~Visszaviszem a röpiszertárba~

-Vajon direkt hagyták itt?

Nem... Nem hiszem...

Közelebb menve a labdához lehajolva érte felvettem,majd a két kezem között megforgatva tanulmányozni kezdtem.

Nem tűnik laposnak.Lehet,hogy valaki itt felejtette.Végülis elég nehéz észrevenni a zöldes labdát a fű kellős közepén...

-Jobb lesz,ha visszaviszem...-indultam meg a röpiterem felé,abban reménykedve,hogy van ott még valaki.Mondjuk...Az sem baj,ha nincs.Akkor csak lerakom az ajtóba ,aztán hazamegyek.

A csukott ajtó elé érve körbenéztem,azonban senkit nem láttam a környéken.Kopogjak vagy csak nyissak be,hátha amúgy is zárva van?Inkább kopogok,lehet mégis van itt valaki,ha meg nem válaszol senki,megpróbálok benyitni.Igen.Ezt fogom csinálni.

Durr!

Egy hangos robajt hallottam meg a teremből,majd még egyet.

Jó helyen vagyok én?

Inkább hazamegyek...Jobban járok,ha hazamegyek...Nincs kedvem semmilyen balhéba belekeveredni...

A kopogáshoz felemelt kezem, le akartam engedni, azonban az magától bekopogott.

Nem hiszem el...

-Ki az!?-kiabált ki egy hang bentről,amire kicsit megugrottam.Te jó ég.Jobban jártam volna,ha csak lerakom azt ajtó elé...Vagy egyáltalán fel sem veszem a földről!-Mondom ki az?!Gyere már be!-szólalt fel mégegyszer,mikor elfelejtettem válaszolni.Hogy lehetek ilyen béna?!

Lebénulva álltam az ajtó előtt. Ugye nem a baltás gyilkos az? Ne legyél hülye [Név]... Hogy lenne már az? De akkor ki van bent?

Csak... Csak bekukkantok. Aztán ha tényleg a baltás gyilkos az, akkor egyszerűen elmenekülök. Igen.

Óvatosan lenyomtam a kilincset,majd bedugva a fejem a kis résen benéztem,azonban csak az épp ajtó felé tartó csapatkapitányt vettem észre a piros mezében,ideges arc kifejezéssel,feltehetőleg azért,hogy megnézze,még is ki az a bátor,aki szórakozik vele.

Oh... Ha én tudom, hogy csak Kuroo-senpai az, nem pörög le a szemeim előtt az egész életem... Rendben... Nincsen semmi baj...

Jobban körbenéztem, amikor is megakadt a szemem valamin. Az egyik pad egy kissé el volt mozdulva a többitől.

Az adott volna ki ilyen hangot?

-[Név]-chan?-lepődött meg a fiú,ahogy beléptem a terembe.Az előző ideges arckifejezése teljesen eltűnt.

-B-bocsánat!Nem akartam zavarni!-kezdtem bele pánikszerűen,azonban a fiú úgy tett,mintha az előbb semmi sem történt volna.

-Hát te?

-Ezt...A labdát találtam az udvaron-mutattam fel a kezemben tartott tárgyat,ő pedig elmosolyodva intett a kezével,hogy kövessem.Vonakodva ugyan,de követni kezdtem-valószínűleg a szertárhoz vezetett.

-Jársz valami szakkörre,hogy még ilyenkor is itt vagy?

-Ömm...I-igen.Rajzra.

-Rajz? De jó neked,hogy tudsz rajzolni.Én nagyon béna vagyok az ilyenekben-nevetett fel,az üres terem,pedig visszhangozni kezdett.

Már nem mérges?

Halványan elmosolyodtam.Nem muszáj neki tudnia,hogy csak random színek festegetésénél megáll a tudományom.

-Ezután mit tervezel?-nyitott ki előttem egy ajtót,majd átvéve tőlem a labdát berakta az egyik polcra.

-Hát...-erre most mit kéne mondanom?-Hazamegyek.Azt hiszem...

-Hmm...Rendben.Elkísérlek.Várj meg itt,átöltözök.Egy perc-rohant el mellettem hadarva,aztán befordulva egy ajtón teljesen eltűnt.

Hát rendben...

Feljebb húzva a táskám pántját-mert már kezdett lecsúszni-egyik lábamról a másikra lépegettem,az előbb elviharzott fiúra várakozva.Egy tapodtatot sem mozdultam.

Mi volt az a hang az előbb?Belerúgott volna a padba?Mi történhetett?

Amúgy is...Nem Kenma-sannal szokott hazamenni?

-Merre laksz [Név]-chan?-ért vissza hozzám a fiú a táskájával együtt,miközben megindult velem együtt a kijárathoz.

-A park felé...

-Rendben.

A nap már lemenőben volt,vörösesre megszínezve az eget,ezzel gyönyörű hátteret nyújtva az előtte elterülő fehér felhők számára.

A mellettem jövő fiú arcát kezdtem tanulmányozni,a táskáim pántját szorongatva.

-Mi az?-nézett rám hirtelen, elmosolyodva.

-M-Minden rendben?A-Az előbb hallottam,hogy...Szóval.

-Ohh... Hát... Csak kissé összevesztem Kenma-val.

-É-értem...Sajnálom.

-Nem kell-rázta meg a fejét,majd előre fordulva,teljesen csendbe burkolózott.

Na!Ezt rendesen megcsináltam...

Y1: Csendben maradok

Y2: Rákérdezek,mégis mi történt