Április tíz.

Ami alapjáraton egy teljesen átlagos nap lenne, de nem nekünk. Ugyanis Christian ma ünnepli a huszonnyolcadik születésnapját, és ezzel a nappal pedig hivatalosan is megkezdődött a tavasz.

A zord, fagyos hideg eltűnt, a rengeteg hó elolvadt, és a Nap is előbújt. A fák rügyezni kezdtek, előjöttek a bogarak és az állatok...egyszerűen csak tökéletesen visszatért az élet Fell's Church-be. A tavasz kezdete rávilágít minket arra, hogy kevesebb, mint egy hónap múlva leérettségizünk, és nyárig izgatottan várjuk, hogy vajon felvettek e minket a kiválasztott egyetemre. A tanórákon már csak és kizárólag a vizsgákkal vagyunk elfoglalva. Otthon tételhegyek sorakoznak a szobámban, Christian minden erejét beáldozza, hogy engem és Shelby-t felkészítsen biológiából.

Igazából Shelby-nek nagyobb szüksége volt a korrepetálásra, mert majdnem mindenből bukásra állt, és valamelyik nap Christian jól helyre igazította a barátnőmet, hogyha nem áll mindenből legalább kettesre, akkor nem engedheti el vizsgázni. Shelby beijedt, jogos módon, ezért gőzerővel nekiállt tanulni, és megkérte Christiant, hogy segítsen neki.
Azt hiszem titokban Christian kedveli Shelby szeleburdi személyiségét. Látom rajta, hiszen jobban ismerem Christiant bárkinél, és észreveszem, amikor jól érzi magát, és ráadásul jól szórakozik valaki társaságában, mégha ezt nem is mutatja. Shelby leginkább olyan mindenkinek, mint egy lázadó kishúg. Finneasnak is, és valamilyen szinten Christian szívébe is belopta magát, és merem állítani, hogy ugyanúgy védelmezi Shelbyt is, ahogy engem. Szép egy család vagyunk.

Karácsony óta a jogosítvánnyal is haladtam valamennyit, és bár már rég megvan a kresz viszgám, a vezetést csak és kizárólag az érettségi után kezdem el, ugyanis most jelenleg ez az egyetlen prioritásom, és szeretném, ha más nem venné el a figyelmemet a tanulásról. Bár van valaki, aki ezt sose tartja tiszteletben, de egyáltalán nem bánom...

Ahogy lenni szokott, apu vitt minket reggel a suliba, és Shelby-vel pedig mosolyogva egymásra néztünk, mikor észrevettük, hogy Christian előttünk sétál be az ajtón. Hirtelen mellénk csapódott a két okostojás, Abel és Ray, és a szalagavatóról esett szó.

- Te jó ég Bella! Hamarosan el kell kezdenünk ruhát kölcsönözni! - torpant meg egy pillanatra Shelby, magával rántva Abelt, ugyanis egymás kezet fogták.

Na igen. A ruha teljesen kiment a fejemből, már nem is emlékszem mikor volt utoljára az eszemben a szalagavató fogalma, annyira elvitt a tanulás.

- Igen, valóban. - sóhajtottam, és elgondolkodtam milyen színű estélyi ruha illene hozzám.

- Mi a helyzet a keringővel? - kérdezi hirtelen Abel.

- Nem egyértelmű? - válaszolt Ray. - Te Shelby-vel táncolsz, én meg Bellával.

- Mekkora egy tuskó vagy! - csapott rá Shelby hirtelen Rayre. - Nem így kell elhívni egy lányt a saját szalagavatójára!

- De én nem vagyok ilyen romantikus alak, Bellának meg tökmindegy, mert ő sem igényli ezeket. - érvelt Ray szerinte jogosan.

- Igazából tényleg nem. - értettem vele egyet. - Azt hittem ez tök alap, hogy így megyünk négyen együtt, ezért nem is vártam el ilyen nagy dolgokat.

- De...akkor sem ez a hagyomány! - makacsolta meg magát Shelby.

