- Szóval nem tudom Bella mi legyen...- dőlt hátra Shelby a nyikorgó ágyamon, miközben a háttérben egy Netflix sorozat ment. Elkezdtük nézni, viszont az első rész tizedik percében Shelby nem bírta tovább, és kifakadt Abel miatt.

Elmondta a féltve őrzött titkát, és nem is lehettem boldogabb érte, amiért megbízott bennem. Megérte kivárni a dolgot, mert így sokkal másabb meghallgatni egy kifakadt barátnőt, mintha én akarnám kicsikarni belőle azt a dolgot, amiről nem biztos, hogy akarna beszélni. Egy hónap kellett hozzá, hogy kifakadjon, és én türelmesen vártam.

- Örülök, hogy elmondtad nekem Shelby. - mosolyodtam el kedvesen.

- Én szeretek vele lenni, meg minden érted. - folytatta tovább az eszmecserét a plafont bámulva. - Kedves velem, viszont tökre nem érzek még olyan intenzíven iránta, mint kellene.

- Figyelj Shelby, ezek a dolgok úgyis ki fognak alakulni köztetek, ha mindketten szeretnétek egymással lenni. - tanácsoltam neki reálisan. - Abel egy nagyon rendes srác, szerintem hozzád való.

- Igen, csak inkább haveri az egész. Egy két csók volt, semmi több. - éreztem a hangján a csalódottságot, és teljesen megértettem őt, mert Shelby is egy igazán intenzív lány, aki már szeretne új dolgokat tapasztalni fiúkkal.

Egyik kapcsolatban sincs mindig harmónia. Ha csak az lenne, akkor valami egyáltalán nincs rendben, és unalmas lenne az egész. Abel és Shelby kapcsolata pedig még alig alakult ki, természetes, hogy nehézségekbe ütköztek az elején. Az első egy hónap mindig a próba időszak, és ha azon túl jutnak, és még mindig akarják egymást, akkor biztosan egymással szeretnének járni.

- Abel is csak tizenhét éves. Lehet kicsit félénk ilyen téren. - próbáltam védeni a fiút, mert Shelby-nek meg kell értenie, hogy nem minden srác olyan, mint a filmekben.

- De engem ez idegesít! Miért nem tud kicsit határozottabb lenni? Az agyamra megy már a sok romantikus hülyeségeivel, meg azzal, hogyha én akarok valami mocskosabbat, akkor leállít, és azt mondja, hogy "van időnk, ne siessük el". - pattant fel hirtelen ülő pozícióba, és rácsapott a combjára.

- Shelby, végülis van benne igazság. Túl sok idétlen kúrós zenét hallgatsz, és beleéled magadat olyan dolgokba, amikre bőven ráérsz. - nevettem el magamat, és megtörtem a jeget, ugyanis Shelby is elnevette magát.

- Szerinted túl sokat várok el ilyen téren? Vagy, túl rámenős vagyok? - kérdezte tanácstalanul, én pedig megráztam a fejemet.

- Nem vagy rámenős egyáltalán. - fogtam meg a kezét. - A legjobb barátnőd vagyok óvodás korod óta, és a legjobbat akarom neked! De Abel egy félős srác, akinek kell idő, hogy kibontakozzon.

- Igazad van Bella. - sóhajtott Shelby.

- Úgyhogy most összekapjuk magunkat, és elmegyünk hatalmasat bulizni Richmondba, és nem gondolunk semmilyen pasira sem, hanem jól fogjuk magunkat érezni? Okés?! - mosolyodtam el szélesen, és megszorítottam a kezét.

- Ki vagy te, és hova lett a boomer barátnőm? - húzta fel Shelby a szemöldökét nevetve. Felpattantam az ágyról, és a távirányító segítségével kinyomtam a Netflixet, és átkapcsoltam a Spotify-ra, és bekapcsoltam Shelby kedvenc számát.

- Új év, új én...tudod! - kacsintottam rá, és elkezdtem énekelni a szöveget, miközben a távirányítót mikrofonnak használtam.

Szilveszter van. Alighanem az egyik kedvenc napom az évben, mert a szilveszteri bulikban mindig van valami izgalmas. Már csak alapjáraton az az érzés, hogy egy új év indul, adrenalinnal tölt el, és izgalommal. Tizenöt éves korom óta mindig Shelby-vel és Finneassal töltöm a szilvesztereket egy házi buliban, és ez ma sem lesz másképp. Finneas még karácsonykor szólt, hogy egy spanyol haverjánál, – akivel Madridban dolgozott, viszont Richmondban lakik – lesz egy szilveszteri buli, én pedig tűkön ülve vártam, mivel attól függetlenül, hogy nem iszom, mindig is vártam a szilveszteri bulikat.

