- Most komolyan, hogy érted, hogy a háttérképe? - akadt ki Finneas, miközben a volán mögött előrefele nézve figyelte az utat, ugyanis éppen vezetett.

- Felismertem a csajt. Mikor szilveszterkor Christian telefonjáról hívtalak, láttam a háttérképet. Cuki ölelkezős, mosolygós kép. Valami esküvőn lehetett, vagy partin. Nem tudom. - válaszoltam úgy, mintha csak a fogamat húzták volna, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Christian úgy kavar velem, hogy barátnője van.

- De ez milyen gáz már! Úristen! - csapott Shelby hirtelen az ülésre, és ő is szintén ki volt akadva.

- Az. Meg ha van nője, minek smárolgat veled, meg minek játszik? - tette fel Finneas a költői kérdést, és kínosan mosolyogva egyetértően bólogattam.

- Becsapva érzem magam. - döntöttem neki a fejemet az ablaknak szomorúan. - Ma olyan lekezelő volt velem, hogy azt se tudtam sírjak vagy nevessek.

- Figyelj Bella, te sokkal több vagy ennél. - próbált vigasztalni Shelby, de hiába.

Mikor már csak egy kicsit is úgy éreztem, hogy van reményem párkapcsolat téren, jön gyorsan valami, vagy valaki, aki lerombolja az egészet. Mindig ez volt velem. Annyi csalódás ért már fiúkkal, hogy valahogy nem volt annyira meglepő, hogy Christian is ezen az úton halad.

- Jogos! - bólintott nagyokat Finneas. - Plusz ne felejtsd el, hogy Jones vagy. Egy igazi bajkeverő.

Finneas mondatára felkaptam a fejemet, és hirtelen kivirultam. Mert végülis igaza volt. Christian érkezése óta, szinte egy balhém sem volt, ami szokatlan. Az elmúlt évek arról szóltak, hogy én, Isabella Jones, az igazgatói irodát tekinti második otthonának, de ez a végzős évem eddig unalmas, mert eleget tettem Christian kérésének, és leálltam a balhékkal. Nem cigiztem a lánymosdóban, nem árasztottam el a tanári vécét véletlenül, nem burítottam le egy tanárt sem vízzel, szóval teljesen kimentem a formámból, ami nem vall rám. Itt volt az ideje, hogy visszatérjen az igazi, rossz kislány.

- Mit is mondtam év elején Shelby? - néztem rá hátra mosolyogva, ő pedig a hirtelen jó kedvemre meglepően reagált.

- Hogy milyen balhét csinálj? - kérdezte félve, én pedig mosolyogtam.

- Pontosan. - bólogattam. - Gondoljatok bele. Az elmúlt hónapokban milyen jó kislány voltam már! Ennek vége lesz. Christian nem ismeri a balhés oldalamat, márpedig most igazán megérdemelné, hogy jól kibasszak vele, nemigaz?

- Mire készülsz húgocskám? - kérdezi gyanakodva Finneas.

- Ó, majd hétfőn elmondom. Jó lesz. - mosolyodtam el gonoszan, és keresztbe fontam a karjaimat.

A csalódottságom hirtelen átszellemült dühbe, főleg azután, hogy Christian megint egész hétvégén nem keresett. Semmi "bocs, hogy paraszt voltam" üzenet nem jött tőle, a szőke lányról sem kaptam semmi infót, bár az ölelkezős jelenet annyira végig söpört a sulin, hogy sokan azt hiszik, hogy ez a lány Christian menyasszonya. Szóval a sok pletyka miatt a netet is kinyomtam, így esélye sem volt senkinek keresni engem, mert egyszerűen nem érdekelt.

Dühös voltam, amiért Christian úgy rángatott a drótján, ahogyan ő akarta, én meg mint egy buta naiv kislány, hagytam, hogy megcsókoljon, hogy aztán simán levakarjon a hátáról néhány nappal később. Talán így is kellett lennie ennek. Talán így derült ki, hogy Christian is mekkora hímringyó, és ki tudja hány szeretője lehet a hátam mögött.

