Mostanában mindig Bill jár a fejemben...

Nem tehetek róla, azóta hogy megjelent és majdnem elpusztította a kalyibát, egyszerűen nem tudok nem rá gondolni. Annyi kérdés merül fel bennem róla. Mi lehet? Mik a szándékai? Hol van most? Honnan tudja kik vagyunk?
Meg még rengeteg van, de egyikre sem kaptam még választ. Lehet jobb is.

Tegnap este újra megjelent álmomban, ami megint csak kérdéseket hagy maga után.

Szerencsére most kicsit lefoglal ez a laptop téma. Vagyis inkább teljesen az őrületbe kerget. Már szinte az összes hét betűs szót beírtam, de egyik sem volt jó! Már nem jut eszembe semmilyen ötlet. De nem akarom elfogadni Bill segítségét!

Most pötyögöm be az utolsó ötletemet, és már csak reménykedni tudok.

Félve kattintok rá 'OK' gombra, de ahogy megnyomom azonnal sípol is és kiírja már ezredszerre ezt az egy mondatot.

Helytelen jelszó. Kérem próbálja újra.

Ahhhjjj, Istenem! Miért nem tudom eltalálni azt a nyomorult jelszót?!

-Utálom ezt hülye gépet!!!- mondom ki ezt már hangosan, mert kezdd elegem lenni! Dühömben a BILLentyűzetet kezdem csapkodni, gondolva hogy ettől valami jobb lesz. Persze csak sípol megállás nélkül. Még egy ütést mérek rá, de utána kiír valamit.

Reménykedve kezdem el olvasni a feliratot, de hamar rájövök hogy semmi jót nem ír.

Túl sok a téves próbálkozás!
04:59 másodperc, és az adatok megsemmisülnek.

Ez nem lehet igaz!

-Tényleg csak egy esélyem maradt?- amint kiejtem ezt a mondatot, megint az a furcsa, rideg érzés jár át mint a múlt éjjel. Olyan mintha minden szürke lenne és az idő megállna.

Az ablakra pillantok, amin a háromszög minta, olyan mintha megelevenedne. Egyik pillanatról a másikra, már Bill van előttem. Tudhattam volna...

Egy pár lépést hátrálok, közben félve pillantva a háromszögre.

-Úgy látom valaki mégis segítségre szorul.- jelenti ki.

-Egyedül is boldogulok!- vágom rá, de amit mondtam egyértelmű, hogy nem igaz.

-Na azt látom.- mondja gúnyosan nevetve, amitől csak még idegesebb leszek.

-Tűnj innen! Nem kérek a segítségedből!- kiabálok rá mérges arccal.

-Figyelj, Fenyőke. Legalább hallgass meg!- bizakodik tovább.

Egy kicsit elgondolkozok. Végülis meghallgathatom. Abból nem lehet baj..

-Jó rendben. Mit szeretnél cserébe? A lelkemet? Vagy mit??- kérdezem tőle, közben remélve hogy nem ezt akarja.

-Nyugi kölyök. Ennél egyszerűbbet kérek. Csak egy bábot akarok!- jelenti ki.

-Egy bábot?- kérdezek vissza, mert nem hiszek a fülemnek. Egy olyasvalaki, mint Bill, egy bábot szeretne?

-Igen! És úgy látom neked elég sok van belőle.- mondja, közben egy doboz, félig kész, zokni bábra mutatva.
Már vágnám is rá, hogy benne vagyok, de eszembe jut Mabel...

-Hát nem is tudom.. Mabel sokat dolgozott velük..- gondolkozok hangosan, amire választ is kapok.

-Ugyan, egyetlen báb semmi az univerzum titkához képest!
Meg mostanában mit segített neked egyáltalán a testvéred?- kérdezi, amin megint csak eltűnődöm. Végülis igaza van. De akkor sem bízok benne.

Mire kimondhatnám a nemleges válaszomat, a szemem akaratlanul is a laptopra téved, azon belül pedig a visszaszámlálóra, ami most az öt perc helyett, már csak egyet mutat. A francba! Erre meg Cipher még rá is kontrázik..

-Tik-tak, telik az idő!- mondja, kinyújtva a kezét.

-Jó, rendben! Áll az alku!- mondom gyorsan. Kezet rázunk.

-És melyik bábot szeretnéd?- kérdezem tőle, közben már pár lépést is téve a bábokkal teli dobozig.

-Nos, lássuk csak... Ecc, pecc, kimehetsz... Téged! - várjuk. Mii?

Fel se tudom fogni mi történt. Csak az élettelen testemet látom. Bill szemszögéből. Érzem hogy lebegek.  Mi folyik itt???

Hirtelen mozogni kezdd a testem, majd mikor felállt, kinyitja a szemét. A ságra macskaszemét?
Bill hangján szólal meg. Ördögien nevet, majd a laptopot a földhöz vágja és még rá is tapos.

Csak most térek magamhoz, de alig tudok szóhoz jutni.

-Mi történik? Mit csináltál a testemmel?- kérdezem teljesen kétségbeesetten.

Ő nagyjából teljesen figyelmen kívül hagy.

-Miért vagy a testemben? Miért lettem bábu??- kérdezgetem tovább, a bennem felmerülő kérdéseket, de még mindig nem kapok választ. Túlságosan el van foglalva az új testével.

Sorban nézi végig a testemen található 'opciókat'. Kezdve a két szememmel, ami neki tényleg luxus lehet. Utána a karjaimat és a lábaimat méregeti.

Nagy fázis késéssel, de végre 'választ' ad.

-Most hogy a testedet megszereztem, már csak a naplódat kell! Versenyzünk ki ér le előbb?- azzal le is ugrik az emeletről. Aggódva megyek, vagyis lebegek utána.

A konyhában találom meg, ahol éppen lelkesen szúrkodja a karomba a villákat.

-Fejezd be! Tönkre teszed a testemet!!- kiabálok rá, bár tudom hogy úgysem érdekli a véleményem.

-Ne aggódj kölyök, nem szándékozom. Sokáig szeretnék még játszadozni a kis törékeny testeddel.- Ettől a mondattól kiráz a hideg.

Hogy fogom visszaszerezni a testemet?!

Haliii! :3 Most egy BillDip sztorival kezdek el próbálkozni! :D Először is elnézést kérek a hosszú bevezetőért, amit igazából az egyik Gf rész alapján írtam. És kb ugyanazt leírtam, mint amit mondtak benne.. 😓😅😅 Nem akartam egyből belekezdeni a lényegbe. :') Másodszor azt jegyezném meg, hogy a további fejezetek nem egészen fognak a részek alapján íródni, vagyis többnyire nem fogják követni az eredeti történetet! Persze lesz egy pár olyan jelenet is, ami megtörtént, de többnyire kitalált jeleneteket fogok leírni. 😃 Harmadszor meg tudom, elég sok BillDip sztori van, de olyat még nem nagyon láttam, amiben nem telnek el évek. (Ez buzdított elsősorban ennek a sztorinak a megírására :3) Magyarul ez a könyv a Pines ikrek első nyarán játszódik! :D Na tehááát... remélem eddig tetszik nektek! 😊
Vote, comment jöhet! 😁