Louis a homlokát ráncolva keresett valamit az asztal fiókjában másnap reggel, áttúrva azt, majd kinyitva a többi fiókot is. Harry az ágyban feküdt, meztelenül, még a percekkel ezelőtti orgazmusának hatása alatt, azonban a kisebb rendbontás miatt felkönyökölt, és ránézett Louis-ra.

– Mit keresel?

– Esküdni mertem volna, hogy volt egy fél doboz cigim itt a fiókban – mondta egy pillanatra felpillantva, majd folytatta a keresést. – Nem rémlik, hogy elszívtam volna.

Harry magában elfojtott egy mosolyt, és visszafeküdt a párnákra.

– A helyedben megnézném az én tegnapi farmerem farzsebét is. – Ahogy elhangzott a mondat, Louis abba hagyta a cuccainak áttúrását.

– Te el merted venni a biztonsági tartalék cigimet? – rótta meg játékosan, miközben a földön eldobott ruháikhoz lépett.

– Elfogyott a saját cigid?

– Tegnap enyhén stresszes napom volt, szóval ja – felelte Louis, és Harry csak ez után kezdett érezni némi bűntudatot. – Összesen két szál maradt? Te tegnap füstöltél, mint egy kémény, vagy mi lelt? – kérdezte hitetlenkedve Louis, miközben az ajkai közé vett egy szálat, meggyújtotta, és visszaindult az ágy felé.

– Véletlen találtam meg, mikor az adóvevőt kerestem. Aztán tudom, hogy a futás nem az erősséged, szóval kellett valami, ami lenyugatja az idegeimet, amíg te a vonat elé ugrottál – rántotta meg a vállát ártatlanul, mintha semmi rosszat nem tett volna. Louis visszamászott mellé az ágyba.

– Úgy érted, a vonat elől – javította ki.

– Persze, hogy úgy értem – forgatta meg a szemeit Harry, majd a kezét nyújtotta Louis cigijéért.

– Nem volt elég a tegnapi? – nézett rá a szemöldökét felvonva Louis, de ahogy Harry ránézett, úgy egy pillanatig sem tudott volna dühös lenni rá. Egy hirtelen mozdulattal puszit adott a szájára, majd visszafordult, és teljes nyugalommal szívott bele a cigibe. – Melyik a kedvenc cigid?

– A tied – vágta rá Harry vigyorogva, és a kezét még mindig a levegőben tartotta. Louis a szálat az éjjeli szekrényén lévő tálba hamuzta, majd átnyújtotta Harrynek is.

– Komolyan kérdezem, szívem. Melyik a kedvenc márkád?

– Marlboro gold – felelte, majd a szemét behunyva szívott mélyen a cigibe. – De a Winston is jó.

– Ma ezek szerint amúgy is el kell mennem venni, szóval veszek Marlboro-t is neked.

– De...

– Emlékszem, mit mondtál arról, hogy nem szeretnél magadnál tartani cigit, szóval nálam lesz. Csak velem együtt jutsz hozzá – simogatta meg Harry fejét, majd visszavette, és újra lehamuzta a szálat.

– Vagyis lényegében egyébként bármikor – bújt közelebb Louis-hoz. – Tekintve, hogy állandóan itt lábatlankodsz a közelemben, mint egy hűséges kutya – mondta, majd hirtelen hangnemet változtatott, hogy kifigurázza Louis-t. – Mit szeretnél ma csinálni, Harry? Hozzád bújhatok filmnézés közben? Játszol velem? Nézd, milyen trükköket tanultam a labdával! Vau-vau.

– Kapd be, Styles! – mondta nevetve Louis, és eltolta Harry arcát magától, aki vigyorogva tűrte, majd ahogy elengedte, visszabújt a mellkasához.

– Nem szeretem túlságosan a kutyákat – vallotta be Harry halkan. – De téged nagyon.

Louis próbált faarccal, teljesen csendben pislogni rá, majd muszáj volt elnéznie, mert nem tudta visszafojtani a mosolyát.

– Hé, hé, hé, el ne merd rejteni előlem a reakciódat! – tiltakozott Harry, és a kezével visszafordította Louis vigyorgó fejét.

– Milyen reakcióról beszélsz? – vonta össze a szemöldökét.

– Erről itt – tapintotta meg a hüvelykujjával Louis szája sarkát.

– Nevetséges vagy.

– De te imádod – nézett fel Harry a szemébe.

– Nem – rázta meg a fejét határozottan Louis. – Téged imádlak – hangsúlyozta ki.

Harry arcára széles vigyor került, és a férfi nyaka köré kulcsolva két karját, egy hirtelen mozdulattal magára húzta, és szenvedélyesen kezdte el csókolni az ajkát. Louis-nak nagyon figyelnie kellett a kezében égő cigire, mert Harry energiája őt is teljesen magával ragadta.

xxx

Hiába volt szombat, ebéd után Louis-n kívül az egész Tomlinson família lelépett, mert estére színházba mentek. Harry próbálta Louis-t is meggyőzni, hogy menjen el velük, nem akarta, hogy miatta hagyjon ki ilyen családi programot – főleg, hogy ez után Diego joggal lesz féltékeny rá –, de amikor Louis közelebb lépett hozzá, hogy megsúgja neki, hogy Emilia a darab után nem fog hazajönni, és övéké lehet az egész ház, már nem volt olyan elszánt azzal kapcsolatban, hogy elküldje őt.

