Rivaille szemszög

Mikor felébredtem zugot a fejem. Mintha egy zenekar húzná szünet nélkül. Ritka elbaszott ember vagyok. Úgy gondolok erre egy pillanat erejéig mintha újdonság lenne. Az ajkaim gúnyos félmosolyra húzom. Eddig mindig minden úgy volt ahogy akartam. Bármi ami az enyém volt nem nyúlhatott hozzá senki. Ez olyan természetes volt mint a levegőt venni. Ha mégsem a süllyesztőben mindig van hely. Hiszen dobhatsz akármennyi követ a tó sosem tűnik el és az árnyék sem. Az én árnyékom mostanra már mindent felemésztet. Vicces, egész sokáig húztam. Most először képes voltam saját magam meglepni. Elvégre én nem leszek soha senki hercege sem. Solt tényleg jobban ismert magamnál is hiszen látta előre. Az a baj, hogy aki a hatalmasok játékát játssza az akár meg is halhat. Ő meg is halt. Én ölettem meg.

Egy egész kicsit mégis büszke lehetek magamra. Igazából tegnap tudatosult bennem mekkorát hazudtam magamnak. Valójában nem azért mentem Christa vagyis Kate Arbatov után mert nem tudnék élni nélküle. Azért mentem utána, mert hozzám tartozik. Ő maga semmit sem változott még mindig lenyűgöző a lélek jelenléte. Én mindig betartom a szavam. Buta kislány vagy, pedig Solt figyelmeztetett és valójában egyes egyedül téged árult el. Talán ma elmegyek újra a Cselédbe hosszú idő után Rivaille Ackerman felébredt.

Mikasa lent várt a nappaliban három nagyobb bőrönddel. Minden pillantásával megrótt. Ő, aki az egész Arbatov ügyben üzletet látott, most megró a viselkedésemért. Szép kis testvér mondhatom.

- Ha tovább folytatod ezt Rivaille. Teljesen egyedül halsz majd meg anélkül, hogy bárki is sajnálna.

A hangja rideg és kemény volt, de csak mosolyogtam rajta.

- Kurvára fáj a fejem, de legalább rájöttem mennyire egészségtelen elfojtani amik vagyunk. Szerettem a lányt, talán mégis csak olyan való hozzám, aki képes a teljes alávetettségre.

Kitöltöttem a kávém és egy semmit mondó arc meredt rám.

- Tehát, a feleséged egy megunt játék lett? Eldobod és újra Önmagad leszel? Akit félt mindenki

- Igen. Hiszen végül is nem igazi házasság volt a miénk. Ha vissza jön mond meg neki. Bőven ledolgozott mindent amit kapott..

Nevettem fel. Eren és Armin Mikasa mögött támasztotta a boltívet. Nem olvastam ki sokat belőlük és nem is akartam. Hiszen Historia elköltözött Eren lakásába, Annei szinten Arminhoz. Christa is eltűnik és minden a szavai, az érintései, mindene.

- Eren, induljunk!

Mikasa szemszög

- Ostoba vagy Rivaille!

Kiáltottam utána, Armin sóhajtva lépett mellém.

- Mi ütött a Főnökbe? Azóta emberi mióta Christa van.

- Ne is mond. Innentől kezdve megint olyan lesz mint előtte. Én vissza megyek Párizsba, nem akarok a bátyám közelébe lenni. Armin ezek itt Christa holmijai , vidd el neki a lakására itt vannak hozzá az íratok.

- Megvetted neki az ingatlant?

- Egy kis kárpótlás, a bátyám miatt. A látszat ellenére Őt még meg is szerettem kicsit. Nem lepne meg ha visszatérne Oroszországba.

- Hihetetlen nagyot fordult a világ. Akkor én indulok. Vigyázz magadra és üdvözlök Jean-t.

- Ti is, üdvözlöm Historia-t. Armin figyeljetek oda erre a baromra. Néha hajlamos elfelejteni, hogy nem az Ő kénye kedve szerint kell fel a Nap. Ha van egy kis esze belátja, hogy szüksége van Christa-ra.

Christa szemszög

A plafont bámultam monoton. Alig pár óra telt el, mióta Solt és én szeretkeztünk. Mi a fenét csináljak. Ebből ki sülhet bármi jó? Ugyan mennyi esély van rá, hogy beavat a titkába? Hogy elmeséli mi történt a múltban? Azt hiszem nem sok. A másik dolog pedig, nem akarok igazán visszamenni abba a házba. Anyunak tényleg igaza volt mikor azt mondta, hogy magasról lehet a legnagyobbat puffanni. Elvesztettem a koronám. Jó ez talán túlzás, de kicsit röhejes is. Azok után, hogy azt hittem mindenki aki a földön él és lélegzik irigyelhet. Mert nekem van a legcsodálatosabb párom hát szép kis komédia lett. Csengettek. Nehezen, de kimásztam az ajtóhoz.