- Hazaugrom néhány cuccért meg ruháért. - tápászkodott fel Shelby az ágyamról. Tulajdonképpen Shelby, amikor nincs totálisan kiöltözve, nagyon egyszerűen néz ki. Sima fekete melegítőt viselt, és Abel egyik pulcsiját, mert tudom, hogy becsórta tőle. A hosszú ombrés haja egy kócos kontyba volt fel kötve, és a macskás fazonú szemüvege pedig kiemelte az arcát.

- Nem muszáj! Az még plusz idő, itt a szekrényem. - mutattam a barna gardróbszekrényemre. - Ami az enyém az a tiéd is édes.

- Jó, de akkor stipstop a bordó mini ruhád. - nevette el magát Shelby, és úgy tűnt nekikezdünk készülődni.

- Csak nyugodtan. Én szokás szerint feketében leszek. - legyintettem, ugyanis általában mindig fekete ruhákat szoktam hordani bármilyen eseményre, mert egyszerű, mindenhez passzol, és jól áll a sötét hajamhoz.

Este hétre talpig kiöltözve vártuk, hogy Finneas eldöntse, melyik ajándékba kapott övét rakja bele a nadrágjába. Fekete szaggatott farmert viselt, egy fekete Metallicás pólóval, amit amúgy én is elég gyakran hordok, mert a belső rocker fangirl énem nem akar nyugodni, mikor meglátok egy rock bandás pólót. Finneas haja szokás szerint fel volt zselézve, és az az egy nyamvadt tincs hullott a homlokába, amit nem fog meg a hajzselé. Tetovált karján egy aranyóra virított, ami megintcsak iszonyat drága lehetett, de már meg sem lepnek Finneas márkás, drága cuccai, mert rongyosra kereste magát Spanyolországban.

Shelby végül a bordó, bársony anyagú mini ruhámat viselte, ami egyébként telitalálat lett. Haja szögegyenesen omlott a derekáig, és egyszerű sminket viselt, viszont a száján a kedvenc bordó rúzsom díszelgett. Mostmár nem mondom többször, hogy Shelby Solange megintcsak hihetetlen dögösen festett.

Rajtam pedig egy fekete hosszú ujjú, garbós ruha volt. Nem akartam annyira kiöltözni, mert amúgy is hihetetlen hideg van kint, úgyhogy számomra teljesen okés volt ez az egyszerű ruha. A hajam most van abban az állapotban, hogy kezd a vállamig érni, úgyhogy egy hajvasaló segítségével az alját befelé vasaltam, és a frufrumat is az ünnepek alatt sikerült megigazítanom. Fekete füstös szemet csináltam magamnak, és tudom, hogy az ilyen szemsminkhez nem illik a vörös rúzs, de én nem vagyok hajlandó elmenni nélküle sehová sem, úgyhogy végül ugyanolyan színű szám lett, mint Shelby-nek.

- Wow hölgyeim! - állt meg Finneas a nappali küszöbön. - Bella a pornós bige, Shelby pedig Madonna.

- Anyádat Finneas! - kiáltott apa Finneas mögül, mi pedig elnevettük magunkat.

- Most nézd meg a lányodat! Hát simán szerepelhetne egy felnőtt filmben! - mutatott rám Finneas kicsit kiakadva, és mielőtt válaszolhattam volna, Shelby megelőzött.

- A húgod sminkje iszonyatosan állat lett, csak nem vagy tisztában a nők igényeivel. - forgatta a szemeit Shelby.

- Persze édes, pont én nem tudom milyen igényei vannak egy nőnek. - küldött Finneas egy puszit Shelby-nek. - Fogadjunk nekem csípted ki magam ennyire.

Úgy tettem, mintha nem érdekelne a dolog, de eszembe jutott Finneas érdeklődése Shelby iránt a múltkor, és a szemem sarkából láttam, hogy Shelby zavarba jön, miután Finneas direkt beharapta a száját. Igen, a bátyám direkt hozta zavarba a legjobb barátnőmet.

- Álmodban haver! - mosolyodott el Shelby gonoszan.

- Igazából Shelby mindig túl dögös Finneas. Nem vetted észre? - sóhajtottam fáradtan, mert ezek ketten teljesen lefárasszák az agyamat a flörtöléseikkel.

- Ő az első akit mindig észreveszek. - csúszott ki Finneas száján ez a mondat. Shelby mégvörösebb lett, Finneas zavartan kapkodta a fejét köztünk, nekem pedig kitágultak a szemeim. - Mert mindig olyan ribancos érted...

- Na húzd le magad a vécén Jones! - nevette el magát Shelby, és beleboxolt Finneas vállába. Viszont én tudtam, hogy Finneas csak menteni próbálta a beszólását.

- Na jól van gyerekek, tűnjetek bulizni, mert nekem be kell még ma rúgnom, és szarásig akarok Netflixezni. - jelent meg apu, és Finneas mellé állt.

- Jól van, már itt sem vagyunk. - tettem fel a kezemet védekezően.

