Harry és Felix a nappaliban ülve beszélgettek, amikor megérkezett Ruby, sarkában Marty-val.

A lány Harryt látva csalódottan ejtette le a kezét, ami a combján csattant.

– Ezért siettem haza? – kérdezte számonkérően. – Hogy egy garbóval minden bizonyítékot eltüntess?

Harry vigyorogva megvonta a vállát, de Ruby nem hagyta annyiban. Vele szemben helyet foglalt egy fotelben, és a térdeire könyökölve előrehajolt. Marty a fotel karfájára támaszkodott.

– Részleteket szeretnénk hallani – mondta a lány, a bátyja mellette pedig helyeslően bólogatott. – Azt hiszem, mind láttuk, hogy folyik valami köztetek, csak nem szóltunk bele. Most viszont visszamenőleg szeretném hallani, hogy jutottatok el oda, hogy a nyakad tele legyen véraláfutással.

Harry vigyorogva megvakarta a tarkóját.

– Tudod, amikor valaki a száját a bőrére tapasztja és elkezdi azt szívni, folt keletkezik a helyén. A karodon is kipróbálhatod. És ha ezt sok helyen csinálod, előbb-utóbb a karod úgy fog kinézni, mint az én nyakam.

Ruby csendben maradt, és üres szemmel bámult Harryébe, aki az ajkát beharapva ártatlanul mosolygott.

– Azt mondtam, részleteket.

– Azt mondtad, hogy jutottunk el oda, hogy a nyakam tele legyen véraláfutással.

– Faszom, régen is ilyen fárasztó voltál? – kérdezte Ruby egy szemforgatás kíséretében. Harry magában megjegyezte, hogy hiába testvérek Louis-val, egyáltalán nem tudja úgy értékelni Harry humorát, ahogy a férfi. – Marty a hétvégén szakított a barátnőjével, szóval meséld el, hogy igaz szerelem létezik!

– Te talán nem tudsz adni neki? – kötekedett tovább Harry, de ezt Ruby még kevésbé értékelte, mint az előzőt. Ezek után ahelyett, hogy Ruby vágott volna vissza valami káromkodással teletűzdelt frappáns válasszal, Marty átvette a szót, és szépen megkérte Harryt, hogy meséljen. Így Harry mesélt.

Nem sokkal később belépett a másik két testvér is Louis-val az oldalukon, aki a kezében egy kancsó forró vizet hozott, a másikban pedig teát. A csészék már az asztalon voltak. Louis lerakta a kezéből a kancsót, és a dobozt, majd Leült egy szabad puffra. Harry felállt, és egy széket mellé vitt, hogy ráüljün, amíg a többiek szintén helyet foglaltak. Egy hely maradt üresen.

– Anya! – kiáltott Louis a konyhába. – Te is ide tudnál jönni legalább egy tíz percre?

Emilia visszakiáltott, majd alig két perccel később elfoglalta az utolsó széket.

Harry rámosolygott Louis-ra, aki idegesen fogadta a pillantást, de ő is az arcára erőltetett egyet.

– Van köztetek valaki, aki az utóbbi egy évben beszélt Sonjával? – kérdezte, és végignézett a testvérei arcán. A többség kicsit meglepődött, a szemöldökük megugrott, de a fejüket ingatták. Egyedül Emilia és Diego jelezte a kezével, hogy igen. Ez több volt, mint amire Louis számított. – Az elmúlt félévben is kerestétek?

Erre már csak Diego bólintott, Emilia csendben maradt.

– Egy hónapja próbáltam, de nem értem el. Azóta sem – szólalt meg a hideg, dörmögős hangján.

Louis bólintott, majd maga elé nézett, izzadt kezét a farmerjébe törölve.

– Azért nem érted el, mert nincs nála a telefonja. Elvették tőle – Louis nyelt egyet, mielőtt folytatta volna. – Sonját... elrabolták.

A szobában csend lett. Pár másodpercig senki sem szólalt meg. Harry körülnézett az arcokon. Egyszerre volt jelen a hitetlenség, a zavar és a meglepődés. Egyedül Diego higgadt faarcáról nem tudott kivenni semmit sem. Anthony összeszorította az állkapcsát.

– Tessék?

Louis mély levegőt vett.

– Jobban mondva túszul ejtették. Engem zsarolnak vele, hogy fizessek nekik, és akkor nem bántják őt.

– Ó, Istenem! – kapta a szája elé Emilia a kezét, és Harry látta, ahogy a szemében könnyek gyűltek.

– Ki? – folytatta a faggatást Tony.

– Ötletem sincs – ingatta a fejét. – Privát számról hívnak mindig.

– Mióta tartják fogva?

– Lassan fél éve – vallotta be Louis.

– És miért most mondod? – kérdezte még mindig Tony, akin látszott, hogy minden pillanattal egyre idegesebbé vált. – Nem gondolod, hogy nekünk is jogunk van tudni róla?