- Akkor kérd meg Rayt, hogy vegyen neked rózsákat, meg olyan szarságokat amikért a lányok odavannak. - legyintett Ray, aztán felröhögtünk. Kétségkívül Shelby a reménytelenül romantikus alak kettőnk közül. Bár ha Christianről van szó, akkor megváltozik a véleményem.

- Nem fogjátok elhinni! - kiáltotta el magát hirtelen Camila, az egyik osztálytársunk az aulában. - Mr. Vance-nek barátnője van!

A vér megfagyott az ereimben, amikor Camila kimondta ezt a mondatot, ráadásul a fél iskola előtt. A torkomban kezdett dobogni a szívem, és éreztem, hogy szédülni kezdek. Lehetetlenség, hogy megtudja bárki is. Csak a hozzánk legközelebb állók tudhatják, és örök titoktartást fogadtak, hiszen ez nem játék. Még a fiúk se tudják. Shelby óvatosan rám nézett, a szemével akarta mondani, hogy nyugodjak meg. Nem tudtam hirtelen mihez kezdjek. Szarjam le és menjek tovább, de az gyanús. Vagy maradjak itt és kínozzam magamat a pletykákkal.

- Mégis honnan szedted ezt a hülyeséget? - kérdezte fáradt szemforgatással Shelby.

- Tegnap felküldtek Mr. Vance-hez, és észrevettem a földön egy női fülbevalót. Ezüst, vagy talán Swarovski. - fonta keresztbe a karjait maga előtt Camila, és amolyan "na ehhez mit szólsz?" nézéssel biztosította be magát Shelby előtt.

Észrevétlenül próbáltam a hajamat úgy eltűrni, hogy ne legyen gyanús, ahogyan ellenőrzöm a fülemet. Lehunytam a szemeimet.

Az az én fülbevalóm. Ráadásul az, amit Edtől kaptam a születésnapomra, és külön úgy csináltatta, hogy az egyikben egy I betű legyen, a másikban pedig egy J. A jobb fülemből hiányzott a fülbevaló, tehát a J betűs tűnt el. Istenem, hogy lehetek ilyen figyelmetlen! Egy ilyen apró tárgy is hatalmas lebukást jelenthet, mert sajnos vannak az iskolában ilyen idegesítően szemfüles diákok, akik nem képesek mással foglalkozni, csak azzal, hogy pletykát szüljenek és keverjék a szart.

Nem tudtam mitévő legyek. Ha csendben maradok, akkor megcáfolom az egész véleményemet, ugyanis én voltam az egyetlen, aki egész évben hangot adott annak, hogy mekkora hülyeség arra gondolni, hogy Mr. Vance romantikus kapcsolatot ápolna az egyik diákjával...erre tessék. Én vagyok a barátnője, én vagyok, akinek a fülbevalója eltűnt, és én vagyok nagy szarban.

- Ne felejtsd el, hogy Mr. Vance-nek van egy testvére is. - szólaltam meg hangosan, és az elcsendesedett aulában a hangom visszhangozva vert vissza a falakról. - Honnan tudod, hogy nem az övé? Vagy, miből gondolod, hogy van valakije? Ez csak egy rohadt fülbevaló Camila!

- Egész évben azon tűnődtem, hogy miért véded állandóan az igazgatót. - nézett mélyen a szemembe.

- Nem védem, csak képes vagyok felnőttként gondolkodni. - nevettem fel hamisan, bár rajtam kívül senki nem tudhatta, hogy kényszerből nevettem fel. - A baj veletek, hogy túl sok filmet néztek, és túl sok ilyen könyvet olvastok! Mégis milyen felnőtt férfi kockáztatná a saját karrierjét egy elcsépelt, tiltott románc miatt?

Az aulában fészkelődni kezdtek a diákok, Camila is. Úgy tűnt mindenki figyel, szóval folytattam.

- A való életben máshogy gondolkoznak az emberek, és nem hinném, hogy Mr. Vance zsánere az idegesítő diákjai lennének. Szerintetek képes lenne önszántából szóba állni bármelyikünkel is? - nevettem fel újra. - Ne nevettess! Elég volt már a sok fantáziálásból, mert ezzel nem csak szart kavartok, hanem a drága igazgatót, akiért ti szeptember óta ennyire odavagytok, kibaszott kellemetlen helyzetbe hozzátok!

