Vanadyn kérésére. Remélem tetszik!^^

A cseresznyefák lassan rügyezni kezdtek, miközben a fénylő korong is egyre tovább keringőzött az égbolton. Napközben lágyan simogatta a nyíló virágokat a hűs tavaszi szellő. A Shiratorizawa udvarán álló cseresznyefa már szinte teljesen magára öltötte legszebb ruháját. A csütörtök reggeli csengő is készenlétben állva várta az órák kezdetét.

Becsengetés előtt öt perccel még iparkodva beviharzott az utolsó diák is az osztályterembe.
- Majdnem elkéstél.
- De csak majdnem!
- Igaz-igaz.
- Hol van Ushijima?
- Ma nem jön.
- Mi? Hogy hogy?
- Nem tudom, annyit mondott, hogy "családi ok".
- De ugye holnap jön? - kérdezte aggodalmasan
- Tudtommal igen.
- Hála az égnek.
- Miért?
- Nem fontos.
- Oké... És hogy-hogy ilyen későn értél be? Csak nem megint álmodoztál?
- Haha Tendou, most nagyot nevettem. Nem! Éppen tervet szőttem!
- Mégis miféle tervet?
- Holnap elmondom Wakatoshinak, hogy szeretem.
- Hoppá csaje, most megleptél. És hogy tervezed, hisz eddig olyan beszari voltál.
- Most biztos vagyok a sikeremben!
- Na, mondd mit eszeltél ki, kíváncsi lettem.
- Holnap péntek és a cseresznyefa is elemében van, amit előnyömre fogok fordítani.
- Aha... És ezt most értenem kéne?
- Elmagyarázom. Szóval, van ugye a legenda, mi szerint ha egy pénteki napon a cseresznyefa alatt megvalljuk szívünk választottjának az érzéseinket, akkor nem csak hogy szerelmünk viszonzásra találhat, hanem biztosítva is lesz a boldog éltek, amíg meg nem.
- Ó, értem! Szóval röviden pénteken a cseresznyefa átváltozik tündér keresztanyává és ha oda megy két balfék,hogy szerelmet valljanak, akkor csiribi-csiribá örök szerelem és boldogság, ugye?
- Na, ne figurázd ki!
- Nem rosszból, de te mióta is hiszel az ilyesmikben?
- Nem szoktam hinni ilyenekben, de nincs sok veszteni valóm, ráadásul anyukámék mesélték hogy ők is valahogy így jöttek össze és mert ők is boldogok, ezért lehetséges hogy igaz.
- Azt mondom, hogy az esélye, hogy ez valóban igaz legyen, kevesebb, mint egy a százhoz.
- Nem baj! Muszáj megpróbálnom.
- És.. - itt megszakadt a beszélgetés, ugyanis a tanár belépett az osztályterembe és elkezdődött az óra.
- Majd szünetben folytatjuk - súgta oda a srác az előtte ülőnek.

Rögtön kicsengetés után folytatták is a traccspartit.
- Szóval,hogy is tervezed ezt pontosan megvalósítani?
- Hát, hogy őszinte legyek, azt nem teljesen tudom... Csak az a biztos, hogy jól jönne a segítséged.
- Hát nem is tudom...
- Tendou!
- Oké-oké chill. Segítek.
- Köszönöm. A részleteket majd megírom üzenetben.
- Legyen.

Iskola után a két diák együtt ment haza és egész végig a tervről beszélgettek. Miután minden részletet gondosan kidolgoztak, elbúcsúztak egymástól, majd a lány nyugodtan hajtotta álomra a fejét.

Másnap amilyen nyugodtan aludt el, olyan izgatottan ébredt. Miközben a madarak az ablakánál dalolásztak, ő már javában reggelizett.
- Látom nagyon izgatott valaki.
- Ki? Én? Miért is lennék az?
- Nem tudom, talán mert általában alig tudsz kikelni általában az ágyból, most pedig mintha kidobott volna magából.
- Nem, csak egyszerűen megbeszéltük a lányokkal, hogy ma hamar összefutunk a suli előtt.
- Ha te mondod kicsim.
- Köszönöm szépen a reggelit, sietek is a suliba! Szia anyu!
- Jó tanulást kicsim! Vigyázz magadra!
- Vigyázok, puszi! - majd rohant is ki az ajtón, megindulva az iskola felé.

