-Hogy mi?! -förmedtem rá anyámra-

-Jól hallottad! Amíg nem javítasz a tanulmányi átlagodon, addig sehova sem mehetsz! -tette karba a kezét-

-De én tanulok anya! Nem tehetek róla hogy a tanárok ennyire köcsögök!

-Ha TE nem lennél ilyen bunkó velük, talán jobb jegyet adnának!

-Na jó, tudod mit?! Nem vitatkozok veled olyanon amit nem érthetsz. -mondtam, majd felmentem a szobámba-

~Miért csinálja ezt velem mindenki? Miért akar mindenki rosszat nekem? Igaz, nem vagyok valami kedves a tanárjaimmal, de akkor sincs joguk rosszabb jegyet adni, csak azért mert utálnak.~ -ezeken gondolkodván elaludtam, az ágyban-

Reggel mikor felkeltem, csönd volt. 

~Ezt nem értem. Miért van ekkora csönd? Anyáék elásták volna a csatabárdot?~

Kikászálódtam az ágyból, de egyből meg is álltam, mert kaparászásra lettem figyelmes...az ajtóm túloldaláról. Egy ideig még hallatszott, utána abbamaradt.

~Mi volt ez?~

Gyorsan felöltöztem, majd lassan kinyitottam az ajtót. Senki sem volt ott. Megint csak lassan lementem a lépcsőn és megláttam anyát(?) háttal a pultunk előtt. Mintha részeg lett volna.

-Anya? -szólaltam meg félénken-

Komótosan megfordult és....nem hittem a szememnek. Az arca rohadt volt, és közben majdnem a fél arca le volt szakítva. Fehéres zöld szemei voltak és fehéres bőre. Elkezdett krákogó hangot kiadni, mint egy.....zombi...

Elkezdett felém közeledni, de én hamar felszaladtam a szobába és bezártam az ajtót.

~Ez--ez--ez nem lehet! Anyám...egy...élőhalott?~

Az első könnycsepp végig csordult az arcomon. Hallottam ahogy jön felfelé a lépcsőn. 

~Most mégis mi a fenét csináljak?!~ 

Végig néztem a szobámban, és megakadt a szemem egy ollón. Tétovázás után felálltam, de ahogy megtettem az első lépést, elkezdte ütni az ajtót. Hátrafordultam, de akkor már tárva nyitva volt az ajtó, így szembe néztem vele. Elkezdtem hátrafelé menni de elestem és a földön kötöttem ki, nem messze az ollótól. Egyre gyorsabban közeledett, de én gyorsabb voltam nála, így felkeltem, és megfogtam az ollót.

-Sajnálom anya...-mondtam sírva és a fejébe szúrtam a tárgyat-

Leterült a földre. Én csak ott néztem. Egyszerre voltam rémült és szomorú. Lassacskán elindultam a konyha felé, és a fiókból kivettem a legélesebb késünket. Felvettem egy pulcsit és kimentem a bejárati ajtón. Mindenhol összetört kocsik, félig megevett emberek, zombik és ...EMBEREK?!

-Hé! -kiabáltam oda egy srácnak, aki rögtön odafigyelt...de nem csak ő-

Az összes zombi felém vette az irányt, köztük a fiú is. Csak úgy simán szétverte a fejüket egy ütővel, majd odaért hozzám.

-Szia. Jól vagy? Nem haraptak meg? -kérdezte-

-Szia. Ne-- -nem tudtam tovább mondani mivel félbeszakított (nem úgy XD)-

-Figyi, inkább ezt ne itt beszéljük meg. -mondta majd megfogta a csuklómat és magával húzott-

Nem olyan sokáig futottunk, mivel felvett minket egy teherautó. Gyorsan beültünk és már indultunk is. Egy kicsit körbenéztem hogy kikkel is ülök itt. Egy idős pár, az a fiú aki megmentett, egy szakállas férfi, az anyósülésen egy szőke hajú nő, és ... az apám. Ahogy tekintetünk találkozott, rögtön odamentem hozzá és megöleltem.

-Hiányoztál...-mondtam a könnyeimmel küszködve-

-Nekem is hercegnőm. -mondta boldogan-

Mikor eltávolodtunk egymástól, megszólalt.

-Anyukád? -kérdezte-

Csak némán hallgattam. Rögtön tudta hogy mi a szitu, így újra megölelt.

-Szia. -mondta a fiú és odanyújtotta a kezét-

Odanéztem és kezet fogtam vele. -Szia.

-Mi a neved? 

-Helen...Helen Ramsay. -mondtam mosolyogva-

-Kevin Tayler. -mosolygott vissza- 

Pár perc csend után megszólaltam.

-Mi ez az egész?

-Németországban kezdődött minden. Egy férfi meghalt autó balesetben de amikor kiértek a mentősök, addigra átváltozott, és megharapott két embert. Állítólag ez a "vírus" mindenhol ott van már. Ha meghalsz, átváltozol. Kivéve akkor ha valamivel fejbe vágnak, és az agyadnak annyi. -ecsetelte Kevin-

Mire a végéhez ért mondandójának megálltunk.

-Megérkeztünk. -szólt a vezető majd kiszállt-

Ahogy kiléptem a selymes fűre, előttünk egy hatalmas ház állt.

-Itt van étel, és víz. Egy darabig itt leszünk majd megyünk tovább... -mondta a vezető, majd kinyitotta az ajtót-

Az ajtó nyikorogva kinyílt, és ami bent volt, azt egy életre megjegyeztem.

-Baszki...-szólalt meg Kevin a látványtól-