Ismét, csak most, csak neked ;))✨💐
Vanadyn

-Tendo. Ne fárassz. -sóhajtottam, majd tekintetemet a bátyámra emeltem.
-Nem fárasztalak, azt kérdeztem, hogy eljössz-e edzésre. -mászott bele az aurámba a vörös.
-Persze, hogy jövök idióta. Menedzser vagyok. -morogtam.
-Azért megkérdezem. -vontam vállat.
-Wakatsohii... -nyöszörögtem, majd barátomhoz rohantam.

Mikor mellé értem, azonnal felkapott a karjaiba.
-Hát, ez nem volt szép. -húzta össze szemét Tendo, és az ebédlő felé vette az irányt.
-Ez nem kérdés, hogy jön. Igaz? -puszilta meg az arcomat.
-Úgy beszéltek, mintha nem lenne kötelező ott lennem. -grimaszoltam, átölelve a nyakát. -Na gyere. -másztam le róla miközben megfogtam a kezét és a vöri után mentünk.

Akárhogy szerettem volna kizárni, a féltékeny és rosszalló pillantások égették a testem minden egyes pontját. A lányok fele utál, csak azért mert Wakatoshival járok. Próbáltam értelmet keresni ebben a bizonyos utálatban, de egyszerűen mindig kilyukad az agyam akárhányszor ezen gondolkodok. Ahogy most ebben a pillanatban sincs ez másképp.

-Mmhhh... Mi a kaja? Éhen halok... -nyújtóztam ki amikor beléptünk az ebédlőbe.
-Honnan tudjam? Nem vagyok jós. -jelent meg Tendo előttünk karját pedig a fejemre támasztotta.
-Hol jártál báránykám? -vontam fel a szemöldököm.
-Asztalt foglaltam. -legyintett. -Na, de gyere enni. Növésben vagy. És ma kihagytad a reggelit is. -mondta szigorúan.

-Mert elaludtam, idióta! -mondtam bosszúsan. 

-Hát, az nem az én hibám... -mondta szemtelenül Tendou.

-Megütlek te- emeltem fel a kezem idegesen. 
-Igaza van. Rosszul is lehetsz. -bólintott a csapatkapitány.
-Jól van-jól van. -forgattam a szemem.

Gyorsan kikértük a kajánkat és már le is csaptunk a Tendo által foglalt helyünkre.
-És... Te nem akarsz ma röpizni? Beszállhatnál. Vagy edzőmeccs után. -nézett rám bátyám.
-Hát... Nem is tudom. -húztam a szám. -Lehet. Köszi. -vigyorogtam a fiúra.
-Sziasztok srácok. Szabad ez a hely? -jelent meg Semi az asztalnál.
-Persze, csüccs nyugodtan. -paskoltam meg a magam mellett az üresedő padot.
-Na, [Név]-chan? Ma is beszállsz? -kérdezte mosolyogva a szürkehajú.
-Talán. -vontam vállat.
-Ahogy gondolod, mi szívesen látunk a pályán. -bólintott, majd enni kezdett.

Miután Tendon és Wakatoshi, meg természetesen én is megettük a kajánkat, a tornaterem felé vettük az irányt. Mivel ma korábban kezdődött az edzés, a nekem is hamarabb kellett elhagynom az osztálytermet.

Míg előkészültek a fiúk, bemelegítettek, előhalásztam a mezeket, a törölközőket és megtöltöttem a kulacsokat.
-Aztán ügyesek legyetek! -kiáltottam a csipet-csapatnak, mikor megpillantottam az egyetemistákat.

Halvány mosollyal figyeltem az ászunkat, miközben a kis noteszembe írogattam a megfigyeléseimet, apróbb hibákat és természetesen a pontokat.

Mondhatni, azon pár szerencsés emberek egyike vagyok, akiknek Ushijima megnyílik. Nem is tudom, talán kilencedikben mentem el először Tendo edzésére. Én is röpiztem, így kíváncsi voltam, hogy a srácoknak milyen az edzése.

