Scott szemszöge:
Vajon miért küld az életnek nevezett játékmester mindig olyan terepre, ami ismeretlen számunkra? Azért, mert meg akar leckéztetni? Vagy egyszerűen csak játszani akar velünk? Szerintem az utóbbi.
De ki leckézteti meg az életet? Ki olyan bátor, hogy ellenszegüljön a játékmester szabályainak? Egy olyan játékos, mint én.
Akármennyire is szeretné az élet, hogy elfelejtsem Luna-t, én képtelen vagyok rá. Ha tudnám, hogy hol van, akkor foggal - körömmel harcolnék érte, Mr.Seggfejjel, de lehet, hogy már túl késő. Biztos boldogan él Mr.Seggfejjel, és a közös jövőjüket tervezgetik.
Még mindig nem fogom fel, hogy mit lát benne. Ő nem hozzávaló, és ezzel még véletlenül sem arra célzok, hogy én lennék számára a megfelelő ember. Nem! Neki egy olyan ember való, aki bátor, és teljes szívéből szereti őt, és nem utolsó sorban jóképű. Khm...Én...Khm, de Luna őt választotta, és ez ellen nem tudok semmit sem tenni. Már nem. Megpróbáltam, de Luna semmit sem tesz, akkor én miért próbálkozzak? A saját önbecsülésemnek ártok, ha egy olyan ember után futok, aki nem érdemli meg.
Nehéz dolog a szerelem, amikor azt hiszed, hogy minden tökéletes, akkor jön még csak a neheze. Tehát ezért szegülök ellen a szabályoknak. Mert képtelen vagyok elengedni Luna-t. Képtelen vagyok betartani a neki tett ígéreteim. Vajon a sors akarata ez? Vajon ez is csak egy lecke a játékmestertől? Meglehet. Ha ez a helyzet, akkor nem szabad feladnom. Ha tényleg csak egy próba, akkor még visszakaphatom. De meddig tart? Úgy érzem összeroppanok a súly alatt. Túl gyengének bizonyultam. Az összes próbát elvesztettem. Összetörtem, már a legelsőnél, amikor elvette tőlem a családom, és támasz nélkül kellett maradnom.
Élet! Hány kártyád maradt még, amit ki tudsz játszani? Nem sok. Hisz mindent elvettél tőlem, ami fontos volt számomra, már nincs semmim. Nehéz beismerni, de legyőztél. Akkor, hogyan tovább? Kizársz a játékból? Vagy megvárod, amíg magamat zárom ki? Ugyan már! Te biztos úgy intézed, hogy még tudjak játszani, hiszen milyen játékmester az, akinek nincsenek játékosai? Értelmetlen.
Milyen sok dologra mondjuk mi, emberek, hogy értelmetlen. El is veszítette ez a szó az értékét. Lehet, hogy nincs igazunk. Minden okkal történik. Mindnek, minden kis dolognak meg van a maga értelme. Csak...lehet, hogy még nem jöttünk rá, hogy mi is az.
Nem is értem, hogy miért rágódóm folyamatosan a múlton. Miért nem tudom elengedni? Miért nem tudok a jelenben élni. Hogy is mondta Luna? Aki a múltban él az ne várjon semmi jót a jövőtől. Lehet, hogy igaza van. Bár itt lennél Luna!
Én nem hiszek a véletlenekben. Mind mondtam, inkább a minden okkal történik típusú emberek táborát erősítem, de ami, most történt az megingatott az elhatározásomban.
Ott állt előttem ő. Teljes valójával. Még ennyi év után is érzem, azt a különös érzést, amit néha próbáltam elnyomni, amit a legerősebb fegyverként tartanak számon. A szerelmet. Azt a szerelmet, ami tönkretett.