Sziasztok drága olvasóim!

Tudom jól, hogy az elmúlt hónapokban elég erősen eltűntem, és erre tulajdonképpen nincs is mentségem, egyszerűen csak nem volt kedvem írni. Elkezdődött a suli, az ötödév borzalmasan felbolygatta a nyári életvitelemet, és mikor eszembe jutott az írás gondolata, egyszerűen nem volt rá lelkierőm. Plusz beállt az írói válság, és egyáltalán nem voltak normális gondolataim. Úgy érzem kellett egy kis idő, hogy magammal, és a körülöttem lévő emberekkel foglalkozzak egy kicsit, és ez erőt adott az írásra. Na meg talán az is, hogy borzalmasan hiányzott már! Köszönöm a sok sok pozitív visszajelzést, minden kommentet elolvastam, és egyszerűen csak hihetetlen látni, hogy ennyire imádjátok ezt a két szerencsétlent. Rettentően hiányzott már ez az egész. De most végre visszatértem, és megpróbálok gyakrabban írni, mert izgalmas pillanatok jönnek az utolsó fejezetekben!

Jó olvasást! ❤️
Nappali

A tegnapi vacsorával hivatalosan is megtört a jég Christian és köztem. Azt hiszem valamilyen szinten szükség is volt egy furcsa, semmiképp sem családias, ámbár őszinte vacsorára, ahol Christian felmérheti a terepet apával szemben. És bár Finneas oltári nagy bunkó volt, mégsem hatott komolynak a kirohanása, hiszen mindannyian tudtuk, hogy csak engem félt, és utálja Christiant, amiért ennyit lát sírni miatta. Ő nem látja úgy a dolgokat, ahogyan esetleg apa, és ezzel nincsen semmi probléma. Mindenkinek megvan a saját aspektusa, Finneasnak talán a túlontúl védő-őrző bátyó szerepe kicsit kiborító, vagy egyszerűen túl soknak hathat, de egyáltalán nem erről van szó. Az egyszem húga vagyok, akit akár egy légytől is megóvna.

Biztos voltam benne, hogy nekem kell kezdenem a békülést, mert van az a szörnyű családi átkunk ami ezer százalékban öröklődő, hogy rendkívül makacsak vagyunk, és ezért a fenéért se nyitott volna felém a bátyám. Egy pizzával, és egy üveg sörrel kopogtam be a vendégszobánkba, amit Finneas berendezett magának az elmúlt hónapokban, de mikor benyitottam, már csak dobozokat láttam egymás hegyén-hátán állni. Értetlenül néztem körbe, hogy mégis miért csomagol ennyire, mert sose bántottam meg őt annyira, hogy pakolni kezdjen.

- Miért pakolsz? - kérdeztem döbbenten, és csalódottan leeresztettem a kezemet, amiben a pizza és a sör volt.

- Elköltözöm. Rémlik? - pillantott rám Finneas, ahogyan az egyik újabb dobozt rárakta egy másikra. Gúnyosan felhúzta a szemöldökét, és még a kezemben tartott békülő ajándék sem hatotta meg.

- Tényleg. - hunytam le egy pillanatra a szemeimet, mert villámcsapásként ütött meg az emlék, amikor tegnap Finneas kijelentette, hogy elköltözik Chloe-val. - Segíthetek valamit?

- Nem kell, kösz. Már nagyjából kész vagyok. - sóhajtott a bátyám, és szótlanul álltunk a szinte üres szobában.

- Miért haragszol rám? Most komolyan, ne menj el dühösen, mert tudod, hogy mindennél fontosabb vagy nekem Finneas. - kérdeztem szomorúan, neki dőlve a falnak.

- Az utolsó mondatodban nem lennék olyan biztos a tegnapi kis műsor után. - mosolyodott el Finneas gúnyosan. - Tudod, én csak azt nem értem, hogy mit eszik mindenki a dirin. Annyira görcsösen próbálja megtartani a befásult igazgatós személyiségét, hogy az hihetetlen. Fogadni mernék, hogy alapjáraton egyáltalán nem ilyen unalmas, csak tekintélyt akar magának.

