-NE ÜVÖLTS HAJNALOK HAJNALÁN TE ELMEROGGYANTKAWA. VALAKI MÉG ALUDT VOLNA.- nincs mese, ki kell kelni, mielőtt ezek ketten megölik egymást már reggel.
Így hát, fogtam magam, gyorsan felöltöztem, fogat mostam és elindultam a konyhafelé. Útközben benéztem Oikawáékhoz. Hát....igen, Izumi nem valami kegyes, ha felébresztik. Oikawa ott ült a földön és mérgesen bámult az ágyon alvó párjára.
-Gyere Tooru, segíts a reggelivel.- mire a duzzogi egy utolsó gyilkos pillantást vetett a barátjára, majd elindult a konyhafelé.
*
*
*
Reggeli közben semmi se történt, max annyi, hogy Oikawa valamiért mindent gyorsabban evett mint szokott. Rá kellett szólni, hogy lassabban egyen, mert a végén rosszul lesz.
*
*
*
Oikawa éppen Tv-t nézett, amikor megszólalt a csengő. Izumi és én összenéztünk, majd Oikawa felé kezdtünk el bámulni, hisz neki lesz -ő véleménye szerint- rémálom az elkövetkező nap, de úgy látszik, annyira belefeledkezett a sorozat nézésébe, hogy a csengőt se hallotta. Izumi ment, hogy kirángassa és meg mentem ajtót nyitni.

-Sky-chan!- ugrik rám a kis vöröshajú, akit alig tudtam megfogni a nagy lendülete miatt.
-Sato!!-ölelem magamhoz a vékony, de izmos testet. Satori után Wakatoshit láttam meg, kire szinte rávetettem magam.
-Ushi-san....- a fejem a nyakában volt, igaz lekellett hajolnom és ezért fáj is a derekam, de teljesen megérte.
-Szia Nagisa.- mosolyogva ölel vissza. Wakatoshi után Semit láttam.
-Eita!!- őt is megszorongattam, ahogy láttam el is pirult.
-Szia Nagi.- Eita válla fölött láttam egy fekete, gomba hajú fiút.
-Szia, a nevem Sky Nagisa....
-Tsutomu Goshiki.

Miután mindenki befáradt, átmentünk a nappaliba, ahol megláttam az ájult Oikawát.
-Had találjam ki, meglátta Ushi-sant.- nézek Izumira, mire az helyeselte bólogatott.
*
*
*
Oikawa a kezdeti sokk után (miután felébredt), szinte fejvesztve rohant ki a kertbe. Izumi csak az arcára csapott, majd komótos léptekkel elindult utána.
-Valószínűleg levegőnek fog nézni téged- nézek a vállam felett Wakatoshira.
-Igen, valahol én is erre fogok számítani.- ránt vállat, majd mellém sétál.- Mehetünk?
Mire egy bólintást kap tőlem válaszul, ezzel egyidőben elindulok kifele.
*
*
*
Nos, igen, Oikawa próbálta levegőnek nézni Wakatoshit, de hát nem igazán ment neki, hisz vele egy csapatban volt. Igen, én osztottam a csapatokat. Wakatoshival volt Oikawa, és Goshiki, míg a másik oldalon Satori, Eita és Izumi.
Igazán vicces volt Oikawa feje, amikor direkt rosszul adott fel Wakatoshinak, de az ász még úgy is elütötte. Az a fej, mindent megért.
-Tooru, ha nem adsz fel rendesen Ushi-sannak, akkor nem foglak tanítani.- ezek után Oikawa, mint a kisangyal, úgy fogadott szót, ahogy annak a rendje.
Amíg így játszottak, elmentem egyet telefonálni.

Telefon beszélgetés
-Jó reggelt Rindo-sensei.
-Jó reggelt neked is Nagisa. Mit tehetek érted?- kérdezte meg tőlem a válogatott edzője.
-Nos, azon gondolkodtam, hogy a mi edzéseinkre bejöhetnek-e külsősök.
-Nem, csak nagyon speciális esetben. Mint pl te.
-Igen, ezt tudom, de arra gondoltam, hogy az egyik barátom orvosira akar menni, de Tooruval szeretne tovább röpizni.....
-Tooru, mint Oikawa? Szóval mégis ide fog jönni.
-Igen és igen, ő is és Ushi-san, azaz Wakatoshi.
-Remek. Amúgy ez a barát, véletlen nem Iwaizumi Hajime?
-De igen sensei.
-Oh, akkor ő jöhet. Mond meg a Iwaizuminak, hogy majd Oikawával jöjjön be, mert kapni fog egy olyan kártyát, ami neked is van.
-Köszönöm Rindo-sensei. Ön egy angyal.
-Szívesen Nagisa, neked mindent.

