Elérkezett a péntek, ami alapjáraton egy teljesen laza napnak lehetne körülírható, ugyanis tegnap volt Hálaadás, plusz a mai napot megkaptuk igazgatói szünetnek, úgyhogy ez a nap nem is lehetne ennél chillesebb. Ámbár van egy szülinaposunk, és egyben a legjobb barátnőm, aki estére óriási bulit akar csapni a saját vállalkozású bárjukban, és természetesen az egész családom hivatalos a bulira. Európában valószínűleg sokat számítana egy embernek a tizennyolcadik betöltött év, de itt Amerikában attól függetlenül ugyanúgy élheted a kiskorúak életét, ezért nekünk nem olyan nagy dolog a tizennyolcas szám. Evidens, hogy a huszonegy lesz az, amit hangoztatni kell és kegyetlenül megünnepelni.

Ötletem sem volt mit kellene felhúznom egy buliba, ugyanis nagyon ritkán mentem bárhova is. Stréber diák létemre mindig otthon voltam, és miután leraktam a történelem könyvet, sorozatokat néztem a Netflixen, és semmiképp sem ittam le magamat egy diszkóban. Úgyhogy a mai este miatt tartok kicsit a viselkedésem miatt, ugyanis egyáltalán nem tudom hogy kell bulizni. Mármint, én józan vagyok, soha nem iszom anya miatt, és félek kicsit, hogy a józanságom miatt maradok az a tipikus széken ülős lány, aki csak néz maga elé, és nem képes feloldódni. Na meg persze ott van a dilemma is, hogy miben kellene megjelennem, ugyanis nem tudom mi lenne a legmegfelelőbb öltözet egy szülinapi buliba. Elterveztem, hogy Shelby nélkül még csak rá sem nézek a szekrényemre, úgyhogy este ötig semmin sem gondolkodtam, csak kihasználtam az alkalmat, hogy péntek van és nincs iskola, és egész nap sorozatoztam kikapcsolódásképpen.

Viszont a sorozatozás átka az az, hogy kegyetlenül elmegy az idő, és csak akkor eszmélsz fel a valóságba, mikor a szülinapos legjobb barátnőd beront a szobádba a bátyáddal együtt.

- Na ezt sürgősen kapcsold ki! - rontott be Finneas és Shelby a szobámba, és fintorogva ránézett a Bridgerton családra, amit ma kezdtem el nézni, és hát...most mit mondjak? Teljesen oda meg vissza vagyok ezért a sorozatért.

- Ahj, jó! - forgattam a szememet, aztán fájdalmasan kinyomtam a Netflixet a tévémről, és automatikusan a Spotify-ba léptem.

- És a távirányítót is add ide, mielőtt valami klasszikus szart kapcsolsz be a kosztümös förtelem után! - vette ki Shelby a kezemből a távkapcsolót, és inkább benyomta az ő "badass" albumát.

- Miért vagy ennyire elszontyolodva húgocskám? - huppant le mellém Finneas, és összeborzolta a frissen mosott hajamat.

- Nem vagyok! Csak belemerültem a sorozatba, és ti meg berontottatok, mint valami FBI sereg. - fontam sértődötten keresztbe a karomat.

- Ó bocsáss meg! Elfelejtetted, hogy ma van a bulim? - nézett rám Shelby szúrós szemekkel, és már a szekrényemben turkált.

- Nem felejtettem el! Csak fingom sincs mit kell felvenni egy bulira, meg hogy viselkedjek és satöbbi...- néztem rájuk értetlenül, ők pedig inkább csak egymásra néztek, és azt hiszem szemkontaktusból megbeszélték, hogy őrült vagyok.

- Áh igen Finneas, az antiszociális húgod még sosem volt bulizni. Így már értem a félelmed okát Bella. Lesznek ott mindenféle szörnyűségek. - kuncogta el magát a végére Shelby, de természetesen nem segített semmit.

- Hülye! Ne hozd rá jobban a frászt a húgomra! Ígyis stresszben van. - hát az igazság az, hogy tényleg stresszben voltam. - Nem lesz semmi para, főleg, hogy én ott vagyok és megvédelek Belladonna. Oké?

