Christa szemszög

Sötét van. Fázom és félek. Mégis hol vagyok, és ami fontosabb hogyan kerültem ide? Emlékezz Christa! Hol voltál ez ellőt? Igen, megvan! Haza értünk a Bahamákról. Rivaille korán elment és a lányok is összeköltöztek a srácokkal, így egyedül vonulgattam a hatalmas lakásban. Én a boldogságot hajszoló Missis Ackerman. Hosszú ideje először elhittem, hogy nekem is jár felhőtlen boldogság.

A bejárati ajtó hangosan csukódott be. Azt hittem a szeretet férjem jött haza, így lerohantam a lépcsőn. Solt széles mosollyal, lezseren dőlt az ajtónak. Boldog voltam, olyan hosszú idő telt el mióta beszélhettünk. Azt hiszem az öröm, amit éreztem sugárzott rólam. A karjaiba ugrottam, hogy átölelhessem. Nem utasította el, viszonozta az ölelésem. Ha valaki ismeretlen látná az eseményeket, akkor sok mindenre gondolhatna. A szeretett férfi lehetne a fivérem, egy fontos barátom vagy akár a szerelmem is. Azonban Solt-ot nem tudom beskatulyázni egyikbe sem. Egyedül azt tudom, hogy sokat jelent nekem.

- Olyan rég láttuk egymást. Hogy vagy? Mikor békültök már ki Rivaille-al?

Elmosolyodott, behunyta szemeit és az arcom cirógatta. Ha Rivaille itt lenne nem lehetnénk ilyen intim közelségbe. Mikor újra rám nézett valami nagyon megváltozott. A gyönyörű aranysárga tekintette olyan volt akár egy viperáé. Halk sóhajt kíséretében biccentette félre a fejét.

- Solt?

- Úgy sajnálom Christa. Hidd el ez nem személyes. Ha szót fogadtál volna, minden másképp alakul.

- Solt mégis miről beszélsz?

Zavart és kétségbe esett voltam. Soha nem éreztem ilyen törékenynek magam. Nem értettem. Mégis miről beszél? Hátra akartam húzódni, de a karjaimnál erősen megszorított. Hirtelen valaki hátulról kendőt fogott az arcomra. Minden elsötétült, az érzékszerveim tompák lettek, de a hangját még hallottam.

„Így is az én Vörösbegyem maradsz."

A jelenlegi helyzetem pedig felér egy katasztrófához. Körülnézve azt mondanám, hogy egy konyhaszerűségben vagyok. Bassza meg! Pucér vagyok. Nem is csoda, hogy fázom. Egy idős kínai szakács jött be és ételt adott be a rácson. Szomorúan vagy szánóan nézett végig rajtam. Ki tudja? Mivel a felesége lettem ragaszkodott hozzá, hogy nyeleket tanítson, hogy méltó legyek az Ackerman névhez. Így a kínai, japán és francia nyelvel bővült a tudásom. Mivel a magyar, olasz, angol és orosz már megvolt.

- Kérem. Nagyon fázom.

Nem válaszolt de kikerekedett szempárral nézett, lesütöttem a fejem. Legalább a gyűrűim itt vannak és medál amit az esküvőkor adott. Egy nagy zöld smaragd, arany láncon és foglalatban. Az öreg hangja kimért volt, de nem bántam.

- Melyik nagyúr asszonya vagy?

-Rivaille Ackerman-nak.

Felnéztem és az öreg szeme megremegett, egy nagy köntös szerűséget adott be. Amit hálásan vettem fel.

- Ha megindul a háború és vér fog folyni. Ne feled el ezt.

- Nem fogom, köszönöm.

Lassan ettem, az öreg teát csinált és adott be egy csészével. Megfogta a kezem és minden figyelmem rá irányítottam.

- Ez Hong Kong. Liu Fei Long a "Baishe" fejének birtokán vagy.