Azonban nem sokkal az után, hogy kiürült a lakás, és ők újból letesztelték, hogy mennyit bír a nappaliban lévő kanapé matraca, Louis felállt Harry mellől, és elkezdett felöltözni, hogy elmenjen cigiért.

– Nem lesz hosszú, max két óra – mondta, miközben magára vette a pólóját.

– Ne aggódj, túl fogom élni – biztosította őt Harry, majd ő is visszabújt az alsójába

– Biztos? Ne vigyek magammal egy adóvevőt? – kérdezte elbizonytalanodva Louis, mire Harry hozzávágta a pólóját.

– Csak gyere haza egészben – mondta karba tett kézzel.

– Igyekszem – kacsintott, majd felkapta a tárcáját az asztalról, és intett Harrynek – Akkor majd jövök! – intett egyet, és kiment a szobából, majd pillanatokkal később a házból is.

Harry hallotta, ahogy csippan egyet Louis autója, mikor a slusszkulccsal kinyitotta, és ezzel egyidőben ráncok futottak a homlokára. Tényleg elment egy búcsúpuszi nélkül? Harry észre sem vette, hogy az utóbbi időben mennyire hozzászokott már ahhoz, hogy indulás előtt Louis mindig szájoncsókolta őt. Azon kezdett gondolkodni, hogy vajon ez amiatt maradt-e el, mert az előző este egyértelművé tették az érzéseiket. Ugyanakkor a kapcsolatuk állapotáról nem beszéltek meg semmit. Ilyenkor ez magától értetődő lenne, hogy együtt vannak? Akkor tegnaptól lennének hivatalosan kapcsolatban, igaz?

Hirtelen egy jellegzetes csengőhang zavarta meg a gondolatmenetét, amely az asztal felől érkezett. Harry rápillantott Louis ott felejtett mobiljára, amit egy privát szám hívott. A homlokát ráncolta, de hagyta, hogy kicsengjen, nem akarta az orrát Louis dolgaiba ütni

Amint elhallgatott a telefon, az ajtó nyílt. Harry felült, és a kezébe vette a mobilt. Mire Louis megjelent a nappali küszöbén, ő már felé sétált.

– Itt hagytam a telefonom – bólogatott, amikor meglátta, ahogy Harry azzal a kezében közeledik felé.

– Hívott egy privát szám – nyújtotta Louis felé a készüléket. – Éppen akkor rakta le, amikor benyitottál.

– Akkor nem vetted fel? – kérdezte ő, furcsa éllel a hangjában, amit Harry nem tudott hova rakni.

– Nem. Baj?

– Dehogy is – legyintett Louis. – Néhány gyerek megszerezte a számomat, és időről-időre telefonbetyárkodnak. Ilyenkor mindig privát számot használnak, hogy ne tudjam visszahívni őket.

– Á – bólogatott Harry.

– Mindegy is, köszönöm! – emelte fel a telefonját Louis, majd megfordult, és amikor már Harry elhitte, hogy másodjára is ott hagyja puszi meg minden nélkül, visszafordult, és vigyorogva pillanatok alatt az ajkának nyomta a sajátját.

– Nem felejtettem ám el – mondta, majd újra megfordult, és mire Harry megszólalhatott volna, ő már az ajtón kívül volt.

Zavartan nevette el magát, ahogy egyedül maradt. Talán hajlamos volt arra, hogy túlgondoljon dolgokat.

xxx

Amíg Louis nem volt otthon, mélyen belemerült a rajzolásba. Eredetileg azzal ült le az asztalához, hogy ruhát tervezzen, de nem készült el egy outfittel sem, mikor egy új lapra Louis alakját kezdte firkálni. Először nem nagy figyelmet tulajdonított neki, azonban minél több ideje rajzolta, annál inkább beleadta mindenét. Több Louis alakot rajzolt le, különböző ruhákban, különböző pozíciókban, de a kedvence kétségkívül az volt, amelyiken félmeztelenül támaszkodott egy képzeleti falhoz, kezeit zsebre téve. Azt, hogy időközben odakint sötétedni kezdett, csak akkor vette észre, amikor lámpát kellett kapcsolnia, hogy újra olyan jól lásson, mint korábban.

A nyelve hegyét kidugva javítgatott Louis tricepszének ábrázolásán, amikor halk kopogás hangzott az ajtaja felől, ami pillanatokon belül akkorára nyílt, hogy az igazi Louis bekukkantson rajta.

– Hali!

Harry teljes testével felé fordult, hogy minél többet takarjon az asztalon heverő rajzokból. Nem gondolta volna, hogy onnan Louis felismerné magát a papírokon, de nem akarta megkockáztatni, hogy kíváncsi legyen, és közelebb jöjjön.

– Szia!

– Éhes vagy? – kérdezte Louis. – Hoztam haza kaját.

– Aha, egy perc, és lent leszek – bólogatott Harry, majd ahogy becsukódott az ajtó, gyorsan összepakolt mindent, és a fél tucat portrét olyan tervek közé rejtette, ami a legkevésbé sem érdekelnék Louis-t, majd arrébb rakta a kupacot, és kiment a szobából.

A lépcső alján hallotta már a lágy jazzet, ami a konyhából szólt, mégsem számított arra a látványra, ami fogadta a küszöbön.

Az asztal gyönyörűen meg volt terítve az egyik végében: az asztalfőn és a mellette lévő széknél. A helyiségben nem égett lámpa, csak az asztalon meggyújtott három gyertya világította be a teret. Harry beljebb lépett, és körülnézett, de Louis-nak nyoma sem volt. Aztán ahogy megfordult, észrevette az előszoba túloldalán a nappali ajtófélféjának támaszkodva, karbatett kezekkel és egy rózsával a szájában. Emellett ugyanaz a póló-farmer párosítás volt rajta, azzal a különbséggel, hogy magára vett egy fekete zakót, és szemmel láthatóan meg is fésülködött.

Harry arcára gyorsabban került fel a mosoly, mint bármikor máskor, és ezt a kezével próbálta eltakarni.

– Ó, te jó ég – szólalt meg, és nagyon igyekezett, hogy visszafogja a nevetését. Persze, nagyon romantikus pillanat volt, de olyan szokatlan volt Louis-t ilyen édesnek látni, hogy az teljesen elvette az élét a komolyságnak. Harry úgy vélte, a komolyság amúgy sem az ő asztaluk volt normális esetben.

Louis kivette a szájából a rózsát.

– Tetszik, amit látsz? – kérdezte, elővéve a legcsábítóbb hangszínét.

– Még nem tudtam eldönteni – felelte Harry, de persze ez nem így volt. Határozottan tetszett neki.

– Akkor feltehetek egy kérdést? – mosolyodott el.

– Igazából már feltettél egyet.

– Még egyet – pontosított Louis, és lazán pörgetni kezdte a rózsát az ujjai közt.

– Tartanom kellene ettől a kérdéstől? – folytatta Harry, mert rettenetesen élvezte a helyzetet.

– Nem, ha igennel válaszolsz és nem csinálok hülyét magamból.

– Azzal már elkéstél – pillantott végig Louis-n tetőtől talpig.

– Csak mondj igent! – kérte.

– Előbb tedd fel a kérdést!

– Harry Styles... – kezdte Louis, de pillanatokon belül félbe lett szakítva.

– Igen, így hívnak.

– Valóban? Nem voltam benne biztos – ráncolta a homlokát.

– Louis, kettőnk közül én vagyok az, akinek a kötekedés a védjegye.

– Akkor tényleg te vagy az!

– És a Nobelt kapja... – hagyta fenn a hangsúlyt Harry, de befejezni nem volt ideje, mert Louis egy szempillantás alatt közbevágott.

– Leszel a barátom?

Harry elmosolyodott, majd karba tette a kezét.

– Hol a féltérdre ereszkedés? És egy szál rózsával? Tudod, a szomszéd fiú is elcsábított, neki több rózsája volt...

– Fogd be, Harry! – nevette el magát Louis, majd elrugaszkodott az ajtófélfától, és lassú léptekkel elindult a férfi felé.

– Akkor mégis hogy tudnék válaszolni?

– A választ kiolvastam a szemedből már akkor, amikor először megpillantottál.

– Ebben az esetben miért akartad megígértetni velem, hogy igent mondok? – kérdezte, és ahogy látta, hogy Louis közeledik, egy kicsit arrébb állt a küszöbről, hogy az előszoba falának döntse a hátát.

– Hogy elkerülhessem ezt a felesleges beszélgetést, és megcsókolhassalak végre – felelte Louis, és ahogy odaért Harryhez, a csípőjére tette mindkét kezét.

– Ha olyan felesleges, akkor miért kezdeményezted? – kérdezte halkan a fiatalabb.

– Mert tudtam, hogy ez neked sokkal jobban bejön, mintha térden állva egy csokor rózsával kértelek volna meg.

Harry ezek után már nem válaszolt vissza. A férfinak igaza volt, ennél tökéletesebb helyzetet el sem tudott volna képzelni, így pár pillanattal később minden további felesleges szó nélkül két kezével megfogta Louis arcát, és megcsókolta az ajkát. Ő az első pillanatban elmosolyodott, de utána átadta magát Harry ajkának, és a derekánál fogva közelebb húzta magához.

– Igen – szólalt meg Harry, amikor egy pillanatra elhúzódott a csókból.

– Mi igen? – mormolta Louis Harry ajkaiba.

– Leszek a barátod – felelte, és még mélyebben kezdte el csókolni Louis-t. A két keze újra megtalálta a hajkoronáját, és cseppet sem érdekelte a szépen megfésült frizurája, úgy markolt bele, mintha soha nem is ért volna fésűhöz. Louis hasonlóan nagy szenvedéllyel szorította magához Harryt, és amikor érezte, hogy a másik már félmerev, feltűrte a pólóját, hogy a puszta bőrét tudja simogatni.

– Au, au, au, au – húzódott el pillanatokon belül Harry, elengedve Louis haját, és a saját oldalára nézve. Az idősebb kezében még mindig ott volt a rózsa, aminek a száráról nem szedtek le minden tüskét. – Baszki, Louis, megszúrtál!

– Látod, szerelmem, a rózsákkal csak a baj van – sóhajtott Louis, majd amíg Harry a pólóját tartva nézte, hogy maradt-e sérülés a bőrén, Louis lehajolt, és egy puszit nyomott az oldalára. – Nem is baj, mert kihűl a kajánk, én meg nagyon éhes vagyok – mondta, és el is indult a konyhába, a villanyt automatikusan felkapcsolva. Harry követte.