Azt hiszem ezért kívánok mindenkinek egy olyan bátyót, mint amilyen Finneas. Finneas tipikusan az olyan testvérek egyike, aki bármi áron megvédi a családját, de főleg ha van egy kisebb testvére, és főleg ha lány. Ebből a szempontból szerencsésnek is mondanám magamat, mivel egyrészt nagyon jól kijövünk egymással, másrészt pedig ha bármi van, hívhatom és számíthatok rá. Finneas Jones a legjobb testvér, akit valaha is kívánhattam volna.

- Kösz bátyó! - mosolyogtam rá.

- Na! Megvan az outfitted az estére kedves barátnőm! - kiáltott fel izgatottan Shelby, és felém dobott egy csomó ruhát.

Az első egy piros csipkés body volt, fekete bőrszoknyával, és fekete harisnyával. A második ugyanez a szoknya, csak éppen egy fekete hímzett anyagú felsővel, plusz egy övvel.

- Öö, - gondolkodtam hangosan. - ezt kellene felvennem?

- Most mi bajod velük? A te ruháid! - röhögte el magát Shelby. 

- Jó, de olyan kihívó...nem? - kérdeztem elhúzva a számat.

- Figyelj tesóm. - fordított maga felé Finneas. - Ne most akarj apácásat játszani. Nem lesz ott senki olyan, úgyhogy nyugodtan húzd fel ezeket. Maximum Raymond kicsit megdicsér, de rávágok a tarkójára, ha olyat mondd! - Finneas kijelentésére elnevettük magunkat, és végül bólogatva a fekete outfit mellett döntöttem.

Megszokás, hogy amíg én általában a fekete színeket képviselem, addig Shelby a pirosat, és ez ma sem volt másképp. Ő piros bőrszoknyában és piros topban flangált, natúr sminkben. A hosszú ombrés haját egy szoros copfba kötötte, és a szemüvegét ma lecserélte kontaklencsére. Shelby Solange mindig meg tud lepni. Hihetetlenül dögös volt, már megint.

- Wow cicám! Ha nem lennénk barátok, már rég rád mozdultam volna! - füttyögött Finneas a nappaliból, amikor Shelby megmutatta magát.

- Ha nem lennél a legjobb barátnőm bátyja, már rég a nőd lennék! - küldött egy puszit Shelby Finneasnak visszavágásképp, én pedig csak kapkodtam a fejemet köztük. Ezek most komolyan flörtölnek egymással?

- Na jó, azt hiszem elég mára a pedofíliából Finneas! - szólt apa mellőlem, aki kortyolt egyet a söréből. Őt mára már elvesztettük.

- Most miért? Nézz már rá! Hát tizennyolc éves kis taknyos, aztán olyan dögös, hogy csak na! - akadt ki teljesen Finneas röhögve, Shelby pedig kezdte felvenni a szoknyája árnyalatát. - Figyelj Shelby, az a csávó aki téged felszed, egy kibaszott nagy szerencse csomag lesz. Kár, hogy nem vagyok húsz.

- Minden amit mondtál az igaz, csak az nem, hogy engem felszednek. Majd ha én úgy akarom, akkor lehet szó valamiről. - mosolyodott el ravaszul az én kis barátnőm.

Hát igen. Shelby Solange nem egy könnyű eset. Az évek alatt szerintem legalább ötvenen próbálkoztak be nála különböző helyeken, de senkinek sem mondott igent. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy smárolt e már. Na jó, tudom, hogy igen. Még tizedikben osztálykiránduláson sajnos kénytelen volt Rayyel, de azt mondta nem csókol olyan rosszul. Szóval Shelby akármennyire is egy lenyűgöző nő, nem volt még kapcsolata, és nem is akar megszállottan keresni magának senkit.

- Én még a flörtöket emésztgetem. Nem akarok a sógorod lenni. - jelentettem ki faarccal, de ők hárman annyira elkezdtek röhögni, hogy a végén már én is elnevettem magamat.

Hét órára elkészültem én is. A vállig megnőtt sötétbarna frufrus hajamat kivasaltuk, és a hozzámnőtt sötét sminket választottam az amúgy is sötét öltözetemhez. Fekete cicás tusvonal, és az elengedhetetlen sötétbordó rúzs. Felvettem a nyakamba egy fekete chokert, néhány gyűrűt kiegészítőként, és készen is lettem.

