Ezt a történetet kedves Dorime_01 kérésére készült. Remélem elnyeri majd a tetszésedet.

Kagami szemszöge

Egy csodás szombat reggel a telefonom csörgésére keltem.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de biztos nem félsz a haláltól.-szóltam bele a telefonba
- Neked is madárcsicsergős jó reggelt Kaga-chan.- hallottam a telefonban az egyetlen és egyben legjobb barátnőm hangját
- Esküszöm Akane, ha mégegyszer ilyenkor hívsz nem állok jót magamért.- morogtam
A vonal másik végéről csak kuncogást hallottam.
- Egyébként miért is kellett hétvégén felkelnem?
- Á, jó hogy kérded, majd elfelejtettem. A fiú röplabda csapat rendez egy kis partit és Oikawa-san meghívta a női csapatot is.- hadarta Akane izgatottan
-Rendben, jó szórakozást!- már kész voltam letenni a telefont
-Nem, nem. Te is jössz kisasszony.- igazán határozottnak hallatszott
- Nincs beleszólásom?- próbálkoztam azért
-

Nincs, átmegyek.- ezzel megszakadt a hívás

Mivel Akanét ismerve a tizenöt perces sétát ő hét alatt teszi meg, minél gyorsabban elkezdtem átöltözni valami vállalhatóba. Éppen a nadrágot rángattam fel magamra, mikor csengettek. Bár a csengettek egy finom kifejezés, inkább a ráfeküdtek a csengőre a megfelelő. Idegesen nyitottam ki az ajtót, mire Akane végre leszállt a csengőről és mosolyogva elsétált mellettem egyenesen a szobámba. Mire beértem már a szekrényben kutakodott.
- Miért nincsenek neked normális ruháid?- háborgott
- Csak normális ruháim vannak.- vágtam rá
- Áh, itt van egy!
A kezében az egyetlen szoknyás ruhámat tartotta. Az egész ruha kék volt és egy körülbelül combközépig érő pörgős szoknyája volt.
- Pontosítok csak normális ruháim vannak ezt az egyet kivéve.
- Ezt veszed fel.- vágta hozzám a ruhát
- Aha, biztos hogy nem.- visszadobtam szerencsétlen ruhát
- Azt majd meglátjuk.- a ruha már repült is felém
- Fú, de utállak.- morogtam
Végül sikerült kompromisszumot kötnünk, így vehettem egy hoodiet a szoknya fölé.
Amint megérkeztünk a buliba Akane valamilyen társasághoz csapódott, én pedig jó introvertált módjára leültem egy székre a falhoz. Nem tudom, hogy mennyit ülhettem ott a gondolataimba merülve, de egyszer csak azt vettem észre, hogy társaságom lett. Egy fekete hajú fiú a kettes osztályból ült mellettem nem sokkal. Ráintettem. Biccentett a fejével. Még egy ideig csendben ültünk, majd a fiú megtörte a csendet.
- Egyébként Kunimi vagyok. A melletted lévő osztályba járok.
- Igen, tudom. Én Kagami vagyok.- mosolyogtam rá
Csak egy bólintást kaptam válaszul.
- Egyébként hogy hogy nem vagy a fura hajú sráccal? Mindig együtt lógtok.
- Az ütőtökkel beszélget. Nagyon úgy néz ki, hogy alakul valami köztük, úgyhogy nem maradtam gyertyatartónak. Tekintve, hogy te pedig az említett lánnyal vagy jóban fölösleges lenne megkérdeznem, hogy miért nem vagy vele.
Megint csönd állt be közénk.
- Na jó ez így kínos. Keressünk valami közös érdeklődési kört.- szólaltam meg végül
Kunimi megint bólintott.
Oké, akkor mondjuk, zene?- próbálkoztam
- Nem igazán hallgatok.- jött a válasz
- Hm, értem.
- Te játszol videó játékokkal esetleg?- kérdezte
- Igen, játszom. Te?- kérdeztem izgatottan
- Én is. És melyik a kedvenc játékod?
- Nehéz döntés, de szerintem a [játék név]
- Játszol vele? Esetleg megadod a felhasználó neved? Akkor tudnánk együtt játszani. Persze csak, ha szeretnél.- bizonytalanodott el a végére.
- Persze [felhasználónév] a nevem ott. Szívesen játszanék. Amúgy sincs ebben a játékban túl sok ismerősöm.
Ebben a pillanatban jelent meg Akane a fura hajú sráccal az oldalán.
- Kaga-chaaan ismered Kindaichit?- kérdezte nem egy kicsit ittas állapotban.
- Igen ismerem.- intettem a srác felé. De gyere, most hazaviszlek.- fogtam meg a karját.
Intettem beszélgetőtársamnak, majd elindultam Akanével hazafele. Egy jó tizenöt perc után végre megérkeztünk a lakásomhoz. Akanét lefektettem aludni és azonnal ki is dőlt. Én viszont kicsit sem voltam álmos, tehát gondoltam játszom egy kicsit. Megnyitottam a kedvenc játékom, ahol egy értesítés fogadott. Kunivolley13 ismerősnek jelölt
Gyorsan visszaigazoltam a jelölést és játszani kezdtem. Pár perc múlva üzenetem érkezett.
Kunivolley13: Hey Kagami! Hogy hogy még fent vagy?
[Felhasználónév]: Ezt én is kérdezhetném. Egyébként nem tudok aludni.
Kunivolley13: Same here. Szeretnél együtt küldetésezni?
[Felhasználónév]: Persze. Átváltunk hangra, hogy ne kelljen közben írnunk?
Kunivolley13: Mhm

