Kiyoko Shimizu x Reader

Szépen, csak egy harmatnyira kidolgozott test, hosszabb, vékony lábak, kék, rövid nadrág, kék sport melltartó, kék futócipők, éjfekete, összecopfozott haj, gyönyörű arc, kékes-szürke igéző szemek és nem mellesleg egy arcon elhelyezkedő, eléggé feltűnő anyajegy.

Kiyoko Shimizu. 

Egy rendkívül tehetséges gátfutó, akin sokszor elidőzik a tekintetem. Akárhányszor megpillantom, percekig csak bámulom, elámulva szépségén. Ilyen elvarázsoló emberrel még életemben nem találkoztam, így igen csak hamar beleakadtam a lány hálójába. Szinte már az első évnyitón.

Könnyeden ért földen, mint aki észre sem vette azt a legalább 75 centis akadályt, majd tovább sprintelt, egyenesen a fehér vonalig, ami a célt jelentette. 

Igaz, ez csak egy edzés, de még itt is első lett. 

Nem is vártam tőle mást.

-[Név]!-kiáltott rám Mana-chan, így észhez térve elkaptam a felém dobott labdát, majd többször is a földhöz pattintva áttörtem az engem lefogó játékoson, azonban a legmagasabb beállt elém, nehogy kosárra dobhassam. Sarkazva és a bal kezemet kinyújtva magam mellé idegesen ciccegve ütögettem a talajnak a narancs színű eszközt. 

Mana-chan-t fogják, Hina pedig hátul van, a mi palánkunk alatt.

Ki kéne találni valamit.

Gondolkodj [Név]...

Hirtelen felkapva a fejem, erősen a palánknak dobva a labdát, felugrottam érte, érezve, hogy a vádlimban több izom is megfeszül, de nem is foglalkozva vele, csak a labdán tartottam a szemeim. Kinyújtva érte mindkét kezem, erősen megfogtam azt, majd bezsákoltam, elkapva a gyűrűt, hogy pár tized másodpercig azon lógjak. 

-Ügyes!-pacsizott le velem Mana-chan, miután leugrottam onnan, biztosan a talpaimra érve.

-Szép volt!-lépett elém Hina is.

Az utolsó pontot is sikerült megszereznünk, ezért voltak ennyire feldobva. A többiek ujjongtak - hiába volt ez is csak egy gyakorlás-, amíg én ismét visszapillantottam Kiyoko-san-ra. 

Kicsit meglepődtem, hogy mikor ezt megtettem tekintetünk összekapcsolódott, így egy biccentéssel próbáltam meg leplezni, miközben féloldalasan elvigyorodtam.

Vajon... Vajon látott az előbb?

Ő is bólintott egyet, majd mosolyogva intett, és a kulacsát megfogva bement az öltözőbe. 

Tehát ők már végeztek mára.

Ezt a hét majdnem minden napján eljátszottuk, így mikor pénteken is felfigyeltem a lányra, aki engem nézett, a törölközőmmel a nyakamba és hátra simítva a laza kontyomból kilogó tincseimet feltartottam felé a mutatóujjam, jelezve, hogy várjon.

Bólintott egyet, így futni kezdtem, hogy elhagyhassam a kosárpályát, ami egy drót kerítéssel volt körbevéve.

El fogom hívni... Ma biztos, hogy el fogom.

Lelassítva a lány előtt, kicsit megtámaszkodtam a térdeimen, újra megtörölve az arcom a puha anyaggal.

Igencsak kimerültem az edzés alatt.

-Minden rendben [Név]-san?

-Egy... pillanatot kérek... -lihegtem, majd hirtelen abba hagyva felegyenesedtem, így jócskán egy fejjel a lány fölé magasodtam-Szóval...-köszörültem meg a torkom, megfogva a törölközőm két végét, ami kissé megnyugtatott-Szabad vagy ma délután?-néztem szemeibe bátran, ő pedig csak meglepődve biccentett egyet.

-Igen.

-És... Lenne kedved eljönni velem valamerre?-tapogatóztam, azonban a lány szájáról eltűnt az a halvány mosoly, így egyből megijedtem.

-Mármint... Hogy?

-Randira hívlak-jelentettem ki magabiztosan, nehogy félreértse, de ő semmit sem reagált. Kifejezéstelen volt az arca.

-Öm... Tényleg?

-Tetszel nekem Kiyoko-san-tettem hozzá, véletlenül sem elpillantva más felé. Végig a lány arcát vizslattam, azt sugározva, komolyan gondolom. A tekintetét a cipője irányába terelte és és azt kémlelte hosszú másodpercekig, így ismét felszólaltam, megint megköszörülve a torkom-Szóval...Mit szólsz?