– Hallom, új szóval bővült a becenév szótárad – jegyezte meg vigyorogva Harry. Louis elgondolkodott egy pillanatra, mintha észre sem vette volna, hogy mi hagyta el a száját.

– A legújabb frissítés – biccentett végül szintén fülig érő szájjal, miközben kicsomagolta a kajájukat.

– Lesznek további frissítések is?

– Még kettő elérhető van. Az egyik a "férjem" szóval bővül, a másik a "gyermekeim apjá"-val.

– Elképesztő, milyen fejlett szoftver – ingatta a fejét Harry, majd elfogadta a dobozt, amit Louis nyújtott neki. – Padthai?

– Aha. Akarod tányérból enni? – kérdezte Louis felvéve az asztalon lévőket. Harry nemet intett a fejével. – Sejtettem.

Louis elpakolt mindent az asztalról, egyedül a rózsát hagyta ott egy vázában. Harry felhúzta a fél lábát ahogy leült az asztalhoz, és bevárta Louis-t a kajával.

– Elképesztő vagy egyébként – mondta neki, amikor már mindkettejüknek tele volt a szája. – Nagyon kiismertél ez alatt az elmúlt hónap alatt.

– Nemcsak enyém az érdem – nézett rá Louis. – Tegnap este pontosan tudtad, hogy mit kell tenned, vagy mondanod, hogy megnyugtass. Azt hiszem az, hogy össze vagyunk zárva sokat segített azon, hogy egymásra hangolódjuk.

– A családodból van bárki, akinek meg tudtál volna nyílni, ha én nem vagyok itt? – kérdezte Harry puszta kíváncsiságból.

– Nincs – felelte Louis. – Mióta apa meghalt, én voltam mindenkinek a nagytesó, akire cikis helyzetekben lehetett számítani. Nem volt még példa arra, hogy bármelyiküknek megmutassam a sebezhető oldalamat. Akkor régen még anyával tudtam beszélni, de azóta a mi kapcsolatunk is megváltozott. Az egyetlen, akire mindig számíthattam, az Sonja volt.

– Volt? – lepődött meg Harry. – Még mindig Franciaországban van?

– Mi? – kérdezett vissza összezavartan Louis, majd egy pillanatra lesápadt. – Ó – nyögte ki, Harry pedig felemelte a szemöldökét. – Igen is, meg nem is.

Harry következett soron az összezavarodás terén.

– Még egyszer?

Louis nagyot sóhajtott.

– A helyzet az, hogy mikor azt mondtam Franciaországban van, valójában nem ott volt, de még mindig ott van, ahol akkor volt – fejtette ki jobban, kerülve a szemkontaktust, Harry pedig lassan bólogatni kezdett. Érezte, hogy Sonjával kapcsolatban még mindig voltak olyan dolgok, amelyeket Louis még nem akart megosztani.

– Mennyi ideje van ott?

– Egy ideje.

– És ahol most van, ott nem tudsz vele beszélni – feltételezte Harry, mire Louis helyeslően bólintott egyet. – A testvéreid tudják, hol van? – Ezúttal egy szótlan nemleges választ kapott tőle. Harry Louis kézfejére tette a kezét, amivel elérte, hogy felnézzen rá. – Egyszer elmondod, hogy hol van?

– Igen – felelte Louis, és ennyi Harrynek elég volt. Hitt Louis szavának.

A beszélgetést ennyiben hagyták, azonban a légkör nem oldódott. Csendben ettek mindketten, miközben Harry már-már kétségbeesetten keresett valamit, amivel oldani tudná a hangulatot. Amikor egy falat után Louis szája szélén ott maradt egy tészta darab, Harry azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget.

– Ó, te – állította le Louis kezét, miközben ő egy újabb falatot készült bekapni. Értetlenül nézett vissza rá.

Harry a szájához nyúlt, és alaposan letörölte a maszatot, ami ott sem volt, majd visszaemelte a kezét a saját ajkához, és látványosan lenyalta az ujját. Louis szélesen elvigyorodott.

– Most már nincs semmi az arcomon? – kérdezte játszva a szerepét, és aggódva mozgatta a fejét, hogy Harry minden szegletét lássa.

– Már rendben vagy – felelte Harry nyugtatóan. – Vagy várj csak! – szólt, és odahajolt Louis-hoz, hogy egy puszit nyomjon a szája sarkába. – Így már okés.

– Ó, mire mennék nélküled, hercegem – fogta meg a fiatalabb kezét Louis, és sűrűn pislogva nézett a szemébe.

– Szerencsére ezt sosem kell kiderítened – felelte Harry a saját kezét a férfiéra helyezve. – Mindig itt leszek neked.

– Örökké?

– Annál is tovább – bólogatott biztatóan, majd mindkettejükből kiszakadt a nevetés. Harry számára ez egyet jelentett a megváltással. Imádta Louis nevetését. – Esküszöm, tökéletes szappanopera színészek lennénk.

– Ami azt illeti, én gimiben jártam drámaszakkörre. Egy képzett színésszel állsz szemben – állította Louis.

– Én pedig egy évek óta híres celebként el kellett sajátítsak egy-két trükköt, hogy ne kerüljön ki az összes titkom a fél világ elé.