Bejövő hívás Kunivolley13-tól

Gyorsan fogadtam a hívást.
- Haló- szóltam bele bizonytalanul.
- Szia- jött a hasonlóan magabiztos válasz a vonal másik végéről.
- Szóval melyik küldetést csináljuk?- próbáltam kevésbé kínossá tenni a szituációt.
- Van egy sárkányos ami sok aranyat ad, de egyedül nem sikerül, szóval, ha még nem csináltad meg, megpróbálhatnánk azt.
- Épp azzal szenvedtem, szóval felőlem oké.
- Akkor csinálok egy linket hozzá.- hallottam kattingatást.
- Oké, majd küldd, ha kész van. Addig kicsit átállítom a karakterem, hogy jobb legyen pároshoz.- kezdtem én is a játékkal foglalkozni.
- Küldtem.- szólalt meg hirtelen Kunimi pár perc múlva.
- Nézem... Oké látom (írói megj.: Aki tudja honnan idézek annak egyszer adok egy kekszet.), belépek.- mentem gyorsan a chatre és kattintottam a linkre.
Mikor beléptem gyorsan körülnéztem Kunimi után kutatva.
- Te vagy a lovag?- kérdeztem a nevetésem visszatartva.
- Igen, de miért ilyen vicces ez?
- Nem is nevetek.- védtem magam.
- Hallatszik a hangodon, hogy akarsz.
- Hogy ne akarnék, ha úgy nézel ki mint valami elrontott szőke herceg egy Disney filmből?- tört ki a nevetés belőlem.
- Mondja aki úgy néz ki, mint Shrek felesége.- jött azonnal a válasz.
- Héé, a vörös haj erő pontokat ad, és az ogrén kívül csak szexualizált női skinek vannak.
- Nekem is lehetnének kifogásaim.
- Tényleg? Akkor mond.
- A szőke haj vonzerő pontokat ad, ami amúgy alacsony a férfi skineknél. És a páncél nagyon jól véd.
- Hm, elfogadható kifogások. Szőke herceg- tettem hozzá suttogva.
- Ezt is hallottam, Fióna.- nevette el magát.
- Na jó ez végtelen lesz, szóval inkább játszunk.- mondtam én is nevetve.
Gyorsan mellé sétáltam a karakteremmel, majd be is léptünk az első szintre. Ezt egyedül is könnyűszerrel kivitte volna bármelyikünk, de azért ketten kevesebb sérüléssel járt. Miután végeztünk vele gyorsan mentünk is megkeresni a következő szintet. És így folytatódott egészen a tizenhatodikig amikor mindketten megtorpantunk.
- Figyelj!
- Izé...- szólaltunk meg egyszerre.
- Mondd csak.- mondtam gyorsan.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy én itt akadtam el.- hadarta. Te mit szerettél volna mondani?
- Ugyanezt.
- Akkor együtt hátha sikerül.
- Jézus ez úgy hangzott, mint valami Disney mese szövege. Mostmár biztos, hogy te egy szőke herceg vagy.- nevettem
- Akkor majd eljövök érted fehér lovon és elvágtatunk a naplementébe, de most játszunk.
F

