Csendben utaztunk Finneassal. Teljesen érthető okból nem trécseltük végig az utat, ahogy általában szoktuk, mivel mindkettőnkben benne volt az ideg és a félelem. Én folyamatosan reszketve szorítottam össze a lábaimat és a fogaimat, miközben a fűtés maxra volt tekerve a kocsiban, mégis annyira remegtem az idegességtől, hogy nem számított. Finneas szorosan fogta a kormányt, talán már annyira erősen is, hogy kezdett nem veszélytelen állapotba átmenni. Az ujjai elfehéredve szorították a fekete kormányt, állkapcsa folyamatosan megfeszült, és hosszú levegőket véve vezetett. Nos igen. Finneas Jones ilyen, mikor kegyetlen ideges.

- A diri mondta, hogy rosszul lettél nála. - szólalt meg Finneas néhány perc múlva, rám se nézve. Hirtelen felé fordítottam a fejemet, és elhúztam a számat.

- Pánikrohamom volt, de minden rendben. Jól vagyok. - próbáltam rövidre zárni a témát, mert már nem volt aktuális, és tényleg jól voltam.

- Még csak az kellett volna, hogy te is anya mellé kerülj. - rázta meg hirtelen a fejét, és kínjában elnevette magát. - Szar ez a helyzet Bella. Nagyon szar.

- Tudom. - válaszoltam sóhajtva. - De ne gondoljunk olyan rosszra. Anya jól lesz.

- Én nem csak arról beszélek. - rázta a fejét a bátyám. - Hogy lehetsz boldog egy ilyen kapcsolatban?

Elképedve néztem Finneasra, mivel nem számítottam rá, hogy Christianről és rólam kell negnyílnom neki. Egyszerűen most voltam azon a ponton, mikor azt éreztem, hogy már senkinek nincs köze a Christiannel való kapcsolatomhoz.

- Ezt nem most fogom veled megbeszélni. - nevettem el magamat én is kínosan. - Egyáltalán honnan jött neked ez az egész? Miről beszéltetek?

- Semmi olyanról. Csak a picsába is Bella! A csóka tíz évvel idősebb nálad. És...nekem nagyon nehéz elfogadnom azt a tényt, hogy van valakid, aki ráadásul nem egy olyan idióta, mint Raymond, hanem egy sokkal komplexebb ember. - fakadt ki hirtelen Finneas.

Nem értettem mi baja van, hiszen eddig semmi problémája nem volt Christiannel, és ez így elég gyanús nekem, hogy egyről a kettőre csak a nemtetszését fejezi ki.

- Inkább örülj annak, hogy egy tapasztalt emberrel vagyok, nem pedig egy hülyegyerekkel, aki csak ki akarna használni. - fordítottam el a fejemet sértődötten.

- Honnan tudod, hogy ő nem fog téged átbaszni? - kérdezte felém pillanatva.

- Vacsorát főzött, rózsát kaptam tőle, és mondjuk...az igazgatóm? - nevettem el magamat hirtelen, mivel olyan abszurd volt ez a helyzet, hogy nem bírtam ki.

- Az egy dolog. - legyintett.

- Mit kellene tennie, hogy elnyerje a bizalmadat? Te jó ég Finneas! Nem fogok veled veszekedni miatta. - zártam le a témát, mert amúgy is megjöttünk a kórházhoz, és egyszerűen nem volt lelkierőm Finneas hülyeségeihez.

- Oké, akkor ne veszekedj. Csak féltelek. - túrt a hajába Finneas idegesen.

- Tudom, és őrülten szeretlek érte! De hagynod kell, hogy szerelmes legyek, és ha vele akarom ezt, akkor ezt el kell fogadnod. - fogtam meg Finneas kezét. Vonakodva, de bólogatva elfogadta amit mondtam, és egy halvány mosoly után kiszálltunk a kocsiból.

A kórház recepciójára beérkezve érdeklődnünk se kellett anya hollétéről, ugyanis megelőzött minket apa, aki szinte kiabálva kérte, hogy azonnal mondják meg merre van Elizabeth Parker.

- Jézusom apa! - rohantam oda hozzá, és megfogtam azt a kezét, amivel eszelősen hadonászni kezdett. Mikor meghallotta a hangomat, és meg is pillantott, a torkára akadtak a szavak, és megláttam az üveges, reményvesztett szemeit, amik még mindig annyira szerették anyát, mintha csak tegnap lett volna. Azonnal magamhoz húztam, és megöleltem, hogy nyugodjon meg, már itt vagyunk.

- Első emelet, tízes szoba. - válaszolt a recepciós fintorral az arcán, én pedig miközben még mindig apán csüngtem, megköszöntem, és elindultunk anyához.

- Megőrülök. - motyogta apa mellettünk a liftben. - Nem tudom mi van vele. Ettől féltem. Hogy kapom a telefont az üresfejű palijától, hogy Liz kórházban van.

- Nyugi apa. - szólt finoman Finneas. - Nem lesz semmi baja.

- Persze, csak konkrétan alkohol folyik a vére helyett! - csattant fel.