- Egyébként meg, - szólalt meg apu, aztán a következő pillanatban nyakon vágta Finneast, akinek a váratlan mozdulattól előre bukott a feje. - ezt megérdemelted.

- Áú! - kapott Finneas a nyakához röhögve. - Most miért?

- Ne inzultáld a kislányokat! - mondta apa szigorúan, de a végére elnevettük magunkat.

- Na induljunk, gyertek! - kapta le a bátyám a kocsi kulcsát a tartóról, és belebújt a kabátjába. Shelby-vel mi is felvettük a téli kabátjainkat, én belebújtam a fekete combig érő csizmámba, Shelby pedig felvette az én magassarkú bokacsizmámat.

- Várjatok, várjatok! - kiáltott utánunk apa. - Szabályok.

- Jaj apu ne már! - fintorgott Finneas. - Huszonhat múltam, tudok vigyázni két kölyökre, és amúgy sem iszok, mert vezetek.

- Nem arról van szó fiam. - rázta apu a fejét. - Tudom, hogy vigyázol rájuk, de kötelességemnek érzem, hogy elmondjam ezeket: csínján a piával, nincs pasizás, nincs szex, nincs drogozás, cigizni szabad azt leszarom. Finneas te a két lányon tartod a szemedet, és ha valaki beléjük köt, te leütöd őket. Világos voltam?

Megrökönyödve néztük apát, ahogy elhadarja a szabályokat, amiket minden évben elmond legalább ötször, és mi minden évben betartjuk őket.

- Kösz a jó tanácsokat vénember, de nem lesz semmi baj. - bólintott Finneas, és kitárta az ajtót. - Boldog új évet apa!

- Boldog új évet. - nyomtam egy puszit az arcára, és a rúzsom nyoma ott maradt az arcán.

- Boldog új évet! - mosolyodott el Shelby, és hirtelen felindulásból ő is nyomott egy puszit apa arcára, csak ő a másik oldalára. Becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultunk Finneas kocsija felé.

Az utunk nagyon energiadús volt. Finneas kocsijából mindenféle zene szólt, amiket külön kívánatra kertünk Shelby-vel, és ordítottuk a szöveget. Boldog voltam. Ebben a pillanatban tényleg felszabadultnak éreztem magamat. Egy átlagos tizenhét éves tinédzsernek, aki éli az életét és nem gondol a holnapra.

Richmondig az út nagyjából egy óra normális tempóban, viszont Finneas félóra alatt beért a városba, köszönhetően az új kocsijának, plusz annak, hogy bőven átlépte a sebességhatárt. Fell's Church-ben is már bőven meg volt a szilveszteri hangulat, annak ellenére, hogy egy kisvárosról beszélünk, na de itt egy jóval nagyobb városban sokkal durvább volt a helyzet. Emberek mindenfelé dudákkal, néha néha feldurrant egy tűzijáték vagy petárda, és hihetetlen volt látni, ahogyan az emberek csoportokba vergődve, a hideg ellenére is jól érzik magukat, és bulizni indulnak.

Finneas a főúton ment végig, aztán leparkolt egy társasháznál. Igazából ez így szépnek tűnik, de annyi autó parkolt már a tömb előtt, hogy valójában Finneas betuszkolta a kocsiját két autó közé.

- Te jó ég mi lehet odafent. - kerekedett ki a szemem, ha már a parkolás ilyen nehezen ment.

- Fabien barátom szótárában csak az állat bulik szerepelnek. - röhögött fel Finneas. - Na jó, komolyra fordítva a szót. Nem rakjátok le a piákat sehova, főleg te Shelby. Csak abból a piától ihatsz, amit én kevertem neked, mert ezek a spanyolok állatok és simán raknak parti drogot minden szarba.

Ijedten néztem a bátyámra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ismerősei vannak, és egy pillanatra el is ment a kedvem az egész bulizástól, mert az egészségem fontosabb volt, mint egy buli, de mégse kezdtem el okoskodni, hanem csak bólogattam. Vagyok olyan érett már, hogy tudjam ezeket a szabályokat. Általában ha iszom valami üdítőt, mindig a kezemben fogom, és nem is állt kézre, hogy bárhova is letegyem.

- Jól van, nagyszerű, mindenki tudomásul vett mindent! - csapta össze a két kezét Finneas, és kitárta a kocsija ajtaját.

Ahogy beértünk a lépcsőházba, már bent is óriási hangzavar volt, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy a szomszédok mennyire örülhetnek ennek a bizonyos Fabiennek. Egy csomó ismeretlen ember mellett mentünk el, akik egy egy piros pohárral a kezükben beszélgettek egymással, megpróbálva túlüvölteni a hangzavart, ezzel pedig mégnagyobb zsivajt keltettek. Elképedve néztem, ahogyan Finneasnak konkrétan majdnem minden ember mosolyogva köszön. Tudtam, hogy a bátyám népszerű ember, mindig is az volt, viszont én ebből sosem tapasztaltam semmit, és ezért volt furcsa látni, ahogyan konkrétan körberajongják nem csak lányok, hanem fiúk is.

