Rivaille szemszög

A tükörben állva bámulok a velem szemben álló alakra. Pontosan úgy nézek, mint mielőtt beléptél az életemben Christa. Ha nem jössz vissza hozzám én szilánkjaimra török. Csak egy napja vagy a világ másik oldalán és már visszazuhantam azzá a roncs emberré, aki voltam. Csak a munka maradt újra, ami az életemmel egyenlő, vagyis az volt mielőtt új életet adtál volna. Szerelmet, szeretet, megértést és elfogadást adtál nekem. A feleségem lettél és még csak meg óvni sem tudtalak, de megígérem. Az életemre esküszöm. Mikor haza térsz, mindent megteszek a biztonságodért. Azért próbálok jó ember lenni, mert te veled könnyű. A tükörben már két személy képe jelent meg.

- Mikasa nagyon gyorsan el kell rendeznem itt a dolgaim. Ha bármi történne velem, neked kell tovább vinni az örökségünk.

Kötöttem meg a nyakkendőm. Akaratlanul is megfordul a fejemben valami. Sajnos nagyon sokszor gondoltam már rá, de sosem mondtam eddig ki. Ahhoz túlságosan is fájó érzés, még nekem is.

- Rivaille van valami, amit tudnod kell a feleségedről. Ez mindent megváltoztathat, csak ki kell játszanunk.

A hangja büszke és számítástól áztatott volt. Az én húgocskám már csak ilyen. A dolgozó szobámba mentünk ahol egy mappa várt. Mikasa teakészítésbe fogott én pedig leültem és kinyitottam a mappa. Nem értettem.

"Kate Arbatov"

Született 1996. 06. 21. Russian, Szentpétervár
Anya: Katya Arbatov
Apa: Victor Arbatov

- Miért lenne fontos az előző orosz Maffia főnök zabigyereke? Mikhail szépen lemészárolta a bátyát és a családját. Csak így lehetett családfő. Ügyesen vette át a szervezetet. Mikasa ez miért befolyásolna bármit is? Ehhez nekünk semmi közünk. Mikhail senkit sem enged a földjére belépni.

- Olyan akár a második "Romanov" tragédia. Emlékszel a mesére ugye? Sokat néztük régen.

Tette le a csészém és mellém ült. Továbblapoztam a testvére, Ivan Arbatov halottnak lett nyilvánítva. Kate Arbatov eltűnt, a holteste nem került elő. Egy nyomtatott családi kép volt még a mappához. A kislány, Kate láttán eltoltam a mappát. Mikasa elém rakott egy másik mappát.

"Christa Robin"

Születés:1996. 06. 21. Hungary, Szeged
Anya: Christa Robin
Apa: Steve Robin

Testvérek: Angelina Robin. Sylvester Robin. 2006. 12. 04.-ig nem létezett. És az akkori kép. Egymás mellé tettem a két képet, majd kiejtettem a kezemből. Meredten bámultam magam elé. Kate és Christa egy és ugyan azon személy. Miért nem mondta el, hogy ki? Hazugság lett volna minden? Nem! Nem! Még ha igaz is, hogy Ő túl élte azt a mészárlást. Mikhail akkor sem tervezhetett ennyire előre. Gondolkozzunk bármi, ami esetleg feltűnhetett volna?

1: Christa sosem félt tőlem, úgymint ahogy az emberek többsége.

2: Nem csinált problémát a "hivatásomból".

Tehát már megszokott lett volna neki ez az élet? Egyetlen egyszer láttam valós félelmet benne. Mikor a cselédben akkora seggfej voltam vele. Pedig én voltam, aki hibázott. Valami a múltban történt, amit mélyen eltemetett. A feleségem nem ellenség. Csupán új életet kezdett és nem akart visszanézni. Mikhail tombolásáról tudott valaki, aki hűséges volt Victor-hoz csak későn ért oda. Mikor minden veszni látszott kimentette volna a gyermeket?

- Rivaille ez a legjobb dolog, ami történhetett! Gondolj csak bele ennél jobb lehetőség nincs betörni az orosz piacra. Kate-t visszarakjuk a helyére és irányíthatod a szovjet régiót, általa. Tudod, hogy igazam van. Senki sem örült mikor Mikhail hatalomra került. Melléd állnának, még Felong is követne.

Mikasa büszkén húzta ki magát, olyan most akár apánk volt. Mindenből hasznot húzni. Nincs halálosabb, mint a megfelelő információ, a megfelelő helyben és időben. Az öregünk mindig ezt mondogatta.

- Mikasa nagyon szeretlek, a húgomként te vagy a legfontosabb. Mindig számíthattunk egymásra. Viszont a feleségem Christa Robin. Nem lököm vissza abba a vérbe telített világba, amiből kimentették. Mit gondolsz Mikhail szívjóságból hagyta menekülni? Mikor a tulajdon vére életét kiontotta? Haza hozom őt! Soha nem mondom el neki, hogy tudok arról ki volt. Mielőtt azzá vált aki! Talán nem emlékszel mi honnan építettük újjá apánk birodalmát?

Lesütötte a szemeit, majd haragosan nézett rám.

- Belese gondolsz, mi van ha Mikhail keze van benne? Az egész kapcsolatotokba? Vagy ha tartják a kapcsolatot? Mégis csak egy Arbatov. Nem ez lenne az első ilyen esett.

- Mikasa! Te vigyázol a birodalmunkra amíg haza nem térünk. Ha a feleségem kész elmondani a múltját megteszi.

