*4 év múlva*

Négy év után, elhatároztam hogy visszamegyek a Karasunóhoz megtekinteni őket.

Immáron 20 éves lettem, rengeteg minden dolog változott. A személyiségem is megváltozott valamint a stílusom, hajszínem.

A Karasunoba már új személyek vannak, és már nem az a régi Karasuno van ami volt. Ettől függetlenül úgy gondoltam össze kéne ülnie a régi Karasunonak. Senkivel se tartottam a kapcsolatot onnan, és senki se tudta hogy jövök. Egyáltalán, örülni fognak neki hogy ott vagyok? Vagy csak teher lennék? 

Ezekkel a gondolatokkal de mégis elindultam. Daichihoz indultam először hisz ő a kapitány, ha valakinek, neki biztos megvan mindenki elérhetősége. Reméltem hogy ugyanott lakik ahol én emlékeztem.

Becsengette, pár perc múlva pedig kinyílt az ajtó, és megláttam Daichit. 

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte illedelmesen. Én meg csak néztem, hát akkor ezek szerint nem ismert fel. 

- Szia Daichi!! Nem ismersz fel?? 

- Nem? - nézett rám kérdően.

Nem hagytam hogy akármit is kérdezzen, gyors előkaptam a táskámból a névjegykártyámat amin rajta állt a nevem, valamint egy kép rólam amin még naranccsárga hajam van.

- Hinata!!! Jól megváltoztál! Mi újság van?? - lepődött meg.

- Sok dolog történt, de ezt majd később, egy találkozót össze tudunk hozni a Karasunóval?

- Megpróbálhatom, mikor?

- Nem tudom, amikor mindenkinek jó- kezdtem bele de ekkor valaki kileselkedett az ajtón.

 - Kivel beszélsz ilyen sokáig? - jelent meg az ajtóban valaki.

- Suga?!?!! - kérdeztem meglepődve, ez nekem újdonság.

- Oh Suga! Mondd felismered őt? - mutatott rám Daichi.

- Szia Suga!! - mondtam mire végig nézett rajtam. 

- Ismerős a hangod, honnan tudod a nevem? - kérdezte mire megráztam a fejem.

- Nem igaz hogy senki se ismer fel - mondtam miközben ráztam a fejem és lefele néztem. - Hinata Shoyo vagyok - néztem fel rá.

Lesokkoltan tátott szájjal nézett rám, aztán átölelt.

- Hinata!!! Annyira hiányoztáll! És olyan fura vagy! Mármint úgy értem hogy ilyen hajjal! 

- Nekem is hiányoztál! Meg az egész Karasuno főleg Kageyama - mondtam, de az utolsó két szót csak gondolatban mondtam ki.

Elengedtük egymást, mire muszáj volt megkérdeznem.

- Egyébként, te hogy hogy itt vagy Daichinál? - kérdeztem mire össze néztek.

- Az van, hogy együtt élünk. - mondta ki Daichi a tarkóját vakargatva.

- Együtt vagytok??? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen! - mondta Suga boldogan.

- Gratulálok!!! - mondtam majd mindkettőjüket átöleltem külön-külön.

Persze a fejemben még mindig ott voltak a gondolatok Kageyamáról. Amiket mondott 4 éve azok még mindig a fejembe vannak. De vajon ő gondol még rám? Vagy ha meghallja a nevem, felismer?

- Akkor mikorra hozzuk össze a Karasunót? - szakította félbe a gondolataimat Daichi.

- Holnap 2 óra mindenkinek jó lesz? 

- Megkérdezem, ha mégse jó valakinek mindenképp értesítelek! 

- Rendben köszi! Akkor én megyek is nem zavarok tovább.

- Nem zavarsz, de hol laksz? 

- Egy közeli hotelbe vagyok jelenleg, akkor holnap találkozunk, sziasztok! 

- Szia! - mondták egyszerre.

*Másnap*

1 órakor elkezdtem készülődni. Felvettem egy fekete farmert, egy fekete fehér hosszúujjút, rá egy pólót, rátettem a nadrágra néhány láncot. Majd koromfekete hajamat oldalra fésültem és megigazítottam a piercingemet a fülemen valamint egy fekete fülbevalót tettem a fülembe. Majd a kék kontaklencsémet is "feltettem".

Na igen, ezek a mindennapjaim, mindig így szoktam kinézni.

Egy kávézóban találkoztunk. Amikor megérkeztem már ott volt Kageyama, Daichi, Suga, valamint Nishinoya. Viszont még nem mentem a nyilvánosság elé. Amikor már mindannyian megérkeztek akkor előbújtam.

- Sziasztok! - sétáltam hozzájuk mosolyogva, mire Sugán és Daichin kívül értetlenül néztek rám.

- Szia? - kérdezte Nishinoya.

- Gondolom nem ismertek fel - néztem rájuk mosolyogva széttárt karokkal.

- Nem - mondta Kageyama.