- Ne oltogasd már Christiant! - vettem automatikusan védelembe a barátomat. - Nézd Finneas, Christian olyan amilyen. Nekem teljesen oké így, nem is kell senkinek megfelelnie. Az, hogy te nem bírod a személyiségét, azért nem kell folyton oda-oda szúrni nekünk, mert hidd el, megvan a saját problémánk is.

- Ti most kajak szexeltetek Bella? - húzta el a száját.

- Igen Finneas, tudod, mikor két ember eléggé szereti egymást...- kezdtem körül írni a dolgot, és aztán Finneas leintett a kezével nevetve.

- Jó, nem vagyok kiváncsi a részletekre. - mosolyodott el. - Nem mondom azt, hogy továbbra is örülök a dolognak. Sőt, kifejezetten utálom a tagot, de annak az egynek örülök, hogy boldog vagy, és ha vele, akkor vele. Nem vitatkozom ezen. De en innentől kimaradok belőle, mert esküszöm, ha mégegyszer megbánt, én kiütöm, és nem érdekel, hogy kicsoda. Megbeszéltük?

- Úgysem engedném, hogy bántsd, de megbeszéltük. - mosolyodtam el, leraktam a kezemben tartott dolgokat, és odarohantam megölelni a bátyámat. - Bocs, hogy tegnap pofán vertelek.

- Ja, elég nagyot kaptam baszod. - röhögött fel hangosan, aztán a vállam fölött észrevette a pizzát és a sört. - Azt nekem hoztad?

- Hát a sört igen, a pizza meg közös. - tűrtem egy tincset a fülem mögé.

- Dobd be a kocsiba, megesszük a lakásban. Úgyis meg akartam már mutatni. Segítesz költözni? - csípte meg Finneas az orromat, én pedig mosolyogva bólogattam.

Szent a béke, és szerintem még életemben nem esett le ekkora kő a szívemről. Tapasztalatból mondom, hogy Finneas Jones-al szörnyű érzés rosszban lenni, mert rendkívül makacs, egy igazi bunkó, és mindig minden körülményben ő nyer a vitákban. Szóval azt javaslom Chloe-nak, hogy kösse fel a gatyáját.

Egész délután Finneas dobozait hurcibáltuk apa terepjárójával. Ahhoz képest, hogy nem tűntek olyan soknak a dobozok, kettőt fordultunk, és még így is van néhány apró dolog, amit Finneas a legutolsó pillanatban akar elvinni. Richmond belvárosában vett egy lakóparki ingatlant. Talán egy kicsit hasonlít a környék Christian otthonához, azzal a különbséggel, hogy ő egy csendesebb környéken lakik. Ellenben Finneas a központban.

- Húha. - néztem körbe, mikor beléptem a lakásba, és leraktam a dobozt a földre. - Mikor rendezkedtél te be?

- Már néhány hete megvan a lakás, folyamatosan vettem hozzá a bútorokat. Elég nagy titok volt. - fordult körbe a bátyám, és a kezében tartotta a dobozt.

- Eszméletlen jó stílusod van. - ámultam, és bámultam szó szerint. Nem volt olyan nagy a lakás, kevesebb luxus borította be, mint mondjuk Christian lakását, de alapjáraton teljesen modern felszereltségű lakásról volt szó. - Levegyem a cipőmet?

- Dehogy, hagyjad! Még egy csomószor fel kell mosnom, meg takarítani. Holnap jönnek megcsinálni a mosógépet, úgyhogy ne vedd le. - tiltakozott egyből Finneas, aztán intett a fejével, hogy kövessem.