A bejárati ajtót nem kellett kinyitni, hiszen nyitva állt, és amint beléptünk, rögtön megcsapott a cigi füst, és egy ismeretlen füst szag is, amitől köhögni kezdtem. Még csak nyolc óra múlt, de a buli a tető fokán volt már. Hatalmas háza volt Fabiennek, mert tényleg rengeteg ember bulizott itt. Átvágtuk magunkat a tömegen, és mire a konyhába értünk, teljesen kimelegedtem.

- Mi ez a szag? - ordítottam Finneasnak fintorogva, miután elhaladtunk egy csapat cigiző bagázs mellett.

- Fű - válaszolta egyszerűen, nekem pedig a homlokomig szaladt a szemöldököm. Kétségkívül rossz ötlet volt eljönni.

- Marha jó. - motyogtam magam elé, és elkezdtem levenni a kabátomat.

- Mit kértek? - kérdezte Finneas, vagyis inkább Shelby-től, mert az asztalon egy darab üdítőt sem láttam.

- Tequiiiiilaa! - kiáltott fel Shelby izgatottan, és a bátyám eleget téve a kérésének, kinyitott egy bontatlan tequilás üveget, és egy műanyag feleses pohárba töltött neki.

- Tessék. - nyomott Finneas a kezembe egy bontatlan dobozos kólát, amit a hűtőből vett ki. Otthon érezte magát, rutinosan mozgott, ezért tudtam, hogy már sokszor járt itt.

- Köszi! - mosolyodtam el, és egy szisszentés után beleittam a hideg üdítőbe, ami iszonyatosan jól esett ebben a fullasztó helységben.

- Díos miooo! - hallottam meg egy hangot magam mögül tompán, ugyanis az ezer decibellel üvöltő zene miatt szinte semmit sem voltam képes hallani.

Megfordultam, és egy sötét bőrű, raszta srác állt előttünk. Fogai hófehérek voltak, szája vastag, kezében egy piros pohár, fekete szemei pedig csillogtak.

- Amigo! - tárta ki a karját Finneas mosolyogva, és egy haveri öleléssel köszöntötte a barátját. - Fabien, hadd mutassam be a húgomat Bellát, és a legjobb barátnőjét, Shelby-t.

Mosolyogva nyújtottam a kezemet, hogy kezet fogjak vele, de Fabien egyszerűen csak elkapta a derekamat, és egy óriási cuppanós puszit nyomott az arcomra.

- Oh la la! - kacsintott rám Fabien, és Shelby-nek pedig egy kézcsókot adott.

- Te jó ég - néztünk egymásra Shelby-vel, és egyszerűen csak elnevettük magunkat.

- A bátyád sokat mesélt rólatok, de nem gondoltam volna, hogy két ilyen dögös mamacita-val találkozhatok majd. - akármennyire is próbáltam utálni őt, nem ment. Fabien iszonyatosan pozitív első benyomást tett a maga latinos, bolondos stílusával. - Kértek valamit kedveseim? Fű? Esetleg viszki? Vagy, tudok ajánlani egy csíkot is, a legjobb emberemtől importáltattam Madridból.

- Lenyakazlak te állat! - röhögött fel Finneas, és meglökte Fabien karját. - A húgom nem iszik, Shelby pedig mértékkel. Nem szívnak, és nem drogoznak!

- Értettem főnök, értettem! - tette fel a kezeit védekezően Fabien. - Akkor legalább felkérhetlek egy táncra senorita?

Shelby tanácstalanul nézett rám, és Finneasra, viszont én csak a fejemet ráztam, hogy engem hagyjon ki a dologból, azt csinál amit akar. Finneas egy bólintással engedélyezte a dolgot, úgyhogy Shelby igent mondott, és Fabiennel kéz a kézben a tömeg felé indultak.

- Ugye tudod, hogy ma is kegyetlen részeg lesz? - néztem Finneasra, és beleittam a kólámba.

- Tudom - sóhajtott Finneas, és kivette a kezemből az üdítőt, majd beleivott.

Este fél tizenegy körülre beigazolódott a jóslatom. Shelby hullarészegen, csillogó szemekkel sétált el mellettünk, és Fabien társaságban egy újabb kör tequilát húztak le. Mosolyogva figyeltem Shelby-t, ahogyan felszabadultan táncolt és énekelt. A vörös rúzsa már csak halványan látszódott, mivel lekopott neki, de még így is gyönyörű volt. Finneassal pedig az ötödik Redbullunkat nyitottuk már ki, mivel egyikünk sem ivott.

- Miért nem mész táncolni? - kérdezte tőlem Finneas. - Nem érzed jól magad?

- Dehogynem! - vágtam rá rögtön. - Nagyon is! Csak...nem akarok ismeretlen tagokkal valami erotikus szarra ruhaszexelni a tömegben.