A kirohanásom után elindultam fel a lépcsőn, ugyanis ránk csengettek, és egy pillanat alatt visszatért az élet az iskolába, szóval úgy gondoltam, hogy sikerült hatnom a seregre. A szavaim a színtiszta igazságot mondták, mégis úgy éreztem, mintha kifacsarták volna a szívemet. Hiszen Christian a karrierje ellenére is velem van, az egyik diákjával, és önszántából szóba áll velem...sőt, te jó ég, hát szexeltünk is nem egyszer!

- Halálos vagy Bella! - rohant mellém Ray, és folyamatosan mosolyogva magyarázta, hogy ennél jobb érvelést még nem hallott.

Kín szenvedés volt ez a mai nap a suliban, egyszerűen nem akart lecsengeni ez a rohadék pletyka, hogy Christiannek van egy titkos barátnője, és biztos valamelyikünk az iskolából. Nagyon szívesen betörném az orrát az összes ilyen kis hitű baromnak. De okosnak kellett lennem, nem kelthettem feltűnést, ezért tartottam magamat a szokásoshoz. Viszont ez miatt egész nap gyomorgörcsöm volt, és feszült
is voltam, mert nem tudtam meddig megy el ez az egész. Talán pár nap és lecseng, maximum pár hét. Egy hónap van hátra a suliból, ezt már nem igaz, hogy nem tudják elengedni!

Tulajdonképpen nem terveztünk semmit Christiannel a mai napra. Csak kettesben akarunk lenni, úgy ahogy szoktuk, csak éppen Christian kedvenc étterméből rendelt kajával, gyertyákkal, én kólával, Christian pedig pezsgővel. Ehelyett egy nagyon más szülinapja lett. Mivel a méregdrága Valentino ruhát nem tudom viszonozni, ezért kinyomtattam neki egy albumnyi képet, amiket titokban róla csináltam. Sokszor volt nálam fényképezőgép, és sokszor kaptam le Christiant, amikor még csak sejtése sem volt arról, hogy éppen őt fotózom. Készültek rólunk közös képek is, nagyon kevés, mert inkább mindig a pillanatnak élünk, de természetesen beleraktam azt a képet, ami még a halloweeni bulin készült. Ahogy ránéztem a képre, annyira távolinak tűnt, annyira idegenek voltunk egymásnak, de közben ott volt köztünk az a bizonyos kémia, ami már kivehető volt a fotón is. Inkább jelképes ajándék, mintsem drága, és azt hiszem ennek így kell lennie.

Annak ellenére, hogy már megszoktam Christian elbűvölő, és sármos tekintetét, megszoktam, hogy őrülten irányításmániás és néha túlságosan is tekintélyt parancsoló, féltem most vele találkozni. Hiszen biztos, hogy a fülébe jutott a pletyka, és azt hiszem nem nagyon örül neki, mert ismerem már.

- Christiannél alszom! Holnap jövök! - kiáltottam az előszobában, és öltözni kezdtem. Semmi extra, csak egy fekete skinny farmer, pulcsi, bőrkabát, és a fekete converse-em. Annyira tipikus én.

- Add át neki, hogy Isten éltesse! - kiáltott vissza apu a nappaliból, én pedig kuncogva visszamondtam egy okét, és kimentem az ajtón.

Beszállva Christian kocsijába, nagyon féltem. Hiszen ma még nem is találkoztunk, és nem volt alkalmunk beszélni a szarkavarásról a suliban. Ahogy ránéztem, láttam, hogy ő is a gondolataiba van meredve, és mikor felémfordult, a kezében tartotta a fülbevalómat. Szomorúan elmosolyodott, én pedig majdhogynem sírva vettem el tőle.

- Ne haragudj. - néztem a szemébe megbánóan. - Az egész az én hibám! Nem vettem észre, hogy kiesett, és az egész suli most rólad beszél, és...