Szóval a hétvégém ráment arra, hogy gyűlöljem Christiant, és sikerült is nagyjából elhitetnem magammal, és következő héten, hétfő reggel már úgy álltam a suli előtt, hogy pokollá teszem az életét. Fekete, kiszakított necc harisnyát viseltem, bőrszoknyával, hosszú bakanccsal, téli kabátot, és a számra sötét bordó rúzst kentem fel, hogy mégmagabiztosabbnak érezzem magamat. A nagy kapuban állva semlegesen néztem magam elé, és hagytam, hogy kikerüljenek az iskolás társaim.

- Bella, mire készülsz? - kérdezte tőlem Shelby félve, és megigazította a macskás szemüvegét.

- Felidegesítem kicsit a diri bácsit. - mosolyodtam el gonoszul, és a számba tettem egy cigarettát, amit az ajtóban állva meggyújtottam, és kifújva a füstöt úgy ahogy voltam, elindultam befelé.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy minden egyes szempár rámszegeződött, ahogyan meglátták, hogy felszegezett állal dohányzom az épületben, és egyenesen az előttem álló igazgató fele indulok. Balhét akartam? Most megkaptam. Shelby megakadt az ajtóban, nem mert velem tovább jönni, de nem is hibáztattam, mert ez az én személyes bosszúm, amit csak is Christiannek szánok. Végig a szemébe néztem, mert pont akkor indult fel a lépcsőn, mikor én elindultam cigizve az aulába, és amikor feltűnt neki, hogy elcsendesedik a helység, megfordult, és észrevett.

Egy amolyan "ezt nem hiszem el" pillantással elfordította a fejét, és láttam rajta azt a hatalmas ideget, amit szerintem ezelőtt még sosem láttam. Pont ezt akartam elérni. Hogy tisztában legyen azzal, kivel szórakozik. Nem zökkentem ki azzal, hogy oldalra nézzek, mivel akkor szembesülnöm kellene az iskola legtöbb diákjának döbbent arcával, ami bűntudatoz vezérelt volna. Nem. Magabiztosan álltam Christian tekintetét, és a cigarettám felénél jártam, mikor leért az utolsó lépcsőfokra. Egy ujat slukkoltam a cigiből, és szó szerint az arcába fújtam a füstöt. Összepréselt szájjal becsukta a szemeit, majd mikor kinyitotta őket, szinte kést vágtak a mellkasomba a szemei, olyan hidegen, és csúnyán nézett rám velük.

- Oltsd el. - suttogta, szinte tátogta alig hallhatóan, de én megráztam a fejemet. A következő pillanatban egy hirtelen mozdulattal kirántotta a számból a cigarettát, és a földre dobva rátaposott. - Az irodámba!

A háta mögé mutatott, és a második mondatot már hangosan mondta, bőven hallotta mindenki. Christian sem nézett körbe, senki másra nem nézett, csak rám, és olyan szinten meélyre hatolt a gyilkos nézése, hogy kezdett megremegni a lábam, viszont nem eshettem ki a szerepemből. Szemforgatva kikerültem, és elindultam fel a lépcsőn, Christian pedig hirtelen elüvöltötte magát.

- Mindenki azonnal húzzon órára! Nincs itt semmi látnivaló! - visszangzott Christian mély, ideges hangja az aulában, és eleget téve a kérésének, minden diák a saját dolgára indult, és visszatért az élet az iskolába.

A második emeleten már nem sétálhattam ráérősen, ugyanis Christian megfogta a karomat, és elkezdett gyorsabban felrángatni a lépcsőn. Próbáltam kiszedni a karomat a keze közül, de erősen szorított, talán túlontúl erősen is. Az irodájába érve elengedte a karomat, és szó szerint levágta az aktatáskáját a székébe, aztán idegesen kezdett fel-alá járkálni. Mivel Piper még nem volt bent, hangosan rám mordult.

- Mégis mi a faszt gondoltál? - tárta ki a karjait, és a hangja élesen verődött vissza a kis irodában.

- Unatkoztam. - vontam meg a vállamat.