Megértően bólintottam, tehát Solt lepaktált a kínaiakkal. Lehet, hogy eddig is Ő volt az áruló Rivaille szervezetében? Annyi évet képes felrúgni? Miért? Mit tehetett Rivaille a múltban? Fei Long az aki meglőtte régen Rivaille-t és Ő viszont. Solt Blake, miért lett igaza a férjemnek? Miért? Ha szerettél, miért löksz az ellenség kezébe? Szeretett egyáltalán engem? Nekidőltem a cella hideg rácsainak. Nem lehet minden hazugság. Mielőtt Rivaille kedvese lettem, vagy megismertem volna. Ő teljesen más volt. Egy nemes, arany tekintetű angyal. Hirtelen nyíllal a fájdalmas érzés a szívembe, hiszen Mikhail is ilyen. Maguktól kezdtek potyogni a könnyeim. Mrs. Ackerman te egy igazán ostoba, bolond nő vagy. Pár órával később egy kisfiú jött le értem. Aranyos gyerek volt

- Szép asszony. Az uramhoz kell kísérnem, ha bármivel is próbálkozik abból nagy baj lesz.

Itt elgondolkozott. Kuncogva simogattam meg a fejét, az öreg konyhás sólyomként követte minden mozdulatom. Zavartan nézett fel rám.

- Nem is értette, amit mondtam.

- Semmi baj. Megértettem.

Mosolyogtam a fiúra, aki megkönnyebbülten fogta meg a kezem. Megállítottam és lehajoltam hozzá, hogy kérdezhessek valamit.

- Mond miért kellett pucéran felébrednem?

- Az orvos megvizsgált. Szerencsére semmi sérülése sincs.

Megálltunk az ajtó előtt. Mutatta, hogy mennyek be. A szívem a torkomba dobogott. Nagyon félek és ez nem izgató, vagy vonzó félelem. Hanem rettegéssel teli, akár otthon régen. Beléptem és ott állt az ablaknál. Hosszú fekete hajú, durva ilyet mondani szinte csinos arcú férfi. Vörös kimonót viselt, a szemei ahogy rám nézett megfagyott az ereimben a vér. Szigor és kimértség lengte körbe.

- Beszéled a nyelvet?

- Igen.

Mindig, minden körülmények között jár a pofám, de ez egészen biztos nem az a pillanat. Sokkal inkább a meghunyászkodás ideje. Elindult felém elég vészjósló mosollyal. Minden erőmre szükségem, volt hogy ne akarjak elrohanni vagy sírni. Én már, sokkal rosszabbat is túléltem.

- Solt Blake és fiam szerint is Rivaille Ackerman szeretője vagy. Igaz ez?

Szakította szét rajtam a köpenyt. A kezébe vette a medált, majd megfordította a gravírozott oldalra. Rám pillantott és erősen gondolkodóba esett. Ebben a percben ha nem is pofázok, de állom bárkinek a tekintetét.

"Egyetlen szerelmemnek. R."

- A felesége vagyok.

Erősebb volt a hangom, mint akartam. Veszélyes mosolyt villantott és gyors mozdulattal lökött el a kanapéra. A kezei ott simítottak ahol csak Ö tette volna. Beharaptam az alsó ajkam és átkoztam minden percet amit Olaszországban töltöttem. Igen átkoztam, mert nem akarok többé nemi erőszak áldozata lenni.

- Ha nem akarsz sérülésekkel gazdagodni, akkor javaslom lazulj el.

A hangja nem volt kíméletlen, de nem is ringattam magam rózsaszín álmokba.

- A lényem kizárólag Rivaille Ackerman-é. Úgy hogy Fei Long azt teszel, amit akarsz. A testem meggyalázhatod, de soha nem alázkodom meg és soha sem árulom el a férjem!

Érzem, ahogy sírni akarok és hiába akartam visszafogni képtelen voltam rá. Kétoldalt potyogtak az arcomon, némán sírtam. Hogy árulhatott el engem? Felnevetett és megfordított a nyakamhoz pedig kést fogott. Nem csuktam le a szemem. Nem vettem gyorsabban a levegőt. Ez az egész olyan, mint akkor régen Szentpéterváron. A szemei elégedettek voltak és ez furcsa volt.