- Bella, édes. - állított le Christian, aztán megfogta a kezemet, és az arcához emelte. - Engem nem érdekel néhány iskolás pletyka. Egészen addig, amíg nem megy a te rovásodra. Mondjanak rólam bármit, tudod jól, hogy ezeket telibe szarom, mert több vagyok néhány sulis pletykánál.

- Tudom, de akkor is féltelek Christian! Bármit kitalálhatnak! - hajtottam le a fejemet.

- Egy hónap van vissza. Na jó, kettő, mert júniusban lesz a szalagavató. De utána már nem lesz ebből balhé, mert nem leszel többé a diákom. - csókolta meg a kézfejemet, én pedig lágyan elmosolyodtam.

- Basszus, annyira fostam, hogy haragszol rám. - sóhajtottam fel, miután elindultunk.

- Hallottam azt is, hogy helyre raktad az aulát. - pillantott rám szórakozottan. - Bevallom nagyon megnéztem volna azt az Isabella Jonest, akinek eldurran az agya, és pofátlanul jól érveli szét az osztálytársát.

Elkuncogtam magamat.

- Idegesített, hogy mindenki ezen csámcsogott. - forgattam meg a szemeimet. Aztán észrevettem, hogy nem Christian otthona felé megyünk, hanem a meki fele. - Hé, hova megyünk?

- Kiderült, hogy az étterem ma zárva van, és nem lehet tőlük rendelni, de mivel éhen halok, és nagyon remélem te is, elmegyünk inkább a mekibe, aztán elviszlek Richmond legszebb helyére. - válaszolt Christian végig az utat nézve. Elmosolyodtam, és megfogtam a kezét, ami a combomon pihent. És még csak nem is nekem van szülinapom!

A mekiben egy vagyont fizettünk. Nem hagytam, hogy Christian álljon mindent, mert az túlzás lett volna, ezért beszálltam én is néhány dollárral, de eltörpült a végösszeg mellett. Egy valagnyi hamburgert és krumplit vettünk, a legújabb sütiken át. Azt hiszem majdnem mindenből vettünk legalább egy menüt. A hátsó ülések teljesen tele voltak mekis papírzacskókkal, és kellemes gyorskaja illat töltötte be az autót. Richmond külvárosát hagytuk el, mikor már teljesen kiértünk a városból, és Christian felkapcsolva a reflektor lámpákat, egy kacskaringós hegyoldalba vezetett fel. Hasonló hely volt, mint ami Fell's Churchben is van, ugyanis ott is van egy erdős, hegyes rész, ahol egy gyönyörű kilátó helyezkedik el. Ez szinte ugyanilyen volt, csak sokkal nagyobb. Bevallom, Christian milliószor vonzóbb, mikor kanyargós utakon vezet. Te jó ég, ez tök nevetséges, de így van! Ahogyan a kanyarokban egy kézzel lazán tekeri a kormányt, és ahogyan komoly arccal koncentrál, valami hihetetlen vonzó.

Christian leparkolt a járdás részen. Nem tudom, hogy rajtunk kívül miért nem voltak mások, igazából nem is bántam. Vagy talán csak nem olyan népszerű ez a hely. Vigyorogva Christian-re néztem, aki szintén nem csinált mást, csak fülig vigyorogva felém hajolt, és egy puszit nyomott a számra. Kivettünk néhány hamburgert és krumplit a zacskókból, az innivalót is a kezünkbe vettük, aztán felültünk a motorháztetőre.

- Hű, micsoda kilátás! - ámultam el a motorháztetőn ülve, és a velem szemben elterülő látvány egyszerűen valami lenyűgöző volt. A város világításba burkolózott. Hatalmas volt így fentről nézve, egyszerűen csak magával ragadja az embert az ilyen táj. - Ez egy bevált hely?

- Régebben bukkantam erre a helyre, teljesen véletlenül. - kapott be Christian egy kihűlt krumplit. - Random autózgattam, és felértem ide. Azóta ha tehetem, mindig eljövök ide.

- Gyönyörű hely. - néztem Christian-re mosolyogva. - Na jó! Itt az ideje a szülinapi ajándéknak!