- Unatkoztál. - ízlelgette a szót, amit kimondtam. - Nem Bella, te nem unatkozol, hanem csak bosszút akarsz állni, amiért múltkor bunkó voltam veled. Sajnálom, érted? Nem akartam veled így viselkedni, de a rohadt életbe is! Szerinted mennyire lehet ez könnyű nekem?

- Én megértem, hogy neked nehéz. De mindig mindent meg lehet oldani, te pedig mégcsak keresni sem kerestél, mikor a hattyúk halálán voltam. Shelby-től kérdezgeted hogy vagyok? Ez szánalmas, Christian! - emeltem fel én is a hangomat.

- És ezért volt ez az egész műsor? Van fogalmad róla, hogy mennyire elvetetted a súlykot? - kérdezte, miközben a fejéhez kapott, mintha csak azt akarná mutatni, hogy ostoba voltam. - Tudod mit kellene tennem? Három napos felfüggesztést kéne írnom, amiért a pofámba fújtad a cigidet, és ráadásul rágyújtottál az épületben! Értesítenem kellene a szüleidet, és büntető munkát kellene adnom, mert te úgy gondoltad, hogy jól kibaszol velem! Sikerült is, mert nem tehetem meg ezt veled, és fogalmam sincs mit fogok mondani a tantestületnek!

Elfordítottam a fejemet, mert nem számoltam a következményekkel. Megint megnehezítettem az életét, és amilyen magabiztosan álltam előtte egy perccel ezelőttig, minden hirtelen a nyakamba zúdult.

- Miért érdekel téged a sorsom, ha van valakid? - néztem a szemébe üveges tekintettel, ő pedig értetlenül meredt rám.

- Mi? - fintorgott.

- A háttérképed, ugyanaz a lány akivel múlt pénteken irigylésre méltó köszönést játszottatok el. - mosolyodtam el kínosan, és letöröltem az egyik hülye könnycseppet az arcomról.

- Jaj, félreérted...- rázta a fejét, de én közbe vágtam.

- Ezt hogy lehet félreérteni? Láttam mindent. - nevettem el magamat erőltetetten. - Csak akkor nem értem miért csókoltál meg. 

- Na jó, ez nevetséges. - röhögte el magát Christian is idegesen. - Ma iskola után átjössz hozzám, és megbeszéljük ezt a sok félreértést, mert itt lehetetlen.

- Rendben. - válaszoltam meglepődve.

- Haragszom rád, amiért ezt megcsináltad velem, viszont megértem, hogy dühös vagy. Talán meg is érdemeltem egy kicsit. - húzta fel a szemöldökét szórakozottan, és éreztem, ahogyan kezd elszállni Christian haragja.

- Ne haragudj. Jóvá teszem. - sütöttem le a szemeimet elszégyelve magamat.

- Ó, jóvá is fogod tenni ma. - kacsintott rám, aztán eltolta magát az asztalától. - Na, induljunk órára, én tartom a biológiát.

- A biológia nem az erősségem, és szart sem tudok belőle, szóval örülnék, ha nem engem szólítgatnál fel az órán. - néztem rá reménykedve, és egy pillanatra átkarolta a vállamat.

- Kvittek leszünk a mai napon Bella. Te zavarba hoztál az egész iskola előtt, én pedig szívatni foglak az óráimon. - mosolyodott el idiótán.

- Bunkó! - löktem le magamról a kezeit, és sértődötten keresztbe fontam a karjaimat magam előtt, és előrébb mentem.

- Viszont mások előtt kegyetlennek kell veled lennem, szóval ha belépünk azon az ajtón, mi nem vagyunk mások, mint egy dühös igazgató és egy bajba került diák. - húzott vissza egy pillanatra, és komolyan bámult a szemeimbe.

- Miért amúgy mi vagyok? - kérdeztem incselkedve.

- Az én kis titkom vagy. - kacsintott rám, aztán benyitott az osztálytermünkbe, és onnantól kezdve mindenki megint minket nézett.

Nem tudom pontosan, hogy Christian számára zavaró e a sok bámuló szempár, de engem kifejezetten idegesített, mégha nem is rossz szándékból figyeltek fel ránk. Az aulában állva nem érdekelt semmi, mert abban az eltökélt pillanatomban éppen magabiztosan álltam a dolgok elé, viszont most, úgy éreztem bárcsak kihagyhatnám Christian óráját.