Finneas felröhögött, és igazat adott nekem. Alapjáraton nem éreztem magamat rosszul, de tudtam, hogy senkivel sem tudnék táncolni, mivel számomra csak is Mr. Vance volt az, akivel élveztem is. Ő járt az eszemben, meg a hülye rózsája, amit egyszerűen nem tudom miért küldött, és ezzel sikerült összezavarnia.

- Azért az éjfélt megvárjuk nem? - kaptam egy újabb kérdést a bátyámtól, amire egy igent akartam válaszolni, de Shelby jelent meg imbolyogva, és akarva, akaratlanul is a bátyám ölébe hullott.

Ezt a pillanatot pedig azt hiszem sose fogom elfelejteni. Nem tudom, hogy Shelby hajolt e Finneas felé, vagy ő Shelby felé, de amint belehuppant a bátyám ölébe, csak annyit láttam, hogy Shelby átkarolja a bátyám nyakát, és csókolózni kezdenek. Igen, kétségkívül a legjobb barátnőm kapta le a bátyámat.

Kikerekedett szemekkel meredtem rájuk, és igaz, hogy nem tartott olyan sokáig a pillanat, de azonnal könnyek szöktek a szemeimbe, és egy pillanat alatt felpattantam, és kirohantam a konyhából. Átverekedtem magamat a táncoló emberek között, és kifurakodtam az erkélyre, miközben folyamatosan kattogott az agyam, és sokkban voltam. Nem azért voltam dühös, mert Shelby megcsókolta a bátyámat, hanem azért, mert totál részeg, és ez tönkre tehet mindent. Shelby tizennyolc éves, van egy potenciális barátja, Finneas pedig egy hímringyó, és ráadásul mindig is húgaként tekintett Shelby-re. Becsapva éreztem magamat.

- A bátyád azt mondta keresselek meg, és figyeljek rád. - állt mellém hirtelen Fabien, és ahogy én is, ő is a korlátra támasztotta az alkarját. - Minden rendben veled?

- Úgy látszik? A legjobb barátnőm és a bátyám smároltak. - nevettem fel idegesen, és letöröltem a könnyeket az arcomról.

- És? - nevetett fel Fabien őszintén. - Shelby barátnőd nagyon csinos, Finneas pedig kihasználta a helyzetet. Hidd el Bella, ez nem a világvége.

- De az Fabien! - förmedtem rá, pedig nem akartam. - Shelby hulla részeg, a bátyámnak pedig lehetne több esze!

- Ez csak egy csók volt! - mosolyodott el kedvesen. - Shelby tizennyolc éves, és mesélt nekem magáról. Itt az ideje, hogy elkezdjen élni, és új dolgokat tapasztaljon. Legalább a bátyáddal smárolt, és nem egy random taggal.

Emésztgettem Fabien szavait. És sajnálatos módon igaza volt. Egyszerűen csak sokkolt a jelenet, ennyi az egész. Ha annyira jó barátok, akkor ez az incidens csak erősíti a barátságukat, márpedig nincs két olyan ember, akik minden hülyeség ellenére ennyire kiállnának egymásért, mint a bátyám és Shelby.

- Jogos - sóhajtottam.

- Na gyere be szépen, mert nem lenne jó, ha megfáznál. - intett Fabien a kezével, és a hátamra téve a kezét, bevezetett a házba.

- Hol vannak amúgy? - kérdeztem Fabientől üvöltve.

- Shelby rosszul lett, úgyhogy Finneas elkísérte a mosdóba. Kérsz valami rövidet?

- Nem iszom, köszi. - utasítottam el kedvesen az ajánlatát.

- Jól van, de ha bármi pia kell, akkor nekem szólj, mert sok itt a drogos állat. Jut eszembe...- kezdett el trécselni Fabien, de a következő pillanatban az egész ház pánikba esve szaladgált fel-alá.

- Rendőrség! - kiáltott fel egy egyenruhás férfi, aki pisztolyt szegezve tört ugat magának a tomboló fiatalok között.

- BASSZAMEG! - kiáltott fel rémültem Fabien. Az ő reakciója miatt én duplán pánikba estem, és millió kérdés zakatolt a fejemben, hogy mégis mit keres itt egy csapat rendőr. - Bella! El kell tűnnöd innen, de kurva gyorsan!

- Várj! Mi történik? - kérdeztem ijedten, de Fabien csak fogta a karomat, és az erkély felé húzott. - Te jó ég a kabátom!

- Azonnal el kell húznod innen! - hagyta figyelmen kívül Fabien a kétségbeesett kérdéseimet, és azt is, hogy eltűnt a kabátom. - A tűzlépcsőn menj le, és húzd el a csíkot!

- Nem megyek el Finneasék nélkül! - torpantam meg hőst játszva, de Fabien idegesen belevert a falba.

- Nem lesz bajuk! Kettő perc múlva mindenkit le fognak tartóztatni, de titeket meg tudlak még menteni. - hadarta idegesen.

- Mi történt? - kérdeztem újra.

- Engem keresnek. Valaki beköpött Bella. - nézett a szemembe, és abban a pillanatban iszonyatosan megsajnáltam őt. - Ne haragudj! Nem akartalak veszélybe sorolni titeket! Na most tűnés innen!

Utoljára ránéztem Fabien-re, aztán elindultam a tűz lépcső felé. A telefonomat a kezemben tartva, kabát nélkül szaladtam lefelé. A ház előtt két rendőrautó állt, odakint pedig a buliból megmenekült fiatalok rohantak. Tudtam, hogy azonnal el kell tűnnöm a környékről, úgyhogy vegyülve rohanni kezdtem, miközben folyamatosan Finneast, és Shelby-t tárcsáztam, de egyikük sem vette fel. A pánik és az adrenalin miatt egy percre sem tudtam megállni, de a testem kifáradt a rengeteg rohanástól és a csizmám is kezdett kényelmetlen lenni. Potyogtak a könnyeim, azt sem tudtam merre futok, csak hallgattam Fabien szavaira, miszerint el kell mennem a környékről, különben letartóztatnak. Az agyamban csak az járt, hogy Finneas és Shelby épségben kiérjenek onnan, és megússzák ezt az egészet. Teljesen átfagyva sétáltam Richmondban, és egy ismeretlen környékre sodortam magamat, mivel nem figyeltem, hogy merre megyek.

Tudtam, hogy bőven bent vagyok egy sikátorban, és mivel már rég elhagytam a város központot, tudtam, hogy eltévedtem. Közvilágítás hiányában megálltam a sikátor közepén, és folyamatosan hívtam Finneast, reménytelenül. Megállt a kezem apa névjegyénél, de nem hívhattam fel, mivel örökre elvágnánk magunkat nála, és Isten ments, hogy túlélném azt, ha apa haragszik rám, úgyhogy reménytelenül hívtam váltakozva a két embert.

Hangokat hallottam a kihalt utcában, és ahogy felkaptam a fejemet, észrevettem, hogy egy alak fordult be a sikátorba, és felém sétál. Azonnal felugrott a torkomba a szívem, és abban a pillanatban az ellenkező irányba fordultam, miután észrevettem, hogy az ismeretlen tag megszaporázza a lépteit. Viszont ahogy a másik irányba indultam, egy újabb alak fordult be, így be voltam kerítve, és nem tudtam elmenekülni. Váltakozva fordítottam a fejemet a két közeledő alak irányába, és nem tudtam, hogy merre lenne érdemesebb elindulni.

- Cicám, eltévedtél? - kiáltott oda nekem az egyik srác, akinek igaz nem láttam az arcát a sötét miatt, de a megszólalása elárult róla mindent. Nem válaszoltam, mert a torkomra akadtak a szavak. Hallottam a fülemben a szívverésemet, és aztán nekiütköztem a másik srácnak, aki a másik oldalról jött.

- Te egy olyan cica vagy, akinek elvitték a nyelvét? - röhögött fel szórakozottan a másik srác, és megakarta érinteni az arcomat, de kihátráltam.

- Ne nyúlj hozzám! - hangom vékony volt, és sírós, ugyanis folyamatosan csak sírtam, amióta elmenekültem a házból.

- Ne legyél ilyen ünneprontó naaa! - tárta ki a karjait a másik srác. Egyre közelebb és közelebb jöttek, én pedig a falhoz kényszerültem.

- Akarsz velünk bulizni? - lihegte a fülembe olyan undorítóan, hogyha nem féltem volna ennyire, biztosan elkapott volna a hányinger.

- Hagyj békén! - szorítottam össze a szememet, és csak fohászkodtam, hogy valaki megjelenjen és segítsen rajtam.

Nem tudom, hogy nekem volt e ekkora szerencsém, vagy hogy tényleg meghallották az Istenek az imáimat, de néhány pillamat múlva őrült tempóban fordult be egy autó. Először nem láttam belőle semmit a fényszóróin kívül, aztán miután leolvastam a rendszámtáblát, majdhogynem összeestem, amiért megmenekültem. Az autó hirtelen fékezett le, a két srác ijedtében azonnal elhúzódott tőlem és ők is ugyanúgy várták ki fog kiszállni a kocsiból, mint amennyire én.

Akármennyire szét voltam esve, akármennyire úgy éreztem, hogy ez életem legrosszabb napja, miután megláttam a fekete Range Rovert, könnyes szemekkel elmosolyodtam, és még mindig a falnak dőlve néztem, ahogyan Mr. Vance kivágja a kocsija ajtaját, be sem csukja, hanem heves léptekkel indul a két srác felé, de aztán megállt a kocsija előtt. Meg sem szólalt, nem verekedett, egyszerűen csak intett egyet a fejével, és a két srác egymásra nézve elhúzta a csíkot.

