Christa szemszög

Miután egybekeltünk és volt egy kellemesen fáradós éjszakánk, Rivaille-nak volt még egy meglepetése.

- Madridba repülünk Angelina-hoz? Rivaille ez komoly? Nem viccelsz?

- Nem és nem. Belefér még két nap a nászunkba.

Ujjongás közepette kapott az ölébe a repülőn.

- Elújságolhatod, hogy a feleségem vagy méghozzá a nagyfőnök engedélyével.

Kacsintott miközben felfelé mutatott az égnek. Még kicsit furcsa, hogy Eren-nen kívül más testőrök is vannak körülöttünk, de annyira nem vészes. Imádom ezt mélységekbe vezető éjsötét tekintetett. Szükségem van valami reményre amibe kapaszkodhatok. Hosszú, szenvedélyes csókra hívom. Bele megy a játékba, mert benyúl a ruhám alá és a fenekembe markol. A többieket alig egy vékonyka fal választja el. Mi meg pár óra repülést sem bírunk ki testiség nélkül. Kaján mosolyt villantok.

- Csatlakoznék a magasan élvezők klubjába.

- Ahogy óhajtod Mrs. Ackerman.

Mosolygott és hevesen csókkal maga alá tepert. Hangos nyögéssel adom tudtára milyen jó munkát végezz rajtam. Nem tudok betelni azzal, ahogy birtokba vesz ahogy. A nyakamból kibontja magát, hogy találkozzon a tekintetünk. Gonoszkás mosolyt villant.

- Azt akarod, hogy felverjük őket?

- Nem érdekel. E-perben csak rád figyelek.

- Mindent meg kapsz, amire csak vágysz.

Mély érzéki csókba forrtunk, egymás karjaiba ölelkeztünk.

- Átküldtem a szüleidnek a képeket.

Szeretkezés után, mindig olyan fáradt vagyok. De ez az információ elég volt, hogy fent tartson.

- Milyen képeket?

- Az esküvői partytól.

Feleli halál nyugodtan, amitől én kiakadok.

- Rivaille! Ezért megköveznek. Mégis mikor?

A telefonom szakított félbe, Angelina írt.

"Anya és apa enyhén idegesek. 😂 Már azt hallgatom, hogy én ne így csináljam."

- Mi az?

Kérdezte és gyengéden fonta köré az erős karjait.

- Angelina. Nem is szóltál neki?

- Nem de tudom, hogy most a Cassinoba Eldorado-ba van a lakótársaival.

- Az is a tied?

Kérdeztem, mire szélesen a nyakamba vigyorgott. Hoppá, ez valami huncutságot jelent.

- Van ott is egy üvegajtós kis irodám.

- Ó, tehát felszeretnéd eleveníteni az első találkozásunk?

Kérdeztem játékosan dorombolva. Maga felé fordított az államnál és vadul csókolt.

- Szeretnélek az üvegfalnak nyomva magamévá tenni.

Jól eső nevetés kapott el.

- Mr. Ackerman igazi kis perverz vagy.

- Hogy én perverz? A zongoránk vajon mit mondana?

Csipkelődött én pedig elpirulva gondoltam vissza mikor ott csináltuk.

- Győztél.

Pusziltam lágyan szájon. Pár óra múlva tényleg megérkeztünk. A felső rész lakásként volt kialakítva, Rivaille emberei felhozták a húgom és a két haverját Migelt és Tuliót. Nem volt kérdés milyen kapcsolatban van a fiúkkal. Jaja tudja a húgom mitől döglik a légy. A srácok kicsit megvoltak illetődve mikor meglátták Eren-t és Armin-t, Rivaille pedig csak sejtetően mosolygott. Tehát ismerik a srácokat, ez szép. Mit is vártam.

- Gratulálok srácok!

Vigyorgott Angelina és átkarolta a srácokat.

- Köszönjük!

Bújok Rivaille-ba, aki a srácok felé néz. Ők meg tarkót vakargatva kezdenek dadogni.

- Hello főnök. Nem számítottunk rád.

- Nyugi fiúk most nincs okunk elgyepálni titeket.

Vigyorog a koktélos pult mögül Eren.

