- Ráng a szemed? Vigyelek orvoshoz, hogy megnézze mi a szar lel? - kérdeztem ingerültebben a kelleténél.

- Vicces vagy, kislány -röhögte el magát.

- Nem vagyok kislány -durciztam be. - Mellesleg tartozol egy bocsánatkéréssel.

- Miért is? Nem ütöttelek el - húzta félmosolyra a száját.

- De majdnem elcsaptál, szóval szükséges a bocsánat kérésed. Az viszont kérdéses, hogy el fogom-e fogadni -húztam most én mosolyra a szám.

- Bocsánatot kérek hogy ekkora 'fasz' voltam -kapott a szívéhez, túljátszva magát.

- Normálisan is lehetett volna, nem kell ennyire játszd magad, nem a színpadon vagy -forgattam meg a szemem.

Lydia és a fiúk érdeklődve hallgatták a beszélgetésünk várva, hogy mi sül ki belőle.

- Lydia, gyere menjünk -adtam ki a parancsot.

Barátnőm szó nélkül indult el utánam .

- Most komolyan itt hagysz? -szólt utánam, mire én megfordultam és láttam, hogy ledöbbenve és széttárt karokkal néz utánam.

- Ja, mégis mit vársz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Haza kisérhetnénk benneteket vagy el is vihetnénk -mutattott rá a motorra, mire én elröhögtem magam.

- Szerinted majd pont mögéd ülök fel? - néztem rá olyan 'ezt te se gondoltad komolyan' pofával.

- Ja -nevette el magát mostmár ő is.

- Azt várhatod -mosolyodtam el gúnyosan.

Az utca kihalt volt, egy lélek se járkált már ilyen későn csak mi. Lydia a járdán állt, összekulcsolt kezeivel szorongatta a táskáját, a fúk már a motorjukhoz dőlve várták barátjukat. Gondolom ez nálluk már megszokott, még az Alfa vadászik a Bétái csendben várnak, mikor hazaérnek megvitatják az áldozat erősségét ( értsd. a lány ellenállóképessége a fiú iránt). Ők az út mellett álltak motorjukkal még mi ketten, drága barátommal az út közepén, amit gondolom egy normális ember nem csinálna.

Visszabillenve a gondolataimból a jelenbe megindultam Lydia felé, megragadtam a kezét és húzni kezdtem magam után vagyis akartam, mert egy hang ismét megállított.

- Várj, még a neved se tudom -mondta mire én megálltam és hátrafordultam.

- Nem is kell. - válaszoltam.

- Ne csináld már. Csak a nevedet kérdeztem nem a kezed kértem meg. Az én nevem Brett, tudod az énekes a Bad Guysból.

- Nem érdekel, de hogy ne legyek tiszteletlen az én nevem Luna, a barátnőm pedig - néztem itt barátnőmre - Lydia.

- Szép nevek, ilyen gyönyörű lányoknak. - csábosan elmosolyodott. - Ők pedig itt Alex és Daniell. - mutatott rá a két fiúra.

- Megkaptad amit akartál, most viszont nekünk mennünk kell. Sziasztok - köszöntem majd utánam Lydia is.

- Sziasztok. - köszöntek el a fiúk is, Brett még utoljára utánam szólt, de én már nem fordultam meg. - Remélem találkozunk még, Luna. - mondta én pedig elmosolyodtam, de ő már ezt nem láthatta.

***

Beérve az ajtón lepakoltunk, Lydia a tévé előtt foglalt helyet míg én a konyhába indultam.

- Lydia! - kiáltottam ki a konyhából.

- Igen? - ordította vissza.

- Éhes vagy? Csináljak valamit? - ordítottam ismét.

- Aha, gabonapehlyhet, köszi -üvöltötte. Na jó, ilyet normál emberek nem igen hiszem, hogy csinálnak, inkább ha hívják odamennek ahhoz a személyhez és helységbe, de mi mi vagyunk és ezen változtatni nem lehet és nem is akarunk.

Elkészítettem egy gabonapelyhet Lydiának és egyet nekem is és megindultam a nappaliba barátnőmhöz. Lassan és csendben beosontam a szobába, az ajtóból látva hogy horrort néz a tévében, gondoltam megijesztem.

Az ágyhoz érve, már nehezen bírtam visszatartani a kitörőben lévő nevetést föléhajolva elordítottam magam, evvel elérve, Lydia akkorát ugrott, hogy a kezemből kiütötte a két tányért aminek a tartalma ránk borult és így másodszorra lettem tejes egy nap alatt.

Egymásra nézve kitört belőlünk a röhögés és dobálózni kezdtünk a pehelyel amit szedegettünk fel a földről, az ágyról illetve a hajunkból.

- Hát te nem vagy normális - röhögött fel hangosan kiterülve a földön.

- Tudom -ugrottam rá és kezdtem el tömni a szájába a pelyhet.

Köpködte ki én meg nyomkodtam vissza, így ment ez jó darabig mire megelégeltem és felkeltem felsegítve őt is.

- Ezt most össze is kellene takarítani - kapartam meg a tarkóm.

- Ja, de csak kellene. Ráérünk holnap is miútán felébredtünk, most viszont menjünk és csináljunk mégegy adagot amit nem eljátszunk hanem megesszük. Aztán még hajat is kell mosni.

- Oké, menjünk. Na ja, és én már ma másodszorra mosom - forgattam meg a szemem.

- Nem mondta senki, hogy ijesszél meg - kacsintott rám. - Te hülye fejed ad ki csak ilyen hülyeségeket - röhögött.

- Jól van, inkább együnk - utaltam a pulton készenlévő kajára.

Vacsora vagy inkább korai reggeli után felmentünk a szobámba és a fürdő felé vettük az irányt. Még Lydia tussolt addig én mostam fogat és letöröltem a sminkem. ( értsd. Lydia behúzta a függönyt vagy én nem tudom azt hogy mondják ami a kád felett van és belehet húzni :D Szóval a lényeg az hogy Lisa nem kukkolta Lydiát). Kijöttem a fürdőből még Lydia felöltözött és összeszedtem a pizsamámat. Barátnőm adddig kijött még én belementem a kádba azután visszajött és mosott fogat, majd mikor befejezte kiment a szobámba megszárítani.

Azon gondolkodtam még folyattattam magamra a melegvízet, lehet kicsit túl durva voltam Brettel, de nem szabad senkit se közel engedjek magamhoz, férfit báris nem. De ott van Dylan, ő más, az elején picit erős voltam vele is, igaz hogy alig ismerem viszont benne megbízom, olyan mintha a testvérem lenne. Nem tudom mi ez az érzés, annyit viszont igen, hogy nem szerelem.

Befejezve a tussolást és a hajmosást, kiléptem a kádból megtörölköztem és felöltöztem. Kilépve az ajtón egy alvó Lydia fogadott. Felvettem a hajszárítót és visszavonultam a fürdőbe. Miútán befejeztem a szárítást elpakoltam és én is befeküdtem az ágyba barátnőm mellé, nem sok kellett és engem is elragadott az álom.