-A tetőn, szép kilátással-

Páran már leléptek a teremből, így én is egy nagyobb csoporttal együtt távoztam onnan. Ők jobbra, én pedig balra kanyarodva folytattam az utamat, egyenesen a lépcsők felé.

Szeretem azt a helyet,azonban kicsit hűvös szokott ott lenni,így az egyenruhámra felvett kenguruzsebes pulcsim mélyére süllyesztettem kezeim,amik időközben megtalálták a nintendom is.Csak egy egyszerű szendvicset hoztam magammal, így az is elfért a játékom mellett.

A tanári előtt haladtam el, amikor a teremből meghallva a nevemet az irányába fordultam.

-Jó napot-köszöntöttem az előttem álló tanárt.

-Levinnéd nekem ezeket a papírokat a könyvtárba Sinka-sensei-hez?

-Ömm... P-persze-válaszoltam, azonban a nagy adag papírkupac már a kezemben volt,a tanári ajtaja, pedig becsukódott előttem.

Remek.

Még véletlenül se az úticélom felé tudjak menni...

A lépcsőn lefelé haladva csak magamat tudtam szídni. Kellett nekem egyáltalán kijönni a teremből! Miért nem tudtam ott megebédelni nyugodt körülmények között?! Szépen megettem volna a tízóraim, majd csendben elkezdek játszani.

Sokkal jobban jártam volna.

Aztán reccs és már csak annyit veszek észre, hogy a földön ülök, a papírok, pedig körülöttem vannak,teljesen szétszórva.

Leestem a lépcsőről.

Felszisszenve nyúltam a jobb bokámhoz,aztán el is kapva a kezem onnan éreztem, hogy a szemeimbe könnyek gyűlnek.

Páran-akik épp ott voltak-körém csoportosultak, majd megpróbáltak lábra állítani, én viszont inkább vissza is ültem a földre.

Egy fiatalabb fiú elkezdte összeszedni a papírokat és elvitte Sinka-sensei-hez, valaki elment tanárt hívni, egy ismeretlen lány, pedig a vállam alá nyúlva elkísért a gyenkélkedőig.

Próbált óvatosan lépkedni velem, sőt még zsepit is adott, mikor látta, hogy taknyom-nyálam egybe folyik a sírás következtében, szóval kijelenthetem, hogy kedves lány.

Ahogy megérkeztünk az iskolaorvos vállatrántva közölte, hogy nem tud vele mit csinálni, mert valószínűleg törés-igen, ezt így ránézésre megmondta-szóval az osztályfőnök-aki időközben valahogy ideteleportált-felhívta a szüleimet, hogy jöjjenek értem és vigyenek be a sürgősségire.

Hát ez egyszerűen fenomenális.

Legalább valami herceg kapott volna el, amikor estem le a lépcsőről, első látásra egymásba szeretünk aztán világbéke! Nem! Velem miért is történne ilyen?! Vagy ha nem is kapott volna el, de legalább romcsin a karjaiba véve bevitt volna a gyengélkedőre és ott szerettünk volna egymásba és AZTÁN világbéke!

Persze... Nekem a legbénább bokatörős story jutott... Legközelebb, mikor leakarok esni a lépcsőn, előtte körbenézek, hogy biztos legyen ott valami jó pali is, akire ráeshetek...

Azóta amúgy már a folyosón bömbölök várva anyukámat és apukámat is, aki kicipel a kocsiig, majd beülve szépen elvisznek a legközelebbi kórházig.

BAD ENDING❗

Most olyan gonosznak érzem magam, hogy nemcsak palit nem kapott az, aki ezt választotta, hanem még a bokáját is törte 🙁

Lool,ez amm ilyen teszkós verzilllyjó,mert lusta vagyok 🙁

Bocsiiii érte.

Mindenesetre próbálj egy másikat ❤️