Az utóbbi hét során Harry azt tapasztalta, hogy Louis mellett ébredni az egyik legjobb dolog, amit valaha tapasztalt. A tegnap este izzadságának szaga még ott volt a levegőben, de ahelyett, hogy ez kellemetlen lett volna számára, elmosolyodott rajta, és egy hajszálnyit közelebb húzódott Louis-hoz, hogy a nyakába szaguljon. A férfi egyenletes lélegzése és nyugodt arca arról tanúskodott, hogy még mindig mélyen alszik, így Harry kicsit hátrébb húzódott, hogy az arcát figyelhesse.

Annak ellenére, hogy az elmúlt napok arról szóltak, hogy bármelyik pillanatban megkívánták egymást, és vagy az ő, vagy Louis szobájában egymásnak estek, egy szó sem esett arról, hogy éreznek-e valamit egymás iránt. Harrynek egyelőre ez megfelelt, nem volt sosem a szavak embere, és nem akarta kezdeményezni ezt a beszélgetést, mert az igazat megvallva nem volt sok tapasztalata abban, hogy mikor, vagy mit kell mondani, amikor el tudatni akarod a másikkal, hogy fontos neked, és minden, amit az elmúlt időben műveltek, az többet jelentett puszta szexnél. Emellett Harry hitt benne, hogy Louis is hasonlóan érez iránta.

Óvatosan felnyúlt Louis arcához, és a hajvonala mentén két ujjával végigsimított a bőrén. Látta, hogy a férfi szemhéja megremegett, és hallotta, ahogy a légzésének ritmusa is megváltozott, így elmosolyodott, visszahúzta a kezét, és megpróbált távolabb kerülni Louis-tól, hogy kimásszon az ágyból. Valójában nem volt ilyen célja, csak el akarta érni, hogy a másik ne tettesen tovább alvást, ami sikerült is, ugyanis a karja, amivel egész este a derekát ölelte, megfeszült, hogy Harry ne tudjon olyan egyszerűen elmenni.

– Jó reggelt! – suttogta Harry mosolyogva, mire Louis álmosan kinyitotta a szemét.

– Jó reggelt, gyönyörű! – Louis hangja rekedt volt, de Harry imádta. – Hova hova?

– Futni? – vetette fel. Valójában amióta így összegabalyodtak ketten, Harrynek nem volt egy szabad reggele, amikor kimehetett volna futni, amit nem bánt teljes mértékben, de valahol mégis.

– Kitalálhatunk neked valami más edzésformát – felelte Louis, és Harry nagyon szórakozott azon, hogy szegény fel sem ébredett még rendesen, a szemét újra lecsukta, és úgy próbált minél közelebb helyezkedni Harryhez.

– Igen? Például? – incselkedett Harry, és a mutatóujjával körberajzolta Louis ajkát.

– Lovaglás? – nyitotta ki a szemeit, és óvatosan ráharapott Harry ujjára. Az ő arcán már fülig ért a mosoly.

– Nem tudtam, hogy itt még lovaitok is vannak – ingatta a fejét hitetlenül Harry.

– Harry bogyó, nem minden lovagláshoz kell ló is – mondta Louis, majd közelebb húzódott hozzá, így már a fiatalabb combjához ért a reggeli merevedése.

– Valóban? – gondolkodott el Harry, majd a takaró alá nyúlt. – Akkor talán ezt kéne meglovagolni? – kérdezte, és lágyan végigsimított Louis hosszán.

– Talált, süllyedt, bébi – felelte, majd Harry tarkóját magához húzva kezdte el csókolni, amiben ő azonnal partner volt, és a lábát átemelte Louis-n, hogy felette térdeljen. Nem is rendes csók volt, csak ették, harapták egymás száját, miközben Harry nem hagyta abba a keze mozgását, Louis ujjai pedig utat találtak a fiatalabb bejáratához.

Amikor már a második ujját is Harrybe mélyesztette, a fiatalabb elengedte Louis farkát, amire egy elégedetlen morranás volt a válasz. Belemosolygott az ajkaiba, majd a törzse mellett két oldalt úgy támaszkodott, hogy szabadon tudjon mozogni. Így a saját férfiasságát Louis-éhoz dörzsölte, miközben lényegében meglovagolta az ujjait. A korábbi csókot így nem tudták folytatni, de nem tűnt úgy, mintha bármelyikük is bánná ezt.

– Hihetetlen, hogy minden együttlétünkbe tudsz valami újat csempészni – szólalt meg Louis.

– Ez úgy hangzik, mintha korábban csak unalmas szexpartnereid lettek volna – vigyorgott Harry.

– Azt hittem, ez egyértelmű, de akkor inkább kimondom: Édesem, hozzád képest mindenki unalmas.

– Ezek után akkor egy srác sem lesz elég kielégítő, akit felszedsz a sznob estélyeken és fogadásokon?