Ahogy beléptünk, rögtön a letisztultság fogadott. Akármennyire tűnik Finneas egy idétlen rocker alaknak, kevés ember tudja róla, hogy iszonyatosan rendmániás. A falak hófehér színűek, a padló szürke fából készült, és a bútorok nagyrésze fehér, vagy szürkék voltak, a padlóhoz illően. A híres amerikai konyha, egybenyílva a nappalival azt hiszem az egyik kedvenc részem egy lakásban. A nappaliból erkély nyílt, ami a nyüzsgő utcafrontra nézett. Két szoba, és egy kisebb fürdő pedig különböző oldalakról nyitódott egy szürke ajtóval. Imádtam ezt a lakást. Néhány helyen még üresnek tűnt, nyilván Finneas lépésről lépésre halad, de a nappali teljesen készen volt. A hálószobában egy hatalmas fekete franciaágy volt, két oldalt éjjeli szekrényekkel, és egy tükrös gardróbszekrény állt a szobában.

- Brutál! - suttogtam magam elé elámulva.

- Ez még semmi! Ezt nézd! - sétált el mellettem izgatottan Finneas, és a kezébe vett egy apró távirányítót, amin nyomkodott valamit, és hirtelen vörös színben pompázott a szoba a LED világítástól.

- Red room? - röhögtem fel hangosan, mire Finneas megforgatta a szemét.

- Elég dzsuvás lett a fantáziád, amióta a diri elbánt veled! - vágott vissza Finneas a saját stílusában, én pedig csak bemutattam neki.

- Már nem azért, de pontosan aktuális korban vagyok ahhoz, hogy elkezdjem élni a szexuális életemet. - tettem fel a mutató ujjamat fenyegetve.

- Ja, pont nekem mondod ezeket, amikor még azt is gyűlöltem, ha Raymond rád pillantott. - forgatta Finneas a szemét.

Azt hiszem ezt sosem fogja igazán elfogadni, mert akármennyire is leszek felnőtt nő, az ő szemében mindig a kishúga leszek, akihez egy srác se nyúlhat. Talán idővel elfogja fogadni, talán nem.

- Megkért, hogy a szalagavatón vele keringőzzek. - jutott eszembe hirtelen.

Már kilencedikben, sőt az egész gimis éveink alatt átrágtuk már párszor, hogy Ray és én együtt táncolunk a szalagavatón, úgyhogy annyira nem volt nagy filmbeli pillanat, mikor megkért erre. Nem volt semmi diák sereg, hogy árgus szemekkel nézzen minket, semmi lufi, semmi extra, csak a szokásos stílusunkban megbeszéltük a dolgot.

- Jaj dejó! Ő is fogdosni fog. - sóhajtott fel drámaian, aztán mindketten elnevettük magunkat.

Kora estig Finneassal ketten töltöttük a lakásban a délutánt, miközben megettük a kihűlt pizzát, Finneas pedig megitta mellé a sört. A tévén Lakers meccset néztünk, és egyszerűen csak jó volt kettesben tölteni egy átlagos péntek délutánt suli után. Örültem, hogy Finneas nem neheztel rám Christian miatt, és ha köztudottan nem is, de legbelül megemészti a tudatot, hogy kapcsolatban vagyok.

Egy teljesen nem hétköznapi kapcsolatban, de ez részletkérdés.

Már úgy indultam Richmondba, hogy tudtam, hogy ma már nem megyek haza, mert megbeszéltük, hogy Christiannél alszom. Mikor Chloe-val váltottuk egymást Finneasnál, ragaszkodtam ahhoz, hogy taxival menjek, mert szoknom kell a nagy városi életet az egyetem miatt, úgyhogy a vállamra kaptam a shopper táskámat, beültem egy taxiba, és bediktáltam Christian címét.