Odaérve hirtelen neki is futott egy magas hátnak, majd a hirtelen becsapódástól hanyatt vágódott.
- Jól vagy? - kérdezte meg a nap fénypontja.
- Persze! Szia Ushijima!
- Szia. Láttad Tendou-t?
- Nem, szerintem később jön.
- Valószínűleg. Akkor menjünk a terembe.
- Oké - válaszolta széles vigyorral az arcán szökdécselve a fiú mellett
- Látom kidobott az ágy.
- Miért mondja ezt mindenki?
- Tessék?
- Semmi...
- Szóval?
- Egyszerűen csak hamar be akartam érni.
- Azért vagy ennyire felpörögve?
- Én mikor nem pörgök?
- Ezzel megfogtál, de akkor is fura vagy.
- Nem baj az.
- Ha te mondod - válaszolta, majd halványan elmosolyodott
- De te is gyanús vagy ám! Miért van ilyen jó kedved?
- Nem lehetek boldog?
- De lehetsz csak nem szoktál ok nélkül mosolyogni.
- És akkor mi van, ha jó okom van rá?
- Mi az?
- Egy nagyon fontos emberrel fogok ma beszélni, amire már sokat készültem - felelte egy cseppnyi izgatott örömmel hangjában
- He?
- Szóval igen, ma elfoglalt leszek.
- É-értem.

Tendou-t érkezés után a lány rögtön kirángatta a teremből, hogy vészhelyzeti kupaktanácsot tarthassanak.
- Neked meg mi bajod?
- Kivel fog ma találkozni?
- Kicsoda?
- Kicsoda, kicsoda, az anyám... Ushijima!
- Nem tudom. Miért, találkozik valakivel?
- Igen! Ráadásul látszik rajta, hogy a szokásosnál boldogabb, vagyis biztos fontos a számára.
- Csak nem féltékeny vagy?
- Lehetséges... De az teljesen normális!
- Szerintem halazd el.
- Butaság volt azt hinnem, hogy egy ilyen mítosz életeket köthet össze - mondta szomorúan, majd a vörös hajút követve visszakullogott a tanterembe.

A lány egész nap egy szót sem szólt, végig magába volt szállva. Az utolsó órájuk előtt leült a padra és magában merengett, míg egy békés hang meg nem szólalt mellette.
- Minden rendben? - majd a hang tulajdonosa óvatosan leült a lány mellé.
- Persze.
- Látom hogy van valami. Miért nem mondod el.
- Mert nincs semmi! Inkább megyek átöltözni, gyere te is Wakatoshi, mielőtt még lekésed a tesit.

Folyton folyvást csak ez járt a fejében, testnevelés órán is gyakran maga elé bambulva tanakodott. Ez persze csak addig tartott, míg hirtelen fejbe nem találta egy medicin labda, amit eredetileg el kellett volna kapnia. A lány lerogyott a műfüves pálya közepén, mire mindenki oda sietett a pillanatokon belül eszméletlen palacsintaként elterülő diákhoz. A tanár megkérte Ushijimát, hogy vigye a lányt a gyengélkedőre, utasításának eleget téve pedig a fiú ölbe vette a lányt és úgy cipelte magával vissza az iskolaépületbe.

Szerencsére nem telt bele sok idő, mire ismét magához tért. Valami eget rengető jószerencsének köszönhetően nem kapott súlyos sérülést, de lehet hogy csak azért, mert kemény feje van. Az iskolaorvos javaslata alapján még pihennie kellett egy ideig, de ha már jobban érezte magát, akkor egy diáktársával távozhat majd a gyengélkedőről.

Magához térve hamar rájött, hogy társasága is van.
- Most komolyan mi a bajod?
- Nincsen bajom.
- Ne hazudj nekem légy szíves! Ez komoly! Nagyobb bajod is eshetett volna.
- De ugyebár nem esett, nem igaz? Akkor meg mindegy.
- Nem mindegy!
- De az! Inkább hagyjuk is az egészet. Én még maradok egy pár percet, te nyugodtan mehetsz.
- Nem megyek, amíg nem látom, hogy tényleg jól vagy-e.
- Nincs programod? Találkozód van a tudom is én kivel, nyugodtan menj csak.
- Attól még, hogy megvárlak, nem fogom lekésni.
- Mondom menj csak. Nem tartalak vissza
- Nem.
- Nem hiszem el mennyire csökönyös vagy... Akkor maradj.