– Persze, hogy jogotok van, csak először egyedül akartam a végére járni, hogy ki rabolta el.

– És sikerült? – kérdezte Tony számonkérve rajta. Harry Louis kezéért nyúlt, amit erősen meg is szorított.

– Nem – felelte halkan, a fejét lehajtva Louis.

– Akkor miért nem mondtad el korábban? – kiáltott rá Anthony felállva. Mellette Marty óvatosan próbálta a karját simítva lenyugtatni, de a srác továbbra is állva maradt, és a választ várta Louis-tól.

– Ahogy telt az idő egyre nehezebb lett – mondta Louis, és újra felnézett a testvérére. Harry arra számított, hogy a tekintete könnyekkel lesz tele, de meglepetten tapasztalta, hogy sosem csillogott még elszántabban. – Most viszont belátom, hogy szükségem van rátok. Egy perccel sem bírom tovább annak a gondolatát, hogy talán ebben a pillanatban is egy sötét pincébe zárva éheztetik.

– Vagy erőszakolják meg – tette hozzá Anthony higgadtabban, de nagyobb hangsúllyal, mint az előző alkalmakkal. Mikor Louis nem válaszolt semmit, visszaejtette magát a kanapéra, és karba tett kézzel meredt a férfira.

– Mennyit kérnek érte? – kérdezte Diego.

– Havonta kétezer fontot.

– Kétezer? – hüledezett hangosan Ruby, és mindenki arcán ez tükröződött.

– Szóval ami az elmúlt hat hónapban alapítványoknak ment volna, az nem egészen oda ment, huh? – nevetett fel Anthony, Louis pedig újból válasz nélkül hagyta.

– Ebben a hónapban már háromezret kértek – vallotta be.

– Ki tudtad fizetni? – szólalt meg újból Diego.

Louis a fejét rázta.

– Nem.

A szobában ideges sóhajok indultak, majd mély csöndben értek véget. Emilia bocsánatot kérve kifordult a nappaliból, és a konyhába ment. Harry látta, hogy a válla rázkódik.

– A kétezret elküldtem nekik, de a fennmaradó ezret nem tudom.

– Én legalább kétszázzal be tudok segíteni. – mondta Felix biztatóan. – Biztos össze tudjuk dobni.

Harry azt érezte, ő rajta volt a sor, hogy megszólaljon.

– Ami azt illeti, ez az összeg az én számlámnak meg sem kottyanna. Szívesen segítenék nektek, miután annyi pénzt költöttetek így is rám – ajánlotta Harry, és Louis-ra nézett, aki összezavarodott tekintettel viszonozta a pillantást.

– Harry, ez...

– Ez nem lenne bölcs döntés – vágott a szavába Diego, és Harry biztos volt benne, hogy más hangszínt használt ahogy vele beszélt, mint ahogy korábban Louis-val. Annak ellenére, hogy éppen felajálott a családnak ezer fontot.

– Miért? – kérdezte Harry ugyanolyan hűvösen, ahogy őt kezelték.

– A rendőrség figyeli a bankszámládat. Akár utalást kapsz, akár felveszel pénzt, akár átutalsz, minden információt megkapnak. Ha Louis-nak közvetlen utalnád, egy pár órán belül megérkeznének a rendőrök. Ha pedig Tony titkosításával, még akkor is gyanús lenne, hogy egy nyugodt hónap után egyszerre eltűnik ezer font a kártyádról egy azonosíthatatlan számlával. Felkavarná a port az eltűnésed körül – fejtette ki Diego, majd mint aki befejezte, körbenézett a testvérein. – Én is be tudok szállni kétszázzal minimum.

A testvérek egyenként beszálltak, és át is utalták a fennmaradó összeg ötödét Louis-nak, aki kicsit megnyugodva simogatta Harry kézfejét a hüvelykujjával.

– Minden oké – suttogta Harry a füle közelében, mire Louis felé fordult.

– Gondolod?

– Az öt testvéredből csak egy kezdett el tombolni, szerintem ez egész jó arány – mosolygott édesen, Louis pedig a homlokára nyomott egy puszit.

– Számomra az az egy is sok. És ezzel még közel sem találtunk megoldást arra, hogy találjuk meg, illetve szabadítsuk ki Sonját – sóhajtotta.

Harry gondolkodóba merült, de pár pillanattal később elszántan nézett Louis-ra.

– És ha – kezdte izgatott hangon, ami miatt a férfi egyből felé fordult. – Ha nem küldenétek el most a pénzt? Ha megvárnád a hét végét?

– Miért? Csak kockáztatnánk Sonja biztonságát.

– Viszont lehet, hogy újra telefonálna az elrabló. Elvégre nem célja bántani Sonját, csak a pénz kell neki. Ahhoz, hogy újabb fenyegetést tegyen, ahhoz pedig fel kell hívnia – folytatta izgatottan.