– Ezek után talán nem lesz srác, akit felszedek sznob estélyeken és fogadásokon – mondta Louis, és hogy ezzel lezárja a beszélgetést, Harry arcáért nyúlt, és magához húzta. Ezzel bár korlátozta a mozgásterét, de közben két ujjról háromra váltott, és mikor könnyen csúsztak az ujjai ki-be, elvette a kezét, és elszakadt Harrytől. Alulról nézve gyönyörű látványt nyújtott, ahogy már kicsit izzadtan, lihegve emelkedett fel a térdére, óvszert húzott Louis farkára, beigazította, és összeszorított állkapoccsal ereszkedett rá.

Louis nyugodtan feküdt az ágyon, két kezével Harry combját cirógatva, amíg a férfi hozzá nem szokott a méretéhez, és el nem kezdett mozogni. Először egy kicsit előre-hátra, majd felemelkedett, és visszacsúszott a farkára. Louis érezte, hogy pusztán a látványtól pillanatok alatt el tudott volna menni. Ahogy Harry combjai megfeszültek a két oldalán mikor felemelkedett, és elernyedtek, mikor visszaereszkedett teljesen beindította. Mikor gyorsabban kezdett mozogni, Louis tenyere fel-le szánkázott Harry izmos testén, majd megfogta az állát, hogy a tekintetét magára irányítsa.

Harry talán még sosem érezte azt, hogy Louis annyira kitöltené, mint ebben a pozícióban. Az arcára a színtiszta élvezet ült ki, és amikor Louis az állánál fogva maga felé fordította, ugyanazt látta az ő arcán, mint amit a sajátján érzett: eltorzult az élvezettől. Ezek után hiába tetszett neki, hogy egyedül dolgozik a kettejük élvezetéért. Volt benne egy ösztönös kényszer, hogy Louis közelében kell lennie, hogy ha nem is egy csókban összeforrva, legalább egy levegőt szívva, úgy, hogy minél több bőrfelületük összeér. Így Louis két válla mellé könyökölt, és a mellkasát az övéhez érintette, miközben mozgott. Louis kapva kapott az alkalmon, hogy Harry nyakába temesse az arcát, és azt kezdte el vadul csókolni, harapni.

Ahogy Harry fáradt, és lomhábbak lettek a mozdulatai, Louis lenyúlt a fenekéhez, és azt egyhelyben tartva kezdett el durván mozogni. A kicsi és sűrű lökéseibe Harrynek esélye sem volt belemozdulni, csak állta, ahogy Louis a fenekét ostromolta. Közben a férfi arcát fogta két kezével, és ahol érte, csókot hintett a bőrére. Így mentek el mindketten perceken belül.

Harry lemászott Louis-ról, és pihegve mellé feküdt. Oldalra nézett, és látta, hogy ő a szemét becsukva fújja ki magát.

– Ne hagyd, hogy elkapjanak ma – szólalt meg Harry, mire Louis kíváncsian nézett rá. – Ezt este újra akarom csinálni.

– Ne aggódj, virágszálam – mondta, és miközben átkarolta Harryt, egy puszit nyomott a halántékára. – Újracsináljuk.

xxx

Mivel az a nap egy ugyan olyan hétköznap volt, mint bármelyik másik, a testvérek, mire Louis és Harry felkelt, egytől egyig elmentek. Hárman Emiliával megebédeltek, majd a két férfi beült a nappaliba sorozatot nézni, egészen addig, amíg Louis-nak indulnia nem kellett.

– Na jó – állt fel Harry mellől, miután a faliórára nézett. – Este mi is berúgunk veled együtt.

– Miért nem tűnt fel tegnap, hogy lényegében csak én voltam az, akit itattatok? – rázta a fejét a fiatalabb.

– Igen, Harry, tudod nem körülötted forog a világ – felelte Louis vigyorogva.

– Pedig mióta itt vagyok pont olyan – dőlt hátra a kanapén, a kezét maga fölé emelve, így a V vonala éppen kilátszott a póló alól. – Tudod, nem kell dolgoznom, egész nap azt csinálok, amit én akarok, kapok kaját, és van aki kielégít szexuálisan is. Neked nem úgy tűnik, mintha körülöttem forogna?

– Most, hogy mondod, szívem, valójában lassan az én világom is körülötted forog – felelte Louis, és ez talán a kelleténél nagyobb hatást gyakorolt Harry szívében. Persze, lehet, hogy csak poénból mondta, de a férfi kezdte azt érezni, hogy az ilyen megszólalásoknak valóság alapja is volt. – Mindenesetre körülbelül este tíz és tizenegy között hazaérünk. Le ne feküdj aludni nélkülem! – figyelmeztette, majd egy pillanatra elgondolkodott. – Jobban mondva, nyugodtan várj az ágyban – kacsintott.