Felemelte a fejét és egyenesen a szemeimbe nézett, így éreztem, hogy kissé zavarba jövök, de nem néztem el más irányba.

-Legyen-bólintott-Szívesen elmegyek veled-mosolyodott el halványan végül, így ez engem is késztetett a cselekedet leutánzására egy hatalmas bólintás következtében.

-Ennek örülök! Találkozzunk a kapuban! Max 10 perc!-kocogtam be a kosaras öltözőbe, ott hagyva őt.

Nem törődve a többiekkel, ledobtam a mezemet és a melltartóm is a padra, majd felkapva a törölközőm, egy lábon ugrálva a zuhanyzó felé, megpróbáltam levenni a rövidnadrágomat is.

Még a tusoló ajtajából összegyűrve odavágtam a többi ruhám mellé, aztán becsapva magam mögött az ajtót gyorsan megengedtem a vizet és elkezdtem mosakodni. [VAN SZÁZ 💯 DARAB TUSFÜRDŐNK!!! 🍶  MINDEN ESTE 🌃 BEMEGYEK 🚶🏻‍♀️ A FÜRDŐSZOBÁBA, ENGEDEK JÓ 👍🏻 MELEG VIZET 🚿, BELEÜLÖK A KÁDBA 🛁, ÉS ELKEZDEK MOSAKODNI🧼🧼🧼!!!4!!4!!!]

-Whoo, whoo hova mész Cowboy?!-zörgetett be hozzám Hina szórakozottan-Nem igen szoktál itt zuhanyozni.

-Randira Kiyoko-san-nal! -kiabáltam vissza, hogy a víz csobogása mellett is érthető legyen.

-Ne szivass! Elhívtad?!

-El hát!-léptem át a küszöbön, egy szál alsóneműben és megszokásból a nyakamba dobva a törölközőm.

-Szép-biccentett elismerően.

-[Név]! Ne mutogasd már magad!-szólt rám Mana-chan eltakarva a szemeit, így muszáj volt felnevetnem.

-Mintha nem láttál volna még meztelen!

-Ne nudizz...-sóhajtott Saki is, miközben átcserélte a mezét.

-Mégis miért ne?-csaptam a törlöközőm a padra vigyorogva, hogy még annyit se takarjon, mint eddig-Tudom, hogy jól nézek ki.

-Persze-persze-legyintett a zöld hajú rám sem emelve a tekintetét, így csipőre tettem a kezeim.

-Szerinted nem?!

-Dehogyis nem [Név]-chan.

-Akkor nézz rám, ne csak úgy kijelentsd!

-Nem nézek rád...

-Miért nem?!

-Mert csak elsírnám magam.

-Mikor találkoztok?-pillantott fel rám Hina, miközben kikötötte a cipőjét, így békén hagyva Saki-t, felé fordultam.

-Kiyoko-san-nal?

-Ja.

-10 perc múlva-vigyorogtam magabiztosan.

-Mármint ezt mondtad neki 6 perccel ezelőtt?

-Igen-bólintottam-Várj! Mi?!

-Van 4 perced Cowboy.

-Oh a francba...-fordultam hátra a táskámhoz, keresve valami váltó ruhát, hogy ne az egyenruhába kelljen lennem, majd gyorsan magamra kapkodtam őket. Egy egyszerű fekete póló és egy térdfelettig érő rövidnadrág az edző cipőmmel.

Jó lesz ez.

-Sok szerencsét.

-Ugyan már, ide nem szerencse kell, elég vagyok én is-mosolyodtam el féloldalasan, azonban mikor Hina csak megforgatta a szemét, ismét elnevettem magam-Majd még beszélünk-kaptam fel a vállamra a táskáim, körbe intve egy utolsót, aztán elhagyva az öltözőt, futólépésben haladtam a kapu felé.

Még nincs itt.

Odaérve lecölöpöltem, aztán vártam, míg ide nem érkezik.

Alig telhetett pár másodpercbe, mire felbukkant, mikor pedig ez megtörtént nem sokra rá mellém lépdelt.

-Merre megyünk?

-Gondoltam beülhetnénk egy kávézóba beszélgetni-vontam vállat-De csak ha neked is megfelel!-kezdtem hadakozni.

-Szeretem a beszélgetős randikat-biccentett elmosolyodva, így nekem is felfelé görbült a szám széle, miközben elindultunk.

-Milyen volt az edzés?

-Egyéni rekordot döntöttem-pillantott felém, így elismerően bólintottam.

-Jó gyors voltál ma. Pont láttam.

-És ti? Ma is a te csapatod nyert?

-Mint mindig!-húztam ki magam büszkén.

-Jó a csapatmunkád Mana-san-nal és Kawazaki-val.