– És miért lesz jó, ha újra felhív?

– Tony talán be tudná mérni? – próbálkozott óvatosan. – Nem tudom, hogy képes-e rá, de ha igen, akkor talán megtudnánk, hol tartja fogva Sonját.

Louis csendben maradt egy pillanatig, de a következőben elvigyorodott, és két keze közé fogta Harry arcát.

– Egy zseni vagy! – mondta, majd röviden megcsókolta a száját.

Ruby a torkát köszörülte, mire Louis elengedte Harry fejét.

– Harrynek van egy kezdetleges terve – nézett körbe büszkén. – Valami, amivel megtalálhatnánk Sonját.

– Na! – biccentett Ruby, siettetve Louis-t, hogy ne húzza tovább az idegeiket.

– Az, aki elrabolta Sonját, egy hetet adott arra, hogy elküldjem a pénzt. Ha nem küldeném azonnal, akkor talán ki lehetne várni, hogy újból felhívjon – magyarázta Louis, majd Anthony felé sandított. – Nem tudom, hogy privát számot nehezebb-e lekövetni...

– Nekem nem – vágott közbe.

– Akkor benne lennél?

Anthony tartott egy pillanat szünetet.

– Lekövetem a hívást, utána megmentjük Sonját, és a szart is kiverjük abból, aki elrabolta? – kérdezte körbenézve a kanapén. Körülötte mindenki bizonytalanul kezdett bólogatni, de ahogy szétnéztek, egyre magabiztosabban folytatták. – Benne vagyok.

xxx

Ahogy Louis testvérei kicsit megnyugodtak, miután minden kérdésükre választ kaptak, a férfi kézenfogta a párját, és feltűnés nélkül kiszöktek a szobából, hogy a tornácra menjenek. Harry elfogadta a saját cigis dobozát, és kivett belőle egy szálat.

Louis ajkai közt már ott lógott a saját cigarettája, majd közelebb lépett Harryhez és miközben ő a szájába helyezte a cigit, Louis kisöpörte az egyre hosszabb tincseket a homlokából, majd a másik kezében lévő gyújtóval egy tűzzel meggyújtotta mindkettő végét. Miután mindketten mélyet szívtak a cigiből, Louis még közelebb lépett a fiatalabbhoz, ezzel őt a korláthoz kényszerítve, majd meg sem állt addig, amíg a kezeit könnyedén a csípőjére tudta tenni, és óvatos puszit nyomni a vállára.

– Nem szeretem a garbós felsőket rajtad – motyogta a füle mellett Louis, Harry pedig felnevetett.

– Erre ki számított volna? – kérdezte vidáman, majd a férfi nyaka két oldalán a vállára fektette mindkét kezét, és a szemébe nézett. Louis finoman elmosolyodott, de a pillantása komoly maradt.

– Hálás vagyok, Harry. Ki sem tudom fejezni, hogy mennyire.

– Együtt sokkal okosabbak és ügyesebbek vagytok. Néhanapján nem árt, ha a terhet, ami nyomja a vállaidat, megosztod másokkal is. Lehet, hogy nehéz meghozni a döntést, és önző tettnek véled később, de hidd el, ha nem osztasz meg ilyen felelősséget azokkal, akik fontosak neked, elveszted a bizalmukat. Mindenkinek vannak démonjai, amikről fontos, hogy beszéljen – a családtagjaival, a barátaival, és a párjával.

Louis elmosolyodott.

– Micsoda kapcsolatszakértő lett itt valaki.

– Valamire legalább az egyetemen tanult társadalomtudományt is tudom használni – vonta meg a vállát Harry, és elemelte a kezét Louis válláról annyi időre, hogy beleszívjon a cigijébe.

– Szerintem sosem mesélted még, hogy mit tanultál pontosan.

– Elsősorban közgazdaságtant, hogy könnyedén át tudjam venni apám cégét, de nagyon sokrétű érdeklődésem volt, így sokféle órát felvettem.

– Fogadok, te valójában nagyon is stréber voltál diákként, igaz, Bogyó?

Harry megcirógatta Louis nyakát az ujjaival miközben válaszolt.

– Talán én nem azzal töltöttem az időmet, hogy a koliban fiúk ágyába bújtam.

– Hanem ők bújtak a tiedbe?

– Szigorúan tanulás után – bólogatott Harry.

– Kis órák utáni korrepetálás, mi?

– Olyasmi – vigyorgott. – Időpontokra jöttek.

– Ha valaki nem vállalta fél óráig, azt be sem engedted?

– Negyvenöt percig – korrigálta Louis-t.

– A szolgáltatásért fizetni is kellett?

– Nagy árat, ami azt illeti.

– Mennyit?

