- Hogy érted, hogy súlyos lehet a helyzet? - dobolt idegesen a lábával Izzy. Miután megkapta a telefonhívást Magnustól, Clary-vel együtt odasiettek a férfi lakásába. A vörös lány Jace mellett ült a kanapén, míg az enyhén kapkodta a levegőt kezét mellkasára szorítva. Meggyőződése volt, hogy parabatai társa nagy bajban volt, ugyanis a fájdalom akkor elviselhetetlen volt.
- Tudod te, mekkora fájdalmat éreztem? - nézett hugára bosszúsan a szőke.
- Nem - tette csípőre a kezét - De akkor haladjunk! -tapsolt sietve - Meg kell keresni a bátyjám.
Brooklyn utcáit járva  keresték a fiatal árnyvadászt, ám mindhiába, sehol sem volt.
- Magnus - lépett az említett mellé Clary - mi lenne, ha a kereső varázslattal próbálnánk megtalálni?
- De ahhoz kell egy olyan tárgy, am...
- Az irónja jó lesz? - nyomta a férfi kezébe a tárgyat Isabell. Ő bólintott, majd összeszorítva tenyerei közt a tárgyat mormolni kezdett.  Arckifejezése hirtelen fájdalmas lett, majd megremegtek lábai, így megtámsszkodott a mellette lévő ház falán.
-Baj van. Nagyon nagy - nézett a fiatalabbakra - Ha nem sietünk...- nagyot nyelt - meghalhat.
Isabell fájdalmasan felnyögött, ahogy Jace arcikejezése is eltorzult. Öccsük után nem akarták bátyjukat is elveszíteni.
- Akkor tempó - kezdett rohanni Clary.
- Másik irány! - futott Magnus is, majd a többiek utána eredtek, s Clary is utánuk rohant.
Mindeki teljes erejéből futott ahogy csak tudtak, ugyanis a hely, ahol Alec volt, a város központjában volt egy eldugott kis sikátorban, míg ők a város szélén voltak.
○○○
A város belsejében az árnyvadászok és a boszorkánymester számtalan kis utcán siettek át, volt, amikor zsákutcába is keveredtek, így még kerülni is kellett. A feszültséget tisztán lehetett érezni négyük között. Isabellt csak egy hajszál tartotta vissza, hogy a sós cseppek ne áztassák szép arcát, míg Jace egyszerűen ideges volt. Még nem tudtak semmit biztosra, ám reméykedtek, hogy Magnus szavai nem igazolódnak be, s hazavihetik testvérüket.
- Valahol itt kell lennie - aggódott Magnus is, majd újra elkére az irónt, s megint mormolt.
- Na? - toporgott Izzy - Gyorsabban!
- Nem tudom ennél gyorsabban! - rivalt rá a lányra a boszorkánymester.
Ekkor egy kisebb démon támadt nekik. Jace harcba szállt vele, s gyorsan ki is végezte, majd koszosan és kócosan áll a többiekhez.
- Kis démon, de ha eltalál, a mérge lassan öl meg.
- Itt! - kiáltott fel hirtelen Magnus, majd a következő utcába rohant, ott pedig befordult egy szűk sikátorba majdnem elcsúszva, ugyanis idő közben eleredt az eső.
- Alec! - rohant el mellette Izzy, s a földön fekvő bátyjához rohant. Alec egy vértócsában feküdt, miközben mellkasán lévő sebből folyt a vér. Arca, s karjai  is meg voltak sérülve, a mély karmolásokból is rendesen szivárgottt a vér.

Mindenki mellé sietett. Jace a kába fiúnak beszélt, hogy tartson ki, miközben irónjával próbálta gyógyítani ahogy a rúnát rajzolta, Izzy a fejét tartotta a fiúnak, s ő is csak beszélt és beszélt. Clary és Magnus mögéjük álltak, s csak nézték ahogy a két fiatal küzd az idősebbért.
Alec ködös tekintettel nézte testvéreit, majd megpillantotta a boszorkánymestert. Az idősebb remegő lábakkal térdelt mellé és remegő kezekkel nyúlt a fiú sápadt arcához.
- Meg fogsz gyógyulni - nézett a kék szemekbe. Ő lassan elmosolyodott, majd megrázta fejét.