– Például arra, hogy meleg vagy? – kérdezte Louis, mert nem emlékezett arra, hogy ez a nyilvánosság előtt ki lett volna mondva.

– Például – bólintott Harry, majd a pálcikájával előkészített magának egy újabb falat tésztát. – Bár szerintem ha valaki kinyitja a szemét, pontosan tudja. Egy az egyben sosem tagadtam le, és soha nem volt álbarátnőm sem.

– És barátod? – kérdezte Louis kíváncsian. – Még a végén megtudom, hogy elszakítottunk valakitől, akit velem csalsz meg.

– Az lenne igazi szappanopera – nevetett fel Harry. – De nem, semmi ilyenről nincs szó. Utoljára rendes kapcsolatom gimnáziumban volt.

– Mindig tudtad, hogy nem érdekelnek a lányok?

– Azt hiszem igen – bólogatott Harry. – Te?

– Én teljes sötétségben voltam körülbelül tizenhét éves koromig. Sosem merült fel bennem az, hogy a fiúk érdekelnének, de a lányok teljesen hidegen hagytak, nem úgy, mint a kortársaimat. Akkoriban egy fiúkoliban laktam, ahol a szobában nyolcan aludtunk, és nyilván mentek a pornócserék. Nem akartam belőle kimaradni, mert tartottam tőle, hogy megbélyegeznek miatta, így én is megkaptam őket, én is továbbküldtem őket, de semmit nem mozgatott meg bennem. Volt egy srác egy másik szobából, akivel jóban voltam, egyedül neki mertem elmondani.

– Hadd találjam ki! – vágott közbe Harry. – Ő lett az első kapcsolatod.

– Így utólag kapcsolatnak nem nevezném, mert egy fiúkollégium falain belül azért azt nem egyszerű megvalósítani – bár a családban arra is volt példa –, de tény, hogy vele vesztettem el a szüzességemet. Aztán ahogy a giminek vége lett, ő elment egyetemre, én meg elkezdtem rendesebben szervezni ezeket a lopásokat, és igazából azóta csak kalandjaim voltak.

– Szóval még kapcsolat szűz vagy? – vigyorodott el Harry.

– Most már nem – vigyorodott el büszkén Louis, majd a szájához emelte, és megpuszilta Harry egyik kézfejét. – Itt vagy nekem te!

– Menten elalélok – kezdte legyezni magát meghatottan Harry, majd amikor Louis elengedte a kezét, és visszatért a kajájához, újból a rendes hangszínét vette elő. – És amúgy... rám mióta tekintesz másként?

Louis elvigyorodott, majd kezében a dobozzal hátradőlt a széken.

– Szeretnéd tudni, hogy mióta jössz be nekem? – Harry mosolyogva bólintott, mire Louis elgondolkodott. – Azt ugye elmondtam már neked, hogy az első találkozásunkkor is bejöttél, amikor bemutattam Felixet – Harry biccentett. – Ez igazából ugyanúgy megvolt akkor, amikor a lakásodon találkoztunk, vagy amikor kimentem utánad az esőben. Hiába voltál rám dühös, a vonzalmat ugyanúgy érezem. Valójában szerintem már az első beszélgetéseink alkalmával kiváltottál belőlem valamit, ami sosem hagyott hidegen. Sosem kezeltelek haverként, valahogy mindig többet láttam benned, csak egy ideig nagyon küzdöttem azzal, hogy visszafogjam magamban. Akkor nem tudtam ezt tovább folytatni, amikor éreztem, hogy különlegesebb vagy bárkinél, akivel eddig összesodort az élet. Aznap hajnalban, amikor kimentünk csillagokat nézni, egyértelművé vált beléd szerettem.

– Tényleg? – kérdezte Harry csillogó szemekkel, Louis pedig bólintott.

– Miért?

– Az az este nekem is fordulópont volt veled kapcsolatban – mosolygott, mire Louis előre dőlt.

– Akkor hadd halljuk, mi a történet a te oldaladról!

– Én amikor idekerültem, és megtudtam, hogy te állsz a lopás mögött főszervezőként, mindennél jobban utáltalak – nevetett Harry, Louis pedig beleegyezően bólogatott. – Valójában a megenyhülésem nem a testvéreidnek, Emiliának, vagy az időnek volt köszönhető, hanem annak, hogy... lenyúltam egy naplódat – vallotta be Harry, de Louis arca szinte nem is változott azon kívül, hogy szélesebb lett a mosolya.

– Azt hitted, nem tűnt fel? – vigyorgott.

Harry eltátotta a száját, és egy pillanatig nem jutott szóhoz.

– Esküszöm, egészen eddig a pillanatig azt hittem, hogy nem tűnt fel neked – állította.

– Bent voltam a szobában amikor elvitted – nevetett Louis. – Egy középiskolai napló egyedül feküdt a felső fiókban. Nem volt gyanús, hogy hol van a többi napló?

– Te kikészítetted nekem? – kérdezte Harry hitetlenül, Louis pedig csak szánakozva nézett rá. – Egész eddig meg voltam vezetve?

– Előfordulhat.

