Chapter Three
- Lisa Amber Clark, hol a francba vagy? -kérdezte idegesen barátnőm.
- Már elindultam -hazudtam, miközben még a szekrényemben kutakodtam valami normális ruháért.
- Nem hiszem el, hogy elindultál. Nem hallok semmilyen autózugást.
- Azért, mert most nincs a közelemben autó? -mondtam, habár ez inkább kérdésnek hangzott. Azon tűnődtem mi a szart csináljak. Egyszerűbb lenne megmondani neki az igazat, de kiakadna nagyon.
- Na, most hallod? -kérdeztem tőle miközben lóbáztam ki a kezem az ablakon, szerencsémre épp arra járt egy autó.
- Ja, de még mindig nem hiszem.
- Akkor ne hidd. Na, de most leteszlek, találkozunk a pékség előtt. Szia.
-Szia -köszönt el, mire kinyomtam.
Felhúztam gyors a ruhám és rá egy farmer kabátot, felkaptam a táskám és elindultam.
Tizenöt perc múlva oda is értem a pékség elé és egy mérges Lydiával találtam szemben magam.
- Teeeeee, te hazug! Tudtam, hogy még el sem indultál. -mondta felháborodva.
-Oké, figyelj. Épp ezt akartam elkerülni. Menjünk enni, mert még aztán vásárolni is akarsz, a koncert meg úgy tudom 7-kor kezdődik és maradt még kb. 6 óránk.
- Jó. Most az egyszer elnézem -mondta mire átkarolva besétáltunk a pékségbe.
Pizzázás után rohantunk a plázába, késésben voltunk, mint mindig és most is miattam.
A plázába érve Lydia a ruhákhoz rohant és elkezdte szedegetni le, ami megtetszett neki.
- Megértem, hogy ez itt mind tetszik- mutattam a ruhákra -de ne időzz sokat, nincs kedvem órákon át álldogálni.
- Nem csak én fogok ruhákat vásárolni, kislány.
- Kivan zárva, hogy veszek valamit! -tiltakoztam.
- Ó, te csak azt gondolod -mondta, mire kacsintott egyett és már el is tűnt a látókörömből.
Elindultam lassan a sorok között, benéztem mindenhova mire egyszer csak megakadt a szemem egy fekete, egyszerű ruhán.
- Li, szerinted ez hogy áll? -kérdezte én pedig ránéztem.
- Jól néz ki, de egy koncertre ez kicsit túlzás, nem gondolod? -néztem végig a habos-babos ruhán.
- Igazad van, túlzás lenne. Na, de mire vársz te lökött? Próbáld már fel! -sürgetett.
-Jó felpróbálom, de nem ígérek semmit -mondtam Lydiának, mire belökött a fülkébe.
- Normális vagy? -kérdeztem.
- Persze -mondta, hangosan röhögve.
Levetettem a ruhám és felhúztam az újjat. A tükörbe nézve alig ismertem magamra. Annyira szép ez a ruha és még jól is áll.
- Kész vagy? -kérdezte érdeklődve.
- Ja -válaszoltam és kiléptem a fülkéből.
- Azta rohadt! -tette a kezét a szája elé. -Mintha csak rádszabták volna. Ugye megveszed?
Nézegettem magam a tükörbe és úgy döntöttem, hogy megveszem. Igaza van Lydiának, a múltat el kell engedd, hogy lehessen jövőd. Most az egyszer jól szeretném érezni magam és, ha Lydián fog múlni akkor biztos. A plázából kiérve elindultunk a házamba. Lydia 3 ruhát, 2 nadrágot és 5 blúzt vett, még én 1 ruhát, 1 nadrágot és 2 blúzt vettem.
A házamba érve lepakoltunk és készülődésbe kezdtünk. Levetettük az eddigi ruháinkat és felvettük a köntösünket. Igen, van egy Lydiának is és van még jó pár cucca nállam, ugyanis sokszor tartunk pizsi party-t, ugyanúgy Lydiánál is van elég sok ruha amik az enyémek.
Még én sminkeltem, addig Lydia a haját csinálta, aztán ő megcsinálta a hajam, én meg kisminkeltem őt. Mikor késznek nyilvánítottuk magunkat felvettük az új ruhánkat és hívtunk egy taxit. A szórakozóhelyig a telefonomat nyomkodtam míg Lydia a tájat nézte az ablakon keresztül. Arra lettem figyelmes, hogy a kocsi már megállt, Lydia pedig fizet a taxisnak. Elköszöntünk és kiszálltunk az autóból.
- Én nem akarok ide bemenni -mondtam idegesen.
- Ugyan Lisa. Érezd már egyszer jól magad. Megérdemled -mondta őszintén.
- Oké, menjünk. -átkarolva barátnőm beléptünk az ajtón.
Hey guys! :)
A részekről csak annyit, hogy pontos időpontot nem tudok, mikor hozom a következőt, az attól függ mennyi tanulni való lesz, de megpróbálom minél előbb.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro