- Mindened megvan már Bella?! - hallottam meg a bátyám hangját a nappaliból, miközben én jelenleg azt sem tudtam merre vagyok, olyan szinten szét voltam esve a rengeteg információ megjegyzéstől. Nem válaszoltam rögtön, hanem rohanva kerestem a szempillagöndörítőmet a szobámban.

- Ööö - kiáltottam vissza teljesen dekoncentráltan, és közben még mindig azt a hülyeséget kerestem. A fejem nagyon szétszort volt, konkrétan annyi fontos dolgot kellett benne elraktároznom, hogy egyik információ ütötte a másikat, ezért néhány dolgot például simán elfelejtettem. - Mindjárt!

A kezemben tartottam egy szatyrot, aminek a tartalma teljesen a lányos dolgokkal volt tele. Az összes sminkemet bedobáltam, hajvasalót, hajgumi csomagot, bontatlan hullámcsatokat, hajlakkot, és ígyis ez még csak egy töredéke annak, amit vinnem kell az iskolába. Ott volt még a keringő utáni kosztümöm, amit Shelby bérelt ki nekem múlt héten, és ezzel bajlódnunk sem kellett már, ugyanis tökéletes lett a méret. Szóval egy vállfára akasztottam még azon a napon, mikor megkaptam, és egy fehér cipzáros védő zsákba bele is raktam, hogy ezt csak így felkapjam induláskor. Na de a keringőhöz például elfelejtettünk normális magassarkút venni, meg amúgy sincs a fekete szandálomon kívül más magasabb sarkú cipőm, és ezt pechünkre ma vettük észre, úgyhogy apának sajnos most lett egy köre az egyik random cipő boltba Richmondba, és miatta is izgultunk, hogy visszaérjen. Sima bézs színű tűsarkú mellett döntöttem, harmincnyolcas méretben. Ezt adtam le rendelésképp. Mondjuk tudtam előre, hogy botladozni fogok, amiért életemben először ma lesz rajtam, ráadásul a keringő napján, úgyhogy ez így egy érdekes történet lesz. Most, hogy így elkanyarodtam a szempillagöndörítő kereséstől, újra fejbevert a tudat, hogy azonnal mennünk kell, úgyhogy végül feladtam, és majd használom Shelby-ét. Villámgyorsan leakasztottam a fekete flitteres ruhámat a szekrényről, ami becsomagolva állt a szekrényre vert fogason, felkaptam a fekete magassarkú szandálomat amit becsomagoltam és egy szatyorba raktam, plusz beleraktam egy fekete necc harisnyát is. Ezek után visszamentem az előszobába, ahol Finneas az óriási keringő ruhámat tartotta a kezébe, gondosan becsomagolva egy átlátszó cipzáros védő zsákban.

Apropó Finneas. Múlt hét hétvégén megtört a jég az egész családban, miután együtt a konyhában tevékenykedve nem bírtuk tovább, és egyszerre fakadtunk ki mindhárman. Egymás szavába vágva kertünk bocsánatot a másiktól, én sírva, apa és Finneas pedig magukhoz képest is letargikus állapotban mondták a magukét. Végülis, mindannyian tudtuk, hogy nem fog sokáig tartani ez a neutrális atmoszféra itt a lakásban, úgyhogy nagyjából család téren legalább velük rendbe jöttek a dolgok, és az életem is felfelé indult a múlt heti mélypontomból. Úgyhogy most minden a régi. Folytatódott a szokásos Jones féle életvitel, és ez így van rendjén.

- Mindened megvan? - kérdezte újból Finneas, akinek egyébként alighanem leszakadt a keze a hatalmas ruhámtól, de indulni készültünk, szóval már nem fogja lerakni.

- A szempillagöndörítőm nincs meg, de az amúgy sem olyan releváns. - válaszoltam kifújva magamat. A bátyám grimaszba torzult arccal reagált a furcsa női eszköz hallatán, én pedig elnevettem magam.

- Az valami kínzó eszköz? Mi a tököm az? - ráncolta a szemöldökét, közben pedig öltöztem, ugyanis tényleg késésben voltunk.