- Okéé! Fotó time! - zökkentett ki Shelby a gondolataimból, miközben néztem magamat. A fürdőbe berontva majdnem félre is csúszott a kezemből a rúzs, ugyanis halálra rémített a barátnőm. Egy utolsó simítással végül visszaraktam a kupakot a rúzsra, és követtem a barátnőmet.

- Hoppá! - húzta fel Finneas a szemöldökét, miután meglátott. - Egyik kislány szebb, mint a másik.

- Jesszus de idiótán áll neked a bókolgatás Finneas! - forgattam a szememet röhögve.

- Most miért? Nem dicsérhetem meg a saját húgomat? - nézett körbe a bátyám értetlenül, de én csak meglöktem a vállát és elnevettem magamat.

- Na ezzz! Ez egy olyan szinten jó pillanat kép lett, amit még Bella drágám te sem tudnál csinálni! - mutatta felém Shelby a telefonomat, és szembe találtam magamat saját magammal, amin tényleg annyira jól mutattam, hogy el sem akartam hinni, hogy ez én vagyok. Kétségkívül egy hihetetlen jól elkapott pillanat fotó készült rólam, oldalnézetből. A mosolyom nagyon szép rajta, és az alakomat is kiemeli ez a szerelés.

- Wow, ez tényleg jó lett. Nagyon is! - vettem ki a kezéből a telefonomat, és elemezni kezdtem fotós szemmel a képet.

- Na jól van hölgyeim és uraim. Szerintem induljunk! - szólt közbe Finneas, és türelmetlenül dobolni kezdett az asztalon.

- Rakd ki messenger sztoriba - súgta oda nekem Shelby gyorsban, es már fel is vette a hosszú télikabátját.

Ja, igen. Időközben eléggé beköszöntött a hideg, főleg itt Fell's Church-ben már november végén előfordul a havazás, de eddig megúsztuk a dolgot. A bőrkabát már édeskevés egymagában, helyette télikabát szükséges már a hideg ellen.

- Nem posztolok. - tiltakoztam, és én is belebújtam a sötétbordó hosszú szőrmekabátomba. Tényleg jól sikerült a kép, de én nem posztolok magamról semmit a közösségi oldalakon. Az instámon is csak inkább a fotós tudásomat mutatom meg, és nagyritkán teszek ki magamról egy szelfit, vagy éppen egy tükrös képet. Nem az én világom ez.

- Majd fogsz! - kacsintott rám Shelby, és elindultunk végül lefelé.

- Na lányok, remélem tudjátok a szabályokat! - szólalt meg apa, miközben mentünk le a lépcsőn. Kérdőn néztünk össze Shelby-vel. - Nincs annyi piálás, fiúk nuku, senkit nem akarok lecsapni, és Finneas sem. Világos voltam?

- Apa, - kezdtem bele óvatosan. - egyrészt én nem iszom, Shelby pedig mindig mértékkel fogyasztja azt amit éppen iszik. Nem kell aggódnod. A fiukról meg annyit, hogy amennyiben nem Harry Styles és Alex Turner lesz ott, senkivel sem fogunk smárolni.

Most apa és Finneas nézett össze kérdőn a két idegen híresség neve hallatán, aztán elröhögték magukat. Kicsit füllentettem, mert kettőnk közül Shelby az, aki annyit képes vedelni, mint egy albán vendégmunkás, és simán kidobja a taccsot. Nagyszerű példa a halloweeni buli, miután megittak egy üveg viszkit tisztán, és Shelby odarókázott a kocsi mellé, és csak annyi szerencséje volt a bátyámnak, hogy Shelby legalább kihajolt a kocsiból. Viszont jól esik, hogy apa így aggódik, és nem csak értem, hanem Shelby-ért is. Titkon fogadott lányának gondolja, és titkon nagyon örül annak, hogy nekem ilyen jó barátnőm van. Shelby szülei rengeteget dolgoznak a vállalkozásuk miatt, és abban a hatalmas villában, amiben laknak szinte mindig egyedül lenne, ezért van nálunk ennyit. Mert akármennyire is egy apró lakásban élünk hárman, nálunk mindig meg van töltve az a kis légtér jó kedvvel.

- Nem tudom kik ezek a selyemfiúk, de nem is akarom megtudni. - fintorodott el a bátyám a volán mögött ülve.