Hát, kis híján leesett az állam. Nem mintha nálunk nem lettek volna ilyen kemények, de az ő edzőjük kész gyilkos volt. Itt döntöttem el, hogy a felső-középet a Shiratorizawában kezdem. És milyen jól is tettem. A lányok röplabdaklubbjába hamar beilleszkedtem ahhoz képest, hogy nagyon nehezen nyílok meg, és egyéb szociális nehézségekkel van dolgom. Jelenleg is liberó poszton játszogatok. Mit ne mondjak, nagyon élvezem. Igaz, hogy menedzser vagyok, de a lányok kapitánya felajánlotta, hogy amikor kedvem van, nyugodtan bejöhetek játszani, maximum én nem megyek versenyekre.

Szóval, ekkor találkoztam először Ushijimával. Akkor is szófukar volt, és ez így elég furcsán hatott a néha szófosásos bátyám mellett. Minden esetre, kivételesen jól megértették egymást. Egyre többször látogattam el a Shiratorizawába, majd ott kezdtek a felső-középet. Ekkor lettem menedzser. A csapatkapitánnyal gyakran szemeztünk, de sosem mertem egy köszönésnél többet beszélni vele. Aztán a szemfüles vörös persze kiszúrta, hogy néha elpirulok, ezért áthívta barátját. Eléggé megvoltam illetődve, de mikor beesteledett, a két fiú között feloldódva néztem filmet. Hogy verném agyon Tendot, horror filmet rakott be. Nem vagyok annyira félős, de nem bánom, ha valaki mellettem ül és csimpaszkodhatok belé. Ez akkor sem történt másképp. Bátyám a fotelben foglalt helyet, míg én a takaró alatt kuporogtam Wakatoshi mellett.

Éppen összeszartam magamat, amikor két erős kar fonta körbe enyhén remegő testem. Nem szólt semmit, csak gyengéden húzott magához. Fejemet mellkasára hajtottam és úgy moziztam
tovább. Akkor tudatosult bennem beton biztosan, hogy szeretem Wakatoshit. Szeretem a Shiratorizawa ászát.

Ezek után elhívott randizni. Egyre többször találkoztunk az iskolán és a tornatermen kívül, ami azt eredményezte, hogy most vagyunk együtt két éve.

-[Név]. -rántott ki egy mély hang a gondolataim közül.
-Uh... Oh... Igen? -ráztam meg a fejem.
-Jól vagy? -fogta arcomat Wakatoshi két keze közé.
-Mhm. -bólogattam.
-Biztos? Vége az edzésnek. -mosolyodott el alig láthatóan.
-Elbambultam. -nevettem.
-Mondtam már, hogy szeretem amikor nevetsz? -fogta meg a kezem a fiú, majd lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Mondtam már, hogy szeretlek? -suttogtam.
-Van kedved nálam aludni? Úgy is péntek van... -kérdezte halkan.
-Jaaajj, de cukii! -jelent meg mögöttünk Semi és mindkettőnket egy anyás ölelésben részesített.
-Menő! -csillogott az ász-mániásnak a szeme.
-Hupsz, már el is pakoltatok. -vakartam a tarkóm.
-Hát eléggé. -kotyogott Tendo.
-Neked pedig, igen, van kedvem ott aludni. -öleltem át barátomat.
-Átöltözöm és mehetünk. -bólintott, azzal elindult átvedleni.
-Szólok anyáéknak. -lépett hozzám bátyám.
-Nem zavar? -néztem fel rá.
-Nem. Sőt, örülök neki. -mosolygott. Karjaimat szorosan dereka köré fontam, arcomat pedig mellkasába fúrtam.
-Aztán vigyázz magadra. -simogatta meg a fejem nevetve.
-Haha. -forgattam meg a szemem.
-Ugye tényleg nem baj? Nem szeretnélek megbántani. -mondtam halkan.
-Hé... Egyáltalán nem
bántasz meg. Boldogok vagytok. -puszilta meg a homlokom.
-Mázlim van, hogy egy ilyen idióta a bátyám. -váltam el tőle, majd én is nyomtam egy puszit az arcára. -Na menj átöltözni. Nem akarom, hogy megfázz. -csaptam háton.
-Jól van, jól van. -legyintett, majd egy koki után ő is felment öltözni.

