Adam szemszöge:
A munka mindig is az életem egyik meghatározó része volt. Már kisgyerekként tudtam, hogy nélküle nem lehet élni...
...törlés.
Ez így nem lesz jó.
A munka: Néhányunk a fejét fogja, ha csak említést tesznek róla, de néhányunknak ez teszi ki az életünk szerves részét...
...Törlés.
Ez így nem fog menni. Még két napom van a cikk megírására, és még sehol sem tartok. Ez is mind Scott miatt van. Mégis miért foglalkozom az ő problémáival? Felnőtt, oldja meg maga!
Halk kopogás zavarta meg a gondolataim fonalát.
– Tessék.
Az ajtó kinyílt, és Scott feje jelent meg az ajtó takarásából.
– Szia.
– Szia. Nahát félbehagytátok egymás marását? Ezt hova írjam fel? – mondtam, és gúnyosan elmosolyogtam.
Scott összeráncolta a szemöldökét, és a fejét rázva ezt mondta: – Adam. Most nem ezért jöttem. El kell mondanom valamit. Valamit, amit már rég el kellett volna mondanom neked.
Most én ráncoltam a szemöldököm. Mégis mit nem mondott el nekem?
– Scott megijesztesz! Csak nincs valami baj? – kérdeztem.
– Nem. Nem arról van szó, hogy valami baj van. Sőt számomra a legcsodálatosabb dolgot kell megosztanom veled. – mosolygott.
– Scott kérlek ne beszélj rébuszokban, mert csak felidegesítesz. – mondtam ingerülten.
– Figyelj. Az a helyzet, hogy én és...
Hirtelen kivágódott az ajtó és Maryvel találtuk szembe magunkat:
– Főnök. Nagy baj van. – mondta kétségbeesett hangon.
Arcomra aggodalom ült ki.
– Mi a baj? – kérdeztük egyszerre Scott-al.
– Amy kisasszony... – itt elcsuklott a hangja.
Amy nevének említésére felszöktem székemről, és Mary vállát megragadva, a sírás szélén állva kérdeztem:
– Mi történt Amyvel?
Mary a szemét törölgetve halkan, szinte alig hallhatóan rebegte azt a két szót, amit meghallva, a szívem megállt egy pillanatra:
– Balesetet szenvedett.
– Tessék? – úgy éreztem, hogy a levegő megáll a tüdőmben, és nem akar tovább áramlani, mintha száz tört döfnének egyszerre a szívembe.