- Jó reggelt! - köszönt Christian jó hangosan, és magabiztosan. - Miután helyre ráztam Jones-t, elkezdhetjük az órát. A mai téma a keringés.

Megforgattam a szemeimet Christian beszólására, és csak remélni mertem, hogy más nem tartotta ambivalensnek a "helyre ráztam" kifejezést. Leültem Shelby mellé az ablakhoz, és kitágult szemekkel várta, hogy végre valahára mondjak valamit, de csak annyit tátogtam, hogy majd a szünetben.

- Hol nyissuk ki a tankönyvet Igazgató úr? - kérdezte bátran az egyik osztálytársam, mire Christian megrázta a fejét.

- Nem kell tankönyv. Egy rakás szar. - jelentette ki egyszerűen, és a válaszára egyemberként nevetett fel az osztály. - Csak a figyelmüket kérem.

És elkezdte. Olyan vér profin beszélt a keringésről, és az ehhez kapcsolódó témáról, hogy magam sem hittem el. Tökéletesen magyarázott, mindent szájbarágósan, de mégsem keményen. Könnyen beszélt, nem használt annyi szakszót, és rajzolt is a táblára. Alapjáraton szerintem Christian-re mindenki felfigyel, még az is, aki amúgy nem akarna, mert magával ragadja a tekintetét. A kinézete és a megjelenése követeli a figyelmet, és ez így van rendjén. Ezzel maga Christian is tisztában van.

- Tehát a szívből kivezető erek a verőerek, tudományos nevükön artériák. Az érrendszer két vérkörbe rendeződik. Jones, melyik az a két vérrendszer? - nézett rám hirtelen Christian, én pedig hirtelen feleszméltem a bambulásból, mert az utóbbi húsz percben biztosan csak Christian-t bámultam, de figyelni már nem tudtam. Ötletem se volt miről beszél, pedig nem lehetett olyan nehéz, mert rajtam kívül még Shelby és Ray is jelentkeztek, de egyszerűen leblokkoltam, és nem jutott eszembe.

- Passz. - ráztam meg a fejemet fáradtan, és a tenyerembe temettem az arcomat. Christian sóhajtott egyet, és elvette rólam a tekintetét.

- Nagyszerű. Solange? - mutatott Shelby-re, aki megválaszolta, hogy a kisvérkör és nagyvérkör a helyes megoldás.

- Zárkózzon fel Isabella, mert Solange bukásra áll, és előbb válaszolt a kérdésre, mint maga. - szólt be Christian szórakozottan, és tudtam, vagyis inkább reméltem, hogy direkt szívta a véremet, mert megbeszéltük. Shelby boldogan tapsolt mellettem, saját magának örülve, és bár legbelül nagyon örültem neki, egyszerűen nem eszméltem fel az egész bambulásból.

- Hallottad ezt Bella? - ujjongott mellettem Shelby csengetés után. - Mr. Vance megdicsért, és ráadásul ellened. Ilyen csak a mesékben van!

- Iszonyatosan büszke vagyok rád! - mosolyodtam el őszintén, mert Shelby-nél tényleg hatalmas előrelépés volt, ha legalább az órán figyel. - Ma megyek hozzá.

- Hogyhogy? - kérdezte ledöbbenve, én pedig megrántottam a vállamat.

- Azt mondta tisztázni akar egy két dolgot. - válaszoltam semlegesen, mert nem akartam beleélni magamat a dolgokba.

- Gondolod, hogy...?- kérdezte Shelby újra.

- Remélem nem akar véget vetni ennek, mert akkor felakasztom magamat. - nevettem el magamat erőltetetten.

Az egész napom abból állt, hogy görcsösen vártam az utolsó óra végét, és hogy Christian felvegyen egy kisutcában. Egy üzenetet hagyott, mégpedig az utca nevét, ahova mennem kell suli után. Nem tudom pontosan, hogy neki meddig kell az iskolában maradnia, de ő Christian Vance. Senki sem meri megkérdőjelezni.