- Jaj Bella, tudod, hogy nem verem nagydobra a születésnapjaimat már vagy...tíz éve. - nevetett fel döbbenten, ugyanis tényleg nem beszéltünk az ajándékokról, mégis előhúztam a táskámból egy fekete albumot, amit piros masnival kötöttem át.

- Nem fogadok el nemleges választ! - fordultam felé mosolyogva. - Sajnos nem volt időm becsomagolni, de remélem így is tetszik. Isten éltessen!

Átnyújtottam Christiannek a fekete albumot. Szórakozottan vette ki a kezemből, pajkosan vigyorogva, lehúzta róla a piros masnit, aztán kinyitotta. Az első oldalon egy apró üzenet állt. Semmi nyálas szöveg, csak egy apró üzenet.

- A legelső találkozásunkkor szó szerint pofára estem előtted, ennyire beléd estem. - olvasta fel Christian az üzenetet, és őszintén, hangosan felnevetett. Elfolytottam a saját nevetésemet, aztán vártam, hogy lapozzon.

Mikor ezt megtette, láttam, hogy őszinte döbbenet ült ki az arcára. Az első oldalakon még szinte alig beszéltünk. Körülbelül szeptemberben készülhetett, mikor a parkolóban cigizik. Christian nem tudta, hogy lefotózom titokban, és bár szeptember környékén még bőven "Christian Vance ellenes" voltam, legbelül én voltam a legnagyobb rajongója. A következő képek megintcsak lesifotók róla a suli udvarban. Aztán mikor már együtt voltunk, és folyamatosan lekaptam a lakásában. Nem akarom fényezni magamat, de ezek a képek szerintem nagyon jól sikerültek, és talán az eddigi fotózásaim legjobb képsorozatai lettek. Christian reakcióját látva azt hiszem neki is tetszettek a képek. Elpirulva néztem, ahogyan odalapozott azokhoz a képekhez, amikor még aludt, és alvás közben fotóztam le.

- Nem hiszem el, hogy csináltál rólam egy fotósorozatot. - suttogta maga elé, miközben folyamatosan a képeket nézte. - Bella, lenyűgöző képek lettek.

- Örülök ha tetszik. - mosolyodtam el, miközben egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá.

- Köszönöm. - suttogta a számra, aztán megfogva az arcomat, lágy csókot lehelt rá.

Nem tudom pontosan mennyi ideje ültünk itt, de lassan minden mekis kaját megettünk. A szörnyen romantikus vacsoránk után az autó mellett állva cigiztünk. Jól éreztem magamat, de mégis volt bennem valami...valami kimondatlan, ami egyre jobban csak emésztett belülről, és addig nem hagyott nyugodni, amíg el nem rontom a pillanatot. Ezt a gyönyörű pillanatot.

- Amit ma mondtam lent az aulában, - kezdtem halkan, magam elé nézve. - azért mondtam, hogy leszálljanak a témáról, mégis úgy érzem, hogy van igazság benne.

- Mit mondtál? - pillantott rám Christian szemöldökráncolva.

- Hogy a karriered fontosabb, mint egy elcsépelt, tiltott románc. - fújtam ki a füstöt, aztán folytattam. - Hogy nem a tizennyolc éves diáklányokban találod meg a szerelmet.

- Te is tudod, hogy ez nem igaz. - förmedt rám hirtelen. - Igen, talán az elején ezt gondoltam, de amikor először megláttalak, mikor pofára estél előttem, megváltozott a véleményem. Mikor belenéztem a szemeidbe, tudtam, hogy érted az egész rohadt cirkusz megérné!

- Miért? - kérdeztem meg végre azt, amit az első csókunk óta tudni akartam.

- Mert a picsába is, szeretlek! - kiabált rám kikelve magából, de mégis...mégis nem tudtam mást meghallani, csak a kilenc betűs szót.

Szeretlek.

Szeretlek.

Őszinte döbbenettel néztem Christianre, akin láttam, hogy a teher, amit eddig cipelt, most végre leesett róla, miután kimondta az érzéseit. Szó nélkül odarohantam hozzá, és a nyaka köré fonva a karjaimat, egy szenvedélyes csókba húztam. Folyamatosan visszhangzott a fejemben, ahogy Christian kimondja, hogy szeret, ez pedig annyira boldoggá tett, hogy nem érdekelt az elmúlt néhány perc veszekedés.