- Értem már miért választott téged. Christa a neved ugye?

- Igen.

- Beküldöm Minami-t majd lemostad és ad neked ruhát. Viselkedj jól és a szavamat adom nem esik bántódásod.

- A Baishe feje a szavát adja?

Kérdeztem kicsit cinikusan, próbálva elrejteni a fedetlen testem. Nem szólt felállt és elindult ki majd egy hölgy jött be.

- Alig várom, hogy lássam Rivaille bukását. Mikor rájön, hogy a főbizalmasa volt aki hátba szúrta. A szavam sokat ér, mert nem teszlek magamévá csak azért, hogy neki fájdalmat okozzak.

- Solt nem csak Őt árulta el.

Motyogtam és ebben a percben kitört belőlem az elfojtott zokogás.

- Bíztam benne!

Felnéztem és egy pillanatra, mintha értette volna mit érzek. Becsukta az ajtót engem pedig tényleg megfürdettek és felöltöztettek. A hölgy a hajamat is kontyba fogta. Azt mondta ez az én szobám lesz, mert az ura ezt parancsolta. Kedves volt hozzám, majd magamra hagyott. Az ablaknál álltam meg, kínt épen fel kelni készült a nap. Az ékszereimre meredt a tekintettem. Valamennyi igazság volt abban amit Fei Long mondott, tényleg gyötörhetett volna és mégsem tette.

Az ajtó hirtelen kivágódott. Azt hittem, hogy Fei Long tért vissza. Gyorsan meg töröltem a szemeim. Helyette Kira állt ott, kaján vigyorral.

- Van bőr a képeden!

- Vigyázz a szádra, bármikor kurvát csinálhatok belőled. Utána nem a férjecskédért remegsz, majd hanem a drogokért. Viselkedj szépen és tégy a kedvemre cica. Tudod a drága Solt-od nélkül nem lennél itt. Ő volt az, aki készségesen segített bejutni a birtokra. Tudtad, hogy minden vágya az volt, hogy hálád zálogaként a sok segítségért, megkeféljen? Persze az is igaz, hogy Solt-nak is meg van a maga hobbija. Nagyon szereti úgy csinálni, mintha saját akaratodból tennéd amit teszel. Pedig nem. Ez egy hatalmas hazugság. Végig egy szép kis báb vagy a kezei között. Aki az Ő  kedvéért ráng a dróton. Nem ismerek még egy ilyen embert. Nagyon kevesen képesek úgy mozgatni a szálakat mint Ő. Rivaille elmondta milyen gusztusa van, nem igaz? De kételkedtél benne, hogy igaz lehet. Szegény kis Vörösbegyecske, kiárúsítottak téged.

Kirázott a hideg ahogy közeledett. Elöntött a harag.

- Elhallgass! Neked nem vagyok Vörösbegy! Mikor Rivaille rájön az isten óvja azokat, akik részt vettek ebben. A férjem elégtételt fog venni.

Ugrottam hátra, neki nyomódva a jeges ablaknak. Kárörvendően felnevetett.

- Nem menekülhetsz tőlem cica. Mond Rivaille tudja, hogy szereted Solt Blake-et is?

Elöntötte a pír az arcom és hirtelen sírni akartam. Küzdj Christa! Nem adhatod fel, egy ilyen féreg ellen soha sem!

- Fogd be! Különben is itt kizárólag apád tehet bármit. Ő pedig a szavát adta nekem, hogy sértetlen maradok!

Szórakoztatónak talált, ez biztos. Istenem az egyik vipera után jön a másik? Lassan közeledett.

Rivaille szemszög

A pokolba veled FeI long! Még mindig idegesen szorongatom a papírt. Ez az egész az én hibám, nem lett volna szabad személyzet nélkül hagynom.

"Rég nem találkoztunk Rivaille. Ha vissza szeretnéd kapni az imádott feleséged, akkor várlak Hong Kong-ba."

- Még is mit tervezel Fei Long?