Már nem is tudom pontosan mikor voltam nála utoljára, de hiányzott a nála töltött idő. Amikor összebújva nézünk egy általam választott filmet, amit Christian vagy végig beszél, mert szerinte totál klisé, vagy bealszik rajta. Vagy amikor együtt próbálunk valamit főzni, és abból mindig az lesz inkább, hogy rendelünk pizzát, mert nem igazán a főzésre koncentrálunk. Nos, igen. Akármennyire tűnik bárki szemében Christian egy unalmas, szigorú embernek, a felszín alatt egy óriási mókamester, aki képes órákon át röhögni akár saját magán is.

- Megjöttem! - kiabáltam el magamat szokásosan, amikor ideérek. Lerúgtam magamról a téli mamuszomat, és felakasztottam a kabátomat, aztán már rohantam is a hűtőhöz, mert a pizza édeskevésnek hatott.

- El ne nyeljen az a hűtő, vigyázz! - hallottam meg magam mögül Christian szórakozott hangját. Literálisan belemásztam a hűtőbe, és Christian hangja után mosolyogva leraktam az asztalra a kajákat, és becsuktam a hűtőt.

- Pedig már segítségért akartam kiáltozni! - sétáltam Christian felé, és a nyaka köré fonva a karjaimat, egy lágy csókot nyomtam a szájára. - Aú, szúrsz!

- Nem elég, hogy kieszed a hűtőmet, de még be is szólsz, amiért nem borotválkoztam? - döntötte oldalra a fejét tettetett felháborodással, és nevetve megsimítottam a borostás arcát.

- Csak megszoktam, hogy mindig baba arcod van. 

- Szerencsés napja van ma Isabella, mert este akartam borotválkozni. - mosolyodott el, és a homlokomra nyomott egy puszit. - Itt hagyhatlak egy kicsit? El kell ugranom a Walmart-ba.

- Minek? - kérdeztem.

- Pille cukrot akarok enni. - rántotta meg egyszerűen a vállát, én pedig természetesen kinevettem.

- Hozol nekem egy olyan nagy kiszerelésű Cheetos csipszet? - kérdeztem újra csillogó szemekkel, mint mikor egy gyerek az anyját kérdezi meg.

- Csípőset?

- Mi mást? - tettem fel a költői kérdést. Christian biztosított, hogy hoz nekem csípős csipszet, és egy "mindjárt jövök, bocs, hogy itt hagylak" csókkal kiment a lakásból.

Ez volt az első alkalom, hogy egyedül maradtam Christian otthonában, de nem aggódtam. Ma túlontúl jó kedvem volt, olyan igazán kicsattanós. A hálóba beérve átkapcsoltam a Netflix-et a Spotify-ra, és bekapcsoltam az egyik bulizós lejátszási listámat, és úgy kezdtem el ugrálni, mintha valami igazi énekesnő lennék, és természetesen a távirányító volt a mikrofon. Hirtelen ötlettől vezérelve bementem Christian gardróbjába, és leakasztottam egy sima fehér inget, és minden ruhámat levéve belebújtam az anyagba. Hatalmas volt rám értelemszerűen, amúgy sem vagyok egy magas ember, de simán leért majdnem a térdemig.

- Helló. Christian Vance vagyok. - néztem a tükörbe, és fiús hangon kezdtem el beszélni. - A Fell's Church-i gimnázium igazgatója vagyok, és rólam nevezték el a Big dick energy-t.

Elröhögtem magamat a saját poénomon, aztán visszamentem a hálóba, és felszabadultan ordibáltam a Why Don't We - Fallin' című dalát. Nem tudom pontosan meddig ugrálgattam az ágyon, a földön, meg úgy unblock mindenhol, de egyszer csak kifulladva két szám között kisöpörtem egy hosszabb frufru tincset a hajamból, és csillogó szemekkel meredtem az ajtóra, ahol Christian állt ledöbbenve, kezében a pille cukorral és csipsszel. A következő pillanatban elindult a bedroom listám, amin megszólalt a The Hills, és egyszerre kaptuk a fejünket a tévére, aztán vissza egymásra.

És mindenki, mindenki tudja, hogy ez a zene mit jelenthet.