- Amit magának köszönhet! - válaszoltam ugyanolyan stílusban, ahogyan apa. - Ha abbahagyná ezt az életvitelt, még lenne esélye helyrehozni a dolgokat!

- Na jó, szerintem ne vesszünk ezen össze, mert csak rontunk a helyzeten. - állt közénk a béke bíró, vagyis Finneas. A lift ajtaja kinyílt, és megpillantottam anya új pasiját Edet, akit szeptember óta nem láttam, és őszintén nem hiányzott az életemből.

Mikor meglátott minket felpattant, és
esetlenül összefonta maga előtt a karjait. Elkapott a düh és a méreg, amiért semmit nem tett az ellen, hogy anya megváltozzon, pedig tudta jól milyen életét él, és elfogadta ezt, amikor összejöttek. Gyűlöltem őt, amiért nem tett semmit, és egyszerűen csak éreztetni akartam vele, hogy bassza meg! Elsötétült szemekkel néztem az ő szemeibe, és úgy indultam ki a liftből, mintha csak kirobbantottak volna. A családom ismeri már ezt a mozdulatomat, ezért éreztem, ahogy Finneas visszaránt a kabátomnál fogva, de én éppen ki tudtam magamat tépni a kezei közül úgy, hogy vissza se fordultam, és megindultam Ed felé.

Ahogy közeledtem felé, láttam az arcán a fájdalmat és azt a tipikus szánalmasságot, amiért egy ember megszán egy másikat. Láttam rajta, hogy teljesen összetört, hogy a kék szemeit kisírta már, és hogy akármennyire is tiportam volna jobban földbe a pofonommal, nem vitt volna sehova, és egyszerűen csak nem érdemelte meg. Ígyhát a kezem megállt a levegőben, és farkasszemet néztem Eddel, aki hiába várta és tűrte volna a pofont, nem kapta meg. Elképedve fellélegzett, és elfordította a fejét.

- Bella, a kórházban nem verekszünk a kurva életbe hát! - fordított maga felé apa talán intenzívebben, mint kellett volna, legbelül tudtam, hogy büszke rám, amiért simán képen vertem volna anya pasiját.

- Nem verekedtem. - forgattam meg a szemeimet.

- Mi van anyával? - ezt a kérdésemet már Ed felé fordulva kérdeztem meg.

- Kisebb alkohol mérgezés. Kimosták a gyomrát, de mostmár jobban van. - válaszolta remegő hangon.

- És miért hagytad, hogy ennyit igyon? - kérdezte apa kiakadva.

- Én...én dolgoztam. Nem voltam otthon. Hazafele mentem, és mire hazaértem, már a földön feküdt a saját hányásában. Kegyetlenül megijedtem, azonnal hívtam a mentőket. - makogta Ed rémülten.

Apa válasz nélkül elfordította a fejét, hiszen erre nem tudott mit beszólni. Mert végülis, Ed semmit nem tett, csak munkából ment haza.

- Meg kell vele értetni, hogy hagyja abba az ivást! - néztem a két férfira, akik bólogatva értettek egyet. - Ez nem állapot se neked, se apának.

- Tudom. - válaszolt apa. - Bemehetünk hozzá?

- Csak egy valaki mehet be rajtam kívül. - válaszolt Ed.

- Menj be nyugodtan. - fordult Finneas apa felé, és aztán rám nézett. - Ő menjen be Bella.

- Persze, én is így gondolom. - bólintottam. Amúgy sem tudtam volna a szemébe nézni. Egyszerűen azt nem bírtam volna ki, és nem voltam felkészülve arra, hogy így lássam.

- Menjetek haza nyugodtan. - pillantott ránk apa. - Én itt maradok éjjel. Mostmár nem lesz baja.

- Biztos? - kérdeztem apát.

- Ezer százalék. Ha bármi van, hívlak titeket. - mosolygott ránk törötten. Bólintottunk egy utolsót, és miután felváltva megöleltük apát, én ránéztem Ed-re, és megpróbáltam a szemeimmel jelezni, hogy ne haragudjon, amiért meg akartam ütni. Lehunyt szemmel biccentett egyet, aztán sarkon fordulva elhagytuk a kórházat Finneassal.

A kocsiba beülve fáradtan hátradöntöttem a fejemet, és vártam az idegtépő perceket otthon, mikor csak a szobám falát fogom bámulni, és megöl a csend. Igen, ezt vártam, de aztán Finneas nem hazafelé vette az irányt, hanem Christian felé.

- Most hova mész? - kérdeztem összezavarodva.

- Ismerlek már annyira, hogy tudjam azt, hogy nem fogod bírni az otthonlétet. Elviszlek a dirihez, hogy legyen társaságod. - válaszolta Finneas szemforgatva.

Meglepődve húztam fel a szemöldökömet, és abban a pillanatban, abban a rohadt helyzetben, egy őszinte mosolyra húzódott a szám.  

- Christian a neve. És köszönöm. - pillantottam le rá hálásan.