- Harry Styles egy félisten és egy tökéletes énekes, Alex meg egy ronda rock zenész. - próbálta megmagyarázni a dolgokat Shelby Finneasnak, de természetesen nem hagyhattam annyiban, hogy Alex Turnert csak úgy lerondázza.

- Még egy szó Alexről, és alulról szagolhatod az ibolyát! - mutattam fenyegetően a legjobb barátnőmre, de ő csak kiröhögött.

- Mondj csak amit akarsz. Harry a legjobb. - legyintett Shelby.

- Bunkó. - fontam keresztbe a karomat, és megsértődtem, mint egy óvodás.

- Majd szóljatok, ha elmúltatok tíz évesek. - vágott közbe apa, de én makacsul csendben maradtam.

A suli előtt elhaladva csak elgondolkodtam az elmúlt hónapjaimról. Nem is figyeltem senkire, és mar nem a kamu megsértődésem miatt voltam csendben, hanem mert tényleg erősen elgondolkodtam a suliról. Eszelős hónapokon vagyunk túl, sok új dologgal, változásokkal, új igazgatóval, aki ha csak az eszembe jut, már görcsbe is rándul a gyomrom.

- Bemész Bella? - kérdezte mellőlem hirtelen Shelby, én pedig kizökkenve a gondolataimból, értetlenül ránéztem.

- Hova? - kérdeztem.

- Anya most hívott, hogy nem vett elég ananászt ahhoz a koktélhoz. Nem jut eszembe a neve. Bemész a kisboltba légyszi? - nézett rám kiskutya szemekkel, én meg természetesen nem mondhattam nemet.

- Persze! - forgattam a szemeimet. - De akkor is! Alex nem ronda!

Shelby csak elröhögte magát, én pedig kiszálltam Finneas kcosijából, összébb húztam magamon a kabátomat a hideg szellő miatt, és a pénztárcám kíséretében bementem a közeli kisboltba. Sokat voltam már itt, ha otthon éppen nem volt időm kaját csinálni magamnak, akkor általában mindig itt vettem valmit, és biztosan jól emlékszem, hogy itt egy darab ananász sincs felvágva, szóval Shelby Solange...mire készülsz?

Nem kellett sokat várnom, amint beértem, a telefonom megcsörrent a zsebemben.

Shelby🥑: hallod
Shelby🥑: kamu volt az ananász
Shelby🥑: vegyél már egy tequilát valahogy pls :DDDDD
Shelby🥑: Abellel akarjuk meginni, mert fogadtunk

Elképedve néztem, ahogyan ez az idióta arra kér, hogy kiskorúként én vegyek piát. Ráadásul ismer is a boltos néni. Ez megőrült!

Én: normális vagy ?????
Én: 17 éves vagyok
Én: nem fogja kiadni a nő 🤦🏻‍♀️

Shelby🥑: dehogynem, ki vagy öltözve
Shelby🥑: meg se fog ismerni
Shelby🥑: találj ki vmi sztorit

Én: nem

Shelby🥑: légysziiiii

Én: fú

Idegesen elraktam a telefonomat vissza a zsebembe, és bizonytalanul kezdtem lépkedni az alkohol részleghez. Utoljára körülbelül két éve ittam, mikor még anyával nagyon jó kapcsolatom volt, és koktélozgattunk hétvégente. Aztán amióta alkoholista, nem iszom egy kortyot sem, de azt hiszem ez egy teljesen érthető ok. Nem voltam tisztában mi milyen, ötletem sem volt milyen íze lehet egy viszkinek. Teljesen távol állt tőlem az alkoholizálás, és ha nem lenne ráírva az üvegre a tequila szó, akkor tuti nem ismertem volna fel a színéről.

- Oké. - vettem egy nagy levegőt. - Milyen sztorit találjak ki?

Remegő kezekkel nézegettem az alkohol fajtákat, és az árakat, aztán megláttam vagy három fajta tequilát, és azt sem tudtam melyiket vegyem. Különböző áruk volt, az egyik egészen olcsó, a másik közepes árral, a harmadik meg elég drága volt.

