Végül sikeresen legyőztük Billt. Igaz, Mabel bábelőadása kárára, de megszabadultunk tőle egy időre.

A zoknis incidens óta már eltelt egy hét. Ezalatt az idő alatt nem nagyon történt semmi. Minden olyan mint eddig. Kivéve egy dolgot.

Most már tényleg minden egyes percben arra a hülye háromszögre gondolok!

Már tagadni sem próbálom hogy nagyon is érdekel a téma, de kezd idegesíteni, hogy nem tudok egyszerűen másra gondolni. Már este is alig alszok, annyira nem hagy nyugodni.

Hiába ígértem meg magamnak, hogy többet nem kutatok utánna, most mégis a szobában kuksolok és a naplónak azt a két egyetlen oldalát tanulmányozom ami Billről szól. Legalább századszorra olvasom el azt a pár mondatot róla. Már szinte kívülről fújom. Más forrásom nincs róla ezért ennyivel kell beérnem.

Fáj már a szemem az olvasástól. Lehet jobb lett volna elmenni a standra Mabelel és Stan bácsival.. de most már mindegy. Legalább kicsit tudok pihenni.

Leteszem a naplót és végig dőlök az ágyon. A szemeimet becsukom. Jól esik most ez a kis csend. Érzem ahogy az izmaim ellazulnak. Végre egy kis nyugalom. Nincs itt senki sem hogy megzavarjon.

De akkor miért érzem azt hogy nem vagyok egyedül? Mintha valaki figyelne..

Lassan kinyitom a szemeimet, majd kis idő múlva megpillantom az előttem lebegő háromszöget.

-Szia Fenyőke!- köszön rám.

-Már megint Te?! Menj innen!- mondom neki dühösen, közben magamhoz ölelve a naplót.

-Jajj, miért vagy mindig ilyen kis ellenséges velem?- kérdezi elkeseredett hangon.

-Nem egyértelmű? Egy hete elloptad a testemet!- kiabálok vele. Miért csinál úgy mintha nem emlékezne rá?

-Az már a múlté, kölyök!- egy hete volt...

-Meg különben is, most barátként jöttem. Szeretnék neked valamit mutatni!- mondja lelkesen. Mit akar?
Megöl a kíváncsiság.

Mielőtt bármit is mondhatnék, csettint egyet és fényesebben kezd el ragyogni, mint eddig. A nagy fény miatt nem látom mi történtik. Egy idő után elhalványul, de utána olyat látok amitől leesik az állam.

Egy magas férfi áll előttem. A haja egyik fele szőke, a másik fele fekete. Az arcán pár szeplő észrevehető. Sárga frakkot visel, fehér inggel, fekete nadrággal és csizmával. Nyakában csokornyakkendő. Feje fölött egy cilinder lebeg. Egyik szemét egy szemfedő takarja el, a másik pedig sárga árnyalatban tündököl.

Tehát összefoglalva egyszerűen gyönyörű látvány.

-Azta.- csúszik ki a számon.

-Látom tetszik.- szólal meg mosolyogva. Na de várjunk. Ez Bill?

-Te Bill vagy?- kérdezem csodálkozva. Válaszként csak bólint.

-Mégis hogyan..?- kérdezősködök továbbra is, mert nem tudom ezt felfogni.

-Nos, egy teljes héten át dolgoztam rajta. Tegnap végre sikerült kitalálnom egy varázsigét, amitől emberi alakom legyen.- meséli boldogan, közben a sétapálcájára támaszkodva.- Ráadásul mostmár nem csak a fejedben tudok létezni, hanem a valós életben is!- mutat az órára az egyik kezével, ami valóban normálisan jár. Mostmár csak egy kérdésem van.

-De mégis miért kell neked emberi alak?- kérdezem, amin elkezd vigyorogni.

-Oh, van pár dolog amihez kell. De elsősorban miattad!- mondja, kicsit közelebb lépve hozzám.

-Miattam?- kérdezek vissza. Nem értem.

-Igen. Tudod Fenyőke, nagyon felkeltetted ám az érdeklődésemet.- simít végig az arcomon, amire csak félre nézek. Nem tudom miért, de zavarba jöttem.