Mikor már képes volt anélkül lábra állni, hogy keringőt táncolt volna vele világ, Ushijima társaságában elhagyta a szobát.
- Akkor légy oly szíves gyere velem.
- Hova?
- Meglepetés.
- Mégis miért? Nem úgy volt, hogy programod van.
- Igen, pont azért.
- Nem értelek.
- Csak gyere már, kérlek!
- Legyen - sóhajtott egyet.

A fiú óvatosan megfogta a lány kezét és elkezdte ki vezetni az udvarra, ahol az úticélukat meglátva nagy szemekkel nézett rá az alacsonyabbik. Célirányosan a cseresznyefa felé lépdeltek.
- Ushijima... Mé-mégis miért vagyunk itt.
- Most vagyunk a fontos programon.
- Várjunk csak, erről beszéltél reggel?
- Igen.
- Akkor én voltam akiről beszéltél?
- Nem, a szomszéd néni, szerinted?
- De-de én ezt nem értem, miért hoztál ide?
- Mi az, hogy nem érted, pedig te találtad ki.
- He? - értetlenkedett, mire a fiú felé fordult és a szemébe nézett
- Figyelj rám... Minden egyes nap, mikor veled vagyok boldog vagyok. Melletted önmagam vagyok. Minden egyes alkalommal, mikor látom a szokásos hülyeségeidet, nem bírom ki mosolygás nélkül, mert te vagy az egyetlen, aki igazán képes beragyogni a napom. Te vagy az, aki képes volt rá ébreszteni arra, milyen érzés, amikor valakiről gondoskodni akarsz, vele szeretnél lenni, megakarod óvni minden rossztól és egyszerűen csak boldognak akarod látni. Te miattad tudom, milyen érzés szeretni. Köszönöm.
- Ushijima... - a lánynak könnybe lábadt a szeme, mire a fiú közelebb hajolt és tovább tartva a szemkontaktust tovább folytatta.
- Kérlek, ha te is úgy gondolod ahogy én, akkor...
- Várjunk csak... Azt mondtad hogy én találtam ezt ki és erre azt csináltad amit én találtam ki, de te ezt honnan tudtad?! - vágott közbe a vallomásba
- Szerinted Tendou mégis mennyire tudja tartani a száját?
- A kis áruló...
- Szerintem hagyjuk inkább a témát és térjünk vissza arra hogy ...
- Nem hiszem el, hogy képes volt elárulni! Ha a szemem elé kerül én komolyan mondom, hogy...
- Most komolyan ezen jár az eszed? Ilyenkor kételkedem a józan ítélőképességemben a szívügyekkel kapcsolatban...
- Szóval azt mondod, hogy szeretsz?
- Dehogy is, tíz percig azt ecseteltem, hogy mennyire ki nem állhatlak...
- Ushijima, én is szeretlek - felelte, enyhén elvörösödve, miközben a fiú is eleresztett egy halvány mosolyt
- Akkor végre felteszem a kérdést, ha megengeded... Leszel a barátnőm?
- Igen - válaszolta, mire Ushijima felbátorodott, és szép lassan araszolva kezdte megszüntetni kettejük közötti kicsike, de annál inkább idegesítőbb távolságot, amikor is az égiek közbeszóltak.
- Sziasztok!
- Mi a fene?! - ugrik félre mindkettő döbbenetében
- Mit keresel itt Tendou?!
- Csak jöttem titeket lecsekkolni, de ahogy látom elvagytok. Gyereket azért ne csináljatok, fiatal vagyok még nagybácsinak.
- Bazd meg! - nézett rá idegesen a fiú.
- Tényleg Satori ... Szóval eljárt a szád ugye?
- Ami azt illeti még van egy kis elintézni valóm, úgy hogy...
- Gyere ide! - kiáltott rá az eloldalgó fiúra, aki ezután már nagyokat lépve szedte a lábát, hogy elmeneküljön az apró haragos manótól.
- Ennyit a meghitt pillanatról - sóhajtotta Wakatoshi, majd egy fejcsóválás után elindult a másik kettő után.

Remélem elnyerte a tetszéseteket! <3 Próbálok minél többet posztolni.
(Amúgy lecseréltem a borítót egy-két napja ilyen Hinatásra, remélem tetszik nektek! Ezt a borítót is én szerkesztettem. UwU)
~Bye! ✨

(Ez meg csak úgy kellett ide xD)