Az utolsó óráról kicsengetve konkrétan felpattantam a padomról, és mindent a táskámba söpörve, és egy gyors puszit adva Shelby-nek elindultam kifelé.

- Te merre szaladsz? - kérdezi Ray, aki ráérősen pakolt.

- Megjött egy csomagom a netről, és rohanok haza megnézni! - kiáltottam vissza egy hazugságot, aztán meg sem várva a válaszát, kirohantam a suliból.

Nem kellett sokat sétálnom, mert bár a kisutca nem volt olyan messze a sulitól, eldugodt helyen volt, és szinte egy iskolás sem járt erre. Néhány pillanat múlva begurult az ismerős fekete Range Rover, és gyorsan körbepillantva, beszálltam Christian mellé. Senki sem volt az utcában, szóval szerencsém volt.

- Nem figyeltél az órámon. - "köszönt" Christian.

- Mással voltam elfoglalva. - vágtam rá rögtön.

- Na és mivel? - kérdezte Christian, és gázt adott az autónak. Direkt más fele ment, mint amerre szokott menni, mert simán belátnak az ablakon, és nem lett volna valami jó, ha minket együtt meglátnak.

- Mondjuk az öltönyöddel, ami amúgy sötétkéknek tűnt messziről, de közelről nézve inkább már fekete, aztán a kezeidet néztem, miközben tök szép kézírással írtál a táblára, és nem tudom miért, de imádom a kezeidet, szóval elkalandoztam az órádon. - válaszoltam egyszerűen, és elvigyorodtam a végére.

Christian néhány pillanatig komolyan bámulta az utat, aztán hirtelen ugyanúgy ahogy én, elvigyorodott.

- Tetszenek a kezeim? - kérdezte, én pedig egy hümmögéssel válaszoltam.

A következő pillanatban Christian levette a jobb kezét a kormányról, és a harisnyás combomra rakta úgy, hogy közben rám sem nézett. A keze melegétől, és a hirtelen cselekedetétől azonnal libabőr futott át az egész testemen, és a combjaimat összeszorítottam. Nem mertem ránézni, mert akkor levágja, hogy zavarban vagyok, helyette viszont a remegő kezemet ráraktam Christian forró kezére, és automatikusan összekulcsoltuk. Miután megérezte, hogy folyamatosan remeg a lábam, és borsózik is, szó szerint belemarkolt a combomba, amitől azt hittem kiugrom a szélvédőn. A szívem megint ott dübörgött a fülemben, a gyomrom majd kiugrott a helyéről, annyi pillangó szállt benne, és ha lehetett, mégjobban remegni kezdett minden porcikám.

Fogalmam sincs hogy bírtam ki azt az egy órát, amíg Christianhez értünk Richmond-ba, de nem akartam, hogy elvegye a kezét a lábamról, mert igen, végig ott tartotta a kezét, és nem vette el tíz perc után. Viszont miután leparkolt az ismerős apartman előtt, lassan elvette a kezét, amitől hirtelen fázni kezdett a combom ott, ahol megérintett. Felkaptam a táskámat, kiszálltam a kocsijából, és őszintén először esett jól a jéghideg január eleji levegő.

Kicsit otthonosabban sétáltam már Christian lakása felé, mert megjegyeztem az utat, és a liftgombot is, szóval megnyomtam a helyes gombot, amit mosolyogva reagáltunk le.

- Ki is nyitod az ajtót? Mert ha szeretnéd, odaadom a kulcsomat. - szívta a véremet Christian, de csak megforgattam a szemeimet, és az ajtó elé engedtem.

- Majd ha lesz sajátom. - vágtam vissza pajkosan mosolyogva, amire Christian elnevette magát.

Christian lakásába beérve újra elfogott a szilveszteri déja vu, viszont most sokkal komfortosabban éreztem magamat. Automatikusan levettem a bakancsomat, belebújtam Christian egyik papucsába, és a kabátomat is felakasztottam. A táskámat az egyik bárszékre raktam.

- Szeretnél inni vagy enni valamit esetleg? - kérdezte illedelmesen Christian, de teljesen elvesztettem, mert már félig bent volt a hűtőben.