A pénteki napot nekünk elengedték mára, vagyis igazából Mr. Vance-nek köszönhetően nem kellett ma bejönni, ugyanis ő sem nagyon ért rá ma, ezért elrendelte a harmincadikát egy kivételes tanítás nélküli napnak, úgyhogy nem csak mi, de az alsóbb évesek is örömmel fogadták a hírt. Amúgy meg nem lazsálhattak otthon, ugyanis segíteniük kellett a díszítésben tegnap és ma, úgyhogy nekik ez sem olyan szünet, mint gondolták. Szóval, ahogy Mr. Vance megérezte, hogy ka rohanás lesz és nagyvalószínűséggel óriási kaotikus állapotok fognak uralkodni a végzősöknél, jó fej módjára nem kellett ma bemennünk még díszíteni sem, és egyébként sem tudtunk volna nagyon mit csinálni, ugyanis a tanárok is szörnyen el voltak havazva a mai tánc miatt. Nem csak nekünk végzős lányoknak kell természetesen keringő ruha, szép smink, fodrász meg satöbbi...

- Egy olyan hülyeség, amivel a szempilládat tudod göndörebbé tenni, és dúsabbá. Ez azoknak mentő eszköz, akiknek full egyenes a szempillájuk. Na, húzzunk! - válaszoltam meg a bátyámnak a feltett kérdését, és meg sem vártam, hogy válaszoljon, fogtam magam, és kinyitottam a bejárati ajtót.

Finneas nagynehezen kituszkolta a ruhámat az ajtón, és vigyorogva néztem, amiért ilyen segítőkész, és aranyos. Egyébként a bátyám most fürdik a pénzben, ezért eszébe sem jutott új munkahelyet keresni magának. Azt mondta szeretné kipihenni az elmúlt fél évét, és ez egyikünknek sem volt probléma, meg amúgy is, Finneas huszonhat múlt a nyáron, úgyhogy nem igazán szólunk bele a dolgaiba, mivel eléggé felnőtt már. Vagyis, papíron az, amúgy meg egy óriás bébi.

Apa kocsija abban a pillanatban fékezett le hatalmas hévvel, miután beraktuk Finneas új kocsijába hátulra a ruhámat, és bedobáltam a csomagtartóba a cuccaimat. Apu csapzottan, és fáradtan csukta be a kocsija ajtaját, kezében pedig egy fehér papír szatyrot szorongatott, és elém lépve kifújta magát, aztán a kezembe nyomta a csomagot.

- Az egyetlen harmincnyolcas bézs tűsarkú. Bejártam azt a kurva várost érte. - mondta kifulladva, én pedig mosolyogva megpusziltam az arcát, és nevetve belenéztem a szatyorba.

- Köszönöm apa. Te jó ég, te vagy ma a nap hőse! - borultam végül a nyakába, ő pedig fáradtan csak megveregette a hátamat.

- Mindenképp kérek majd fényképeket, és nagyon ügyes legyél szívem. - nyomott egy puszit apa a homlokomra, aztán rámmosolygott.

- Igyekszem. Szeretlek! - kiáltottam apu után, és már be is ültem Finneas kocsijába.

- Ellenőrzés. Gondold át, hogy elraktál e mindent. - szólt rám Finneas, de én csak hihetetlenül megráztam a fejemet, és kikerekedett szemekkel néztem az órára.

- Hagyd már! Egy óra van! Félre kellett volna odaérni! - hadartam idegesen. - Lépj már a gázra!

Finneas szó nélkül követte az utasításaimat, úgyhogy padlógázzal indultunk el gumicsikorgatva, és rekord idő alatt értünk a sulihoz. Mondjuk egyszer áthajtott egy piroson, és majdnem elütött egy biciklist, de élve idejutottunk. Említettem már, hogy őrült a bátyám? A sulihoz érve azonnal kipakoltunk a kocsiból, és futottunk a tornateremhez. Igazán vicces látványt nyújtott a bátyám, ahogyan azt a hatalmas ruhát a feje fölé emelte, és rohan vele, mint valami eszelős. Én röhögve követtem, és a kezemben pedig temérdek hülyeséget fogtam.

Szóval. A tornaterem brutáljól nézett ki. Mindenfelől sárga és fekete lufik lógtak, tipikus halloweeni dekoráció fedte be az unalmas tornatermet, és az egész helység üvöltött arról, hogy halloween van. Elfutottunk néhány alsóbb éves mellett, néhány tanár mellett, akik feltűzött hajjal, full sminkben segítettek még díszíteni, és azt hiszem Abelt is láttam, aki egy asztalnál ült, és a saját gépén ügyködött azt hiszem a zenékkel. Kívülről tudtam a zenelistát, ugyanis a héten kezdtük el gyűjtögetni a kedvenc dalainkat. Én két számot kértem, igazából a két kedvencemet. Cardi b, Bad Bunny és J Balvin - I like it és Maluma - Hawái című dalát választottam, maradva a jó latinos vonalon.

Az öltözőbe érve konkrétan minden nő nemű elfoglalta magát valamivel. Nem csak osztálytársak voltak bent, de például néhány tanár is sminkelte magát. Finneas kicsit zavartan jött beljebb, és azt hiszem tényleg kicsit furcsa volt neki hirtelen, hogy ennyi női szempár kezdi őt figyelni. Sophie-ék sutyorogni kezdtek, miután meglátták Finneast. Hát igen. A bátyám több, mint nyolc éve végezte el a gimit, de még mindig egy legenda az egész épületben. Nem csodálom. És persze ne is beszéljünk a külsejéről. Ma egy fekete szaggatott nadrágban volt, bakanccsal, egy szürke Metallicás felsőben és bőrkabátban. A jellegzetes sötétbarna, szinte fekete haja oldalt fel volt nyírva, a hosszabb tincsei pedig a szemébe hulltak. A nyakán jól lehet látni néhány tetoválást, ugyanis Finneas brutálisan ki van varrva. Az arcán egy darab pattanás sincs, ő a szívtipró színvonalat képviselte, és neki mindig is makulátlan volt a bőre. Viszont utálja a borostát, ezért babaarca van.

- Sziasztok, üdv! - köszöntem úgy általánosságban a lányoknak és a női tanárainknak. Pechünkre Mrs. Umbridge volt bent az egyik, és morogva fordította el a fejét Finneasról, aki egyébként nagyon durván gengszteresen fest. Shelby jött be hirtelen az ajtón, és mikor meglátott, a nyakamba ugrott.

- Na végre már! - kiáltott fel boldogan. - Azt hittem sosem értek ide!

Egyébként Shelby egyáltalán nem kezdett még el készülődni, mert azt mondta megvár. Úgyhogy egy mackónadrágban és egy pulcsiban állt előttem, de egyébként én is ugyanígy néztem ki, csak én felvettem egy sima farmert.

- Hol voltál? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- A kilencedikesek totál gyíkok, nem tudtak felrakni egy pókot a falra, úgyhogy odamentem segíteni. - magyarázta legyintve, Finneassal pedig összenéztünk.

- Értem. Ez érdekes. - tűnődtem el. - Mindenki itt van már?

- Mr. Vance csak a legutolsó főpróbára jön. Szóval a buli előtt egy órával. - válaszolt a barátnőm, nekem pedig a torkomban kezdett dobogni a szívem.

Jaj, Mr. Vance!

Egy hete történt köztünk egy olyan dolog, amire azt hiszem nincs bocsánat. Mindketten meggyengülve álltunk egymás előtt, és az utolsó pillanatban volt annyi józan paraszti esze Mr. Vance-nek, hogy megálljt parancsoljon. Viszont, én sem értettem magamat. Egyszerűen arra vágytam, hogy megcsókoljon. Mr. Vance valamilyen érthetetlen és furcsa módon elvarázsolt engem, és már tényleg nem csak egy igazgató számomra. Azon a napon, mikor ott hagytam őt, gyűlöltem magamat. Egy fiatal libának tartottam magamat, amiért erősködtem, és le is buktattam magamat előtte, hogy szó szerint vágyom rá, sőt epekedek a csókjáért. Eltelt egy hét, szerencsére nem futottunk össze még, ugyanis a szerdai tánc próbát lemondta, tegnap pedig én nem voltam hajlandó bemenni mindenki legnagyobb felháborodására, úgyhogy ma van az egyetlen alkalmunk még próbálni a keringő előtt, és utána végeztünk egymással. Azt hiszem ennek így is kell történnie. Ez egy baklövés volt mindkettőnktől, egy olyan dolog, aminek rohadtul nem kellett volna megtörténnie, és amiről még csak tudni is veszélyes lenne bárkinek. Ezért magától értetődően nem mondtam el senkinek sem. Bűntudat mardossa a lelkemet érte, de egyszerűen ez egy olyan illegális és veszélyes dolog, amiről tényleg senki sem tudhat. Én is szeretném elfelejteni. Szóval Mr. Vance-szel elég kínosan, de kerüljük egymást egy hete, és ha tehetném, az egész keringőt lemondanám, de arra nem kerülhet sor. Csak arra vagyok kiváncsi mennyire lesz brutál kínos ma újra táncolni egymással.

- Értem. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Átsuhant az arcomon valamiféle szomorúság, amiért Mr. Vance tényleg nem akar látni. De akkor miért mondta, hogy amit akar tenni, és amit megtehet az két külön dolog? Teljesen összezavar ez az ember.

- Na jó, én asszem lelépek, mielőtt a hárpia megpróbál beoltani. - mutatott Finneas hátra Mrs. Umbridge-re, aki éppen egy kiló hajlakkal fújta be a haját. Shelby-vel elnevettük magunkat, és megpróbáltam minden erőmmel kizárni Mr. Vance-t a fejemből.

Három óráig mindennel igyekeztünk elkészülni, hogy aztán a menetrend szerint minden lánynak több ideje legyen beleküszködnie magát a ruhájába. De mivel Shelby meg akart várni a készülődéssel, ezért késve kezdtük el a sminkelést és a fodrászkodást. Tulajdonképpen Shelby olyan, mint egy igazi szépség guru, bármit képes megcsinálni, ezért nyugodt szívvel bíztam rá magamat. Nem akartam olyan vad sminket, tekintve, hogy amúgy sem illene a fehér ruhához. Viszont gyönyörű eredményt produkált a barátnőm. Furcsa volt tőlem ez a csillogós, világos vonal, de nagyon tetszett. A szemem ezüstös barna lett, vékony tusvonallal, és egy szolid műszempillával. A számon sem a megszokott sötétvörös rúzs volt, hanem sima szájfény, úgyhogy itt nagyjából kimaxoltuk a sminkemet. A hajam pedig, mivel azért elég rövid még, és frufrum is van, a pinteresten keresgéltünk last minute kontyokat, amiket rövid hajból lehet megcsinálni. A végeredmény egy laza konty lett, és előtte Shelby begöndörítette a hajamat, hogy később a bulira ha kiengedem, akkor göndör legyen. Elől leválasztottunk két tincset, ami bekeretezte az arcomat, és a frufrumat is sikerült tökéletesen bevasalni. Nagyjából én készültem el háromra, és Shelby sehol sem tartott, ezért sokkal gyorsabban kezdte már el saját magát szépíteni. Végül ő a hosszú haját kiengedve hagyta, feltűzte, és lágy hullámokba göndörítette. A sminkje pedig neki is szolidra sikerült, és gondolkodott abban, hogy nem is csinál semmit a szemével, mert úgyis szemüveget visel, de gyorsan lebeszéltem erről.

Szebbnél szebb keringőruhákat láttam a lány osztálytársaimon, de valamiért mindegyik ugyanolyan volt a maga módján. A klasszikus pántos megoldást választotta majdnem mindegyik osztálytársam, és egyedül nekem és Shelby-nek volt másmilyen a ruhánk. Nekem a hosszú ujjú, hátul kivágott, csipkés fazon, Shelby-nek pedig a pánt nélküli, csipkés, gyöngyös megoldást választotta, ami csípőben feszül, és a szoknyarésze nagyon terebélyes. Azt mondta nem igazán tud benne levegőt venni, szóval majd csak tényleg a végén veszi fel. Szóval háromra kellett készen lennünk, ugyanis két órán keresztül gyakoroltuk volna a keringőt, de mi sajnálatos módon csak négy órára tudtunk elkészülni. Húsz percen keresztül tuszkultuk magunkra a ruhákat egymás segítségével, és ígyis, hogy ketten maradtunk az öltözőben, alig fértünk el a hatalmas ruhák miatt. A végeredmény iszonyatosan furcsa volt. Mármint, nagyon jó értelemben furcsa. Nem én voltam ez az esküvői ruhás lányka, ezzel a full sminkkel és gondosan beállított hajjal, de mégis nagyon tetszett a végeredmény. A ruhám tökéletesen passzolt a hajamhoz, a sminkem szintén, úgyhogy elkönyveltük egy sikernek.

- Solange és Jones! Hol a fenében vagytok már? Egy órája rátok várunk! - hallottunk meg egy nagyon ideges hangot, ami nem tartozott máshoz, mint Beth-hez. Hát igen. Azt hiszem ebben az egy hónapban nagyon sokszor kihúztuk nála a gyufát. Ha tudná, hogy amúgy Mr. Vance-szel egyszer se táncoltunk szinte a külön órákon...