Telefon beszélgetés vége

Visszamentem a srácokhoz, akiknél épp most esett le a labda. Ez tuti karma.
-Sky, ha szabad kérdezni, kivel telefonáltál?- kérdezte meg a kis gomba.
-Szabad Goshiki. Felhívatam Rindo-senseit.

Itt mindenki kerek szemekkel nézett engem.
-Igen, mondtam neki, hogy Tooru és Ushi-san oda fog menni.- mire Wakatoshi csak bólogatott, mellette még egy halvány mosolyt is megejtett.
-Hogy mi? Nem is biztos, hogy odamegyek.- háborodott fel Oikawa.
-Én viszont biztos vagyok benne, hisz Iwa-chan is ott lesz, legalábbis az edzéseken.
-Hogy mi???- kiáltott fel Oikawa, a többiek, kivéve Izumi, csak nagy kerek szemekkel néztek rám.
-Megbeszélted vele?- kérdezett rá Izumi, miközben egy vigyor jelent meg az arcán.
-Hát persze, csak tudod szükséged lesz egy olyan kártyára, ami nekem is van. Rindo-sensei azt mondta, hogy majd Tooruval menj be érte.
*
*
*
Miután Oikawa túltette magát a kezdeti sokkon, Izumit kezdte el bombázni, hogy mégis miért nem szólt, hogy gondolkodott azon hogy odajön.
Én meg csak néztem őket és nevettem, nagyon vicces látvány volt.
-Sky, Iwaizumi-sant hogy tudtad bejuttatni, amikor te nem is oda jársz és nem is vagy a csapat tagja?- kérdezte meg Goshiki. Látom, hogy a háttérben a többiek nevetnek, Wakatoshi pedig mosolyog.
-Valóban nem járok oda, de válogatott vagyok, feladó illetve libero.- majd mosolyogva elindultam befele. Mivel már kb 4-5 órája kint vagyunk.
-Rakjatok rendet, majd gyertek be ebédelni.
Mire beértem a a házba hallottam, hogy Goshiki felüvölt egy "mivan"-ot. Miért kiabál/üvölt mindenki a mai nap?

A konyhába érve elővettem a hűtőből a húsleveshez való tésztát, magát a levest játék közben tettem oda, mert tudtam, hogy annak legalább 1 óra kell mire a benne lévő ízek összeérnek.  Szóval mire a srácok betémelyegtek a konyhába, addigra a leves már az asztalon volt. Én még a konyhában teszek-veszek, amikor valaki hátulról átkarol és lábujjhelyre állva tarkón puszil, addig a keze a pólóm alá szökik és a hasamat simogatja.
Erre muszáj volt eleresztenem egy kuncogást.
-Fogd be, rohadt magas vagy.- suttogja a kis lila feladó.
-Hai hai. Most már menjél levest enni, mindjárt én is megyek.- Semi elveszi a kezét a pólóm alól és hallom ahogy távozik a konyhából. Nem, Semivel nem vagyunk együtt, kicsit nehéz megmagyarázni, de inkább a mi kapcsolatunk olyan, mit egy ilyen barátság extrákkal.

Ebéd után még visszamentünk a kertbe, de csak fürdeni, nem vagyunk mi szadisták, hogy egész nap csak röplabdázzunk.
A medencében ülve elmélkedtem, hogy vajon a csapatom tagjai most mit csinálnak, amikor megszólalt a telefonom. Szinte kilőttem a medencéből, mert Yakunak beállított csengőhang szólalt meg.
-Mi a baj?- kérdeztem meg rögtön, amint felvettem a telefont. Viszont nem Yaku szólalt meg.
-Mi is ezt szeretnénk tudni.- ez Kenma volt.
-Mit Kenma?
-Mi a baja Yaku-sannak?
-Mit csinál?
-Folyamatosan ütlegeli Levet, állandóan ideges, összevissza beszél..- kezdi el sorolni a bajokat, nekem meg szép lassan fehéredik az arcom. Nem hittem volna, hogy ekkora baj van.
-Értem, majd megmagyarázom ha odaértem.
-Nekoma.- csak ennyi volt a válasza, és már tudtam is hogy hova kell mennem. Letettem a telefont és rekordsebességgel futottam be a szobámba és pakoltam össze. A telefonom rezzent, hogy üzenetem jött. Az állatorvostól, hogy elvihetők az állatok.