– Nem mennyit, hanem mit.

– Nos, akkor mit?

– Szerelmet.

Louis a korábbinál is szélesebben vigyorodott el, őt pedig azonnal követte Harry.

– Valójában nem is voltak olyan sokan, igaz?

– Csak egy – felelte Harry mosolyogva.

– Egy? – vonta fel a szemöldökét Louis.

– Évekkel később.

– Igen? Hány órakor?

Harry közelebb hajolt, és egészen Louis ajkára súgta a következő szavakat.

– Este tíz.

– A korrepetálás része is kötelező lenne a dolognak?

– Azt talán elhalaszthatjuk – harapott Louis ajkába, mire ő eldobta a félig leégett cigaretta csikket a kezéből és mindkét kezével megragadta Harry fejét, hogy az ajkát az övére tapassza, és hevesen megcsókolja. Harry elvigyorodott, de a korlátra támaszkodva fogadta Louis kezdeményezését, és viszonozta a csókot. Végigsimított Louis arcán, mielőtt kicsit eltolta magától. A férfi ajka újabb csókért nyúlt volna, amikor már csak a levegőt érte, Harry öntelten mosolygott, majd lassan, mindenféle sietség nélkül a szájához emelte a kezében égő cigarettát, és Louis tekintetét tartva mélyen beleszívott. Az idősebb a kezét Harryére simítva kivette belőle a cigarettát, és messze dobta a tornácon, majd nagyobb erővel húzta magához a derekánál fogva. Szenvedélyesen csókolták egymást, miközben Louis keze Harry feneke alá csúszott, hogy megemelje és a korlátra helyezze őt. A lába azonnal körülölelte Louis-t a kezével pedig a pólóját megragadva húzta magához.

– Az Isten kibaszott szerelmére, muszáj ezt itt?

Harry azonnal megismerte a hangot, ami valahol arra késztette, hogy még többet adjon Louis-nak, de nem ellenkezett, amikor a férfi elvált tőle, és megfordult. Diego az ajtófélfának támaszkodott, kezét karba téve, arcán unott fintorral.

– A kérdés az, hogy muszáj ezt itt megzavarnod? – vonta fel a szemöldökét Louis.

– Beszélni akarok a Styles-szal.

Egy pillanatra meglepett csend telepedett rájuk, majd Louis hátrafordult.

– Bent várlak – mondta Harrynek, majd minden további nélkül Diego mellett belépett a házba.

Harry leugrott a korlátról, és nekidőlt.

– Undorító – köpte ki a száján Diego, miközben odébb állt az ajtóból.

– Ezért jöttél? Sértegetni?

Diego pár másodpercre csendben maradt, majd az ajakpiercingjét megnyalva szólalt meg újra.

– Louis eljött hozzám a hétvégén, hogy elmondja, hogy vegyek vissza. Fontos lettél neki, és hogy őszintén szeret, szóval hagyjalak békén.

– És így teszel?

Diego úgy sóhajtott, mintha egyszerre morgott is volna. Látszott rajta, hogy nem szerette, ha félbeszakították. Harrynek olyan érzése támadt, mintha egy vad kutyával beszélt volna.

– Minden mozdulatodat figyelni fogom, ne hidd, hogy bármit megtehetsz. Nem bízom benned. A Louis-ba vetett bizalmam csak annyira elég, hogy elfogadjam a kapcsolatotokat. Elhiszem, hogy ő szeret, de azt nem, hogy te is őt. Ne érts félre, nem kérem, hogy bizonyíts, szándékosan soha nem is tudnád bebizonyítani. Csak biztosítani akartam benned, hogy amiatt, mert mostantól nem teszem nyilvánvalóvá az ellenszenvemet, még nem kedveltelek meg.

– Még? Ez azt jelenti, hogy egyszer meg fogsz? – kérdezte kétkedve Harry.

– Ne erőltesd! – szólt rá, majd meg is fordult, hogy beinduljon a házba.

Harry nézte, ahogy megtesz két lépést, mielőtt megszólalt volna.

– Te tudtad, igaz? Tudtad, hogy Sonját elrabolták.

Diego megtorpant, és oldalra fordította a fejét. Teljes megfordulással már nem tisztelte meg Harryt.

– A rendőrségen jelentették az eltűnését. Nehéz elkerülni egy ilyen ügyet, ha egy családnéven osztoztok – mondta, majd hátrafordította a fejét, hogy Harry szemébe nézzen. – Ne próbálj részt venni ebben. Semmi közöd hozzá.

Hiába hagyta ott Diego a drámai utolsó szóval, Harry arcára halvány mosoly került. Már rég eldöntötte, hogy ezúttal nem fog ölbe tett kézzel ülni és várni. Segíteni fog Louis-nak kiszabadítania a szeretett húgát.

Sziasztok, amúgy még élek, ne aggódjatok:3