– Ez... ami azt illeti hihetetlenül zseniális húzás volt, Tomlinson – adta elismerését Harry. – Szóval ahogy azt elolvastam, és láttam, hogy minden úgy volt, ahogy azt mondtad, illetve betekintést kaptam abba, hogy milyen ember vagy te magad, akkor elkezdtelek megkedvelni. Majd a naplóbeli éned után téged is, főleg mikor elvittél kirándulni. Úgy emlékszem az első kirándulások alatt már vonzódtam hozzád, de a csillagnézős este volt az, amikor realizáltam, hogy ez nem csak fizikai, de érzelmi vonzalom is. Az azt követő hétvégén mindent próbáltam megtenni, hogy kettesben is legyünk, de túl sokan voltak körülötted. A biliárdozást viszont nagyon élveztem, csak azon birkóztam magammal, hogy ezt most flörtölésből csináltad-e vagy kihasználva, hogy meleg vagyok így akartál előnyhöz jutni a biliárdban.

– Valójában én magam sem tudom, mit csináltam – ejtette a homlokát a tenyerébe Louis. – Másnap nagyon féltem attól, hogy változtat-e köztünk valamit. Féltem, hogy eltávolodsz majd tőlem, mert túlságosan nyomultam.

– Ezért nem tudtál megcsókolni a kibaszott hegy tetején sem? – húzta fel a szemöldökét Harry.

– Megeshet – vakarta meg a tarkóját Louis.

– Konkrétan az ölelésedben voltam, feléd fordultam, és beharaptam a számat – nézett rá számonkérően Harry.

– Oké, ezt így felsorolva tényleg butaságnak tűnik, de bepánikoltam. Féltem, hogy elrontok valamit, és örökre megutálsz. – Harry látta Louis-n, hogy tényleg felelősnek érzi magát, ezért közelebb húzódott a székével hozzá, és újabb puszit nyomott az arcára.

– Mindenesetre aznap este szerettem beléd. Azok után, hogy átnéztem a sok szarságot, amit a szüleim csináltak, te voltál az egyetlen ember, akiben meg tudtam bízni – mosolygott rá Harry, majd a lényegében üres kajásdobozába nézett, az asztalra rakta.

– És mióta nem akarsz többé megszökni? – kíváncsiskodott Louis.

– Bocsi, lemaradtam. Ki mondta, hogy nem akarok már megszökni? – húzta fel kihívóan a szemöldökét Harry, de mind a ketten tudták, hogy ez már nem volt fenyegetés. – Azt hiszem, ahogy mi is jóban lettünk már nem gondoltam rá aktívan, de miután megmutattad, milyen szerződést írtak alá a szüleim, már konkrétan nincs gyomrom a szemükbe nézni. Diego viszont a mai napig azt feltételezi, hogy az a tervem, hogy elcsábítalak, és kihasznállak, hogy megszökjek és feljelentsek itt mindenkit.

– Diego hajlamos nagyon protektív viselkedésre, ha a családról van szó – bólogatott Louis.

– Szerinted el tud majd fogadni engem, mint a párodat?

– Nem tudom – rázta a fejét. – Nem tudom, hogy mi tudná meggyőzni arról, hogy nincsenek piszkos terveid.

– Ó, piszkos terveim vannak – dőlt előre Harry, és ujjaival finoman megérintette az Louis arcát – Csak nem szökéssel kapcsolatosak – tette hozzá, majd csábítóan beharapta az ajkát.

– Ezek a piszkos tervek a hálószobát is érintik? – vigyorgott Louis a tekintetét Harry ajkán tartva.

– Nem feltétlen – felelte. – Itt a konyhában még sosem voltunk.

– Mert el kellene menni óvszerért minimum a nappaliba. Nincs itt semmink sem.

– Kell, hogy legyen? – érdeklődött Harry óvatosan. Egy ideje fel akarta hozni, hogy Louis ragaszkodik-e az óvszerhez, de ő semmivel nem utalt arra, hogy szeretné anélkül csinálni.

Louis szeme a kérdésre pár árnyalattal mélyebb színre váltott. Harry ezt jó jelnek vette.

– Pár hónapja voltam teszten, negatív lett, de minden partneremnél ragaszkodtam az óvszerhez – hadarta el izgatottan Louis.

– Nekem két partnerem volt a legutóbbi tesztem óta, de használtunk óvszert. Tiszta vagyok – felelte Harry is, és egymásra néztek. Az arcára vigyor kúszott.

– Még sosem csináltam minden nélkül – vallotta be Louis, egy cseppnyi aggodalommal a hangjában. – Nem kéne legalább síkosítót használni?

– A síkosságodról majd gondoskodom én – nyugtatta meg Harry, majd a székről lecsúszott a térdeire, és Louis nadrágjához nyúlt. Ő egyből hátrébb tolta magát a székkel, és a férfi hajába simította a fél kezét, miközben a másikkal az asztalra tette a padthai-os dobozt.

Harry első dolga, amikor kiszabadította Louis farkát, az volt, hogy végignyaljon az egész hosszán. Az erre megrándult, és minden egyes nyalás alkalmával egyre keményebb lett. Amikor a fiatalabb megelégedett a merevségével, felnézett Louis-ra, aki az alsó ajkát szívogatta, majd minden további nélkül ráhajolt a makkjára, és a szájába vette, hogy a nyelvével körbetáncoljon a tetején. Harry biztos volt benne, hogy az idősebb a hangos szisszenés közben hátracsapta a fejét, és az rettenetesen beindította. Kicsit mélyebbre ereszkedett, majd folytatta a fokozatos kényeztetést, egészen addig, amíg a nyelvével körbe tudta nyalni Louis farkát. Mikor elérte a határait, kicsit hátrahúzódott, és erősen megszívta a makkját. A férfi keze erősen markolt a hajába.

