Gyorsan elküldtem Yakut fürdeni. Szörnyen büdös. Amint kijött, szinte azonnal kezdtem faggatni.
-Meddig maradsz? Mi történt?
-Szerintem még holnap itt leszek- Itt vett egy nagy levegőt- elmesélem.

Visszaemlékezés

Yaku szemszöge

Egy szokásos szombat reggel. Megyek edzésre. Dél körül vége van, sietek haza, mivel anya csinál finom húslevest.
Szedem a lábaimat, ahogy csak tudom. Már éppen nyitnám ki az ajtót, amikor.....

-Nem igaz.....hogy lehetsz ilyen hazudós.
-Én nem hazudok, tényleg nem csallak meg.
-Persze, hiszem ha látom.
Viszont ekkor belépek, és hirtelen olyan csönd telepedik le, hogy még Levnek is leesne, hogy itt valami nagyon bűzlik.
-Sziasztok!- köszöntem és egy erőltetett mosolyt csaltam az arcomra.
-Kisfiam!- jött oda hozzám és a szokásos puszi után felmentem a szobámba, hogy tanuljak.

Már egy ideje tanultam, amikor hatalmas veszekedés támadt lent. Edények törtek, valami reccsent.
Ennyi, elmegyek itthonról. Ezekkel a gondolatokkal kezdtem pakolni a táskámba. Nadrág, alsó nadrág, póló, pulcsi, melegítő, fogtam, fogkefe, fésű, tusfürdő és egyéb ilyen csecsebecse dolgok. Sajnos a tanulnivaló sem maradhatott ki a pakliból.
Miután mindent összepakoltam, fogtam a cuccom, zsebre vágtam a lakáskulcsot, no meg pénzt és a konyha felé vettem az irányt.
Ahogy leértem a lépcsőn, anyu és apu jelent meg és nem akartak beengedni a konyhába.
-Most ne menj be, eltört egy edény.....-kezdi el a magyarázást anyu.
-Semmi baj, anya, csak azt akartam mondani, hogy az egyik barátomhoz átmegyek és szerintem ott is alszom, ha nem baj.
-Menj csak!- mosolygott apám.
Szépen lassan mentem az ajtó fele, út közben lekaptam a kabátomat a fogasról.
Még mielőtt kiléptem volna az ajtón, hátraszóltam.
-Majd jövök.

Vissza a jelenbe

Sky szemszöge

-Hát, így történt. Emlékeztem, hogy azt mondtad, hogy rád bármikor lehet számítani és bármiben.
-No, igen. Valóban mondtam ilyet, de álmomban se gondoltam volna, hogy elszöksz otthonról. Mondjuk érthetőek az okok.

Miközben ezeket mondtam, Yakunak hirtelen a szemei helyére bociszemek kerültek. Nagyon jól tudja, hogy nem tudok ellenállni a bociszemeknek, ha az illető több mint 5 percig néz rám így.
-Jó, itt maradhatsz, de holnap mész vissza.- jelentem ki. Láttam a félelmet az arcán. - Nyugi, veled megyek.
Erre a mondatra szinte majd kiugrik a bőréből.
-Viszont Yaku?
-Mondjad Sky.
-Kérdezhetek valamit?
-Rögtön kettőt is.
-Oké, szóval szerelmes vagy valakibe?
-Nem......vagyis......talán.
-Hm? Ki az? Csak nem az az új srác? Az aki asszem Oroszországból származik? Az aki majdnem egymagas velem?
-De igen, ő az. Lev. De, honnan tudod?
-Tetsu mesélte, de mit gondolsz róla?
-Hát...idegesítő, viszont rá se lehet olyan sokáig haragudni. Néha komolyan fontolóra veszem, hogy megverem. Mindig előjön a magasságommal.
-Ne morogj már! Biztos kedvel téged.
Ezzel a mondattal lezárom a beszélgetést ebben a témában.
-Gyere, készítünk valami harapnivalót, idáig hallom, ahogy a hasad korog.
Yaku ezen csak nevetett és elindult a konyha felé.
Ameddig Yaku a konyhában ügyködik, addig én felhívom az edzőt.