Gyűrtem össze a papírt. Eren megállt az asztal másik oldalán és elszántan nézett rám. Ez a fiú tényleg jó emberem.

- Rivaille. Mit tegyünk?

- Felhívok valakit nem soká. Tudjuk ki lehetett, aki elrabolta Christa-t?

Kérdeztem gondterhelten, mire Eren zsebre vágta a kezét és sóhajtott.

- Igen. Armin talált valamit. Kira Long Liu, Fei Long fia.

- Mond csak Eren benne vagy egy kis kiruccanásban?

Néztem fel rá éreztem, ahogy a szemeim lángba borultak. A kölyök arcán széles mosoly terült el. Imádja a veszélyt.

- A pokolba is veled tartok, ha ezt kéred tőlem. De előtte Historia-t átcuccolom Armin-ékhoz.

Lehunytam a szemem és sovány mosollyal bólintottam.

- Sajnálom, tudom, hogy csak most készülődtök ti is az esküvőre. Szólok mikor indulunk. Hong Kong előtte talán felveszünk valakit Tokió-ban.

- Ez jó buli lesz.

Vigyorgott és magamra hagyott. Felemeltem a telefont és tárcsáztam a számot.

- Idióta tudod mennyi itt az idő?

Hallottam meg az álmos hangját. Ezért sokkal fogok tartozni, már tudom.

- Én is örülök, hogy hallom a hangod. Asami segíts nekem

Váltottam komolyra a szót.

- Korán van egy kicsit az üzlethez, nem? Rivaille nem szokásod segítséget kérni. Mekkora baj van?

Ahogy én úgy Ő is komoly hangra váltott. Az üzlet az ami miatt bármilyen állapotból józanná tudunk lenni.

- Fei Long.

Mondtam Ő pedig nagyot sóhajtott, majd szitkozódott egy sort.

- Mi francot csinált?

- Elrabolta egy fontos személyt a saját házamból és Hong Kong-ba invitált.

- Rivaille ez kész öngyilkosság. Nehéz lesz, de enged el a dolgot. Bármikor melléd állok, de felkelteni a sárkányt, na az komoly mutatvány. Mennyire érné meg ez nekünk?

- Asami a feleségemről van szó!

Hosszas csend után Ő is beleüvöltött.

- Nehezedre esett volna ezzel kezdened te barom?! Találkozunk a Hong Kong-ban a Regal Riverside hotelben és megbeszéljük.

- Asami, félek. Mi van, ha későn érek oda?

- Nyugodj meg, nem ugorhatunk fejjel a falnak. Küldök egy fotóst oda és majd felméri a helyzetet. Mikor tudsz ide jönni?

- Talán öt óra múlva.

- Akkorra én is oda érek. Rivaille azt az embert a szervezetedből tüntesd el! Nem bízom benne és jobban jársz ha te sem teszed.

- Solt nem árulna el. Hiszen szereti és tiszteli Ő is a nejem.

- Valóban? Ez lenne a legalapvetőbb indok. Nem traktállak, de ideje választanod a feleséged vagy és közötte. Tudom, hogy vezekelsz, de az ami történt nem a te hibád. Minden jót addig is.

- Köszönöm Asami.

- Majd megüzleteljük. Matao! (Viszlát)

- Matao! (viszlát)

Elmerültem a forró vízben, a szemeimből patakban folyt a könnyem. A gyűrű pedig amit Christa választott,vörös gyémánt. Hanyatt dőltem a kádban és a plafont kezdtem pásztázni. Nem csak az én hibám volt és Solt itta meg a levét. Most pedig a feleségem. Ígérem bella (gyönyörű)! Visszaszerezlek és el nem engedlek többet.

Liu Fei Long. 34 éves. A Baishe (kínai maffia) feje.

Asami Ryuichi. 36 éves. Japán alvilág feje. Rivaille barátja és fő üzlettársa.

Sziasztok Zsizsikék itt is van a második éved első része. Remélem tetszik. Véleményeket örömmel várok. :)