.....ekkor.......
Megint megcsörren a telefonom.
-Nem igaz, egyszer kivágom a szemétbe.- persze előtte megnéztem, hogy ki hív.
Satori az.

Telefonbeszélgetés

-Sky-chan!!!!! Wakatoshi beleesett a szökőkútba.- nevetett Satori.
-Sato!!! Ti mit csináltok éjnek évadján a parkban?
-Hát, kijöttünk gyakorolni, csak hát olyan szerencsétlenül fogadtam, hogy hát......Wakatoshi......
-El akarta kapni, de megbotlott és beleesett, igaz????
-Igen, igaz. Pontosan így történt. Nagyon vicces volt, majd küldök róla képet.
-Szóval te lefotóztad, ahelyett hogy segítettél volna neki......
-Neeeem, segítettem is neki. Hisz már száraz ruha van rajta, hisz most nálam van, mivel én közelebb lakom a parkhoz, szerintem itt is alszik, mivel elég késő van ahhoz, hogy egyedül mászkáljon és persze holnap vasárnap.
-Ahaaaaaaa.
-Sky-chan, ne légy perverz!
-Én? Soha! Viszont akkor odaadod a telefont Ushi-sannak?
-Persze, Wakatoshi!!!!!!!! Sky-chan keres!!!!!
Vártam......
-Szia Sky.
-Hallom.......
-Nem kellett volna fogadnom azt a labdát.
-Védekezzetek!
-SKY!!!!!!
-Jól van naaaaa!
-Hagylak téged, majd jövő hétvégén találkozunk. Szia
-Igen, szia

Telefonbeszélgetés vége

Miután leraktam a telefont, szinte azonnal fordultam a többiekhez, akik olyan fejet vágtak, mint akik egy szerelmi kapcsolatot láttak volna kibontakozni, amiben ők is segítkeztek.
-Ne haragudjatok, hogy csak telefonálok......-kezdeném el, de Yaku közbevág.
-Semmi baj, hisz neked a barátaid az elsők. Nekik mindig felveszed a telefont, bármit is csinálsz.
Annyira szeretem őket, mindig megnyugtatnak, ha éppen ideges vagyok.
-Amúgy Tendo mit mondott, hogy te jóízűen nevettél és mi volt az a perverz vigyor? Csak nem beindult a fantáziád? - kérdezte Akaashi.
-Képzeljétek, Ushi-san beleesett a szökőkútba.- kezdtem el ismét szakadni a nevetéstől. Pláne akkor amikor Sato, igéretéhez híven, küldött egy képet. Amikor megmutattam a többieknek is a képet, szinte sírva nevettek. Igen, még Kenma és Akaashi is. Ez nwm kis döbbenetet váltott ki.
-Kenma-san, Akaashi-san! Ti nevettek?- kérdezte csodálkozva Lev.
A többiek is abbahagyták a nevetést és az említett két személyre néztek.
Azok pedig elpirultak. Szép kis piros arccal jöttek oda hozzám és nyomták bele az arcukat a mellkasomba, illetve a hasamba.
-Jó, hagyjátok őket. A másik meg azért volt, mivel Ushi-san ott alszik Satonál és nem hinném, hogy csak alvás lesz.
Erre a társaság csak nagyokat bólogatott. Hisz tudják, hogy én szinte sohase tévedek.

10 perccel később

Végre leakadtak a "Kenma és Akaashi nevetett" című témáról, szóval most nyugisan beszélgetnek, vagy rajzolnak. Van aki eszik, van aki iszik és van aki videójátékozik. Na, ki lehet az aki ilyenkor videójátékozik??? Hát persze, hogy Kenma és én. 2v2-t játszunk a The King's Avatarban. Nagyon jól játszik, de nálam jobban nem.
-Nagyon jó vagy Kozu.- mondom neki miután vagy a 15. szörnyet öljük meg.
-Ugyan, a nyomodba se érek.- szerénykedik itt nekem.

Miután meguntuk a játékot, Kenma közölte hogy ő fáradt. Rá néztem az órára és hajnali 2 volt. Amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam, az ölembe kaptam Kenmát és vittem fel Kuroo szobájába. Ott bekopogok és utána benyitok.
-Tetsu, hajnali 2 van.- jelentem ki haláli nyugalommal és persze csendben hisz Kenma elaludt a kezemben.