- Reggel tízre ott vagyok érted, és ajánlom, hogy szűzen gyere haza! - tette fel a mutató ujját Finneas szigorúan.

- Normális vagy?! - sikoltottam fel elvörösödve. - Te nem vagy komplett!

- Csak mondtam, na!

Finneas leparkolt Christian apartmanja előtt, én pedig egy hosszú ölelés után kiszálltam a kocsiból, és ismerve a járást, bejutottam a lépcsőházba, a lift segítségével pedig a megfelelő szintre jutottam el. Sietős léptekkel sétáltam Christian ajtaja felé, aztán egy sóhaj után, kopogtam. Nen tudnám megmondani mennyire rohadtul idegtépő volt az a néhány másodperc, amíg várakoztam az ajtó előtt. De mikor Christian kinyitotta az ajtót, minden pénzt megért volna a reakciója. Meglepetten állt, nyilván nem számított már rám. Az öltönyét lecserélte egy szürke mackó nadrágra, és egy fekete pamut pólóra, a haját pedig összeborzolta. Visszafolytott lélegzettel álltam előtte.

- Hát te? - kérdezte meglepődve.

- Én csak...nem tudtam volna otthon lenni, ezért Finneas elhozott. - túrtam a hajamba idegesen, mert még mindig az ajtó előtt álltam. - És...szükségem van rád.

- Gyere már ide! - kapta el a karomat hirtelen Christian, aztán magához rántva megölelt. Abban a pillanatban kiszakadt belőlem az elmúlt órák fájdalmai, a félelem és a düh. Hangosan zokogva szorítottam magamhoz Christiant, aki folyamatosan csitítgatva simogatta a hajamat és a hátamat.

- Semmi baj édesem. Semmi baj. - suttogta, és a becenév hallatán csak jobban elkapott a sírás. - Kérsz egy zsebkendőt?

Sírva elnevettem magamat, és válaszoltam egy igennel. Christian lassan elengedett, és a két kezével megfogva az arcomat, újra letörölte a könnyeimet. Levetkőztem, aztán leültem a kanapéra, és felhúztam a térdeimet, amiket aztán átkulcsoltam a kezemmel. Christian visszajött egy pohár narancslével, és néhány darab zsebkendővel, amiket mosolyogva vettem el.

- Hogy vagy? - kérdezte a kanapénak dőlve, miközben a hátamat simogatta.

- Tudod tartja a mondás, szarul, de büszkén. - nevettem el magamat kínomban.

- Anyukád? - kérdezett egy ujat, és úgy hangzott a szájából, mintha egy kést állítottak volna belém.

- Túléli. - pillantottam rá gúnyosan mosolyogva, aztán mellé dőltem, és percekig csak némán meredtem magam elé. Aztán mintha csak ki akarna törni belőlem, mintha már réges-régen ki kellett volna mondanom, olyan hirtelen jött a következő mondatom. - Anyám alkoholista.

Nem mertem Christianre nézni, egyszerűen a szégyen, hogy egy ilyen anyám van, saját magamat is kellemetlen helyzetbe hozott, mivel ez nem egy egyszerű dolog, és ezzel együtt kell élni.

- Azért váltak el apával, mert anya inni kezdett, és apa már nem bírta. Hívhatja bárki gyávának vagy szánalmasnak, élete egyik legjobb döntése volt elhagynia. - kezdtem kiteregetni a családi hátteremet Christiannek. - Tudod, nagyon sokszor gondoltam át at egész életemet. Hogy egy édesanyából miként lett egy megkeseredett nő, akinek semmi más nem számít, csak a pia. Volt egy szerető családja, egy csodálatos házassága, ami annyira mesebeli volt, hogy arról álmodoztam kiskoromban, hogy én is ilyen házasságot szeretnék. Egyről a kettőre bomlott fel ez az egész. Kilencedik második felétől elkezdtem lázadni, ittam, mert dacból akartam mindent csinálni. Elkezdtem balhézni, és felvettem egy olyan álarcot, ami teljesen megváltoztatott. Két évig bírta apa ezt a szörnyűséget. Az utolsó hónapokban volt a legrosszabb, mikor Finneas fél évig Madridban dolgozott, és egyedül hagyott otthon. Én...én elhatároztam, hogy nem mérgezem magamat anya életvitelével, és már nem is tudom mióta egy korty alkoholt sem iszom, mert ő jut róla eszembe, és egyszerűen undorodom tőle. Mikor kérdezted, hogy miért vagyok ilyen balhés, hát itt a válasz. Én gyűlöltem azt amit anya csinál, ő pedig gyűlölte, hogy folyton balhékat csinálok.

Hosszú percekig csak ültünk. Christian sem szólt semmit, és már én sem tudtam mit mondani, mivel alapjáraton sem nagyon akartam ezt Christianre zúdítani, úgy éreztem, hogy tudnia kell, és megbízom benne.

- Mondj valamit! - néztem rá reménytelenül mosolyogva. 