- Egy pohár kólát elfogadnék, köszi. - nevettem fel hangosan, és megvártam, amíg Christian kipkolja a fél hűtőt. Töltött nekem egy pohár kólát, én pedig mosolyogva vettem el tőle.

- Eszel? - kérdezte teli szájjal, mert már valami undormány maradék volt a szájában. - Bocs de iszonyatosan stresszes napom volt. Valami balhés diákom a pofámba fújta a cigijét az iskolában.

- Szemét! - kiáltottam fel, és meg akartam csapni a vállát, de hirtelen elkapta a karomat, és a vállára emelt. - Na! Tegyél már le! Christian!

- Most apuci elfenekel, amiért ma rossz voltál! - paskolta meg a fenekemet, én pedig kapálózva próbáltam kiszabadulni Christian fogásából.

- Nincs daddy issues-om, szóval hagyj békén! - ütöttem a hátát, de reménytelenül, mert mikor lerakott egy ágyra, már nem tudtam menekülni. Hirtelen körbenéztem, és akkor bizonyosodtam meg, hogy a hálójában vagyok.

Úgy értem, én. Christian. Hálójában.

- Nincs? - húzta fel a szemöldökét. - Akkor biztosan húsz éves vagyok, és tévedtem a korommal.

- Te jó ég, fogd már be! - forgattam meg a szemeimet, aztán felpattantam az ágyról, és Christian tarkójába kapaszkodva magához húztam, és egy csókba hívtam, amit végre elfogadott.

Nem ellenkezett, hanem ugyanolyan, sőt, jobb volt, mint az első csókunk. Ez sokkal vadabb volt. Mintha ki lettünk volna éhezve a másikra, és nem bírtunk leállni. Imádtam Christiannel csókolózni, mert már ennyitől a fellegekbe repített, pedig nem is ért hozzám szinte úgy. Az ujjai belemartak a derekamba, olyan erősen húzott magához, mintha azt akarta volna, hogy egybeolvadjunk. Az egyik kezemmel beletúrtam a hajába, és a következő pillanatban egy kicsit feljebb húzta a szoknyámat, felkapott az ölébe és ledőlt velem az ágyra. Két kezével megtámaszkodott az ágyon, én folyamatosan húztam magamhoz, miközben a lábaimat a dereka köré kulcsoltam.

- Nem figyeltél az órámon Bella. Most korrepetálást kapsz. - suttogta a fülembe, és egy csókot lehelt a fülemre.

- A vérkeringésről? - sóhajtottam lehunyt szemmel.

- a prezentálásom lenyűgözne, de ahhoz vedd le a felsődet. - suttogta a fülembe újra, én pedig hirtelen kinyitottam a szemeimet.

- Most? - kérdeztem értetlenül.

- Ha nem bánod. Bízol bennem? - kérdezte lágyan mosolyogva a szemembe nézve.

- Ne viccelj. Persze. - mosolyogtam rá vissza, és egy pillanat alatt levettem a bordó garbómat. Egy fekete csipkés melltartó volt rajtam, és hiába próbálta Christian kerülni a melleimet, az első dolga volt lecsekkolni őket, de nem jegyzett meg róluk semmit.

- Fordulj nekem háttal. - kérte Christian, én pedig eleget tettem a kérésének. Megfordultam, és az ágy szélén lelógattam a lábaimat.

- Garantáltan megjegyzed hogyan kering a véred Bella. - morogta a fülembe olyan vonzóan, hogy azonnal kirázott a hideg. - Az egész testedben kering a véred. Mindegy egyes miliméter, minden egyes porcikádat vér borítja be.

A fejemet Christian vállalnak döntöttem, és hagytam, hogy az ujjaival lágyan simogatni kezdje minden porcikámat.

- A szíved pumpálja a vért, ami végigszáguld benned. - Simított hirtelen végig a karomon, aztán a nyakamon. - Látod azt a vastag lila csíkot a bőröd alatt? Az a főered.

Hiába akartam nézni a főeremet, egyszerűen nem bírtam nyitva tartani a szememet, mert Christian érintése elvette az eszemet.