- Hülye Shelby, ő tehet mindenről! - fújtattam hangosan, és folyamatosan remegett a kezem. - Oké, szóval. A férjem már megint otthon hagyta a gyereket, én pedig orvos létemre végre ma tudok kicsit kimozdulni, és iszogatni a barátnőimmel. Nem, ez hülyeség...miért mennék el otthonról, ha a férjem otthon hagyta a gyereket? Ez faszság. A férjem otthon maradt a gyerekkel végre valahára, én pedig el tudok menni kicsit kikapcsolódni. Jó, ez jó lesz. De melyik tequilát vegyem? Meg mi az a gold és silver?

- A Sierra tequilának kellemes íze van, de csak is a silvert ajánlom belőle. - szólalt meg mögülem egy nagyon durván ismerős hang, én pedig majdnem nekiestem a piás polcnak, ahogyan halálra rémülve megfordultam.

Mr. Vance állt velem szemben. Egy vastag, fekete gyapjú bőrkabátot viselt, fekete farmert, a szokásos elegáns cipőjével, és az egyik kezében pedig egy kis kosarat fogott, ami tele volt mindenfélével. A döbbenettől szinte megszólalni sem bírtam. Kegyetlen régen láttam már Mr. Vance-t, és legutoljára a héten beszéltem vele, mivel elküldtem neki a fotókat. Borzasztóan jóképű volt ma is, bár azt hiszem rá nem is lehetne más jelzőt illetni, és ő mindig jóképű. Szerintem akkor is, mikor nem az. Szája sarkában ott bujkált a pimasz mosoly, amit élvezettel alkalmazott a zavarom miatt.

- J...jó estét Mr. Vance. - nyögtem ki nagy nehezen.

- Mit akar tizenhét évesen egy tequilával, Isabella? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, én pedig elszégyelltem magamat.

- Hát, én csak...tudja...- próbáltam összeszedni a gondolataimat, de akárhogyan is akarnám elmondani neki az igazat, mindenhogyan szánalmasan hangzana.

- Buliba készül talán? - lépett kicsit közelebb, végig tartva velem a szemkontaktust.

- Shelby születésnapja van. - Mr. Vance most megszakítva a szemkontaktust, villámgyorsan végigvezette rajtam a tekintetét.

- Elég...intenzív az öltözéke. - pislogott kettőt Mr. Vance, én pedig ha tehettem, mégjobban elsüllyedtem zavaromban. Ez most egy bók akart lenni?

- Nem tudom melyik tequilát vegyem, én nem szoktam inni. Csak beküldött egy ürüggyel, és azt mondta hozzak egyet. De én sem tudom hogyan, mert úgysem fogja kiadni a néni, tekintve, hogy majdnem minden reggel ide járok suli előtt. - magyaráztam kicsit hadarva, és igyekeztem nem bámulni a tökéletes arcát annyira sokáig.

- Ez tényleg nagy dilemmának tűnik Isabella. Ha akarja megveszem magának, hogy ne tűnjön a pultnál olyan igazán szerencsétlennek. - ajánlotta fel szerinte kedvesen, de szerintem meg halál bunkó volt, mint mindig, és kínomban elröhögtem magamat.

Nem adom meg neki ezt az örömöt.
Majd én megveszem, és ki fogja adni a néni.

- Nem, köszönöm. Majd én megveszem. - szegeztem fel a fejemet, és makacsul álltam a tekintetét. Ő csak felhúzott szemöldökkel elmosolyodott, amolyan "úgysem fogja kiadni" stílusban, én pedig leemeltem a közép árkategóriás átlátszó színű alkoholt a polcról, és magabiztosan próbáltam elmenni Mr. Vance mellett.

Megálltam a takarítószeres sorban, és el is szállt minden bátorságom, amint észrevettem az idős nénit, aki egy Mr. Vance év körüli nőtől ugyancsak elkéri az igazolványt. Visszafordultam, és mintha csak a fogamat húznák, visszasétáltam a leghátsó vízszintes sorba, ahol hagytam Mr. Vance-t, aki amúgy még mindig ott állt, és a pezsgőket nézegette.

- Inkább vegye meg mégis legyen szíves. - néztem rá könyörgően, és utáltam magamat, amiért most fölényben érezheti magát.

- Na de Isabella, egy kiskorú diákomnak kellene alkoholt vennem? Nem is tudom...- játszotta meg magát, és idegesítően mosolyogva lépett felém.

