A zsúfolásig telt busz lassan elindul, miközben én azon gondolkodom, vajon miért is jöttem el erre az osztálykirándulásra. Megpróbálom kizárni a külvilágot, a zajt, zenét, beszélgetést, ordibálást, és előveszem a Nemo kapitányt. Alex volt olyan kedves, hogy kölcsönadta, cserébe az én egyetlen könyvemért, amit Bettie nénikém padlásán találtam, mikor egy hétvégén unatkoztam. Tíz éves korom óta ő nevelt, mert édesanyám meghalt, apám pedig újra házasodott - és én nem fértem el az új családban.

***

- Osztály, megérkeztünk! - kiabál túl mindenkit Mr. Grover, az ofő. Na végre, baromi hosszú volt ez az út. Több mint 2 óra, és csak egyszer álltunk meg.
Mikor kiszálltam, hirtelen nagyon úgy tűnt, érdemes volt eljönni az osztálykirándulásra.
Egy tó partján álltunk, a felszíne teljesen sima, fénylett a kora délutáni napsugárban. Felszínén felhők tükörképei úsztak, amik utána eltűntek a szemközti part mentén elhúzódó nádasban. A hosszú út a fülledt buszban és a séta idáig a tűző napon annyira kitikkasztott, hogy legszívesebben azonnal megmártóztam volna a kristálytiszta vízben.
- Ezt kell majd körbebicajoznunk... - szólt valaki, mire én is már szinte éreztem az izomlázat a vádlimban. Még gyönyörködtünk egy keveset a tájban, aztán elindultunk sátorhelyet keresni. Egy tisztás mellett döntöttünk, amelyet csak néhány sornyi fa választott el a parttól.
Egyedül küszködtem a sátrunkkal, ugyanis Alex közben leült egy tönkre és olvasni kezdett. Egyszer csak felpillantott.
- Hé Matt, azt láttad, hogy innen nem messze a delavároknak volt egy úgymond szent helyük? Keressük már meg!
- Nem tudtam. Micsoda egybeesés. Majd megkeressük. - motyogtam, majd jó hangosan odaszóltam. - Esetleg segítenél egy kicsit?
- Ja, igen persze. - mondta. Tíz perccel később felállt.
- Jövök! - Addigra persze már csak a cölöpöket kellett beverni.

***

- Na, osztály! Holnap biciklit fogunk bérelni, és körbebiciklizzük a tavat! Nem megijedni! A tó közepén van egy híd, azon át fogunk menni, nem az egész tavat bicajozzuk körbe! Ma 7-kor van vacsora, tehát fél hétkor kezdjetek el fát gyűjteni! Kérek egy tábortűz felelőst! - Patrick jelentkezett. Na ja, kissé piromán a srác. Grover még mondott pár dolgot a programról.
- Na osztály, oszolj! Azt csináltok fél 7-ig, amit akartok!
Alexszel úgy döntöttünk, megkeressük azt a helyet.
- Na, szóval valahol a közelben van egy öböl egy benyúló földnyelv jobb oldalán. A földnyelv bal oldalán pedig van egy kiálló szirt, ami alatt van egy barlang, és a barlangtól pontosan 19 lépésre állt egykor a totemoszlop, amely a delavár harcosokat bátor főnökükre, Csingacsgukra emlékeztette...
- Várj. Szóval valahol itt...
- Igen, itt, a tó délkeleti oldalán.
- Valahol itt van egy öböl, amelyet balról egy földnyelv ölel körbe. Azt javaslom, másszunk fel arra a magas, kiszáradt fenyőre ott a hátad mögött.
- Aha... nincs itt valami kilátó?
- Egy isten háta mögötti tónál vagyunk, Alex! Vagy félsz?
- Á neem...

***

- Basszus tartsd már fenn magad!
- Még te panaszkodsz? Mindjárt lecsúszik a gatyám!
- Még szerencse hogy szinte mindenki a parton felelsz vagy merszezik...
- Ezt onnan látod? Akkor már tök jól állunk!
- Keressünk már egy biztos pontot!
Hát, szerintem észrevettétek hogy se Alex, se én nem voltunk soha cserkészek. Végül mégis felmásztunk a fára, és megláttuk a földnyelvet.

***

- Szerinted ez most a Csingacskug sírja?
- Csingacsguk.
- Csinkacsgug?
- Tudod mit? Hívjad inkább Nagy Kígyónak, úgyis ezt jelenti a Csingacsguk. A Nagy Kígyó egy akkori településen halt meg, a sírja valamelyik telepes sírkertjében van, amit már úgyis biztos felújítottak. Itt... nem tudom mi volt...
A földnyelvnek az öböllel átellenes oldalán a víz a fák alatt vékonyan, szinte láthatatlanul idefolyt.
- Nem biztos, hogy ez az a hely. Lehet, hogy 19 normális lépésre, nem tyúklépésre gondoltak.
- Mindenbe bele kell kötnöd, Matt? Szerintem itt van és kész! - Nekem valahogy az az érzésem volt, hogy közel vagyunk, de mégsem jó helyen.
- OSZTÁLY!! MINDENKI NYOMÁS FÁT GYŰJTENI!!
- Fú, úgy tűnik Grover szerzett egy hangtölcsért. Amúgy is jobb, ha megyünk, mégsem olyan érdekes ez a hely, mint gondoltam.
- Oké, én is mindjárt jövök. - válaszoltam, mert még meg akartam nézni, mi van, ha tényleg normális lépéseket számoltak. Visszamentem a barlanghoz és leszámoltam 15 lépést, mikor egy vastagnak tűnő bozótfal állt az utamba. Felfedeztem rajta egy rést, és miután átbújtam rajta, tudtam, hogy ott vagyok.
A fejem felett a lombok szinte kupolát alkottak, amin átszüremlett a napfény. Még a totemoszlop helyét is látni véltem, pedig már rég nem állt ott semmi.
- Matt, jössz már?!
- Aha, jövök! - Otthagytam a varázslatos helyet, de elhatároztam, hogy másnap is elmegyek oda.