Miután vége lett az első 4 óránknak jött a nagy szünet, azaz az ebéd szünet. Sho-channal éppen a pálya felé mentünk, amikor.....egy labda jött felénk hatalmas sebességgel.
Hmm....ahogy látom Shoyo elszeretné ütni, rendben, akkor gyorsan lekezelem.
Beálltam liberó üzemmódba és a rugást fogadtam is. A labda egyenes ívben szállt felfelé. Tökéletes ahhoz, hogy feadjam neki.
-Passzoljátok vissza!- kiabál egy focista srác a pálya egyik végéből.
-Pillanat és máris küldjük. Figyelj Shoyo.- És ezzel a kijelentéssel feugrom és ugrásom közben látom, hogy Hinata utánam ugrik. Méghozzá magasra. A labda tökéletesen érkezik a kezembe és olyan szép ívben adom fel Hinatának, hogy ő csak néz. A labda már elérte a párhuzamos vonalat a fejével, de még nem üt. Vár egy kicsit.......most üt.
A labda sebesen száguld vissza a sráchoz. Aki nem is teketóriázik, emeli a lábát és már be is rúgta a kapuba a labdát.
-Köszi!- kiabálja, mire én csak integetek.
Mellettem Sho-chan csak néz ki a fejéből.
-Nem is mondtad, hogy feladó is vagy!- mondta és látszott rajta, hogy lelkes.
-Nem vagyok feladó!- ezzel le is hangoltam szegényt.
-De hisz az előbb attól fel nekem!
Én csak intettem és Hinata egyből levágta, hogy erről nem szívesen beszélek.
Miután találtunk egy üres padot, leültünk és elővettük az uzsonnát, amit ebédre hoztunk.
-Amúgy Sky?- kérdezett volna Hinata, de közbeszóltam.
-Először rágd meg az ételt, nyeld le, majd utána kérdezz.
Miután lenyelte a falatot és megtörölte a száját...
-Azt akartam volna kérdezni, hogy megadod a telefon számodat?
-Persze.-és már diktáltam is lefele a számokat. Miután kölcsönösen számot cseréltünk vissza akartunk menni a terembe, de valaki....pontosabban valakik nekünk jöttek...Khmm...ránk ugrottak.
-Hinata! Láttam az ütésedet, nagyon szép volt.- mondta Tanaka, láttam Hinatát, hogy mondani akar valamit, mivel felém fordult, mire én csak mosolyogtam.
-Szép ütés volt Sho-chan! Igazán szép!
-Te meg szépen fogadtál!!- kiabálja egy hang. De hol van?- Itt lenn!- mire lenézek és egy olyan kis termetű fiúval találom szembe magam mint Sho-chan.
-Szervusz! Köszönöm! De amúgy Sho-chané az érdem, ha ő nem üti el, akkor fujhatjuk.
-Mindegyis, az én nevem Nichinoya Yuu.
-Az enyém meg Sky Nagisa. És te vagy a Karasu....liberója.- Ahogy észrevettem egy pillanatra elkomorodott, de aztán újra felvette azt a tipikus mosolyt.
-Bezony! Én vagyok.
-Akkor majd beszélni szeretnék veled....egy dologról. Négyszem közt.

Az órák újfent unalmasak voltak. Óráim után gyorsan megkerestem a másodikosoknál Noyát.
-Noya-san, ki tudsz jönni egy kicsit?
-Persze, egy pillanat fiúk.- És egy nagy mosollyal jött felém, nem fog már így mosolyogni, ha megtudja, hogy miért is vagyok itt.
-Szóval Sky,  miről akartál velem beszélni?
-Miért nem jársz edzeni?- szegezem neki a kérdést. Az arca komorrá változott.
-Régi ügy miatt, gyere...elmesélem.- És el is kezdte mesélni. Mikor befejezte, csak sóhajtott egyet.
-Értem, de attól még visszamehetnél edzeni a többiekkel. Így legalább megmutatod neki is, hogy te túl léptél ezen az akadályon.- mosolyogtam rá biztatóan.
Noya-san arcán át suhant egy gondolat és utána már csillogott is a szeme.
-Hogy neked mennyire igazad van! Köszi!- és ezzel megölelt.-amúgy, megadod a telefonszámodat? És amúgy olyan mintha a bátyám lennél. Lelki támasz.
-Persze!-és már számot is cseréltünk.
Noya-san intett egyet és sietett vissza az órára, mivel a másod és a harmad éveseknek még órái vannak. Én csak szépen lassan, nyugisabb lesétálok az automatához. Út közben azon gondolkodok, hogy hogy értette Noya-san azt, amit mondott. Végül feladtam. Miután odaértem az automatához veszek magamnak két üdítőt, majd gondolok egyet és még kettőt veszek. Most jelen pillanatban 4 doboz ital van a kezemben.