-Jó estét Ukai edző!
-Neked is jó estét Sky, mire véljem ezt a késői telefont?
-Tudja, említettem azt a bizonyos edzőmeccset.....
-Igen?
-Két dolog. Az egyik, hogy megkéne beszélni, hogy mikor legyen.
-Rendben, szerintem legyen 10-kor, reggel. De mi a másik?
-Az az, hogy sajnos én nem tudok önökkel tartani, mert közbejött valami.
-Értem, semmi baj, már az is nagy segítség volt, hogy leszervezted nekünk ezt a meccset.
-Semmiség, de csak ennyi lett volna. Jaa, még valami, holnap elutazom és csak  vasárnap estefele jövök.
-Értem, akkor jó éjt Sky.
-Önnek is!

Ezt is letudtam. Amint lerakom a telefont, Yaku kerek szemei fogadnak.
-Mi a baj Yaku?
-Beszéltél Ukai edzővel?
-Igen, ő a nagy Ukai unokája. Most a Karasu edzője.
-Értem, de kivel fogtok játszani és miért nem tudsz résztvenni rajta?- bombáz meg rögtön a kérdéseivel.
-Legyen titok, hogy kivel fogunk játszani edzőmeccset, a másik pedig azért nem, mivel az egyik barátomnak segítek egy kicsit. Erről ugye a többiek nem igazán tudhatnak róla, pláne nem, hogy ki is az a személy.
-Csak nem Oikawa?- húzta fel a szemöldökét.
-De igen!- nevetek fel, mire ő is elkezd nevetni.

*****másnap******

Az idő csak úgy szaladt, nagyon nem kedvezett szegény Yakunak. Igen, már úton vagyunk Tokió felé.
-Nyugodt meg Yaku, nincs semmi gond.- nyugtatgattam a kis barátom.
-Könnyű mondani.- jegyzi meg úgy mellékesen, miközben próbál nem hányni. Hát.....nem viseli jól a buszozást.

Az út csodálatos volt, láttunk egy gyönyörűen fodrozódó tavak, ami tele volt kacsákkal, gémekkel.
Sok szép helyen jártam már, hála a szüleimnek, de még mindig a Tokióba vezető utakat élvezem a legjobban, hisz sok barátom él Tokióban. Most, hogy Yakut haza kísérem, újra láthatom őket.
Miután a busz végre megáll, Yaku szinte kiröppen rajta. Néha elgondolkodok, hogy hogy tud ekkora távolságot ugrani.
-Gyere Yaku. Biztos edzésen vannak.
-Egész biztos, Kuroo mindig 9:00-kor kezdi az edzést. És most van 9:30. Szóval olyan.....12:00 fele fejezi be.
-Akkor nincs sok késni valónk, hisz biztos halálra aggódják magukat, hisz te mindig időben ott vagy, soha nem késel, ha igen, akkor is mindig időben szólsz.- magyarázom a harmad évesnek.
-Igazad van, siessünk.

Az utat félig futva tettük meg, persze, pont annyira futottunk, hogy Yaku lábai bemelegedjenek, de ne fáradjon ki.
A tornateremhez érve Yaku jelezte, hogy majd ő megy be előbb. Én csak bólintottam.
-Hol van Yasu-san?
-Honnan tudjam? Lehet, hogy valami baja esett!!
-Lehet, hogy meg kéne keresni.
Yakunak a szeme is kikerekedett amikor ezeket meghallotta.
Lassan az ajtóhoz sétált. Vett egy nagy levegőt és belépett.
-Sziasztok!

Külső szemszög

A csapat már épp azon volt, hogy elhalasztják az edzést és megkeresik a liberót, amikor......
-Sziasztok.- lép be az említett személy.
Szinte mindenki ráugrott.
-Yaku!!!!!- sírták- Azt hittük, hogy valami bajod esett.
-Dehogy esett, ti barmok. Most viszont szálljatok le rólam, még mielőtt valamelyikőtöket seggbe nem rúgom.- jelenti ki morcosan/mérgesen a Nekoma legalacsonyabb tagja. Erre a csapat szinte macskához hasonló vagy még nála is gyorsabban ugrottak le róla.
-De, ha szabad tudnunk, hol voltál?- vette elő Kuroo a kapitány avagy főnöki énjét. Az a tipikus számonkérős énje.
-Egyik barátomnál aludtam.- jelenti ki mosolyogva a kis apróság.
-És kinél?- érdeklődött Kenma.
-Ez engem is érdekelne...- jelent meg Yasumufi Nekomata, a Nekoma edzője.
-Nálam! Jó reggelt Yasu-san! 'Reggelt srácok!