- Hát jó, Hinata Shoyo vagyok. - mondtam rájuk mosolyogva.

Sokkoltan néztek rám aztán Nishinoya elkiáltotta magát.

- SHOYOOOO!!! - Kiáltotta majd a nyakamba ugrott.

- NOYA-SAAAN! - kiáltottam én is és visszaöleltem.

Elengedtük egymást majd leültünk az asztalhoz.

- És Hinata hogyhogy átfestetted a hajad meg tettél még pár változást magadon? - kérdezte Yamaguchi végig nézve rajtam.

- Biztos van oka rá - nézett rám Noya.

- Nem igazán van oka, csak úgy kipróbáltam és megtetszett - mosolyogtam rájuk, miközben hazudtam.

- Ó értem. - mondta Yamaguchi.

Beszélgettünk több dologról is amikor Kageyama telefonja megszólalt.

- Oh, elnézést. - mondta majd felvette. - Szia. Ahj, mondtam már neked! A régi Karasunóval vagyok! Nyugodj le. Jó. Jó. Majd beszélünk. Szeretlek, szia. - mondta majd letette.

- Oikawa? - kérdezte Suga kedvesen, mire én csak összezavarodottan össze vissza kaptam a fejemet. Mi történik??

- Igen, néha az idegeimre megy. - forgatta a szemét.

- Tényleg  vele jól megvagytok? 

- Jah, igen. A vitáinkon kívül egyébként megvagyunk. - mondta legyintve.

Kageyama, és Oikawa?...

- Ti együtt vagytok? - kérdeztem félénken, mire Kageyama először semmibe vevő fejjel majd gonosz nézéssel nézett rám.

- Igen, mikor elmentél azután jöttünk össze. - mondta mosolyogva.

Én meg csak néztem, lefagyva. El akartam tűnni. Abban a pillanatban nem akartam ott lenni, sehol se akartam lenni, csak a saját világomban. De nem tehettem, ott kellett lennem. Csend volt, szóval muszáj volt mondanom valamit.

- Az jó, gondolom. - mosolyogtam rá, hogy ne látsszak teljesen összetörtnek. - Noya, neked van barátnőd? - kérdeztem.

- Nekem nem barátnőm van. - mondta mosolyogva, majd Asahival felemelték a kezüket. Először furcsán néztem hogy miért is emelték fel a kezüket, aztán viszont megláttam mindkettőjük kezén a gyűrűt.

A szám tátva maradt és megkérdeztem.

- Házasok vagytok?!?!

- Igen! - mosolygott Noya.

- Gratulálok nektek is!!! - mondtam nekik és tényleg örültem nekik, csak kár hogy nekem nincs ekkora szerencsém.

- Köszii!!!

- Tsukki, Yamaguchi, Tanaka veletek mizu ezen a téren? - kérdeztem.

- Én együtt vagyok ezzel. - mondta Yamaguchi és rá mutatott Tsukkira aki zenét hallgatott.

- Yamaguchi kuss. - szólt rá hirtelen Tsukki.

- Jé, hallasz. - mondta Yamaguchi csodálkozva.

- Attól még hogy zenét hallgatok nem vagyok süket. - mondta bunkón mint mindig.

- Bocsi Tsukki! 

- Én nekem pedig alakulóban van Kiyokoval - kacsintott rám Tanaka.

- Na akkor úgy látom elvagytok mindannyian - mondtam mosolyogva.

- És te Hinata? Neked van párod? - Kérdezte Noya.

- Ó nem, nekem nincs, volt pár ezalatt a 4 év alatt, de most jelenleg senkim sincs - mosolyogtam rájuk. 

- És akkor tulajdonképpen nincs oka annak  hogy ilyen színű a hajad és az öltözködésed? - kérdezte Suga.

- Nem igazán, talán egy régi visszautasítás, de az már nagyon rég volt, 4 éve már. - mondtam szinte röhögve. Kageyama pedig csak nézett rám. 

- Röpizel még? - szólalt meg Daichi.

- Nem igazán... - mondtam halkan.

- Miért? - kérdezte Suga.

- Én csak... A helyzet annyi hogy nagyon megváltozott a személyiségem amit még sikerült nem kimutatnom itt a közeletekben, és emiatt rengetegen megutáltak és megvetettek. - mondtam. - De ez mindegy is. Hagyjuk inkább.

- Ha szeretnéd, és milyen Párizs? - kérdezte Suga.

- Kellemes hely, finomak az ételek, a táj is gyönyörű, és igazából semmiből se szenvedek hiányt. Persze itthon jobb, de ott is jó. 

Egy ideig még beszélgettünk, viszont aztán mennie kellett egy embernek, majd sorra a többinek is. De megbeszéltük hogy pár nap múlva, elmegyünk mind egy szórakozóhelyre este és mulatunk. Ott már ott lesz Oikawa és Kiyoko is.

Köszi hogy elolvastad!  Tényleg csak két részt akartam, de úgy látszik több része lesz ugyanis még mindig nincs vége!