- Sajnálom, hogy ez történt veled és a családoddal Bella. - fogta meg a kezemet, és összekulcsolta a sajátjával. - Egyáltalán nem te tehetsz erről, és remélem hogy az édesanyád rájön arra, hogy mit is vesztegetett el pár üveg vodkáért cserébe. Ez egy borzalmasan szar helyzet, amit senki más nem tud annyira átérezni, amennyire te, de mindenesetre én megértelek téged, és nincs mit szégyelned ezen, ha esetleg ezen gondolkodsz.

- Köszönöm, hogy megérted. Tényleg, el sem hiszed, hogy mennyire örülök, amiért támogatsz, és megértesz. - néztem a szemébe hálásan. - És, ne haragudj, amiért így rádtörtem.

- Te sosem zavarsz engem Isabella Jones. - mosolyodott el Christian. A következő pillanatban pedig hirtelen felkeltem az ágyról és beleültem Christian ölébe, aki bár meglepetten fogadta a cselekedetemet, de mosolyogva beletúrt a hajamba, és egy csókba hívott.

Soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan ember az életemben, akinek ennyire fogok vágyni mindenére. Christian Vance számomra olyan, mint a drog, ami akkora függőséget okoz, hogy a legnagyobb segítséggel sem lennék képes megszabadulni tőle, mert vágyom rá. Christian szorosan fogta a derekamat, miközben a nyelvünk ritmusra táncolt egymással, aztán kitűrte az ingemet a farmeremből, és megszorította a meztelen derekamat, amitől azonnal kirázott a hideg, és a csókba sóhajtottam.

- Mondanom kell valamit. - sóhajtottam a szájába, és egy olyan idióta dolog jutott eszembe, ami ki fogja nyírni ezt a pillanatot. - Nem csak Finneas, de Shelby is tud rólunk.

Christian keze hirtelen megállt, és lefagyott az egész teste. Kitágult szemekkel nézett rám, aztán hihetetlenül elnevette magát.

- Most csak szórakozol? - röhögött még mindig. - Solange?

- Kiszaladt a számon, miután megcsókoltál szilveszterkor, és überelni akartam, hogy lefeküdt a bátyámmal. - kerültem a tekintetét, aztán leszálltam róla. - Egyébként áll a farkad.

- Tudok róla. - nézett folyamatosan, és egyszerűen nem bírtam ki az idióta lányos mosolygás nélkül, ahogyan a szemembe bámult, ráadásul teljesen elpirultam. - Na jó, egyezzünk meg valamiben. Senki más nem fogja tudni, hogy mi együtt vagyunk, csak a bátyád, az idétlen részeges barátnőd, és az én testvérem, Chloe. Nincs több beavatás. Így is hárommal több ember tud róla, mint amennyinek amúgy is kellene.

- De ez ha belegondolsz, nem rossz nekünk, hiszen legalább nem kell titkolóznom előttük, és csak segítenének nekünk. Bíznod kell bennük, mert ők is bíznak benned. - fúrtam a tekintetemet Christian gyönyörű jégkék szemeibe.

Lehunyta a szemét, aztán hosszan kifújta a levegőt.

- Oké. - válaszolta. - De viszont rohadtul utálom, amiért ilyen jól tudsz érvelni, és ilyen meggyőző vagy.

- Ez egy nagyon kedves bók volt, igazán köszönöm uram. - mosolyodtam el, és újra közeledni kezdtem felé.

- Szerintem, most inkább ne ülj az ölembe. - szólt Christian folyamatosan a szemembe nézve, de nem hallgattam rá. Csak mentem felé, aztán a két lába közé térdelve a füléhez hajoltam.

- Csak nem felizgult az igazgató úr? - suttogtam a fülébe, aztán a kezemmel elkezdtem a pólója korcát keresni.

- Bella, ha nem hagyod abba, akkor nem fogom tudni tartani magamat. - válaszolt elfolytott hangon, amitől az én fantáziám is egyre mocskosabb lett.

- Nem is kell. - folytattam Christian kínzását azzal, hogy a nyakára kezdtem el puszikat adni. - A tiéd vagyok.

- Basszameg! - sohajtotta Christian, és a következő pillanatban elkapta a derekamat, és a szokásos lágy csókok helyett, sokkal vadabbul esett nekem, ami olyan szintű adrenalinnal töltött el, hogy készen voltam bármit megtenni ezen az estén. Christian felkapott az ölébe, és felállt a kanapéról, aztán egészen a hálójáig ment.

Tudtam, hogy most nem lesz semmi zavaró tényező, tudtam, hogy ma este valami mocskos dolog fog történni Christian és köztem, de annyira vágytam rá, hogy meg sem fordult a fejemben a nemleges válasz. Az ő közelében sosem éreztem magamat zavarban, talán pont azért, mert bíztam benne, és mert nem egy kisfiúval vagyok éppen, hanem egy jóval tapasztaltabb férfival. Tudtam, hogy Christiannek a testi öröm nem a mindenség, hanem maga a művészet.