- Hétfőre küldjétek el a könyveléseket.

Szólalt meg Armin és így még sose hallottam beszélni. Ez valami nagy-nagyon új volt.

- Igenis.

Elég jól éreztük magunk. Nagyon jól esett Rivaille-tól, hogy összehozta az üzletet és a meglepetésemet. Angelina és én elindultunk a város utcáit járni. Közben apa felhívott és szinte sírás határán közölte, hogy megérdemelte volna az oltárhoz kísérésem. Megnyugtattam, hogy ez amolyan lopott esküvő tehát amint lediplomázom oltárhoz kísérhet. Mire a háttérből hallottam anyu megkönnyebbült sóhaját. Mondtam, hogy Madridban vagyunk és éppen hugival vagyok aminek igencsak örültek. Elkapott a meleg esőzés és a cipőink lekapva rohantunk vissza a Cassino-ba.

Már besötétedett mikor Rivaille-ék végeztek és szó nélkül húzott maga után. Ha szóra nyitottam ajkaim, elcsitított. Felültem mögé a motorra és elindultunk, röpke tíz perc kanyargás után megállt egy No Name nevű bár szerűség előtt. Az utcát végig betöltötte a latin zene. A klubban minden pár forrón járta a maga táncát. Már én sem próbáltam hozzá szólni, a tekintetünk és minden mozdulatunk beszélt helyettünk. Feltűnt, hogy az üvegfal. A nyakánál húztam magamhoz.

- Mik ezek a tükrös megoldások?

Kérdeztem mire a nyakamba mosolygott.

- Szeretnéd bella? (gyönyörű)

Kifordított nekem nyomva az ágyékát, játékosan a nyakamba harapott. Amitől kiszalad a számon egy könyörgő nyögés.

- Rivaille.

- Még bírd ki kicsit.

Elindultunk a motorhoz, szorosan kellett ölelnem mivel fele idő alatt visszaértünk. A Cassino dugig volt a srácok az asztal tetején tomboltak. Én pedig készségesen hagytam, hogy vezessen. Szükségem van rá. Még ha nem is tudja az okát. Szükségem van a sötét örömökre amit kínál. Nem tud róla és talán soha sem fogja megtudni, de ez az én elcseszettségem. Nekem ilyen férfire van szükségem. Csak mossa el ami még mindig fáj. Minden lidércem vesszen a múltban. Rivaille tarts életben. Gunter és Ourlo a biztonságiak elálltak a lépcsőből utat engedve nekünk. Mi pedig eltűntünk a fal mögött. A zene tompán hallatszott nem úgy mint a Colloseum-ba. Itt lilás neon lámpák díszítették a mennyezetet. A szófa, a fotelek, a textíliák is lila bársonyból készültek. És itt vagyunk pont úgy mint először. A hideg üveg falnak szorított, vadul csókolva. Mintha csak sietnénk úgy téptük le egymásról a ruhát. Éreznem kell, hogy szabadon élek. Ez az érzés pedig csak akkor van meg ha forrón egyesülünk. Még egy csók és már arccal simulok az üvegnek. A nyakamat harapdálja, a körmeit a derekamba mélyeszti és már az övé is vagyok. Sikítok annyira élvezem ahogy birtokol. Nem kell a szó, nincs szükség a beszélni. Lassú ritmusra mozdul, elnyújtva ezt az együttlétünk és már nem sietünk. A percben ragadva élvezzük, hogy másik a miénk. Míg a gyönyörtől elfáradva csuklunk földre. Az ölében remegve, adom át maga a fáradt csókjának.

Akkor ott, miután szeretkeztünk eszembe jutott az aranyszemű mentorom. Talán Kira Liu látta jól. Én valamikor már a legelején elárultam és ezen képtelen vagyok változtatni. Mert hiába árult el, és mégis féltem az életét. Nem értem mi motiválhatta, de egyszer remélem megérte. Ostoba Christa. Hallom a kis gonosz hangot, az arcomon legördül egy két könnycsepp. Végül az alvó kisfiúhoz bújok és hagyom hagyj ragadjon el az álom

Sziasztok Zsizsikéim :) Eddig, hogy tetszik?