1234weebUwU kérésére. Remélem tetszik.（｡>‿‿<｡ ）

Sosem vágytam mások társaságára. Az iskolában mindig egyedül ültem a padomnál és elmerültem a játékok világában. Nincs is annál jobb, mikor megfeletkezel unalmas életedről és bele merülsz egy-egy játékba. Egy játékba, minek grafikája elvarázsol és zenéje egyszerűen megunhatatlan.

Sokszor küldtek a szüleim pszichológushoz, mert szerintük túlságosan is játékfüggő vagyok, de annyira, hogy a pszichológus már 3 éve kezel engem. Egész jóban vagyok vele, de nem bízom benne. Úgy bánik velem, mintha egy értelmi fogyatékkal élő ember lennék. Tudom, komoly dolog, de a játékfüggőségemtől még nem kéne így bánni velem!

Múltak az évek és ahelyett hogy kevesebbet, csak többet játszottam. Megismerkedtem az egyik játékban egy Kenma56 nevű játékossal. Egyre többet és többet játszottam vele és nagyon sok mindent megtudtunk egymásról, például ugyan az a kedvenc ételünk és az ő kedvence is állata a (K/Á),sőt, azt is megtudtam, hogy 74km-re lakik tőlem. Ő is ugyanúgy imádja a játékokat, mint én. Egyszerűen csodálatos. Az első barátom.

Minden nap több órán át írogattunk egymásnak. Olyan érzésem volt, mintha jobb lenne vele beszélni, mint játszani a kedvenc játékaimmal. Miket beszélek én itt. Még sosem éreztem ilyet. Úgy érzem, talán...lehet... szerelmes vagyok.

Azóta, hogy többet érzek Kenma iránt, sok minden megváltozott. Annyira akartam őt látni élőben,hogy már említettem is barátomnak, kinek ugyanúgy tetszett az ötlet. Ráadásul szerintem a barátsága jót tesz nekem, mert a pszichológusom elég büszke rám az elmúlt hónapokban. Ma reggel is Kenmát akartam elérni, mikor nem írt vissza. Nem hívott vissza, nem is válaszol semmire. Rossz elő érzetem van.

Már 7 óra eltelt, de nem válaszolt. Megbántottam volna? Talán valami rosszat csináltam? Nem volt kedvem sem enni, se aludni, még játszani sem.
Már este 11 óra volt, mikor zajra lettem figyelmes. Valaki kopogtatott. A szüleim ezen a héten üzleti úton voltak Kínában, ezért nem voltak otthon.
- Vajon ki kopog ilyen későn?-gondolom magamban.

Vártam 10 percet, de az illető még mindig kopogott. Úgy döntöttem hogy inkább kinyitom, mert semmi kedvem sincs ezért idegeskedni egész éjjel.
Mikor kinyitottam az ajtót egy fiú állt az ajtón előtt. Elég képet láttam már róla hogy felismerjem.

Mikor megláttam pár könnycsepp fojt le sápadt arcomon. Ő kicsit megilletődve, de átkarolt és én vissza. Kiderült, hogy ideutazott azért hogy meglepjen és ezért nem vette fel a telefont. Bár nem említedtem, de nagyon örültem Kenma meglepetésének. Végül beengedtem a fiút a meleg lakásomba, nehogy még kint megfagyjon.

Sziasztok! *(^o^)/*
Sajnálom, hogy ennyi kihagyásom volt.
(｡>ㅅ<｡)💦sorry...
De próbálom bepótólni.
És még valami...
Úr Isten! Már 4 komment! És mennyi megtekintés! Köszönöm! Csak egy fejezet volt kinn de már 30 megtekintés is van rajta!

És tényleg nagyon köszönöm a kéréseket! 😊
Próbálok mindent mihamarabb megírni.
Nagyon nagy motiváció ez nekem és nagyon jól esik.
Na de nem húzom tovább az időtöket, bye!
(∩ ͡° ͜ʖ ͡°)⊃━☆ﾟ