Néztem, ahogyan Mr. Vance kifújta a levegőjét, ami a hidegben páraként távozott a szájából, aztán végre rámnézett. Megfagyva, folyamatosan összekoccant fogakkal álltunk egymás előtt, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy itt áll előttem és literálisan megmentette az életemet.

- Jaj Bella! - szólt halkan, arcán pedig sajnálat tükröződött. A gyomrom görcsbe rándult, amiért kimondta a becenevemet, és szinte azonnal sírásra állt a szám.

- Christian. - gondolkodás nélkül ejtettem ki az ő keresztnevét törékeny hangszínnel, és rohanni kezdtem felé.

A karjaiba vetettem magamat, olyan szorosan öleltem, mint még soha senkit. Az illata menedéket nyújtott, a teste melege rögtön fűteni kezdett, és újra és újra kirázott a hideg, miután erősen a derekam köré fonta a karjait, aztán felvetette az egyiket a hajamba, és magához szorítva ölelt, miközben folyamatosan zokogtam.

- Jéghideg vagy. - szólalt meg néhány pillanat után, és kénytelen volt elengedni. - Vedd fel ezt.

Levette magáról a fekete gyapjú kabátját, és ráterítette a hátamra. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy letegezett, egyszerűen annyira furcsa volt a szájából hallani ezt, hogy nem tudtam megszólalni. Közelebb jött hozzám és letörölte a könnyeket a szememből, aztán biztatóan rámmosolygott. Kinyitotta nekem az ajtót, és szó nélkül bepattantam. Eszembe juttatta az októberi táncpróbákat, amikor eljött értem, és ahogyan újra itt ülök bent, nosztalgikus érzés fogott el, az orromba pedig beleszökött az illata.

Christian beszállt, becsapta a kocsi ajtót, és maxra tekerte a fűtést.

- Minden rendben? - emelte rám a tekintetét, mielőtt rálépett volna a gázra.

- Mostmár...-vettem egy nagy levegőt, és kifújtam. - mostmár igen. Nem tudom mi lett volna, ha te...ha maga...

- Tegezz nyugodtan, mostmár úgyis teljesen mindegy. - fordította el a fejét, és végül kikanyarodott ebből a kegyetlen sikátorból.

- Oké. - nyeltem egyet. - Szóval, nem tudom mi lett volna ha nem vagy itt. Mégis hogy kerültél ide Christian? Követtél?

- Nem. - rázta meg a fejét grimaszba torzult arccal. - Egy barátomat vittem haza, mert nálam töltöttük a szilvesztert, aztán megláttalak a főúton. Feldúlt voltál, sírtál, és tudtam, éreztem, hogy valami nincs rendben.

- Hát valóban nincs. - döntöttem hátra a fejemet az ülés támlájának, és szomorúan elmosolyodtam.

- Mi történt Bella? - nézett rám Christian egy pillanatra.

- Egy buliban voltam Shelby-vel és Finneassal, aztán belepték az egész házat a rendőrök. - válaszoltam a fejemet rázva, mintha csak el sem hinném, hogy ezt én mondom. - A házigazdát keresték, és mindenkit elvittek volna. Nekem sikerült elhúznom onnan.

- És a bátyád? - kérdezte idegesen Christian. - És Shelby?

- Lefoglalta őt, hogy lesmárolja a bátyámat. - forgattam meg a szememet, aztán vártam Christian reakcióját, akinek a válaszomra kikerekedett a szeme.

- Érdekes. - köhögte kicsit feszengve a témától.

- Aztán kimentem inkább az erkélyre, és a házigazdát küldte utánam.

- Érett lépés volt a felnőtt bátyádtól, hogy a drogos haverját küldte a húga után. - válaszolta Christian szarkasztikusan.

- Finneas mindig vigyázott rám. - védtem be automatikusan a bátyámat. - Tudja, hogy hibázott. Csak nem érem el sehogy sem. Lemerült a telefonom annyit hívogattam őket.

- Hazaviszlek. - válaszolta rögtön Christian, de én megráztam a fejemet.

- Nem akarok hazamenni. Nem, most nem vagyok képes egyikük szemébe se nézni, mert akkor robbanni fogok. - és valóban igazat mondtam, mert tudtam magamról, hogy amilyen feldúlt vagyok most, biztosan meggondolatlan dolgokat mondanék nekik.

- Bella ez nem ilyen egyszerű. Rá lettél bízva a bátyádra, biztos vagyok benne, hogy aggódnak érted. - nem láttam még sosem Christiant ilyen idegesnek. Alapjáraton egyáltalán nem látszódott rajta, viszont lebuktatta ahogyan beszél, és a kormányt is két kézzel fogja, és szorítja.

- Nem megyek haza. - válaszoltam ugyanolyan higgadtan és makacsul, ugyanis biztos voltam abban, hogy a ma estét bárhol máshol fogom tölteni, de otthon nem.