A következő mozdulattal Harry a torkára engedte Louis egész hosszát, és ott maradt pár pillanatig, majd ezt újra és újra megismételte, amíg a férfi át nem vette az irányítást. Harry felpillantott rá, és amikor a tekintetük összeakadt, küzdenie kellett azzal, hogy az arcára kívánkozó mosoly mellett ne sértse meg a Louis-t a fogaival. Ő megvárta, míg Harry arcáról eltűnik a vigyor, és a fejét tövig magára tolta. Onnantól kezdve Harrynek nem kellett gondolkodnia, pusztán engedelmeskednie Louis akaratának, és odaadóan szopnia őt.

Louis érezte, hogy nem hiányzik sok ahhoz, hogy elmenjen, így elvette a kezét Harry fejéről, és a vállára simította. A fiatalabb értett a gesztusból, és egy utolsó puszival a makkján elvált tőle. Louis felkelt a székről, és Harryt húzta magával, hogy meg tudja csókolni. A nyelvük vad táncot járt, miközben a konyhapulthoz hátráltak. Odaérve Louis kigombolta a másik nadrágját, és segített neki megszabadulni tőle, majd az alsójától is, mielőtt a térde alá nyúlva felsegítette a pultra. Harry karja Louis nyaka köré kulcsolódott, és ezúttal nem vadul, csak szenvedélyesen csókolták egymást. Pár percre teljesen elvesztek a csókban, és egyiküknek sem volt szükségérzete arra, hogy mást is adjanak egymásnak. Louis keze Harry oldalát simogatta finoman, Harry pedig csak ölelte magához Louis-t.

– Hadd vegyem le a pólódat, Bogyó – szólalt meg a férfi alig elválva tőle.

– Én is a tiédet – felelte suttogva a fiatalabb, majd annyi időre hátrébb húzódtak, hogy ezt meg tudják tenni. Közvetlenül utána Harry újra magához húzta Louis-t, ő pedig a derekánál karolta át.

– Gyönyörű vagy – súgta Harry fülébe, akin egy finom borzongás futott végig a szavak hatására.

– Tegyél a magadévá, Louis – kérte Harry már-már kétségbeesett hangon, és az egyik lábát felhúzta maga mellé pultra, hogy a férfi számára elérhető helyen legyen a bejárata.

Louis három ujját a szájához emelte, de Harry megragadta a csuklóját, és az ajkai közé vette helyette. Készségesen szopta, amíg úgy nem ítélte, hogy elég nedves. Akkor ő maga vezette Louis kezét magához, és egyből két ujját engedte magába. Bár pár órája voltak utoljára együtt, de a síkosító nélkül kellemetlenebb volt Harry számára, mint számított rá. Ahogy összeszorította a fogát, Louis elbizonytalanodott.

– Harry, pillanatok alatt ide tudok hozni egy síkosítót.

– Sssh – tette a szabad kezének mutatóujját Louis ajkára. – Rendben vagyok – mondta, majd magához húzta egy rövid csókra. – Szeretlek.

– Én is szeretlek – felelte mosolyogva az idősebb, majd újból Harry ajkáért nyúlt, és úgy tágította tovább, hogy őt csókolta közben. A falai sokkal gyorsabban lazultak el az ujjai körül.

A fiatalabb volt az, aki leállította Louis kezét, jelezve, hogy elég lesz. Elszakadtak egymástól, és Louis a tenyerébe köpött párat, mielőtt a farkához nyúlt, hogy eloszlassa rajta. Harry bejáratához igazította magát, majd a szemébe nézett.

– Kérlek, szólj, ha hagyjam abba.

– Úgy ismersz engem, mint aki nem szólna? – mosolyodott rá Harry.

– Csak nem akarlak bántani.

– Tudom – bólintott Harry. – De most csak téged akarlak érezni.

Louis erre egy puszit nyomott az ajkaira, majd lassan elkezdte betolni magát. Harry kezei megtalálták a másik hátát, és színes, de rövid körmeit a bőrébe vágta. Louis lassan csúszott beljebb, miközben az ajkával Harry nyakán játszott. Ő a fejét hátravetve adott neki teret. Az idősebb merevedése már tövig bent volt, de amikor meg akart mozdulni, Harry egy pillanatra visszafogta. Louis próbálta ellazítani őt, a bőrén folyamatosan csókokat hagyott, a kezével pedig a felsőtestét járta be, különös tekintettel a mellbimbójára.

Az első perceket teljes mértékben Harry irányította. folyamatosan jelezte Louis-nak, ha gyorsítani, vagy lassítani akart, és ezt a másik készséggel teljesítette is. Egy idő után viszont megszűntek az instrukciók, és Louis úgy mozgott Harryben, ahogy szeretett volna. Hosszú, és erős lökésekkel találkozott a testük, a fiatalabb pedig az ajkát beharapva figyelte Louis arcát, egyszer-kétszer csókot is váltva vele. Az idősebb nem sokkal később újra visszatért Harry nyakához.

– Hagyj rajtam nyomokat! – kérte a fiatalabb, a tekintetét újra a plafonra irányítva. – Mutasd meg, hogy a tiéd vagyok!

Louis felmorrant, majd olyan erősen szívta meg Harry nyakát, hogy ő késztetést kapott arra, hogy a helyéhez kapjon. Louis ezt folytatta egy kicsit arrébb, majd a vállán, a mellkasán, és a nyaka másik oldalán is. Mikor úgy érezte, végzett, elégedetten nézett Harry vörös foltokkal teli bőrére.

– Közel vagyok – suttogta Harry szájára Louis.

– Érints meg! – kérte ő, Louis pedig azonnal teljesítette is.

Mindketten izzadtan kapkodták a levegőt, ahogy Louis egyre gyorsabban, és gyorsabban mozgott. Harry volt az első, aki elérte az orgazmusát. Louis kezét belepte Harry élvezete, és miközben őt is már csak pillanatok választották el a beteljesüléstől, az ujjait a szájához emelte, és lenyalta róla a fehér anyagot. Harry teljesen megbabonázva tartotta közben a szemkontaktust, majd az ujjaival megcirógatta Louis füle alatt a nyakát. Furcsamód ez volt az, ami kiváltotta az idősebbből az orgazmust. Egy elfúló hangot kiadva mélyen Harrybe élvezett, majd ahogy kihúzódott, Harry érezte, ahogy Louis magja lecsorgott a konyhapultra, és ennél elégedettebb talán nem is lehetett volna. Szerette az óvszer nélküli szexet, és bár nem sok partnerrel próbálta, Louis toronymagasan a legjobb volt. Soha nem érzett ilyen erős összeköttetést senkivel sem.

– Csodálatos vagy – szólalt meg Louis, és a tenyerébe vette Harry arcát. – Ez varázslatos volt – tette hozzá, a fiatalabb pedig elvigyorodott.

– Üdv a klubban! Mától sem kapcsolatszűz, sem óvszer nélküli szex szűz nem vagy – jelentette ki. – Viszont most nagyon rám férne egy zuhany.

– Menj csak! – intett, Harry pedig leugrott az asztalról. – Én addig elpakolok, meg takarítok itt.

– Akkor fent várlak. – Harry Louis arcára nyomott egy puszit, majd kisétált a konyhából.

A tusolás alatt hiába kellett Harrynek figyelnie arra, hogy hátul is rendesen megmosakodjon, egyértelműen megérte, és tudta, hogy a következő alkalmakkal is ugyanezt fogja gondolni. Teljesen más volt Louis bőrét a bőrén érezni, mint egy gumin keresztül.

A zuhanytálcáról kilépve Harry ránézett a tükörképére, és konstatálta, hogy Louis nem nagyzolta el a kérését, válltól vállig tele volt piros foltakkal.

Miután végzett, Louis váltotta őt a zuhany alatt. Harry a másik szobájába visszaérve felkapott egy tiszta alsót, és befeküdt a paplan alá, ahol a telefonjára letöltött CandyCrush-sal foglalta el magát, amíg a barátjára várt. Aztán pont, mint délelőtt, megszólalt Louis csengőhangja.

Harry a képernyőre pillantott, ami ezúttal is egy privát számot jelzett ki. Eleinte az éjjeliszekrényen akarta hagyni a készüléket, de egy pillanattal később meggondolta magát, és vigyorogva érte nyúlt.

– Igen? – szólt bele a telefonba kicsit karcosabb és magasabb hangon, megpróbálva utánozni Louis-ét.

– A tegnapi átutalás nem takarta a megbeszélt összeget – szólt bele egy gépi hang. Harry gyanakodott arra, hogy olyan eszközt használtak, amivel eltorzították a hangjukat. Nem egészen így képzelt el egy telefonbetyárkodást, de mivel ő nem kapott sok ilyen hívást, ötlete sem volt arról, hogy hogy mentek az ilyen dolgok általában. – Jól tudja, hogy a testvére nálam van. Ha az elkövetkezendő héten nem egyenlíti a tartozását, a továbbiakban nem lesz miről beszélnünk.

Harry ajka elnyílt, ahogy a füléhez tartotta a telefont, amelyből már csak egy ismétlődő monoton hang szólt, majd az is elhallgatott. A kezét az ölébe ejtette, és a homlokát ráncolta. Az első gondolata az volt, hogy ezek nem telefonbetyárok, ahogy Louis mondta. A másodikig nem jutott el, mert egyszerre jött az összezavarodottság és a sokk.

Mielőtt további elemzésekbe merült volna, meghallotta, ahogy a folyosó másik oldalán a fürdő ajtaja becsukódott. Louis telefonját gyorsan visszatette a helyére, majd mire a hátát a falnak döntötte, a férfi benyitott a hálóba.

– Te jó ég, bébi, gyönyörűek a vörös foltok a nyakadon – vigyorordott el Louis, majd egyenesen felé indult, és nemes egyszerűséggel fölé térdelt, majd elkezdett puszit nyomni minden egyes szívásnyomra, ami tarkította Harry testét. A fiatalabb próbált alkalmazkodni a pillanathoz, átadni magát Louis-nak, de egy gondolat nem hagyta nyugodni.

Sonja fogságban volt.

Azt hittétek békés fejezetet hoztam az előző heti kalandok után, mi? :D Pedig vár még rájuk egy pár kaland:P