- Megyünk! Csak Shelby ruháján beszorult a cipzár! - kiáltottam vissza kitalálva valami hülyeséget, a barátnőm pedig értetlenül nézett rám.

- Nincs is cipzár a ruhán. - röhögött fel, de én legyintve kinyitottam végül a tornaterem ajtaját, ezzel felhívva magamra a figyelmet.

Nos, hogy őszinte legyek, brutálisan zavarba ejtő volt, hogy konkrétan mindenki engem bámult a tornateremben. A tanárok, a diákok, a lányok a ruhám és a fejem közt kapkodták a fejüket, Beth csípőre tett kézzel, Sophie elképedve, és végül...Mr. Vance. Aki középen állt egyedül, fekete öltönyben, és ahogy rám siklott a tekintete, nem bírta levenni rólam a szemét. Hogy is volt az a zene?

You're just too good to be true.
Can't take my eyes off of you.

Elpirulva botorkáltam a hatalmas magassarkúmban a terem közepére, és megálltam Mr. Vance előtt. Most így pont egyvonalban álltunk egymással szemben, ugyanis a magassarkúm miatt ugyanakkora voltam majdnem, mint ő. Szótlanul hagytam, hogy Beth leordítsa a fejünket, mert én egész végig Mr. Vance jégkék szemeit bámultam. Az illata rögtön az orromba kúszott, az ajkára bámulva eszembe jutott a múlt péntek, ami miatt legszívesebben sarkon fordultam volna, és elmentem volna. De nem lehet. Mr. Vance is szótlan volt. Szigorúan meredt rám, azt hiszem mindkettőnknek elég kínos volt a helyzet, és külsős szemmel is látható volt a feszültség köztünk.

- Akkor, ha már mindenki itt van, induljunk a bevonuláshoz! - kiáltott Beth tapsolva, mi pedig tettük amit kér. A tornaterem ajtajában állva én voltam a legelső Mr. Vance-szel, ugyanis mi állunk középen. Belekaroltam, és elindultunk.

Legalább tízszer próbáltuk el az egészet, és egyre nagyobb volt az izgalom és a feszültség. Maximum háromszor rontottunk a próbák alatt, de azok is nagyon apró hibák voltak. Öt órakor a tornaterem megtelt diákokkal, akik mindenféle kultikus film karaktereinek öltöztek be. A szívem a fülemben dobogott, nem hallottam senki szavát, az izgalom totálisan elvette a józan paraszti eszemet, és bepánikoltam. Lejátszottam a fejemben egy csomó olyan bakit, amiért az egész iskola rajtunk, vagyis rajtam röhögne. Kibicsaklik a bokám, rálépek a ruhára, Mr. Vance lép rá a ruhámra, kigombolódik a ruhám...

Iszonyatosan nevetséges gondolatok, de én mégis féltem. Az ajtóban állva egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, a ruhám egyre szűkebb volt és fojtogatott, és rámtört a sírás. Egy alsóbb évest láttam, ahogyan Kill Bill-nek öltözve sárga melegítő szerkóban kiáll egy mikrofonnal a kezében, és megnyitja a bulit. Mr. Vance hirtelen rámnézett. Feltűnően gyorsan kapkodtam a levegőt, és miközben a tizedikes lány beszélt, Mr. Vance semmivel sem törődve felémfordult.

- Rosszul van? - kérdezte halkabban.

- Nem, csak...- válaszoltam brutál remegő és vékony hangon. - el fogom cseszni.

Mr. Vance lenézett a remegő kezeimre, és óvatosan körbenézve lehajolt, mintha bekötné a cipőjét, ezáltal a szoknyám takarásában volt, és hirtelen egy lágy csókot lehelt a bal kézfejemre.

- Maga a legjobb táncos Isabella. - hihetetlen, de Mr. Vance egy mondattal és cselekedettel elfelejteti velem a gondjaimat, és képes elérni, hogy csak rá figyeljek, és elhiggyem minden szavát. Elképedve néztem, ahogyan feláll, és mintha mi sem történt volna, elfordította a fejét egyenesen a tornaterem közepére.

- A halloweeni bált szokás szerint egy nyitótánccal nyitják a végzősök, ami idén egy bécsi keringő lett! Fogadjátok sok szeretettel a végzős diákokat, és tanárainkat! - kiáltotta a mikrofonba a tizedikes lány, és abban a pillanatban elindult a No time to die.

