~Tudomásul veszem, hogy ott van, de tovább megyek~

Biztos direkt hagyták itt. Mindegy is, már megy le a nap, szóval jobban járnék, ha szedném a lábaim.

Tovább menve azonban az iskola röpiterméből Kenma-san ballagott ki, lehajtott fejjel, miközben a telefonját nyomkodta. Nem Kuroo-val szokott hazamenni? Most még sincs itt... Itt az én esélyem!

-Hé! Kenma-san!-kiabáltam oda neki integetve, így a fiú megállt,kivette a fülhallatót a füléből, én pedig odakocogtam hozzá.

-[Név]-san?Hát te?

-Rajzszakköröm volt.

-Ohh... Értem. Neked állították ki az egyik képed a folyosón is, nem?

-D-de... Azt hiszem...

-Szép lett...Sz-szerintem...

-Tényleg?-a fiú csak óvatosan bólintott egyet, majd körbekémlelve az udvaron egy idő után kérdőn fordult felém.

-Merre mész?

-A park felé-mutattam balra- Te?

-Ömm... Én is.

-Tényleg?

-Ühüm. Sz-Szóval... Ha gondolod... Ömm...M-Megyünk együtt?

-P-persze-mosolyogtam rá elvörösödve. Sosem mentem még haza senkivel, nem hogy egy fiúval. Arról meg fogalmam sem volt, hogy Kenma-san is arra lakik, amerre én.

A fiú a másik füléből is eltávolította a fülhallgatót,majd a zsebébe rakva a telefonjával együtt, bólintott, jelezve,hogy indulhatunk.

A fehér bárányfelhőknek a nap vöröses fénye nyújtott hátteret,a fák előtte, pedig feketének hatottak,hiszen pont szembe mentünk a nappal,így hunyorogva bírtam csak közlekedni.Felettünk épp vadludak hada haladt tovább ,szokásos "w" formában,miközben hangokat kiadva néha-néha köröztek egyet.

A cseresznyevirágok elfedték a járdát,így az egész halvány barack-rózsaszín színben pompázott.Sehol egy iskolás-rajtunk kívül-, sem emberek,akik hangoskodhatnának, sem pedig idegesítő gyerekek. Egyedül, néha haladt el mellettünk pár autó. Minden olyan csendesnek és nyugtatónak hatott.

A szél fújdogálni kezdett, így összébb húzva magamat rántottam egyet a hátizsákomon, mert éreztem, hogy a pántja elkezdett lefelé csúszni,oldalra nézve azonban észrevettem, hogy a mellettem ballagó szőkének a szája sarka még a szokásosabbnál is lefelé görbül.

-Kenma-san?

-Hm?-kapta rám a fejét halványan elmosolyodva.

-Mi... Mi a baj?-billentettem oldalra a fejem kíváncsian,viszont mikor láttam, hogy a fiú csendben marad,és csak az arcomat kémleli, rájöttem, hogy lehet túlságosan is tolakodó vagyok-főleg, hogy még olyan viszonyban sem vagyunk-a szemeim kikerekedtek, a kezeim, pedig magam elé emelve, hadakozásba kezdtem-Ne haragudj,hogy rákérdeztem!Csak... Láttam, hogy szomorú vagy... Vagy ilyesmi és-...

-Semmi baj-rázta meg óvatosan a fejét-Kicsit összevesztem Kuroo-val, ez minden...

-Értem...-fordultam ismét előre, majd lehajtva a fejemet, a lábaimat kezdtem bámulni. Banyek... Ebbe aztán rendesen belenyúltam.

Az utcai világítást felkapcsolták, így mindketten egy lámpa felé kaptuk a fejünket. Hány óra lehet már?

Túlságosan is csend van...

X1: Csendben maradok
X2: Kíváncsi vagyok, min vesztek össze, így rákérdezek