Ahogy ledöntött az ágyra, szinte rögtön magamhoz húztam, és egy újabb vad csókba húztam, ami kifejezetten jobb volt, mint az eddigiek. Sokkal durvábban bánt a nyelvével, de annyirs izgató és egyben izgalmas is volt, hogy felvettem vele a tempót. Christian elkezdte kigombolni a hófehér ingemet, és nem kellett egy perc, már szét is tárta az anyagot, aztán megpillanthatta a fehér melltartómat. Felkönyököltem, és egy újabb csókba hívtam, miközben szó szerint lerángatta rólam a ruhadarabot. Aztán a következő pillanatban a mellkasomnál fogva Christian visszalökött az ágyra, és lebukott a nyakamra a negédes csókjaival. Eddig sosem értettem miért annyira különlegesek a nyak puszik, hogy miért ennyire izgató a testünknek ezen része, de Christian tökéletesen bebizonyította, ahogyan lágyan ráharapott a bőrömre, és megtalálta azt az ingert, amitől kiszakadt a számból egy sóhaj.

A kellemes, ámbár izgató puszijaival elindult lefelé, és fokozatos libabőr keringett a bőrömön, miután lejjebb, és lejjebb haladt. Elkezdte kigombolni a farmeromat, és az izgalomtól nem mertem odanézni, ezért hátradöntve élveztem Christian munkáját a hasam, és a bugyim korca körül. Egy csókot nyomott a bugyim vonalára, elindult visszafelé, és immár csak fehérneműben feküdtem alatta. Mondtam, hogy jó ötlet a borotválkozás.

- Kicseszettül gyönyörű vagy, ugye tudod? - pillantott rám hirtelen, és nyoma sem volt a pajkos mosolyának, hanem komolyan nézett a szemembe, és ettől annyira megdobbant a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Szégyenlősen elmosolyodtam, aztán megfogtam az állát, és felhúztam egy csókra.

Egy pillanat alatt fordítottam a helyzetünkön, és én kerültem megint Christian ölébe. Már a nappaliban sikerült izgalmi állapotba ejtenem, de most, miután egyre forróbb és forróbb lett a helyzet, a szürke melegítőjén észrevehető volt a hatalmas merevsége, ami kegyetlenül beindította a fantáziámat. Ahogy az ölében ültem, már nem csak láttam, hanem éreztem is, hogy Christian nem kicsit, hanem nagyon örül nekem odalent, és ez felbátorított arra, hogy a nyaka köré fonva a karjaimat, ringatni kezdjem a csípőmet. Fogalmam sem volt mit csinálok, hogy jól csinálom e, de imádtam a helyzetet, és Christian arcát is, aki lehunyt szemmel, beharapott ajakkal próbálja tartani magát. Elkaptam a pólója alját, és egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla. Meztelen felső teste számomra újra egy csoda látvány volt, annyira tökéletesen ki volt dolgozva. Miközben folyamatos csókcsatát váltottunk, a vállába, és a hátába kapaszkodtam, és az élvezettől néhányszor bele is karmoltam. Christian a derekamat szorította, már szinte belemart a körme a bőrömbe, mégsem fájt, hanem csak erősebb vágyat éreztem.

- Bízol bennem? - kérdezte Christian két csók között elfolytott hangon, miközben egy pillanatra sem álltam le a csípőm ringásával.

- Mindig. - suttogtam lehunyt szemmel. Csak a válaszomat várta, mert utána visszafordultunk az eredeti pozícióba, és én kerültem alulra.

Féloldalasan feküdt rajtam, nem tudtam mire készül először, de mégis hagytam neki, mert megbíztam benne.

- Terpessz. - csak egy szó, mégis annyira kibaszottul szexin hangzott a szájából, hogy a hasam eszeveszett görcsbe rándult, és szinte alig tudtam hol vagyok. Tettem amit kér, ezért szétterpesztettem a lábamat, és vártam mi fog történni.

Christian megtámaszkodott a könyökén, és a másik szabad kezével az alsó ajkamtól végigcirógatta a testemet, egészen a hasam aljáig, amikor is megállt a keze a bugyim korcánál, és hirtelen a szemembe nézett, mintha csak azt akarná tudni, hogy biztosan akarom e. Válaszképp csak lehunytam a szememet, és beharaptam a számat, és erre Christian elfolytott egy kuncogást, aztán már nem volt visszaút, és becsúsztatta a kezét a fehér bugyimba.

Nyilvánvalóan az elmúlt percektől odalent is bőven annyira izgultam, mint az egész testem, és amint megéreztem Christian ujjait a legintimebb testrészemnél, egyszerűen nem bírtam magamat tartani, és kiszakadt belőlem egy kéjes nyögés. Hogy fokozza az izgalmi állapotot, Christian a nyakamba bukott, és ismerve már azt a pontot, ami a fellegekbe repít, ráharapott a bőrömre. Az ujjai odalent jólesően, mégis kegyetlen izgatóan cirógattak, és már ennyitől vonaglottam alatta, mintha egy partra vetett hal lennék. Beletúrtam Christian hajába, és meg is téptem, mikor intenzívebben jártak az ujjai odalent. Aztán hirtelen azt a kezét, amivel támasztotta magát, a nyakam köré fonta, és odahajolt hozzám egy csókért. A keze izgató volt a nyakam körül, pont annyira szorított, hogy tökéletesen vegyem még a levegőt. Minden, de literálisan minden, amit Christian velem tett, annyira jól esett, hogy azt kívántam soha ne legyen vége. Aztán egy pillanat múlva megéreztem Christian egyik ujját magamban, amitől belenyögtem a szájába, és a szorítása a nyakam körül is egy kicsit erősebb lett.