- Armin? Szia. Mit keresel itt?

Teljesen meglepett. Három bőrönd volt mögötte.

- Szia. Mikasa sejtette, hogy nem vágysz vissza így összepakolt neked.

- Csodálatos. Majd felhívom. Bár ezt rendeznem kell Rivaill-lal, hogy mégis hogy gondolta ezt.

Armin kicsit elsápadt majd szinte egy szusszal lezavarta az egészet. Fokozatosan próbáltam megemészteni amit mondott. Hogy ledolgoztam neki? Hogy kellemes időtöltés voltam? Az a rohadék.

- Armin átöltözöm és vihetsz a Cselédbe!

Berobogtam a szobában az egyik bőrönddel. Kitúrtam a királykék ruhám, a hajam oldalt befontam és a dobtam fel egy kis sminket plusz a fekete magas sarkúm és egy stóla. Mikor kiléptem Armin fütyült egyet.

- Mi a terv? Odamész és vissza szerzed?

- Nem. Csupán méltó befejezéssel zárom ezt le. Van valaki, aki szerint illik hozzám a dráma.

A kocsiban csendben haladtunk, mégis tapintható volt a feszültség. Arim nem tudta mi lehet majd ebből, de nem is baj.

- Christa miért szükséges ezt tenned?

- Mert nem akarom kapni csak úgy az "Eldobott Királynő" címkét. Tudnom kell, hogy tényleg ennyi volt és vége?  Eljött utánam a világ másik felére és amint visszakap ellök? 

Armin csak sóhajtozott a volán mögött. Persze megértem hiszen Rivaille a főnöke, így nem nyilatkozhat. Az ajkaim harapdálom, míg végül benyomom a telefonomon a hívást. Cseng és cseng a szívem pedig ki-kihagy.

- Vörösbegyem! Kellemes meglepetés, hogy hívsz.

A számat harapdálom, majd lenyelem a gombócot végre.

- Csak megakartam köszöni a délutánit.

Halkan kuncogott. Vajon Ő is annyit gondol rám, mint én rá?

- Bárcsak szavakba tudnám neked önteni milyen csodás volt veled, de nem megy. Tudod mikor rám néztél ott Szentpéterváron és meghúztad a ravaszt, tudtam miért teszed.

Megmelengettek a szavai, de bűntudat továbbra is mardossa a szívem, pedig érte tettem meg. Ha nem teszem meg golyót kap a fejébe. Mikhail sosem hagyja megtorlatlanul az árulást. Épp ezért lehet az egyik legerősebb Király.

- Mikhail már szólt, hogy élsz. Nem mertem elhinni amíg nem láthattalak a saját szemeimmel. Akkor tudatosult bennem igazán, mikor a karjaid között voltam.

A hangom lehet esetlen volt és könyörgő, de nem számít. Már nem számít.

- Ezért hívtál?

A hangja szórakozott, de nem zavar. Miért is hívtam? Magam sem tudom, csak azt, hogy hallanom kellett a hangját.

- Nem volt konkrét okom, csak hallani akartam a hangod.

- Egyszer már mondtam, de ha kell újra elmondom. Hozzám bármikor jöhetsz. 

Nem jött szó a számra egy pillanatig csak néztem magam elé. Végül megszólaltam.

- Ha választhatnék egy jobb élet és az enyém között, akkor is ezt választanám. Mert amit mások jobb életnek hisznek, az csak látszólag jobb. 

- És tűnhet az enyém rossznak, mégsem adnám semmiért. Mert nincs jobb élet annál, mint amiben te ott vagy.

Folytatta az elkezdett idézetet, éreztem a mosolyát. Ha azt mondanám szeretlek az túl egyszerű lenne. Az érzéseim túl mutatnak ezen. Szinte láttam, ahogy ragyognak a szemei, a meleg leheletét éreztem a nyakamon és a hideg kezeit amiket rajtam melegít fel. Nem tudom hova vezet ez az egész, de állok elébe. Kira Liu halálod után adok igazat neked, nem fogom megtagadni magamtól ami jó esik. 

Sziasztok Zsizsikéim! Remélem, hogy még mindig tudom hozni azt a szintet amivel kezdtem. Remélem tetszik nektek. xoxo