegyednek vele és rájönnek mennyire is intellektuális a lány. A patinás épületből kilépve az emberek sikítozni kezdtek, mindenki egyszerre nyúlt a pár felé, amit az öltönyös férfiak minden erejükkel igyekeztek visszatartani. A herceg és a nő mosolyogva integettek, majd egyszerre ültek be a már rájuk váró autóba. Mindketten egyszerre fordultak egymás felé és egyszerre nevettek fel. Azonban ez a nevetés egyáltalán nem a szórakozás és a móka váltotta ki. A felszabadultság csengett a nevelésben.

- Nagyon ügyes voltál- szólalt meg a férfi ujjait párja kezére fűzve- Oda vannak érted- közel hajolt a nőhöz, majd az ajkára súgta a következő szavakat- De nálam nem jobban- időt sem hagyva a válaszadásra tapadt a nő vörös ajkaira és úgy falta őket, mintha ezen múlna az élete. Ott, abban a kocsiban, abban a pillanatban minden a helyén volt. Minden tökéletes volt.