Egyszerre léptünk egymáshoz ugyanarra gondolva, és ahogy nagy hévvel felugrottam Christianre, ő azonnal leejtette a földre a snacket, nem törődve semmivel. A combomat átfogta, én a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, ő felvezette a hajamba a kezét, és folyamatosan csókolózva döntött le az ágyra.

- Istenem ez a zene! - suttogta elfolytott hangon, miközben elkezdte kigombolni a saját ingét, ami rajtam volt. - Kurva jól áll az ingem, de nélküle valahogy jobban tetszel.

- Akkor vedd le! - súgtam vissza vággyal teli hanggal, és néhány másodperc múlva csak egy bugyiban feküdtem Christian alatt.

- Szeretnéd? - kérdezte újra.

- Bármikor. - simítottam ki egy izzadt tincset a homlokából. Megtaláltam a pólója alját, és egy pillanat alatt eltüntettem róla az anyagot. Végigcirógattam a kezemmel a tökéletes felső testén, amitől belecsókolt a nyakamba, és lejjebb vándorolt a kezem a nadrágjára. Sosem fogok tudni betelni Christian Vance érintéseitől.

Egyszerűen ahogyan hozzám ér, ahogyan egy ilyen intim helyzetbe kerülünk, az agyam kikapcsol, es nem gondol másra, csak rá, és ez a katarzis a világ legszebb dolga. Mert Christian Vance-szel szeretkezni egy óriási katarzis az életemben. A zene lassacskán váltott, egy újabb ilyen hangulatú zenére, és bár egyáltalán nem figyeltünk rá, a háttérből akkora hangulatot adott, ami jobban és jobban előhozta belőlünk a vágyat. Christian lerúgta magáról a melegítőjét, és egy határozott mozdulattal feljebb emelt az ágyban, hogy ne lógjon le a lábunk. Az éjjeli szekrényből elővett egy óvszert, és pillanatok alatt magára műtötte, és bepozícionálta magát a lábam közé. De mielőtt birtokba vett volna, megállt, felemelte a fejét és a szemembe nézett.

- Vigyázni fogok rád Bella. Annyira, de annyira...- kezdte Christian óvatosan, de én egy csókkal beléfolytottam a szót.

- Én is téged Christian. - döntöttem a homlokának az enyémet.

Összekulcsolta a fejünk felett a kezeinket, és lassan, vigyázva rám, belém hatolt. Christian méretétől, és alapjáraton az érzéstől automatikusan a szájába nyögtem, amire az ő reakciója egy elfolytott sóhaj volt, es erősebben kulcsolta a kezét az enyémre. Egy újabbat lökött, egészen lassan, és ez így is ment. Szeretkezés közben teljesen elvesztem az időérzékemet, ezért nem tudom pontosan mennyi ideig élveztük egymás társaságát, de mindenesetre sokkal másabb volt, mint az első. Tele volt érzelemmel, szenvedéllyel, olyan lágy és olyan kellemes érintésekkel, amik csak fokozták bennünk a vágyat. Elengedtem Christian kezét, és beletúrtam a hajába, miközben folyamatosan lökte magát belém, és a szánk csak akkor vált el egymásétól, mikor vagy a nyakamba csókolt, vagy valamelyikünk hangosan felnyögött. A lábaim megfeszülve fonódtak Christian dereka köré, vagy éppen a lepedőbe, és a kellemes feszítő érzést intenzívebben éreztem, mikor megemeltem a csípőmet. Teljesen szinkronban mozogtunk. Christian lökött, a csípőm vele egyidőben emelkedett. A kezemmel a hátát karmolásztam, vagy a haját téptem. A keze vagy a combomat fogta, vagy az arcomat. A nyelve tökéletes ritmusban mozgott az enyémmel. A kéjes nyögéseim pedig a zenével keveredtek. És mikor egy pillanatra is gyorsított, a fülembe suttogott édes kis semmiségeket, amik azt sugallták, hogy ne féljek.