- Ennek örülsz? - suttogta a számba, miközben az ujja lassan, és ügyesen mozgott.

Nem bírtam megszólalni, egyszerűen nem jött ki egy darab hang se a számon, ezért válaszképp, a hajába markoltam, és megemeltem a csípőmet, miközben egy csók közben az ajkára haraptam. Christian ujja néhány másodperc múlva gyorsabban kezdett mozogni, a csókjai intenzívebbek lettek, a nyakamat már talán kicsit erősebben is szorította a kelleténél, de egy pillanatig sem éreztem magamat rosszul. Az élvezet, ez az egész helyzet annyira intim volt, annyira új és fantasztikus, hogy nem fájt, ahogy Christian ujja mozgott bennem, és a folytogatása sem. A csípőmet folyamatosan megemeltem, Christian hátát szanaszét karmoltam már, és a szobát betöltötték a nyögéseim és a sóhajaim. Szaporábban vettem a levegőt, mikor odalent valami furcsa, ámbár euforikus érzés tört rám, és Christian szájába nyögve tisztában voltam azzal, hogy el fogok élvezni.

- Christian, el...el fogok élvezni! - nyögtem magas, vékony hangon és a testem össze vissza vergődött az ágyon, Christian alatt.

- Add nekem életed első orgazmusát Bella. - suttogta a fülembe, és az ujja egy pillanatig sem állt meg, aztán hirtelen rám tört az a mámor, az a hihetetlenül jó görcs, az az euforikus érzés, amit orgazmusnak hívnak. A csípőm a levegőben maradt, a combjaim megfeszültek, a fejemet hátradöntöttem, és másodpercekig csak szaporán vettem a levegőt, miután Christian kihúzta belőlem az ujját, és abbamaradt minden. Utoljára elkaptam azt a pillanatot, ahogy Christian a szájába veszi a középső ujját, és nemes egyszerűséggel lenyalja.

- Ennek örültem. - szólaltam meg kipirosodva néhány másodperc múlva, és elmosolyodtam. Christiant is mosolygásra késztette, és ledőlt mellém az ágyra. Hosszú percekig csak a plafont bámultuk, az elmúlt percek miatt mindketten intenzíven vettük a levegőt, hogy gyorsabban töltsük meg a tüdőnket oxigénnel.

- Nem voltam...durva, ugye? - pillantott rám Christian hirtelen, aztán a nyakamra tévedt a tekintete.

- Egyáltalán nem! - tiltakoztam azonnal, mert nem akartam, hogy csak egy pillanatig is azt higgye, hogy rosszat tett. - Minden percét imádtam, és egyszerűen elmondani sem tudom mennyire jól esett minden, amit csináltál.

- Megnyugodtam. - fúrta be a fejét a nyakamba, és bevackolta magát mellém. - Beleégett az agyamba az arckifejezésed, mikor orgazmusod van, és ennél izgatóbb dolgot még sosem láttam.

Zavartan pillantottam rá, hiszen ez egy olyan mondat volt, amivel nem minden nap dobálózik az ember, és belepirultam. Aztán lepillantottam a nadrágjára, amiben még mindig merevedése volt. Nyeltem egyet, amit ő is észrevett, és gondolkodni kezdtem. Úgy fair, ha ilyenkor visszaadjuk az élvezetet másnak, nemigaz? Úgy illik. Igen, úgy illik. Hirtelen felkaptam a bugyimat, és fel is húztam, aztán betérdeltem Christian lába közé, és a szemébe nézve eltűrtem a hajamat. Azonnal feljebb ült az ágyon, és elképedve nézte, ahogyan lepillantottam a nadrágjára.

- Mire készülsz? - kérdezte meglepetten.

- Fogd a hajamat. - néztem a szemébe vigyorogva, ő pedig hihetetlenül, de őszintén elnevette magát.

- Nem azért csináltam, hogy visszakapjam. - nevetett továbbra is.

- De úgy illik, és én is akarom. És mert kiböki a szememet, és nem bírok másra nézni, úgyhogy sajnálom, de most véget vetek ennek. - vontam meg a vállamat felbátorodva, Christian pedig egy hangos nevetés után megcsókolt, én pedig szépen lassan elkezdtem levenni a nadrágját.