Vége volt a harmadikosok óráinak. Asahi már szinte rohant az automatákhoz. Mikor meglátott engem, rögtön lassított és szép komótos tempóban odasétált hozzám. Én a kezébe nyomtam az egyik üdítőt.
-Let's go Asahi! Let's go!- és ezzel elindultam, ő meg a nyomomban.
Hazafelé elkezdtünk beszélgetni, úgy mindenféléről.
-Hallottam, hogy áprilisban lesz a Japán legjobb sportolóinak a bemutatása. Téged ez mennyire érdekel?- kérdeze Asahi, mire félre nyeltem.
-E.ez honnan jött?-krákogtam.
-Csak úgy, meg különben is....te osztályod, sőt az egész iskola erről az eseményről beszél.
-Áá, minden világos...hát engem is érdekel, de azért nem halok bele, ha nem megyek el.- tettettem a lelkesedésemet.- De nézd, megjöttünk. Tudom, nem valami szép, de....
-Most ugye viccelsz?! Fantasztikus ez a ház.- hatalmas szemekkel bámulja az épületet. Még nem is látta a teljeset.
-Köszi, de gyere menjünk be, nem akarok egész nap kint állni.

Miután kibámészkotta magát, követett. A házba belépve megcsapott az a kellemes illat, amit anyuék akkor használnak amikor elmennek, ezzel jelzik, hogy nincsenek itthon. Sóhajtottam egyet és besétáltam.

Kérsz valamit? Inni, esetleg enni?- miközben ezeket mondtam, elindultam a konyha felé.
-Hát.....egy kicsit éhes vagyok.
Gyorsan megnéztem, hogy milyen kaják is vannak a hűtőben. Remek, semmi főtt kaja, akkor gyorsan összedobok valamit.
-15 perc és hozom az ételt Asahi. Addig helyezd magad kényelembe.
Hallom ahogy leül a Tv elé és kapcsolgatni kezdi azt.
Mint a villám dolgoztam, főztem, sütöttem és ízesítettem.
Bő 15 perc alatt meg is voltam vele. A mai étel Sky féle zöldség leves, rántott hús krumpli pürével, a desszert pedig palacsinta.
- ASAHI!!!! Kész az ebéd!- és ezzel már tálaltam is. A lehető leghamarabb megterítettem. Két lapos tányér, két mély tányér, két kanál, két villa, két kés....hmm...kell még két szalvéta. És még két pohár, de sok minden kell.

Miután ezekkel végeztem, szó nélkül odaültünk az asztalhoz és elkezdtünk enni. Asahi ne bírta ki hogy ne mondjon valamit.
-Nagyon finom a leves, honnan tudsz te ilyen jól főzni?- kérdezte és látszott rajta, hogy tényleg érdekli.
-Hát...sokat néztem a főző műsorokat és onnan rám ragadt egy két dolog.
- A szüleid biztos büszkék rád! Tényleg most hol vannak?
-Hát....ők büszkék rám, de sok a munkájuk ezért folyton utaznak, most is elutaztak, úgy egy-két hétre.
-Hogy-hogy ilyen hosszú időre elutaztak?
-A szüleim ügyvédek, de most inkább együnk és utána még kérdezhetsz.

Miután befejeztük az evést, csendes pihenőt tartottunk.
-Asahi? Nem baj, ha felhívom az egyik barátomat?- mire egy mosolygó fejrázást kaptam.
Elővettem a telefonomat és kikerestem a számát és megcsörgettem.......