- Annyira szeretlek! - suttogta a számra, és felkapott az ölébe, miközben a hajamba túrva hívott újabb csókba. A kocsi ülésére rakott, folyamatosan vadul csókolóztunk, beletemetkezve a vágyba.

- Én is szeretlek! Nagyon, de nagyon! - simítottam meg az arcát.

A volán mögött ülve Christian-ön, most sokkal jobban éreztem a vágyakozást. Elkezdtem ringatni a csípőmet, és vetkőzni kezdtem.

- Mit művelsz? - suttogja elfolytott hangon.

- Szexelni akarok veled. Itt, és most. - suttogtam vigyorogva, vágytól eltorzult hangon.

Christiannek semmi más nem kellett. A pólómat azonnal lekapta, és ugyanezt tettem meg én is vele. Vad, mohó csókban forrtunk össze. Elszakadtam tőle egy pillanatra, amíg letoltam magamról a farmeremet nagynehezen. Elkezdtem kicsatolni Christian farmerét, és letoltam róla. Láttam a hasáig merevedő férfiasságát, és annyira beindította a fantáziámat, mint még soha.

Bele fogok ülni. Naná, hogy!

Bepozícionáltam magamat, és óvatosan ráereszkedtem. Mindkettőnkből hangos, kéjes nyögés szakadt ki, és egymásba kapaszkodva élveztük ezt a tökéletes pillanatot. Sosem csináltam még ilyen pózban, mégis annyira nagy volt bennem a vágy és az adrenalin, hogy ismeretlen módon tudtam mit kell csinálnom. Először lassan kezdtem el mozogni Christian-ön, megismerve a méretét. Édesen feszített, mégis annyira jó érzés volt, hogy egy pillanatra sem hagytam abba. Téptem a haját, szorítottam a vállát és a tarkóját, miközben ő a csípőmbe mart. A homlokunk egymáséhöz volt döntve, és nem tudtam csendben mozogni. Folyamatosan jöttek belőlem a halkabb, aztán fokozottan egyre hangosabb nyögések. Christiant beindítva most erősebben mart a derekamba, és erőszakosan kezdte csókolni a nyakamat. Az ablakok réges rég bepárásodtak már, és ha éppen nem Christianbe kapaszkodtam, akkor az ablakra raktam a kezemet, vagy az ülésre. Aztán nekidőltem a kormánynak, és hagytam, hogy Christian a csípőmet megfogva mozgasson, miközben én is ugyanúgy mozogtam. Csukva voltak a szemeim, mégis láttam magam előtt Christian kiéhezett, szexis arcát, ahogyan szisszegve halkan nyögdécsel, és összeszorítja a szemeit. Gyorsabban kezdtem mozogni. A feszítés lassan megszokott volt, ezért már nem fájt, pont ezért gyorsítottam a tempón. A nyögéseim hangosabbak lettek, Christian meztelen mellkasán tartottam a kezeimet.

- Jézusom, el fogok menni! - nyögtem hangosan, csukott szemmel.

- Élvezz el nekem Bella! - morogta Christian elfolyt hangon. Még néhány lökés és mozgás, aztán a hasamban édes, euforikus érzés jött létre. A combjaim megmerevedtek, a testem rázkódni kezdett a gyönyörtől. Az orgazmus gyönyörétől. - Nekem is végem, basszameg!

Mivel nem védekeztünk, Christian kihúzódott belőlem, és a hasamra ment el. Erotikus, és rendkívül izgató látvány volt.

Felpillantottam Christian-re. A haja összeborzolódott, az arca kipirult, és elégedett, fáradt mosoly terült el a száján. Megsimítottam a borostás arcát, aztán egy lágy csókot nyomtam a felduzzadt, cseresznyepiros szájára.

- Szeretlek. - suttogtam a fülébe. És tudtam, hogy a szerelmünket semmi sem szakíthatja szét.