- És mikor izgalmi állapotba kerülsz, a szíved gyorsabban ver, mint most, amitől a pulzusod növekszik. - suttogta a fülembe, és éreztem a forró leheletét a nyakamon, majd a következő pillanatban lágy csókot nyomott rá. Beharaptam a számat a jóleső érzéstől, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik velem, és konkrétan én vagyok itt Christiannel.

- Érzed, ahogyan nő a pulzusod? - kérdezte Christian halkan, és nem állt le a nyakam csókolgatásával. Oldalra döntöttem a fejemet, és hagytam, hogy a dolgát végezze.

- Érzem. - suttogtam elhaló hangon, mert még ehhez is erő kellett, hogy meg tudjak szólalni.

- A tested egy nagyon nagyon érdekes dolog, és fogalmad sincs mennyi mindent fedezhetsz fel rajta. Hogy milyen érzéseket vált ki belőled néhány inger, vagy akár egy érintés. - folytatta Christian a romantikába nyúló korrepetálást, és éreztem, ahogy a felcsúszott szoknyám felé veszi a keze az irányt, és becsúsztatja. Kiszakadt belőlem egy sóhaj, pedig tartani akartam magamat. Christian keze a hasamnál járt, semmi olyan dolgot nem csinált, amit ne élveztem volna. És mikor megcirógatta a hasam alját, közvetlen a bugyim vonalánál, gyorsabban vettem a levegőt, és Christian csókjai is intenzívebbek lettek.

Kínzott a hülye játéka, akármennyire is imádtam az érzést, egyszerűen kínzott, hogy nem csinált semmit, úgyhogy itt volt az ideje, hogy én is játszak vele kicsit. Kirántottam a kezét a szoknyámból, és hirtelen megfordulva az ölébe ültem, és letámadtam egy csókkal. A kezei automatikusan a hátamra fonódtak, és egy pillanatra belemart az ujjaival a csípőmbe.

- Lássuk a te tested hogy reagál. - suttogtam lihegve a fülébe. A kezemmel hátradöntöttem az ágyon, és a folyamatos csókolózás közben kihúztam az ingjét az övéből, és elkezdtem kicsatolni. A cselekedetemre erősebben húzott magához, és felvéve vele a ritmust, már az ingjét kezdtem el villámgyorsan kigombolni.

- Bella, mit csinálsz? - kérdezte Christian elfolytott hangon, miután félmeztelenül feküdt akadtam.

- Megmutatom a tanár úrnak a tanultakat. - kacsintottam rá pimaszul, és pontosan ahogyan ő, én is lebuktam a nyakába, és nyálas puszikat hagytam végig rajta. Fokozatosan mentem lefelé, és hallottam, ahogyan feszülten veszi a levegőt.

A kidolgozott V vonalát én is megcirógattam, amitől összepréselte a száját, és láttam rajta, hogy tartani akarja magát. Visszafelé kezdtem menni a puszijaimmal, és az utolsót a szájára adtam, amit Christian elmélyített egy csóknak.

- Jelest ad a tanár úr? - kérdeztem lihegve két csók között.

- Az nem kifejezés. - sóhajtott bele a számba, és a nyelvünk újra összeforrt.

- Christiaaan! Itthon vagy?! - jött egy női hang Christian nappalijából, és mi olyan gyorsan robbantunk szét, mintha forró vizet öntöttek volna ránk. Én szó szerint leestem az ágyról, de Christian sem nézett ki jobban a szétborzolt, kipirosodott arcával.

- Ki ez? - suttogtam ijedten.

- Az ikertesóm. - morogta kelletlenül. - Azt hittem még vásárol. Nálam lakik, mert hazajött Dániából néhány hónapra.

- Ő az a...- kezdtem bele sokkolva, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- Igen, és a háttérképemen is ő van. - fejezte be a mondandómat, és olyan szintű megkönnyebbülés jött rám, hogy nekiestem az éjjeliszekrénynek.

- Christian! - kiáltott fel újra ezek szerint Christian ikertesója.

- Ne visongass már Chloe az ég szerelmére! - kiáltott vissza Christian fáradtan, és magára kapta az ingjét, én pedig a felsőmet.