-Oh....nos, ez esetben.......nyomás aludni.
Erre mindenkit kitessékelt a szobából. Persze egyedül én maradtam ott, hisz nálam volt Kenma, Kuroo párja.
-Tessék Tetsu, de aztán csak vigyázz a kis angyalkára.- adom át neki Kenmát.
-Úgy lesz!- nézett amolyan szerelmesen a barátom.
Tetsu gyorsan bedugta Kenmát az ágyba, majd ő is lefeküdt. Én már az ajtó felé vettem az irányt. Már majdnem kint voltam amikor utánam szólt.
-Sky, legyél szíves, ha megkérhetlek. Fektesd le a többieket aludni.
Én csak biccentettem, majd kiléptem az ajtón.
A csapatot nagy nehezen ágyba tettem, kivéve Levet és Yakut. Mostmárcsak ők maradtak hátra. Lassú léptekkel közeledek a szoba felé. Halkan kinyitom és azt látom, hogy a kis barátom az orosz kezeiben van és falják egymást. Ez most komoly?!?! Nem ér rá reggelig. Mindegy, halkan visszacsukom az ajtót. Majd kopogok.
-Yaku, Lev......tudom, hogy nem alszotok. Be mehetek?- kérdeztem olyan 'én nem tudok semmit és nem láttam semmit' hangon.
-Persze, gyere.
Lassan kinyitom az ajtót és akkor szembetalálom magam Levvel. Pontosabban csak a hajával.
-Na, csak azt akartam mondani, hogy ideje lenne lefeküdni és hogy majd reggel matassatok egymás szájában, ha lehet.- néztem végig rajtuk. Ők pedig piros fejjel bólogattak.
-Majd reggel meséltek!- és ezzel a mondattal felkapom Yakut és az ágyba teszem. Ugyanezt a műveletet elvégzem Levvel is. Gyorsan betakarom őket...mostmár én is mehetek aludni.

Reggel szokás szerint én keltem fel legelőször. Így, megfogadva Kuroo szavát, miszerint ha bármit is csinálni szeretnék, akkor azt nyugottan csinálhatom. Így legalább reggelit tudok nekik készíteni.
Gyorsan megcsináltam a rántottákat, a palacsintákat, a gofrikat, a három fajta öntetet. Készítettem még salátát is.
Az illatok csak úgy szálltak a levegőben. Gondolom mindenki megérezte az illatokat, tekintve, hogy pár puffanást és egypár szitkozódás után, az egész csapat a konyhapultnál állt.
-Ki mit kér?- kezdtem el kérdezni, mire csak úgy záporoztak felém a válaszok.

Miután mindenki megreggelizett, elmentünk a parkba egyet játszani. Most kivételesen nem röpiztünk, hanem fociztunk. Természetesen én automatikusan a kapuba álltam, hisz....miért ne. Yaku a másikba.
Lassan kezdetét veszi a meccs.

A meccset nem részletezem, hisz csak annyi volt, hogy rugdostuk a labdát, igazság szerint senki se akart gólt rúgni, csak labdázni. Viszont lassan dél volt, szóval lassan haza kellett mennem. Míg a focinál volt szünet, abban a kis időben felhívtam Yasu-sant és elmondtam neki, hogy mikor is lesz pontosan az edzőmeccs. Yasu-san megígérte, hogy a csapat kimegy eléjük.

-Srácok, nekem lassan mennem kell.- szólok oda a srácoknak.
-Neeeee.- ugrik a nyakamba Kuroo és Bokuto egyszerre.
-Sajnálom srácok, de ígérem, hamar jövök, vagyis, amilyen hamar csak tudok. De ti is átjöhettek hozzám, ha nagyon hiányzom.- és ezzel kacsintottam egyet. Nagyon szeretem a fiúkat, de tényleg. Olyan aranyosak.

Itt ülök a buszon, annyira rossz érzés otthagyni a barátaimat, de van pozitív oldala is, láthatom a szüleimet.

Miután leszálltam, szép lassan elindulok hazafele, útközben azon jár a fejem, hogy vajon a többiek mit csinálhattak a hétvégén.
A gondolatmenetemből egy macska nyávogás és egy kisebb fajta károgás,  no meg huhogás szakított ki. Lenéztem és egy kölyök cicát, egy varjú és egy bagoly fiókát találtam.
Körbenéztem, sehol se találtam meg esetleg a szüleiket, vagy esetleg egy olyan helyet, ahonnan leeshettek.