-Mehetünk? -hallottam meg Wakatsohi hangját.
-Menjünk. -mosolyogtam és megfogtam a kezét.
-Sziasztok! Hétfőn tali! -kiáltottam a többi fiúnak, majd kiléptünk a tornateremből.

Egész gyorsan hazaérünk. Mikor beléptem, barátom anyukája azonnal egy öleléssel fogadott.
-Milyen kellemes meglepetés. -mosolygott rám szívből.
-Remélem nem zavarok. -viszonoztam a gesztust.
-Dehogy zavarsz! Soha nem zavarsz, ilyeneket ne is mondj. -legyintett. -Éhes vagy? Van vacsora. -mondta a konyhába mutatva.
-Oh, és persze te is fiacskám. -nézett Wakatoshira. Halkan felnevettem, majd levettem magamról a felesleges göncöket.
-Áh, [Név]! Jó, hogy itt vagy. -kiáltott Ushijima apukája és felállt a tv elől.
-Aztán nem hangoskodni az éjjel. -nézett szigorúan a fiára.
-Khm. Apa. -köszörülte meg torkát Wakatoshi.
-Azt hittem hangszigeteltek a falak. -vontam fel a szemöldököm.
-Na ez az igazi nő! -vigyorodott el szélesen a férfi, majd miközben megölelt, megveregettem a hátam.
-Gyertek, vacsi! -hallatszódott a kiáltás a konyhából.
-Pont lazacot csináltam rizzsel. És van még sushi is. -rakta le elénk a tányérokat.
-Huuh, jól néz ki. Itadakimasu. -kezdtem el jóízűen enni.
-Ez nagyon finom. -csillant fel a szemem.
-Örülök neki. Ha bármi kéne, szolgáld csak ki magad. -simogatta meg a vállamat a nő, majd lehuppant férje mellé a kanapéra.
-Anyukád istenien főz. -mondtam Wakatoshinak. Ő csak bólintott.

-Köszönjük szépen. -álltunk fel az asztaltól, és a mosogatóba helyeztük a piszkos edényeket.
-Gyere. -ragadta meg a fiú a kezem és egészen a szobájáig húzott.
-Min gondolkoztál ma? -karolta át a derekamat amikor becsukta magunk mögött az ajtót.
-Hogy mennyire szeretlek. -mosolyogtam.
-Tényleg? -lepődött meg.
-Nem szabad? -kérdeztem.
-De. Én is szoktam. -mosolyodott el halványan és egy csókot nyomott ajkaimra.
-Fürödjünk le, és összebújunk. Oké? -cirógattam meg az arcát.
-Rendben. -mondta halkan.

Miután mindketten letusoltunk, én kivettem egy pólót Wakatoshi szekrényéből majd magamra aggattam.
-Szép vagy. -mondta hirtelen, amikor kiléptem a fürdőből. Egy tincsemet a fülem mögé tűrtem és bemásztam barátom mellé az ágyba. Ő leoltotta az egyetlen fényforrásként szolgáló kislámpát, én pedig hátamat izmos mellkasának támasztottam, miközben karjait derekam köré fonta, és arcát nyakhajlatomba temette. Kezemet hajába vezettem, majd lágyan simogatni kezdtem tincseit.
-Minden oké? -suttogtam.

A szobában sötétség honolt. A hold gyér fénye szökött csak be az ablakon, játékosan megvilágítva a szoba egyes pontját, ezzel egy tapinthatatlan hálót terítve ránk.
-Igen. Csak fáradt vagyok. -szorított magához még jobban.
-Biztos? -fordultam meg. Még a sötétben is láttam gyönyörű szemeit.
-Biztos. -bólintott.

Egy ideig még néztük egymást. Nem
mondtunk semmit, csak feküdtünk és elengedtük magunkat. Ám a kellemes csöndet egy idő után Wakatoshi törte meg.
-Szeretlek. -mondta halkan. Elmosolyodtam.
-Én is szeretlek. Ugye tudod? -cirógattam arcát.
-Tudom. -fogta meg kezem. -És köszönöm. -csókolt meg lágyan, majd lehunyta szemeit.