Másnap reggel magamtól keltem, Christian mellett az ágyában. Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy leírhatom ezt a mondatot, de most megtörtént. A Nap sugarai erősen vakítottak be az ablakon keresztül, mivel este elfelejtettük behúzni a függönyt. A nappali fényben volt időm körülnézni Christian hálójában, mivel eddig nem igazán foglalkoztam ilyennel, akárhányszor itt voltam. Nem mondok újat, ha a hálószoba is eléggé sötét színekben dominál, csakúgy, mint a lakás többi szeglete. A falak sötétszürkére voltak festve, ami egyébként akármennyire is nyújthat depresszív hangulatot, egyáltalán nem ez jutott eszembe először. A hatalmas üvegablak bal oldalon foglalt helyet, ahol egy ajtó nyílt a hosszú teraszra, ami elér egészen a nappaliig, ezáltal két ajtós az erkély. A sötét függöny széthúzva állt kétoldalt. A hatalmas francia ággyal szemben terült el Christian beépített gardróbszekrénye, ami fekete színű volt. Beépített óriás tévé a szekrény közepén, és egy sötét színű üveg dohányzóasztal előtte. Nem volt túlzottan bebútorozva a szoba, és éppen ezért keltett ilyen letisztult látványt.

Mosolyogva oldalra pillantottam, és megláttam Christiant, ahogy békésen alszik mellettem,  enyhén elnyílt ajkakkal. A derekáig ki volt takarva, a hófehér takaró gyűrödten hevert rajta, meztelen hátára pedig rásütött a Nap. Jobb kezével a derekamat karolta át, ami mosolygásra kényszerített. Tudtam, hogy erről mindenképp kell fotót készítenem valamikor, mert ezt a látványt sokáig szeretném még bámulni. Ásítva megdörzsöltem a szemeimet, és kinyújtóztam, aztán a mellettem levő éjjeliszekrényről leszedtem a pókhálósra betört telefonomat. Amint megláttam az értesítéseimet, azonnal kirobbant belőlem az álmosság, és ijedten vettem észre, hogy Finneas kilencszer hívott az elmúlt fél órában. Megpillantottam az időt, ami fél tizenegyet mutatott.

- Basszameg! - keltem ki az ágyból úgy, mintha bomba robbantott volna. - Baszki, baszki!

- Bella, mi a fenét csinálsz? - dörmögte mögülem Christian, és megpróbáltam eltekinteni attól, hogy a reggeli "mostkeltemfel" hangja valami elképesztően dögös.

- Christian elaludtunk! - kiáltottam rá kétségbeesetten, de rajtam kívül Christian egyáltalán nem kezdett el aggódni. - Finneas tízre jött volna értem! Baszki, hív!

- Halló? - szóltam a telefonba ijedten.

- Jó reggelt kedves húgocskám! - köszönt Finneas ironikusan jó kedvvel. - Körülbelül húsz perce állok az urad háza előtt, mint valami idióta, mert valaki teljesen elfelejtett.

- Ne haragud! Elaludtunk. - sajnálkoztam bűnbánóan. - Mindjárt elkészülök, és megyek.

- Mondd neki, hogy jöjjön fel. 3684 a kapukód. - szólt bele Christian kómásan, és a feje a párnái közé volt fúrva.

- Christian azt mondja gyere fel. - mondtam el Christian ajánlatát, hátha elfogadja a bátyám.

- Neeem! Én nem akarok zavarni, meg a szétdugott képeteket látni. Nem nem, megvárlak. - utasította el Finneas az ajánlatot, én pedig fújtam egyet.

- Akkor is feljössz baszod! 3684 a kapukód, és akkor is meg fogok reggelizni normálisan! - vágtam vissza makacsul, És hallottam, hogy Finneas elröhögi magát.

- Jézusom, oké! Ne harapd le a fejemet már, te bestia! Na érkezem. - meg sem várta, hogy válaszoljak, egyből kinyomta a telefont.  

- Christian kelj már fel! Vendéged van! - kiáltottam rá idegesen, mert még mindig ott hempergett az ágyban.

- Nem az én vendégem, hanem a tiéd. - morogta kábán.

- Az agyamra mész! - fújtattam idegbetegen, és a ruháimat felkapva, becsaptam magam mögött sértetten az ajtót.

Beérve a fürdőszobába, villámgyorsan magamra kaptam a tegnapi ruháimat, és bedobtam a szennyesbe Christian fekete pólóját, amiben aludtam tegnap este. Megmostam a fogamat azzal a fogkefével, amit még szilveszterkor használtam, – mert amúgy Christian megtartotta – és gyorsan összekötöttem a hajamat. Hallottam, hogy kopognak, ezért kirohantam a fürdőből, de ezzel egyidőben majdnem összeütköztem Chloe-val, akin egy bő, ejtett vállú Metallicás póló volt, a göndör szőke haja össze-vissza állt egy kócos konytban, és üvöltött róla, hogy most kelt fel.

- Jézusom, Chloe! - kaptam a mellkasomhoz hirtelen, mert rettentően megijedtem. - Ne haragudj, nem akartalak felzargatni.

- Nem baj, amúgy is dolgom van lassan. - ásította legyintve. - Kit várunk?

- A bátyámat. - válaszoltam futólag, és a bejárati ajtóhoz rohantam, és kitártam.

