Rivaille szemszög

Holnapnál nem érek oda hamarabb. Miért érzem ilyen pocsékul magam? Christa szemrehányása miatt? Ilyen helyzetbe került és engem marasztal el Solt miatt? A gyereket már akkor visszaküldte mikor megérkezett. Fei Long gondosa átnézte a gyermekét. Aki nem tudott elmenni az apján.

-Tao most már nem kell titkolna, hogy a Baishi örököse vagy és most már többet kell tanulnod is.

- Apám én nem mondtam senkinek.

- Tudom, de nem emiatt derült ki. Mond nem nyúlt hozzád senki sem ugye?

- Nem, végig a konyhában voltam. Az orosz ételek furcsák.

Mondta gyermekhez illő fintorral, Fei Long csak mosolygott és a cseléddel küldte el pihenni a fiát.

- Ettől függetlenül én is veletek megyek!

Jelentette ki erélyesen, ami valamiért megmosolyogtatta Asami-t. Elmondtam nekik, mit mondott Christa. Nem kell mondanom, ugye? Mindketten neked adtak igazat Christa. Fei Long szerint teljesen jogos az érzelmi vihar ami most tombol benned. Asami szerint pedig nem voltam elég körültekintő. Türelmetlen voltam szerinte és igaza van. Percről percre türelmetlenebb leszek.

Az idő elrohant és ott már álltunk a Arbatov kúria fogadó termében. Mikhail a lépcső tetején állt Jurival az oldalán. Pontosan olyan, mint mindig. Önteltség és arrogancia csak úgy süt róla.

- Rég volt már mikor így mind találkozzunk. Az olasz, a japán, a kínai és az orosz maffia feje.

Mosolygott jó kedélyűen a szőke ruszki.

- Hol van a feleségem?

Kérdeztem higgadtan bár majd felrobbantam. Az ajkai széles mosolyba gördültek. Beletúrt a szőke tincsekbe.

- Azt hiszed leláncolnám a saját unokahúgom? A nőt akibe szerelmes vagyok. Ki kell ábrándítsalak Rivaille. Kate nem fogoly. Szabadon járhat, hisz ennek a háznak Ő az egyetlen Királynője.

A szavai keserű nedűként áztatott engem. Ha szabad akkor miért nincs itt? Miért nem jött, hogy láthasson. Miért Christa?

- Ne agyalj. Ivan-nal van a könyvtárban, a bátyával.

- Tehát nem öltél meg mindenkit.

Szólalt fel Asami, szélesen vigyorgott. Tetszett neki a fejlemény.

- Így van. Az öcsém lett a legjobb tanítvány. Kitűnő érzéke van az üzlethez. Mikor szóltam neki, hogy Kate itthon van akkor is higgadt marad. Persze csak addig amíg meg nem látta a saját szemével. Mindenkit megértek Kate egy olyan nő akiért minden igazi férfi küzd.

- Mikhail!

Néztem rá, de nem tudtam mit mondjak. Legyintett.

- Nyugalom, előbb játszunk. Ha befejezték tudják hol találnak. Fei Long remélem elégedett vagy, hiszen épségben visszajuttattam a gyermeked.

- Ha megtudom a forrásod nevét azt kívánja a majd bárcsak meg se született volna.

Felelte szárazon Fei Long, amin Mikhail nevetett.

- Nem kételkedek a Baishe módszereibe. Nos akkor mennyünk a "Pincébe".

Már egyszer volt alkalmam részt venni egy ilyen játszmában. Az is bőven sok volt. Már öt éve volt Mikhail a főnök és meghívást kaptunk. Talán a kolumbiai fejes vesztett akkor legalábbis így emlékszem.

- Ma meg fogsz halni Mikhail.

Emeltem fel a poharam.

- Ó kicsi Rivaille ne bízd el magad. Ez a játék tét nélküli.

- Mi?

Mégis mi a francról beszél, mi az hogy nincs tétje.

- Rivaille, mi játszunk. Most, hogy itt van az összes nagy vezér átbeszélhetjük az üzleteket. Ugyanis ma Kate fog dönteni, hogy veled megy vagy itthon marad Szentpéterváron velem.

Kezdte meg önelégülten a játékot.

-Christa a feleségem, nem fog elhagyni!

Miért kételkedem? Miért aggodalmaskodom? Mi a fene ütöd beléd Rivaille? Elhibáztam az ütést. Tch!

- Mikhail miből gondolod, hogy a lány itt marad?

Kérdezte Asami újabb dohány gyújtás közben. Felong figyelmesen követte a ruszki mozdulatait.

- Mert egy a vérünk. Csak én szerethetem feltételek nélkül. Már akkor tudtam amikor megláttam azt a kis angyalt, hogy előbb utóbb megtér hozzám. Ráadásul Rivaille is az én kezemre játszott, mikor ide küldte Solt Blake barátunkat meghalni. Látnotok kellett volna. Az-az édes Angyal hezitálás nélkül bocsállt meg az árulónak. Nem foglalkozva azzal, hogy milyen kegyetlen dolgok történhettek volna vele. Ugyan olyan szeretettel teli pillantással ajándékozta meg. És, hogy ne kapjon golyót a fejébe. Inkább maga vesz elégtételt az árulásáért, esélyt adva az élethez.

Nem bírtam tovább elővettem a pisztolyom és felé tartottam. A szívét céloztam meg, mindenki néma, feszült csendben várt. Mikhail elmosolyodva folytatta. Mindenki feszült lett.

- Hiába fáj Rivaille. Kate szívében nem csak egy démonnak van hely. Olyan Ő, mint valaha Salamon Király lehetett. Ahány elcseszett démon keresztezi az útját a keblére öleli. Nem igaz Fei Long?

Fei Long felé néztem, aki önhitten mosolygott és bólintott.

- Most az egyszer igazad van.

Az ujjam a ravaszra simult, lövésre készen. Mikhail tekintette a lépcső aljára szegeződött mögém. Nem értettem, csak mikor az én bellám (gyönyörűm) elfutott mellettem és Mikhail elé állt.

- Kérlek, tedd le a fegyvert!

Az-az édes bársonyos hang dallama töltötte meg a szobát, ott állt előttem Ő. A feleségem bordó harisnya, fekete spanyolcsizma és egy bordó garbós ruha egy prém mellény. Csodálatosan szép volt még így fáradtan is. Apró mosolyt kaptam, de a tekintette olyan volt, mintha egy hajszálon állni és nem tudná mit kellene tegyen. Fejet hajtottam előtte, vele szemben tehetetlen vagyok. Újra vezekelhetek a hülyeségem miatt.     

Zsizsikéim tudom nem lett hosszú. A visszarázódás még döcögős de most már rendszeresek lesznek újra a részek. Köszönöm a türelmet.