- Ne szórakozzon velem! Azt mondta megveszi! - háborodtam fel, és kezdett elegem lenni ebből a hülye játékból.

- Bírom, hogy magát egy csettintés alatt ki lehet vinni a sodrából. - nevette el magát egy tizedmásodpercre, aztán kivette a kezemből a piát, visszatette a polcra és levette a legdrágább, szintén átlátszó színű tequilát.

Automatikusan felé nyújtottam a tequila árát, de ő lesajnálóan nézett rám.

- Minek néz engem Isabella? Tegye már el! - rázta a fejét, és intett a fejével, hogy kövessem a pult felé.

A kis kosarát az asztalra rakta, amiből nem kezdett el egyből kipakolni, hanem a nagy kiszerelésű alkoholos italt adta oda a néninek. Mr. Vance hirtelen rámnézétt mosolyogva, aztán megköszörülte a torkát.

- Tudja a férjem végre otthon maradt a gyerekkel, mert állandóan csak a munkatársaival kaszinózza el a fizetését, én pedig orvosként dolgozom, mint egy idióta. Túlórázom is, hogy a kölyök mindennap avokádós pirítóst kapjon reggelire, úgyhogy ma végre a barátnőimmel kikapcsolódhatok, mert úgy érzem jár nekem. - adta elő Mr. Vance a pénztáros néninek a kitalált sztorit, amit én akartam mondani, hogy kiadja nekem a néni a tequilát, de Mr. Vance szájából annyira szürreálisnak és viccesnek hatott, hogy a szám elé raktam a kezemet, de még ígyis brutál hangosan felnevettem a boltban.

A néni megrökönyödve nézett a folyamatosan mosolygó Mr. Vance-re, aki amúgy rá is játszott a szerepére, ugyanis artikulálva, és grimaszokkal vegyítve adta elő a történetet. Olyannyira abszurd volt az egész helyzet, hogy a néni nem is kért tőle igazolványt, hanem csak gyorsan lehúzta a vonalkódot, utána pedig már a kosara tartalmát is kifizette, és szép estét kívánva végül együtt távoztunk a boltból.

- Tessék, itt a tequilája. - nyomta a kezembe a hatalmas üveget, én pedig elrejtettem a kabátom alá. Mr. Vance újra pislogva nézte végig, ahogy a kezembe veszem az üveget, és a kabátomat kitárva a dekoltázsom kibökte a szemét. Zavartan csuktam össze a szőrös kabátot, és végül ránéztem Mr. Vance-re.

- Köszönöm szépen. Tényleg köszönöm. - biccentettem komolyan, de a szám sarkában mosoly bujkált.

- Ha lehet, ezt ne hangoztassa senkinek. Ezt a piát úgy vettem magának, mint egy idegen egy idegennek. Nem mint egy igazgató a diákjának. - válaszolt Mr. Vance, és természetesen igazat adtam neki.

- Evidens, hogy köztünk marad. - vettem egy mély levegőt. - Köszönöm mégegyszer Mr. Vance. Jó hétvégét!

Meg sem vártam amit mondd, csak sarkon fordultam, és a magassarkú szandálomban a jeges szélben tipegtem előre a kocsihoz, ahol leüvöltik majd a fejemet, amiért ilyen sokáig tartott egy nemlétező ananászt megvenni.

- Nem volt ananász karika, ne haragudj Shelby. - nyitottam ki egy kézzel a kocsi ajtót, és halál óvatosan próbáltam beszállni, hogy véletlenül se ütődjön oda az övemnek az üveg, különben totál bukás.

- Én meg azt hittem belefulladtál a gyümölcsös pultba. - röhögött ki apa, de én csak grimaszolva megforgattam a szememet.

- Vicces vagy!

Shelby látta, hogy görcsösen fogom a kabátomat, ezért visszatartott mosollyal válaszolt valamit, de szerintem se ő, se én nem figyeltünk a szavára. Ő azt gondolta, hogy egy Istennő vagyok, amiért sikerült piát vennem, és berúghat Abellel, az én gondolataim pedig Mr. Vance körül forogtak, hogy már megint a kedvemben járt, pedig nem kellett volna, és hogy úgy alapjáraton összefutottunk ma.

Hülye Mr. Vance, teljesen összezavar.