olytattuk a játékot és nehezen de kivittünk jó pár szintet mikor is Akane felébredt. Ezt abból tudtam meg hogy a hátam mögül egy hörgéssel kevert nyöszörgést hallottam.
- Jézusom Kagami, most változol vissza ogréből emberré vagy mi történik ott?- kérdezte Kunimi.
- Csak felkelt a másnapos Akane szóval jobb lenne mennem. Majd holnap vagyis ma folytathatjuk, jó? És bocsi.- szabadkoztam.
- Semmi baj menj nyugodtan, szia!- tette le
- Jó, hogy hagyott elköszönni.- morogtam.
De nem sok időm volt háborogni, mert Akane egyre szebb hangokat hallatott. Úgyhogy felálltam, hoztam neki vizet. Majd elmeséltem ami kiesett neki. Ez nem egy szokatlan dolog, úgyhogy már egészen rutinos vagyok a másnapos barátnőm kezelésében. Végül miután jobban lett haza kísértem.
Eltelt pár hét a buli óta. Kunimivel minden este játszunk, és személyesen is beszélgetünk néha. Idő közben valahogy sikerült beleesnem. Persze nem volt nehéz, hiszen nem elég, hogy tökéletesen néz ki, de még a személyisége is megragadó annak az idiótának. Éppen edzés után az öltözőben gondolkoztam az élet értelmén mikor is Akane kiszakított a transzból.
- Hahó, föld Kagaminak!- lengette a kezét az arcom előtt.
- Bocsi, nem figyeltem. Mit mondtál?- ráztam meg a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim.
- Jaj, csak nem szívszerelmeden gondolkozol?- vékonyította el a hangját.
- Hagyjál.- löktem meg a vállát nevetve.
- Na de mindegy, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy elkísérsz-e az új cukrászdába ami most nyílt?
- Hmm, nem is tudom...
- Kapsz ingyen sütit.- tette hozzá.
- Megvettél.- bólintottam.
Gyorsan befejeztük az öltözést és már indultunk is a cukiba. Mikor megérkeztünk két ismerős alakot véltem felfedezni. A magasabbik felénk intett.
- Nahát, Kindaichi és Kunimi. Micsoda véletlen.- tettetett csodálkozást Akane.
- Megöllek.- suttogtam, majd elindultam a hevesen integető hagymafej felé.
Odasétáltam melléjük, köszöntem, majd vettünk magunknak (nekem Akane) sütit. Leültünk és nyugodtan ettünk miközben beszélgettünk kis semmiségekről. Semmi érdekes nem történt egész addig amíg a drága barátnőm és Kindaichi le nem léptek valami kifogással. Kunimivel ketten maradtunk egy nekem mindenképp kínos szituációban.
- Szóval...- szólalt meg a fiú.
- Igen?- örültem meg, hogy nincs kínos csend.
- Szóval valószínűleg már rájöttél, hogy a két zseni okkal hagyott itt minket.
- Sejtettem, igen.
- Hát, tudod ez az ok annyi, hogy mivel én nem voltam hajlandó randit kérni tőled ezért szerveztek nekünk egyet a tudtunk nélkül.
- Ezt úgy értsem, hogy szerettél volna randizni velem?- akadtam fel a mondat elején.
- Igen, de most nem ez a lényeg.
- Akkor mi a lényeg?- zavarodtam össze egy kicsit.
- Az, hogy én nem így szeretnék veled randizni. Szeretnélek elhívni én egy olyan randira ami nekünk való nem az átlag pároknak. Szóval esetleg eljönnél velem egy randira?
- A legnagyobb örömmel.- vágtam rá.
És Kunimi tényleg olyan randit szervezett ami nekünk való. Így esett, hogy egy péntek délután két zacskó csipsszel kényelmes ruhában és a kanapémon videójátékozva volt az első randink. Ja, és kaptam tőle egy fehér ló figurát azzal a megjegyzéssel, hogy igazit nem tudott szerezni. Hajnalig játszottunk, szóval végül mindketten Akane kiabálására keltünk másnap reggel a kanapén egymásba gabalyodva. Igazából a legtöbb randink ilyen volt és mi így szerettük. Összesen talán az esküvőnkre öltöztünk ki. Meg persze Akane és Kindaichi esküvőjére.

Vége

Hey Siri! Hogy mondom el a világ összes nyelvén, hogy utálom magam? Na, de komolyra fordítva a szót nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de az ihlet hiány csúnya dolog. Azért remélem még olvassa valaki és, ha igen azt is remélem, hogy tetszett. Legyen szép napotok!