- De ha egyszer süket vagy! - jött egyre közelebb a hang, és a következő pillanatban Chloe, Christian tesója benyitott a szobába.

Nos, mindhármunk arcára döbbenet ült ki, ugyanis szinte sütött rólunk, hogy egymással voltunk elfoglalva, és nem monopolyztunk.

- Te jó ég...- sütötte le Christian a szemét, és nem tudtam hirtelen kire figyeljek jobban.

Chloe kiköpött Christian volt, csak lányban. A szemük színe, az arcmimikájuk, az orruk formája, a hajuk színe, a bőrszínük, de még a tartásuk is. Egyetlen egy dolog tért el köztük, mégpedig az, hogy Chloe inkább az én stílusomat képviselte, míg Christian betűretlen öltönnyel állt előttünk. Chloe-n egy rövidujjú The Rolling Stones-os póló volt, fekete, szűk magasderekú nadrággal, ami a hideg ellenére szanaszét volt szakadva. Füstös, fekete szemsminket viselt, és a száján vörös rúzs díszelgett. Hosszú, göndör szőke haja egy kócos konytba volt összefogva, amit egy piros bandanával egészített ki. Imádtam a stílusát.

- Bocs, hogy így berontottam, nem tudtam, hogy van veled valaki. - tette fel Chloe védekezően a kezét, de már mindegy volt, mert lebuktunk előtte.

- Semmi baj, éppen menni készültem. - próbáltam finomítani a helyzetet. - Bella vagyok, nagyon örülök!

- Chloe Vance. Ennek az idiótának a nővére. - pillantott rá Christianre Chloe, és ő is kinyújtotta felém a kezét.

- Már meg ne haragudj, de másfél perccel születtél előbb, mint én, és amúgy is én vagyok az érettebb, mert nem rontok rá másra a saját hálójában! - szúrt oda Christian a testvérének, én pedig elfolytott vigyorral hallgattam a testvér viszályt. Nem hiszem el, hogy Christianből van egy női változat is! - Péntek óta vagy itt, és legalább százszor elmondtam, hogy vedd le azt a rohadt cipődet, mert gyűlölök takarítani Chloe!

- Bocsánatot kértem. - forgatta meg Chloe a szemeit. - Kérsz valamit enni Bella? Éppen pizzát készültem rendelni, mert Christiannek nyilván jó a háromnapos burrito, de én valami frissebbet ennék.

- Nagyon kedves vagy, de éppen menni készültem már. Talán legközelebb, rendben? - mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig viszonozva a mosolyt, bólintott egyst. - Nagyon örültem Chloe!

- Szintén!

- Rendelj kaját nekem is, aztán felvilágosítalak a magánszféra megsértéséről. - veregette meg Christian Chloe vállát.

- Ha nem fejezed be, akkor Isten bizonyra beleköpök a kajádba! - fenyegetőzött Chloe, én pedig hangosan felnevettem.

- És még ő az idősebb. - grimaszolt Christian, és miután felöltöztem, kimentünk a lakásból. - Sajnálom, hogy nem mondtam el. Csak nem volt itthon, és nem gondoltam volna, hogy ennyire félreérthető lesz majd...

- Christian, semmi baj. - vágtam a szavába mosolyogva. - Gyönyörű szép testvéred van, és nagyon szimpatikus nekem.

- Sejtettem. - sóhajtott fáradtan. - Hasonlítotok. Ő is adrenalin függő, és keresi a bajt.

- Akkor azz hiszem jóban leszünk. - nevettem el magamat újra, Christian pedig magához húzott a liftben, és mosolyogva egy csókot nyomott a számra.

- Akkor minden okés köztünk? - kérdezte nekem döntve a homlokát.

- Aha. - mosolyodtam el. - Mikor találkozunk legközelebb?

- Holnap a suliban. - gondolkodott el, de én megforgattam a szemeimet.

- Nem úgy...

- Szombaton eljövök érted, és csak miénk az este. Megtudod oldani? - kérdezte a szemembe nézve.

- Természetesen. - bólogattam, és itt volt az ideje az első olyan falazásnak Shelby-től, amit egyszer megemlített nekem.