Az ismerős dallamoktól izgalom és adrenalin férkőzött a testembe, még mindig féltem, de közel sem annyira, mint öt perccel ezelőtt. Mr. Vance-be karolva bevonultunk elsőként az üresen hagyott tánctérre, és próbáltam figyelmen kívül hagyni az ovációt, amit valószínűleg Mr. Vance-nek szántak. Hát igen. Azt hiszem van olyan lány, aki elájulna, ha öltönyben látná. Középen állva aztán, mikor elindult az első sor, megfogtam Mr. Vance kezét, és a zene ütemére körbetáncoltam. Kétség sem fért bele, hogy a legtöbb telefon vakuja minket vakított ki, és hirtelen elgondolkodtam azon, hogy hány diák telefonjában leszek benne Mr. Vance-szel.

- Ne hagyja, hogy elessek. - suttogtam a szemébe nézve, ahogy újra Mr. Vance előtt találtam magamat. Ő lágyan elmosolyodott, és hirtelen a meztelen hátamra tette a forró tenyerét, amitől azonnal kirázott a hideg. A hasamban egy pillangó csorda kelt életre, a lábaim megremegtek, ahogyan Mr. Vance keze tökéletesen a meztelen hátamon tartotta a kezét. Elnyílt ajkakkal néztem rá, ő pedig közelebb húzott magához, és keringőzni kezdtünk.

- Nem hagyom. - hajolt kicsit közelebb, hogy szinte a fülembe súghassa. Nyeltem egyet, miközben folyamatosan a begyakorolt koreográfiát táncoltuk. Mr. Vance brutálisan jól táncolt annak ellenére, hogy egy hónappal ezelőtt simán bekamuzta azt, hogy nem tud. A zene tökéletes választás volt, ugyanis minden diák kórusban énekelte a szöveget. Az instrumentális résznél Mr. Vance kiemelt, és csak azon gondolkodtam, hogy mekkora erő lehet benne, amiért képes kiemelni engem, és ezt a plusz tizenöt kilós ruhát. Végig a szemébe nézve táncoltam. Nem estem el, mert nem hagyta, hogy elessek. Számunkra ez volt a búcsú. Ezután már tényleg nem lehet köztünk semmi, nem beszélhetünk és nem is találkozunk iskolán kívül. De mégis ott motoszkált a fejemben, amit múlt héten mondott.

Az, hogy mit akarok, és mit tehetek az két külön dolog. Én csak magának akarok jót.

És közben lement az utolsó refrén a zenéből.

Fool me once, fool me twice.
Are you death or paradise?
Now you never see my cry,
There's just no time to die.

Mr. Vance hátradöntött, miközben a keze még mindig tartott, és én a nyakába kapaszkodtam. A zene leteltével néhány másodpercig egymás szemébe nézve szó nélkül megbeszéltük a köztünk történt dolgokat. Ahogyan bámultam a jégkék szemeibe, ahogyan a tökéletes markáns arcát néztem, amit pár napos borosta fedett, rájöttem, hogy reménytelenül beleestem Christian Vance-be.

A keringő után hatalmas ovációval hagytuk, hogy gratuláljanak a diáktársaink, és elővéve a jófejségünket, a tanárok és diákok is úgy jöttek ki egymással, mint régi barátok. Mr. Vance-hez nem mert odamenni senki, ezért csak bámulták őt, aki még mindig mellettem állt.

- Mr. Vance, Bella! - lépett oda hozzánk Samuel, a tizenegyedikes fotós társam. A kezében az én gépem volt, őt tűztem ki fotózni a bulin, mivel én nem tudtam. - Szabad egy fotót?

Mr. Vance rám nézett, én pedig rá, megbizonyosodva egymásról, hogy benne vagyunk e egy fotóban.

- Persze Sam. - mosolyogtam a tizenegyedikes srácra, aztán Mr. Vance mellé álltam, aki átkarolta a derekamat, én megfogtam a hátát, semmi mosolygás nélkül belenéztem a kamerába...és katt. Az első képem Mr. Vance-szel.

