Épp megyünk haza, Márkal a moziból. De valami nagyon fura érzés kerít hatalmába,mint ha valaki követne.

Márkra néztem de ahogy láttom ő is észre vette hogy valami nincs rendben. Így gyorsítottunk a lépteinken.

Mikor már mind a ketten azt hittük hogy le ráztuk őket. Nagyot tévedtünk! Éppen egy sikátor előtt mentünk el amikor is valaki hátulról elkapott minket

Jaj! Istenem, remélem pár ütés és meg unják.

-Nézd már főnök miket fogtunk neked! ~ mondta az a fasz aki elrabolt minket.

-Hmm. Azt mondtam valami jó csajt, aki idióta! De erre ti ide hoztok nekem két fiút? Mégis mit kezdjek velük? ~ kérdezte egy mély hang.

-Tudom, főnök. De nézd meg milyen édes arcuk van! És amilyen kicsik olyan fürgék is. ~ mondta az egyik állat.

Majd az idegen felé fordítottak minket.

-Az a kis szőke aranyos, de a vöri tök morci! ~ mondta az idegen.

Majd oda ment Márkhoz hogy megsimogasa az arcát. Ki ez miatt jól meg is harapta.

-Kis heves! Ez tetszik. Ő kell nekem! ~ mondta a fiú.

Majd megláttam Márk kétségbeesett tekintetét.

-Hé enged el! Süket vagy? ~ kiabáltam a fiúra.

Mire szinte mindenki meglepődött.

-Nézzétek már. A kis vörös is megszólalt végre! Szerintem hadjuk meg D-nek ~ mondta az egyik a sok közül.

Mira csak nagy szemekkel néztem rájuk. Kiről beszélnek? Majd csak egy lihegő hangot halotunk meg magunk mögött.

-Itt... Vagyok! ~ jelentette ki az idegen.

-Nézd már milyen kis cuki fiút fogtunk neked! ~ mondta az, az idióta.

-És nekem, mégis mit kellene csinálnom vele? ~ kérdezte értetlenül a fiú.

-Hát... Tudod. ~ jelentette ki az idióta egy perverz mosolyal az arcán.

-Te megőrültél? Engedjetek minket haza! ~ üvöltötem egyre idegesebben.

-Hm. Nem is vagy olyan csúnya baba. Lehet róla szó hogy magamal viszem. ~ mondta a fiú.

Majd egyre jobban közeledett hozzám.

-Ha közelebb mersz jönni hozzám, esküszöm hogy meg ruglak! ~ mondtam.

Mire a fiú csak mosolyogva, kezdett gyorsítani a tempóján. Majd mikor már elég közel volt hozzám, egy jól irányzott rúgásal pont oda rúgtam.

Mire csak káromkodva rogyott a földre. Így nehezen de sikerült kiszabadulnom. Majd gyorsan Márk kezeiért nyúltam.

És amilyen gyorsan csak tudtam kezdtem elfutni, magam után húzva szegény Márkot. Majd egyenesen hozzám mentünk.

Miután el jutottunk a házamig óvatosan be löktem Márkot az ajtón. Majd én is be mentem, és gyorsan magunkra is zártam.

-Márk jól vagy? ~ kérdeztem riadtan.

-Én igen. De te jól vagy Julián? ~ kérdezte kedvesen Márk.

-Én is. De szólj anyukádnak hogy ma itt alszol! Biztos hogy nem engedlek haza! ~ mondtam.

Majd a függönyöket is elhúztam. Bár már este van, de azért a biztonság érzés meg legyen.

Elvileg holnap jönnek új fiúk az osztályúnkba. Remélem nem ők lesznek azok. Akikkel nemrég össze futottunk.

-Hé. Julián min gondolkodsz ennyire? ~ kérdezte Márk.

-Csak a holnapon. ~ mondtam egyszerűen.

-Remélem, nem ők lesznek! ~ mondta Márk sóhajtva.

-Azt én is. De nincs kedved játszani? ~ kérdeztem mosolyogva Márktol.

-Csokis süti is van? ~ kérdezte Márk csillogó szemekkel.

-Van. ~ röhögtem.

Majd kimentem a konyhába Márknak csokis sütiért. Egészen hajlani ötig játszottunk.

Most meg nagyon késésbe vagyunk. Az első óra felét már biztos lekéstuk.

-Márkk sies már! ~ szóltam a mögöttem ballagó barátomnak.

-De Julián te sietsz, túl gyors vagy nekem! ~ mondta nevetve Márk.

Így lassítottam, hogy együtt tudjunk sétálni be a suliba.

-Te nyitsz most be. ~ mondtam Márknak.

Most ő a soros.

-Nem most te! Tegnap előtt én nyitottam be nyelvtanra. Úgy hogy most te jössz! ~ mondta Márk.

Ahj tényleg igaza van! Egy nagy sóhaj után remegő kézzel nyitottam ki az ajtót.

-Elnézést a késésért! ~ mondtuk egyszerre Márkal.

-Jaj gyerekek már megint ti? Szerintem már most híressebbek vagytok mint maga az iskola! Nem írom be, de kérlek menjetek a helyetekre. Ti meg fogjátok be! ~ mondta a tanárnő.

Majd szépen lassan hátra mentünk a helyünkre. De láttam a tegnapi fiúkat mögöttünk ülni. Hát ez csodás!

Így gyorsan le ültem amit Márk is követett.

Majd egy kis papír fecnit tölt elém.

-Ők azok!

-Akkor láttom nem csak nekem tűnt fel!

Majd így tovább írogatunk míg meg nem éreztem hogy valaki megdob. Körbe pillantottam de csak William-et láttam hogy rám kacsint.

Sose adja fel? Majd a papírt ki nyitottam és csak a szokásos volt benne!

"Na mi van baba? Nem lettél ki elégítve?
Olyan frusztrált a szép arcod!
Nincs kedved suli után huncutkodni?"

Mire Márk közelebb hajolt hozzám hogy el tudja olvasni majd hangosan kuncogni kezdett, mire rám is rájött a röhögö görcs.

-Mi a jókedv oka ti zseniális teknősök? ~ kérdezte mosolyogva a tanárnő.

Mire  mi csak Márkal össze néztünk.

-Tudja tanárnő. Olyan csodás ajánlatot kaptam hogy ezt úgy éreztem önnek is tudnia kell. ~ röhögtem.

Mire Márk csak oldalba bőkőt és szemével William felé mutatott. William-nak csak úgy főrt a feje a dühtöl.

°^° °^° °^°

Új történet Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez is tetszik majd!
Hibákért elnézést.

By. Dorcsíí~