-Ohh... Mármint Hina-val?-lepődtem meg, a lány pedig bólintott. De régen hallottam már a vezetéknevét-Hát igen... Kicsit össze vagyunk szokva. Majd szólok az edzőnek, hogy csináljunk új csapatokat, hogy a rendes meccseken is hatékonyak legyünk.

-Meccseken mi a posztod?

-Dobóhátvéd-húztam ki magam büszkén-Mint Michael Jordan.

-Bálványozod?

-Kiskorom óta-mosolyodtam el-Mikor meghallottam, hogy van a Nike-val kollaborációja azt hittem elvisz az infarktus.

-Most is az van rajtad-kémlelte a lábamat.

-Aha-biccentettem-Nagyon szeretem. Kényelmes és a bokámat is helyen tartja.

-Jól néz ki.

-Egy újabb előnye...Menj csak-nyitottam ki előtte az üvegajtót, így ő megköszönve belépett azon, majd én is követtem-Foglalsz helyet, amíg rendelek?

-Persze.

-Mit kérsz?

-Egy sima feketét.

-Biztos? Semmi mást?

-Igen-mosolyodott el.

Egy ablak melletti kis asztalhoz ült le, a táskáit maga mellé helyezve a padra, így én is gyorsan leraktam oda a cuccaim, aztán beálltam a sorba.

-Köszönöm-pillantott fel rám, mikor leraktam elé az asztalra, így csak rá vigyorogtam, majd vele szembe leülve beleszúrtam a villámat a csokitortámba.

-Kérsz?-nyújtottam felé, mielőtt beleennék, de ő csak megrázta a fejét-Biztos?

-Igen, de azért köszönöm.

-Nem szereted?-konyultak le a szám szélei, amin ő mosolygott egy jót.

-Csak visszafogom magam a futás miatt.

-Ohh... Nekem azt mondta az edző, hogy ehetek nyugodtan mindent.

-Mert te izomtömeget növelsz, én pedig szálkásítok.

-Akkor... Egy falatot sem ehetsz?-pislogtam rá szomorúan, ismét felé nyújtva a villát, így ő a szemeimbe pillantott-Utána lefutok veled annyi iskolakört, amíg el nem tűnik-ígértem meg, így a lány óvatosan elmosolyodott.

-Tényleg?

-Komolyan mondtam.

-Hmm... Legyen-adta be a derekát, miközben a szájába vette a villát.

-Na? Milyen?

-Sok futás izű.

-Egyet jelent a jóval?-nevettem fel, így ő is elmosolyodott.

-Olyasmi.

-Tényleg finom... -kóstoltam meg én is, miközben a velem szemben ülő elgondolkozva nézegette a kávéját.

-Te... Tényleg komolyan gondoltad, amit az edzés után mondtál?-szólalt fel halkan, így meglepődve pislogtam fel rá a sütimről, hiszen először nem teljesen értettem, mire gondolt, aztán realizálva, mit is mondtam határozottan bólintottam.

-Kicsit beléd habarodtam-jelentettem ki habozás nélkül, így Kiyoko-san-nak tágra nyíltak a szemei-Nem hiszem, hogy ez egy olyan dolog lenne, amit tikolnom kellene. Nem vagyok ilyen szempontból szégyenlős- magyaráztam, miközben egy újabb falatot ettem a tortából-Mondjuk semmilyen szempontból sem-vontam meg a vállam, így mikor a lány kissé elpirult, halványan elvigyorodtam.

A kávéját kissé megfújva ismételten felemelte, majd lekortyolva belőle egyet, halkan visszahelyezte azt a  tányérra.

-Megijesztettelek azzal, hogy ilyen nyíltan bevallottam?-kérdeztem rá mosolyogva pár csendes másodperc után.

-Egyáltalán nem... -rázta meg a fejét-Igazából örülök neki-somolygott-Egy ideje már érdeklődtem irántad én is, ezért csak kicsit meglepődtem.

-Tényleg?-támasztottam meg a fejem a tenyeremen, vigyorogva-Kitől érdeklődtél utánam?

Láttam rajta, hogy ismét zavarba jött, amiért kiforgattam a szavait.

✨✨✨

Ma vagyunk együtt pontosan két éve, így úgy döntöttünk suli után elmegyünk abba a bizonyos kávézóba, hiszen mondhatni ott kezdődött minden.

Mindketten a Karasuno-ba jöttünk felső-középbe, így majdnem minden szünetben együtt voltunk.

-Nálam alszol, ugye?-hintettem apró puszikat nyaka jobb oldalára, jobban megtartva a derekát -hogy le ne essen a pad hátuljáról, amire felültettem- és még jobban a lábai közé férközve.

-Kiyoko-san?!-hallottam meg egy fiú hangot, így fintorogva elhajolva a lánytól, az felé fordultam, miközben méregetni kezdtem.

-Mit akarsz kopasz?