Miután kiszabadultunk a tornateremből, egymás nyakába ugrálva sikongattunk, amiért hibátlanul, tökéletesen megcsináltuk. Igen. Tényleg megcsináltuk. A fiúk felkapták Beth-et és Jamest, és önmagukból kikelve folyamatosan csak ordibáltak nekik. Nevetve mentünk vissza az öltözőbe, ahol átöltöztünk a halloweeni kosztümünkbe. Shelby felvett egy testszínű necc harisnyát, a piros, flitteres, csillogó miniruháját egy hozzáillő piros magassarkúval, és a szemüvegét levéve kiegészítette a sminkjét néhány ezüst kővel, amit az arcára nyomott. A szájára csillogó vörös rúzst kent.

- Te atya ég! - döbbentem le, miközben én majdhogynem meztelenül álltam Shelby előtt, mert lesokkolódtam. Shelby Solange ugyanis brutálisan jól nézett ki. Csak zavartan elmosolyodott. - Brutális vagy. Shelby...kajak a torkomra akadtak a szavak.

- Köszi béb. - mosolyodott el. - Te hogy állsz?

- Mindjárt megvagyok. - bújtam bele a fekete flitteres, csillogó miniruhámba, ami alá felvettem egy fekete neccharisnyát, csakúgy mint Shelby. A magassarkú platformos szandálomat becsatoltam, és kiengedtem a feltűzött hajamat, ami hatalmas hullámokban ugrott fel az államig.

- Gyert meghosszabbítom a tusvonaladat! - jött oda hozzám hirtelen Shelby, kezében egy filces tussal, és szó nélkül engedtem, hogy ügyködjön. A végeredmény nagyon Madonnás lett, és őszintén szólva tetszett. A számra felkeltem egy sötétbordó rúzst, és én is nyomtam pár extra csillogós követ az arcomra.

- Azta lányok! - szólt egy hang hirtelen, mi pedig odakaptuk a fejünket. Sophie szólt, szőke parókában és Regina George-os ruhában, mögötte Florance és Camila, ugyanúgy bajos csajoknak öltözve. - Lenyűgözőek vagytok.

- Köszi. Ti is. - válaszolt Shelby mosolyogva, aztam megfogta a kezemet, és kirángatott a terembe.

Idebent a fények teljesen le voltak már kapcsolva, csak a füstgépek mentek és a sroboszkópok, amik totálisan kivakítottak. De azt például nem tudom honnan volt füstgépe az iskolának. Szerintem sehonnan, csak Ray szerzett valahonnan. Megtaláltuk az emlegetett jó madarakat, akik a Volt egyszer egy Hollywood... két sztárjának a karaktereibe bújtak. Ray volt Brad Pitt és Abel pedig Leo. Ray fehér pólóban, sárga mintás rövid ujjú ingben, egy farmerban és övvel állt elém, plusz egy pilóta fazonú szemüveget is viselt, de szerintem semmit sem látott. Abel pedig barna szövetgatyában, barna felsőben és egy irtózatosan furcsa barna bőrkabátban alakította Leo-t.

- Azt a picsa! - kiáltott fel Ray, mikor meglátott minket. Shelby-vel csak egymásra néztünk, és elraktároztuk magunkban ezt egy bóknak. - Halljátok, nagyon durván dögösek vagytok! Mármint így...kajak szerelmes vagyok!

Röhögve fogtuk meg a két srác karját, és a tánctér fele húztuk őket.

- Ray hozott pár üveg viszkit! Kértek? - üvöltötte túl a zenét Abel, aki éppen Shelby-vel táncolt. Én elhúztam a számat, Shelby viszont felcsillant szemekkel bólogatott.

- Jó hogy! - válaszolt a barátnőm.

- Én kösz, de nem iszom! - mosolyodtam el szomorúan.

- Naaa! Nem lógatjuk az orrunkat! - ölelt át hátulról Ray, és mosolyogva bólogattam. Igaza van. Egy percig sem érezhetem magamat rosszul. - Szabad egy táncra hölgyem?

- Nem táncolok veled a Gangnam Style-ra! - röhögtem el magamat, de aztán a zenének vége lett, és megszólalt az egyik kedvenc dalom. És ezt Ray is pontosan tudta. A szemüvegét a pólójára akasztotta, így láttam a felhúzott szemöldökét, és a kérlelő arcát. Elindult Malumától a Hawái, én pedig mosolyogva elfogadtam a kéznyújtását, és a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet.

- Milyen volt Umbridge-dzsal táncolni? - kérdeztem megpróbálva túlüvölteni a zenét. Ray elröhögte magát.

