Kenma szemszöge

Valentin nap... Megint egyedül töltöm. Ez persze annyira nem érdekelne, ha nem kéne minden évben végignéznem ahogy Kuroot megrohamozzák a lányok. Nem mintha féltékeny lennék rá. Épp ellenkezőleg. A lányokra vagyok féltékeny. Ők simán odaállhatnak elé és szerelmet vallhatnak. Ők nem vágnak vele tönkre semmilyen barátságot. Ehhez hasonló vidám gondolatokkal indultam reggel ki az ajtón. Már köszöntem volna Kuroonak, amikor észrevettem, hogy sehol sincs. Helyette egy üzenet várt a kerítésünkön.
„Ne várj már ma rá,
Ma nem jön barát."
- Mi a franc ez? Egyébként is ki talál ki ilyen kecske rímeket?- puffogtam magamnak
Végül Kuroo nélkül mentem iskolába tíz éve először. A szokásosnál is szarabb hangulatban léptem be az osztályterembe. Már mentem volna a helyemre amikor észrevettem, hogy nem tudok leülni, mert a fél osztály körbeállja a padom. Már rákérdeztem volna, de egy lány abban a pillanatban visította el magát.
- Srácok itt van.- mondta miközben rám mutogatott
- Mi történt?- kérdeztem már fájó fejjel
Erre legalább négyen kezdtek el taszigálni a padom felé.
- Nézd, nézd ott egy levél!- ugrált a visongó lány
Ránéztem a padomra, és tényleg volt rajta valami papír.
„Ha látni szeretnél engem,
Érdekel ki szeret,
Gyere fel nekem
a tetőre, egyre!"
- Ugyanazok a kecske rímek.- motyogtam
- Nem tudjátok ki hagyta itt?- kérdeztem füleim bántalmazóitól
- Sajnos nem. Már itt volt mire mi beértünk.- vonyította az egyik
Nem mondom, hogy izgultam, de érdeklődve vártam az ebédszünetünket. Pontban egykor kicsengettek, én pedig rohantam a tetőre. De ott csak egy újabb cetli és egy almás ízesítésű puding várt.
„Azt hitted ilyen könnyen vége?
Csak egy kicsit ismertél félre.
Edzés után megtalász,
Ha a kapunál rám vársz.
Pudingot meg fogyaszd el,
Nehogy te fogyj el.;)"
Egy kicsit már idegesített, hogy minden fele küldözget, de kaptam pudingot, szóval még elnézem. Kuroot ebédszünetben, sem találtam. Nem tudom mi lehet vele. Remélem edzésre jön. A többi óra egész gyorsan elment. (Mire nem jó egy Nintendo switch.) Mire feleszméltem már át kellett öltöznöm, így siettem a klub helyiségbe. Edzésen már volt Kuroo, viszont mintha került volna. Nem nagyon értem rá ezzel foglalkozni, mivel erősítettünk, így arra koncentrál tam, hogy ne haljak meg. Edzés után, Kuroo mindenkitől elnézést kért, és lelépett a takarításról. Így hát ez ránk hárult. Mikor végeztünk, én már siettem is átöltözni, hogy ne várassam "titkos hódolómat". Gyors léptekkel haladtam a kapu felé, ahol kivehető volt egy viszonylag magas alak.
- Csodálatos, lehet, hogy egészen eddig egy perverz levelei után mentem, aki csak el akar rabolni.- gondoltam
Mikor oda értem megköszörültem a torkom, mire a kapucnis alak letette a telefonját és megfordult. A sötétben sajnos nem láttam az arcát.
- Kenma...- szólalt meg
Ezt a hangot ezer közül is felismerném.
- Kuroo...?- kérdeztem kicsit bizonytalanul
- Igen.
- Te írtad a leveleket?
- Igen.
- De miért?
- Szerinted miért szoktak az emberek Valentin napon szerelmes levelet írni?- kérdezte egy kicsit kuncogva
- De... Te... Én... Mi... Te... Nem...- körülbelül ennyit tudtam kinyögni
- Nyugi, csak hallgass végig!- kérte
- Rendben.
- Kenma én szeretlek. Nem tudom megmondani mióta. Igazából mindig is így éreztem, de soha nem esett le. Nem tudom, hogy te hogyan érzel felém, de úgy éreztem jobb, ha ezt elmondom. Esetleg, ha te is szeretsz megtisztelnél azzal, hogy a barátom leszel?
- Leszek a barátod. Egy feltétellel.
- És mi lenne az?- kérdezte
Hallatszott a hangján, hogy eléggé izgul.
- Ne írj többet verset.- mondtam teljesen komolyan
- Mi? Miért? Annyira rossz volt?
- Azok a rímek fizikailag fájtak.
Eddig bírtam nevetés nélkül.
- Ebben az esetben igérem, hogy többet nem írok verset.
Ezek után megfogta a kezem, majd elindultunk haza.

Vége

Még egy KuroKen. Nagyon örülök, ha elolvastad. Remélem tetszett. Legyen szép napotok!