Finneas bőrkabátban, fekete farmerben, bakancsban, és szürke pulcsiban állt előttem. Az ajtófélfának dőlve, felhúzott szemöldökkel várta, hogy kinyissam az ajtót, aztán átsiklott hirtelen a tekintete rólam mögém, és halál komolyan megmondom, hogy életemben nem láttam még Finneas Jones-t, miközben első látásra valakibe beleesik. Márpedig tudtam, hogy Chloe áll mögöttem, és tudtam, hogy Finneas első látásra beleesett Christian ikertesójába.

- Finneas, gyere beljebb! - invitáltam be a bátyámat, aki zavart mosollyal besétált, és illemtudóan levette a bakancsát, és a kabátját.

Kapkodtam a fejemet Chloe és Finneas között, annyira zavarban voltak egymástól, hogy alig bírtam visszatartani a mosolyomat.

- Chloe, ő a bátyám, Finneas. - mutattam be Chloe-nak a bátyámat.

- Finneas Jones. - nyújtotta a kezét Finneas, Chloe pedig lefagyva állt előttünk.

- Én izé...Chloe. - nyújtotta ki ő is a jobbosát, és kézfogás helyett, Finneas egy kézcsókot adott Chloe kézfejére. Láttam, ahogy Chloe belepirul, és alig áll a lábán, merthát nem mindenki találkozik egy olyan kaliberű sráccal, mint a bátyám.

- Részemről az öröm. - mosolyodott el magabiztosan Finneas, én pedig megforgattam a szemeimet.

Ezt a meghitt, enyhén szólva kegyetlen kínos pillanatot Christian szakította meg, aki félmeztelenül kibotorkált, a tegnapi melegítőjében.

- Micsoda idilli családi hangulat. - túrt bele a hajába, miközben szarkasztikusan megszólalt.

- Vegyél már fel egy pólót ember! - szállt vissza Chloe-ba a tipikus nagyszájú énje, és de azt hiszem hálát adott a bátyjának, amiért éppen jókor időzített.

- Ez az én házam. - zárta le rövidre Christian a vitát, aztán rámnézett. - Finneas!

- Diri bá!

Christian és Finneas kezet fogtak egymással, és ebben az időben Chloe-val egyszerre néztünk egymásra mosolyogva, ugyanarra gondolva.

- Elmegyek zuhanyozni, úgyhogy nyugodtan érezzétek magatokat otthon. Reggelinek való a hűtőben, Bella már amúgy is otthonosan érzi magát nálam, márcsak kulcsot kellene adnom neki. - mosolyodott el idegesítően, én pedig egyszerűen csak bemutattam neki, és már el is tűnt a fürdőben.

- Na jó, mielőtt újra kínos szituáció lépne fel, készítek inkább reggelit. Christian kérésének eleget téve tökéletesen itthon érzem már magamat, úgyhogy kérlek, foglaljatok helyet! - intettem az étkezőasztalra, es mosolyogva néztem rájuk.

- Kedvellek. - mutatott rám Chloe, és leült az asztalhoz.

- Amúgy sem reggeliztem. - vonta meg a vállát Finneas, és leült Chloe-val szembe. - Kérlek mondd, hogy palacsintát fogsz sütni!

- Bingó kedves bátyám! - nyitottam ki a hűtőt, és dudorászva elkezdtem kiszedni a hozzávalókat. Feltalálva magamat összeszedtem mindent a palacsintába, és folyamatosan trécselve elkészítettem a tésztát.

- Akkor te most együtt vagy Chrissel? - kérdezte Chloe hirtelen, és először meglepődtem a becenév hallatán, mert nem tudnám elképzelni Christiant "Chris"-ként, de nyilván Chloe a testvére, és náluk talán ez megszokott.

- Ömm...nem tudom. Gondolom. - vontam meg a vállamat. - Majd ha az úriember az áldását adja.

- Hé! Én bizonyítottam! Elhoztalak tegnap, és megígérted, hogy szűz maradsz! Ez volt a megállapodás! - kérte ki magának Finneas, és ezzel egyidőben Chloe kiköpte a kávéját, én tarkón vertem Finneast, Christian pedig akkor ért vissza hozzánk, talpig felöltözve.

- Miért nem maradtam két másodperccel tovább a fürdőben? - tette fel Christian a költői kérdést, mikor odaért hozzánk. Én elvörösödve betettem egy újabb adag palacsintát a serpenyőbe, és Christian mellém állva belekóstolt a tésztába. - Finom.

A következő pillanatban Christian ellépett mellőlem, de előtte egy puszit nyomott a homlokomra, és mintha semmi se történt volna, leült Chloe mellé, és kávézni kezdett. Elvörösödve figyeltem Finneast, aki úgy tett, mintha nem látta volna a dolgot, de szerintem látta a szeme sarkából, hogy egyből az ő reakcióját figyelem elsőként.

- Mit mondunk apának, mikor hazaérünk? - kérdeztem Finneast.

- Hogy elvittelek reggelizni. Richmondba. - válaszolta elgondolkodva, és hirtelen mindannyiunkból kitört a nevetés.