- Úgy a negyvenedik alkalom után már nem számoltam, onnantól kezdve ki akartam magam nyírni! - válaszolta szintén hangosan. - Úgyhogy könyörülj meg rajtam, és rázd a seggedet egy kicsit, hadd érezzem magamat fiúnak!

Elképedve néztem Ray-re, de folyamatosan röhögtem, úgyhogy a refrénhez érve megfogtam Ray kezeit, és a csípőmre raktam őket, aztán a zene ütemére mindketten profi módon kezdtünk latinosan táncolni. Ray és én mindig is imádtuk a latin vonalat, ezért nem volt meglepő, hogy tökéletesen mozogtunk a számra olyan erotikusan, hogy Beth és James is megirigyelné. Ringattam a csípőmet a zene ütemére, Ray felvéve ezt a ritmust ugyanezt csinálta, miközben a kezei nem engedték el a csípőmet, az én kezeim pedig a nyakát. Kívülről tudtuk a szöveget, ezért egymás szemébe nézve énekeltük. Aztán Ray megforgatott, a ruhám csillogós elemei fényesen ragyogtak közben, és aztán háttal álltam Raynek. Szorosan hozzásimultam, és ő is igyekezett közelebb tudni magához, ezért erősen szorította hol a derekamat, hol a csípőmet.

Aztán a terem végén kiszúrtam egy nagyon ismerős személyt. Fogalmam sincs mióta nézhetett minket Mr. Vance, de épp elég erőt nyújtott ahhoz, hogy mégjobban kilépjek a komfortzónámból, és megmutassam neki, hogy mit is vesztett. Merthát, ő utasított vissza, ezáltal a bosszú édes íze az én számban van. Keresztbe font karral, fehér ingben, fekete nyakkendőben és fekete nadrágban dőlt neki a falnak, és szüntelenül engem bámult, vagyis inkább minket. Felvettem vele a szemkontaktust, és gúnyosan elmosolyodtam. Na akkor erre varrj gombot, Mr. Vance!

Ray kezét megfogva egyszer csak elkezdtem legugolni, de olyan erotikusan, hogy ha most nem szegeződött rám egy szempár sem, akkor valamit rosszul csinálok. De nem. Ray-re néztem, miközben gugoltam, aki engem nézett elképedve, majd kinyomva a fenekemet, felálltam, és megpördülve újra kéz a kézben táncoltunk. Úgy ringattam a csípőmet a zenére, mintha valami igazi táncos lennék, Ray olyan profin felvette a ritmust, hogy már az sem érdekelt, ha véletlen – vagy direkt – a fenekemre csúszik a keze. Egyszerűen csak Mr. Vance járt a fejemben és az, hogy neki táncolok. Hogy lássa mit vesztett.

A latinos számok után jött Shelby kedvence, a 7 Rings Arianatól, amire összeszedtük a lányokat, és a videoklipbeli koreót tökéletesen egyszerre nyomtuk le, mindenki örömére. Rajtam kívül azt hiszem mindenki berúgott, és bár titokban de nem zavart egyáltalán. Én józan maradtam, és azt hiszem ennek így is kellett lennie. Teljesen jól éreztem magamat alkohol nélkül, és alapjáraton sem iszom, úgyhogy ez nem is volt kérdés. Voltak, akik csúnyán eláztak, mint mondjuk Mr. Harris és Beth, akik véletlen inni kezdtek a puncsból, amiből alapszabály, hogy nem iszunk, mert tele van vodkával. Meglepő volt a tanárokat látni ennyire önfeledten bulizni, és néhány zene szövegét is ismerték meglepetésünkre. Következett Demi Lovato Sorry not Sorry-ja, amire már csak ketten ugráltunk Shelby-vel, ugyanis egy hatalmas kedvence. Majd jött a fiúk kedvence, The Hills - The Weeknd és még sorolhatnám, hogy mennyi mai, vagy valami gigasláger ment le.

Este tizenegykor lett vége a bulinak, amikor is Finneas eljött értünk. Shelby halál részegen ült be a kocsijába.

- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva. Kifújtam a bent tartott levegőmet, és folyamatosan vigyorogtam.

- Iszonyatosan jó. - válaszoltam, de aztán Shelby egyszer csak kinyitotta az ajtót, és hatalmasat rókázott.

- Mi a fasz Shelby? - üvöltött fel Finneas, aztán kiszállt a kocsiból.