Nem szólt csak leült és teázott, a két mappát elzártam. Kopogtak, Solt jött be. Szokásos mosolya elkerülte. Mérges volt, nem is kicsit.

- Sajnálom, ha megzavartalak titeket. Van már bármi hír róla?

Aggódva nézett. Tudom mit érez iránta. Tudom, hogy szerelmes belé, ahogy azt is Christa mit érez. Tudom, hogy szereti. Még mindig szereti. Ez olyan dolog amit nem uralhatok, mert Solt volt az akit követtem a szívében és nem fordítva. Asami bogara zavaróan zümmögött a fülembe.

"Rivaille itt az idő, hogy válasz a feleséged vagy a barátod, aki akár hátba is szúrhat."

Még is miket nem kezdek feltételezni?

- Nem sok biztató, de elutazom Eren-nel Hon Kong-ba. Már azt hittem örökké haragudni fogsz rám.

Nézek rá gyenge mosollyal, mire a fejét csóválja.

- Ez ahhoz túl régi kapcsolat. Tudnod kell, hogy rám mindig számíthatsz. Christa nem csak számodra fontos.

- Veled nagyobb biztonságba lett volna.

Bukik ki belőlem, mire Mikas tekintette közöttünk cikázott. Solt apró félmosoly mellett túrt bele ezüstös hajába. Élesen szívta be a levegőt.

- A kis Vörösbegyem téged választott. Ez így van jól, én nem vettem elég komolyan. Mikor esélyem volt rá.

Mikasa a szemöldökét ráncolta, mire Solt felé nyúlt volna. A húgom fintorgott.

- Meg ne próbáld! Ha csak nem akarod Solt, hogy egy pár törött kézzel gazdagodni.

- Mikasa, mint mindig kedves és édes vagy. Egy olyan jég fal vagy amelyet meg sem tudok közelíteni.

Nevetett fel, de ez hamisan csengett. Aggódik pont úgy, mint én.

- Bocsáss meg Solt, de fontos megbeszélni valónk van.

Küldtem halvány mosolyt neki. Az isten verjen meg engem. Miattam történt az a dolog és ezért míg élek vezeklek.

- Persze nem is alkalmatlankodok. Szólj, ha kellenék.

Pár perccel később Mikasa hozzám szólt.

- Lefogom cseréltetni a zárakat. Ami fontosabb, mi volt ez az egész? Hogy mellette nagyobb biztonságba lett volna? Ők talán?

Megráztam a fejem, hogy hagyjuk a témát. Persze haragudott érte, de nem baj. Megbékél majd.

- Historia, Annie és Armin itt lesznek veled a távollétünkben.

- Rendben.

Nem volt miről beszélnünk túlságosan felbasztuk a másikat. Solt itt léte pedig elgondolkodtatott. Tényleg azért nem használta ki a pillanatot, mert komolytalannal gondolta Christa-t? Nem hinném. Inkább nem akarta beismerni, hogy vele komoly lehetett volna. Ő már nem akart többé sérülni. Most pont úgy szenvedek, mint Ő akkor régen.

Nem számít mit is mond Mikasa, nem fogom magára hagyni Christa-t. Nem csak szórakozásból vettem feleségül. Szeretem Őt és bármi legyen az oka, amiért hallgatott a kilétéről. Már nem számít csak az, hogy sértetlenül kapjam vissza őt. A telefonom jelzett, elég fura üzenetet kaptam.

"A seb amit akkor ejtettél napok óta kínzón lüktet. Rivaille mond neked mennyire fog mikor Christa a saját szájával mondja el ki segített ide hozatni? Hogy megnyugodj az Apám sírjára esküszöm nem esett és esik bántódása. Ahhoz túlságosan is kedvelem. Gondolom Asami és te is már készültök háborúzni, de nem kell. Elfogadsz egy baráti jó tanácsot. Vigyázz...mindig nézz a hátad mögé, mert nagyon megfog lepni kinek vágya kést döfni a hátadba. Liu Fei Long"

Mit akar ez jelenteni?! Hál isten él és sértetlen, de ki lehet az aki elárult és veszélynek tette ki Christa-t. Mikasa jelenleg érdektelen e téren, Asam azonban nem. Így továbbítottam és pár perc múlva már hívott.

- Rivaille ne legyél hülye! Holnapra gyere a hotelhez. Száz tizenhármas szoba.

„Asami ah ah." Hallatszott a háttérből és ettől megint sokkot kaptam. Igazán visszahívhatott volna utána.

- Ott leszek. Te barom ne kefélés közben hívj!

- Ne finnyáskodj. Máskor is beszéltünk már miközben elvoltam, ha jól emlékszem.

- Holnap, a száz tizenhármas szoba!

Letettem a telefont és tovább agyaltam. Az ágyra néztem és szinte láttam Christa-t ahogy hív maga mellé. Már léptem felé mikor rádöbbentem, hogy egyedül vagyok a szobában. Megint akár régen. Furcsa régen, imádtam egyedül lenni. Imádtam őrjöngeni, embereket meggyötörni, tönkretenni. Ahogy azt ígértem neki a Cselédben. Ez voltam én Rivaille Ackerman. Nem is hibáztathatom, amiért foggal körömmel védte Solt-ot. Lehet, hogy nem sokban különbözünk. Ő mindig ilyen lányok társaságában volt, mint Christa és Ő több lett neki. Ha ilyen kislány neki adta magát, utána színpadias könnyedséggel dobta el. Solt Blake végül találkozott veled Christa és valamit gyökeresen megváltoztattál benne. Akárcsak bennem.