-Ezt hogy érted?- értetlenkedek tágra nyílt szemekkel.

-Úgy, hogy nem tudok nem rád gondolni és minden percben hiányzol.- mosolyog rám. Hiányzok neki?

-Mi is a megfelelő kifejezés erre..?- gondolkozik el, majd felkapja a fejét. -Jaj tényleg! Szerelem.- jelenti ki, közben elég közel hajolva hozzám.

-Szerelem? Szerintem valamit összekeversz..- válaszolom zavartan.

-Úgy gondolod? Nos, én ezt értem alatta.- mondja, majd érzem hogy még közelebb hajol, majd az ajkaink között teljesen megszűnik a távolság. Kezeit a derekamra csúsztatja. A naplót elejtem.

Alig tudom felfogni hogy Bill megcsókolt. Hiába kéne undort éreznem, vagy gyűlöletet, ez annyira váratlanul ért, hogy a meglepettségen kívül mást nem jut eszembe.
Még ellenkezni is elfelejtek.

Hirtelen megérzem Bill nyelvét a számban. Ez már nagyon nem tetszik, ezért megpróbálom ellökni magamtól, de nem megy. Túlerőben van velem szemben.

Egy idő után szerencsére abbahagyja. Köhögni kezdek, mivel már alig bírtam levegő nélül.

-Ez meg mi volt!???- kérdezem még mindig csak köhögve.

-Csók. Ezt sem tudod?- kérdezi a száját nyalogatva.

-De tudom! Miért csókoltál meg??- kiabálok vele.

-Olyan kis értetlen vagy. Az előbb vallottam neked szerelmet.- nem, egyszerűen nem tudom megérteni.

Látom, hogy újra felém közelít, ezért pár lépést hátrálok, de hat lépés után elérem a falat. Nekem annyi..

Szorosan behunyom a szemem. Érzem ahogy a kezeimet a fejem fölé szegezi. A fülemhez hajol, majd belesuttog.

-Előlem nem tudsz elmenekülni. Hidd el, akármire képes vagyok azért hogy az enyém legyél.- mondja halkan, majd utánna belenyal. Erre halkan felnyögök. Remegek. Nem tudom mit tegyek.

Hirtelen az ajtó nyílását hallom, majd Mabel hangját. -Köszönöm Istenem.- gondolom, de hirtelen átfut az agyamon, hogy ez egyáltalán nem jó hír.

Nehogy feljöjjön. Csak azt ne..

De furcsa módon Bill elenged. Kicsit csalódottan néz a lépcső irányába, aminek az alján már hallatszik hogy valaki felfelé jön.

-Akkor mára csak ennyit... Hamarosan találkozunk, Fenyőfa.- mondja ravaszul mosolyogva, majd mielőtt még eltűnne, szájon puszil. Mire ezt felfogom, már nyoma sincs.

Pírtől égő arccal esek össze, majd észreveszem a testvéremet, aki valószínűleg 0,01 másodperce áll előttem. Kérdőn néz rám, mire én gyorsan felállok.

-Mi a baj tesó?- kérdezi, miközben az ágya mellé dobja a táskáját.

-Semmi!- vágom rá, mosolyt erőltetve az arcomra.

-Biztos..? Elég furcsán viselkedsz.- méregeti a még mindig vörös arcomat.

-Jól vagyok!- mondom szinte azonnal.

-Na, mindegy. Majd gyere vacsizni!- mondja, majd a válaszomat meg se várva kezd el lefelé szaladni a lépcsőn.
Megkönnyebbülve fújom ki az eddig, idegességtől benntartott levegőt.
Nem tudhat erről Mabel. Senki sem.

Mielőtt én is elindulnék a konyhába, a valószínűleg a földön heverő naplót kezdem el keresni, de sehol sem találom. Csak egy cetlit a földön. Felveszem és felolvasom a rajta lévő szöveget.

Ha szeretnéd visszakapni a drága naplódat, akkor holnap ilyenkor legyél az erdőben!

Na remek. Kénytelen vagyok találkozni vele...

.
.
.
.
.
.
.
Naa itt is lenne a második rész, ami az első fejezet! 😂😁 Próbáltam hosszabbra írni :D Remélem tetszett :3
Vote, Comment! ✨✨