- Te meg az az átkozott makacsságod...- vette elő Christian a zsebéből a telefonját, amit az arcával feloldott, és a kezembe adta. - Tessék, hívd fel a bátyádat. Ma este nálam alszol.

Christian utolsó mondata megintcsak felébresztette a hasamban tomboló pillangókat, és ha nem lenne ilyen komoly a helyzet, akkor biztosan vigyorogtam volna, mint a vadalma.

A kezembe vettem Christian telefonját, és megállapodott a tekintetem a háttérképén, ami a képzeletbeli vigyoromat teljesen lefagyasztotta. A képen ugyanis Christian karolta át egy gyönyörű, szőke hajú lány derekát hátulról. Mindketten ezerwattos mosollyal vigyorognak a képbe, és nem tudtam levenni a szememet a lány gyönyörű pasztelpink ruhájáról. Kérdések milliói zakatoltak a fejemben, hogy mégis ki lehet ez a lány, és Christian miért karolja át, de nem akartam ennél jobban emészteni magamat, úgyhogy beléptem a telefonkönyvbe, és beírtam Finneas számát. A fülemhez emeltem a készüléket, miután meghallottam, hogy kicsöng, és el sem hittem, mikor felvette.

- Kurva rossz időzítés bárkinek, aki most keres! - szólt bele Finneas a telefonba brutál idegesen.

- Finneas én vagyok, Bella. - hagytam figyelmen kívül a bátyám ideges hangját.

- Basszameg, én ezentúl többször imádkozom! A kurva életbe! Bella! Hol vagy? Azonnal elmegyek érted! Őrültek háza van itt hallod...- hadarta Finneas, és éreztem a hangján, hogy megnyugodott.

- Christiannel vagyok. - néztem a férfire, aki bólogatott, hogy jól csinálom. - Ma nála alszom, és nem is szeretnék vitatkozni.

- Ki a faszom az a Christian?! - hallottam meg a vonal másik végéről a bátyám hangját, ahogyan totál kiakad. Ránéztem Christian-re, aki csak felhúzta a szemöldökét.

- Mr. Vance. - forgattam meg a szememet, mert Finneas úgy ismeri Christiant, mint Mr. Vance. Eddig nekem is Mr. Vance volt, de mostmár...

- Te nem vagy normális. - válaszolt végül.

- Mert te aztán az vagy, amiért hagyod, hogy Shelby lesmároljon! - vágtam vissza erőltetett röhögéssel.

- Korrekt. Faszom. Na jó, aludj nála mit bánom én, de reggel tízre itthon kell lenned! Ne csinálj semmi baromságot, mert esküszöm mindkettőtöket kinyírlak! - elmosolyodtam Finneas szavaira akármennyire is haragudtam rá. A bátyám, és csak védeni próbál.

- Falazz nekem bátyó. - búcsúztam el, aztán leraktam a telefont, és visszaadtam Christiannek.

- Érdekes lehet együtt élni egy olyan személyiségű emberrel, mint amilyen a bátyád. - nézett rám szórakozottan Christian.

- Hát, sosem unatkoztam mellette. - mosolyodtam el. - Christian.

- Hm? - pillantott felém egy pillanatra.

- Megverted volna azokat a srácokat? - kérdeztem visszafolytott lélegzettel.

Christian vett egy mély levegőt, és kifújta azt, aztán hosszú másodpercekig csak gondolkodott.

- Nem volt szükséges látod. - mondta végül óvatosan elmosolyodva.

- De ha nem mentek volna el...- egyszerűen tudni akartam, hogy Christian verekedett volna miattam.

- Bella, alapjáraton egy nyugodt és józan természetű ember vagyok. - kezdte óvatosan. - De ha hozzád nyúltak volna, akkor letörtem volna a kezeiket, igen.

Elfolytott vigyorral fordultam az ablak felé. Ahogy néztem a várost, egyszerűen csak nem akartam elhinni, hogy ez az egész velem történik. Minden ezelőtti atrocitás ellenére jelenleg boldog voltam, mert én voltam Christiannek az egyetlen Bellája, és én voltam az egyetlen, aki Christiannek szólíthatta, ami hatalmas boldogsággal töltött el. Már nem Mr. Vance és Isabella voltunk, hanem két tengődő lélek, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mindent megtennének egymásért, mert egyre jobban felerősödik az egymás iránt érzett vonzalmunk. Nem tudtam, és nem is akartam elhinni, hogy pont én vagyok az, aki ennyire felkeltette Christian érdeklődését, és azt sem akartam elhinni, hogy már tegezhetem, mert ez egy új szintje a mi kis titkos kapcsolatunknak, amiből ki tudja mi lesz, vagy mi nem.

- Köszönöm a rózsát. - fordítottam felé a fejemet hirtelen, a kijelentésem pedig láthatólag kicsit zavarba hozta.

- Nagyon szívesen. - mosolyodott el.