Ezután Christian mellkasán feküdtem, meztelenül, betakarózva. A lábaim remegtek a történtektől, és óriási álmosság tört rám. A tévében pedig egy random sorozat ment, amit csendben néztünk, de őszintén egyikünk se figyelt rá. Ilyenkor a saját gondolatainkba meredünk.

- Szerinted Finneasnak honnan van ennyi pénze? - kérdeztem hirtelen Christiant, mert ez a kérdés már túlontúl régóta a fejemben volt, csak sose mertem mondani senkinek.

- Most szexeltünk, te pedig a bátyádon agyalsz? - hangzott el Christian döbbent nevetése.

- Jogos, hülyén jött ki. - hunytam le a szememet hirtelen. - De te nem gondolkodtál ezen?

- Való igaz, hogy egy madridi kocsmai fizetéshez képest túlontúl jól keresett a bátyád. - válaszolt Christian, miközben a hátamat cirógatta.

- Gondolj bele. - kezdtem el levezetni a gondolataimat. - Félév alatt maximum tizenkétezer eurót kereshetett meg, ha egy átlag bári fizetés kétezer euró körül van havonta. Ha csak azt nézzük, hogy a Volvo-ja háromszor annyiba került, vett nekem egy ezer dolláros fényképezőgépet, és egy több százezer dolláros lakást...nem beszélve a sok designer cuccairól...lehetetlen, hogy csak pultozott kint.

- Bella, remélem nem sértődsz meg ha azt mondom, hogy a bátyádból simán kinézem, hogy mellette nem tiszta munkát is végzett. - sohajtotta Christian, és azt hiszem ugyanarra gondoltunk.

- Dílerkedett? - egyszerre mondtuk ki. Csak én kérdeztem, Christian meg kijelentette.

- Madridban a tengerparton, ahol minden második ember zsebében találsz kokaint? Biztos vagyok benne. - bólogatott Christian a plafont nézve.

- Az a baj, hogy én is simán elhiszem ezt. - válaszoltam elkenődve, pedig az sem volt biztos, hogy igaz. - És nem bánod, hogy Chloe-val van?

- Sokszor dühített, mert Finneas és én nagyon különböző személyiségek vagyunk. Mégis Chloe-hoz illik. Sőt, rendkívül passzolnak egymáshoz, ami kiborító. - nevetett fel Christian fáradtan. - Chloe nagylány már, nem szólok bele kivel van. Csak mindig előre megmondom neki, hogy vigyázzon magára, és lehetőleg ne kelljen senkit pofán vernem.

- Ez azért elég jó dolog. - pillantottam fel rá. - Hogy benned is benned van az őrző bátyó szerep.

- Chloe a testvérem, és azt hiszem ez így van rendjén, hogyha olyan helyzet van, szó nélkül ott vagyok mellette. - válaszolta halványan mosolyogva a szemembe nézve.

- Tényleg pofán vernél valakit? - folytattam el egy nevetést.

- Persze. A bátyáddal kezdve a tegnapi után. - válaszolta komolyan, de a szeme körül összefutottak a nevető ráncok, ezért tudtam, hogy csak viccel. Ugye viccel?

- Én tegnap megtettem. - kuncogtam el magamat, es visszahajtottam a fejemet Christian mellkasára.

- Enyhén döbbentem csak le. Mindig ennyit verekszel? - cukkolt Christian, én pedig nevetve meglöktem a karját.

- Családi vonás. És ne felejtsük el, hogy egy nálam kilenc évvel idősebb fiúval nőttem fel.

- Teljesen jogos érv. - bólintott meggyőzve, de őszintén nem igazán foglalkoztunk már nagyon a beszéddel, mert a szája megtalálta az enyémet, és innentől kezdve újra és újra megtettem azt a dolgot, amiről minden lány csak álmodhat. A szeretkezést Christian Vance-szel.