– Bocs, Louis, de hogy forogna a világ körülöttem, ha csak várok rád az ágyban? Jobb programom is akad – forgatta a szemét Harry.

– Ezer bocsánat – tartotta fel a kezét Louis, majd feltérdelt a kanapéra, és Harry fölött megtámaszkodott a kezével. – De ha az ágyban vársz rám, bízz bennem, elhitetem veled, hogy a világ mégis körülötted forog – súgta Louis, majd lehajolt, hogy puszit nyomjon Harry szájára. Ez is egy olyan szokássá vált, ami azt indikálta Harrynek, hogy Louis is többet érez. Minden alkalommal, amikor elment – boltba, dolgozni, akár füvet nyírni – egy rövid csókkal köszönt el tőle.

– Vigyázz magadra! – kérte Harry, mikor Louis újra talpon volt, és válaszul egy lomha szalutálást kapott, majd kiment az ajtón, nem sokkal később pedig a bejárati ajtón is.

Harry először csak folytatta a félbehagyott résznél a sorozatát, de amikor egyedül nem bizonyult olyan szórakoztatónak, mint korábban, inkább felment az emeletre, hogy az Emiliának elkezdett kötényt befejezze. Louis mellett szinte meg sem fordult a fejében, hogy lenne ideje varrni, így mindig kihasználta, ha ő elment valahova.

Egy óra elteltével elkészült vele, és levitte a földszintre, hogy megmutassa Emiliának is. Ő nagyon meglepődött, és meg is köszönte Harrynek, majd fel is vette, mert éppen tésztát nyújtott. Harry ott maradt mellette, és segített kiszaggatni neki a kekszeket, mert az igazat megvallva nem volt más, amit szívesebben csinált volna, és Emiliával az utóbbi napokban nem sok időt töltött.

– Nagyjából mennyi idő innen beérni Londonba kocsival? – kérdezte Harry a konyhapultnak dőlve, miközben a kekszek már a sütőben voltak.

– Két-két és fél óra, a forgalomtól függ – felelte Emilia, miközben letörölte az asztalt. – Mostmár elég biztos, hogy megérkezett Louis is.

Harry csendben nyugtázta, majd ahogy Emilia leöblítette a ruhát, amivel letörölte az asztalt, megfordult, és a férfira nézett.

– Aggódsz érte? – kérdezte lágyan, Harry pedig rákapta a tekintetét.

– Igen – felelte halkan, majd gyorsan hozzátette: – Úgy értem mindenkiért, csak...

– Csak Louis-ért kicsit jobban? – mosolyodott el Emilia, Harry pedig sóhajtva bólintott. – Jól sejtem, hogy ez több, mint baráti aggódás?

Harry kicsit zavarba jött a kérdés hallatán, és egy cseppnyi félelemmel nézett Emilia szemébe. Nem arról volt szó, hogy nem akarta elmondani neki, hogy mi alakul közöttük Louis-val, de nem tudta, hogy ez mennyire az ő tere, tekintve hogy elvégre a másik anyjáról volt szó. Ezen kívül az érzéseiről hamarabb beszélni Emiliával, mint Louis-val meglehetősen szokatlannak tűnt.

– Drágám, nem vagyok sem vak, sem süket. Egy házban élünk, és ti nem nagyon igyekeztek titokban tartani, hogy történnek dolgok köztetek – kuncogott Emilia, és Harry igazán hálás volt azért, mert ilyen könnyen és természetesen kezelte a kapcsolatukat. – Csak abban reménykedtem, hogy elárulod, hogy ez csak vágy alapú, vagy lapulnak érzések benned Louis iránt.

– Lapulnak – vágta rá Harry, és az arca talán egy árnyalattal melegebb színbe öltözött. – Ami azt illeti nem is nagyon lapulnak, kezdenek egyre erőteljesebbek lenni. Csak Louis-val még nem beszéltünk erről, ezért kicsit tartok tőlük. Nem gondoltam, hogy ennyire egyértelmű lenne.

– Ami azt illeti, nem az – felelte Emilia. – Mivel téged nem ismerlek igazán régóta, nem tűnt fel változás. Louis viszont mintha ki lenne cserélve. Korábban is együtt éltünk, de sosem volt olyan nyitott a társaságomra, sosem mosolygott ennyit csak úgy ok nélkül. Eddig attól tartottam, hogy a dolog egyoldalú, és őszintén féltem is attól, hogy egy nap visszautasítod Louis-t, és újra át kell élnünk azokat a kellemetlen napokat, amikor megérkeztél hozzánk, és nem jöttetek ki.

– Szóval Louis valóban érez irántam valamit? – kérdezte Harry megkönnyebbülve.

– Csak azt ne mondd, hogy neked nem tűnt fel – ingatta a fejét Emilia, és a kezében lévő konyharuhával meglegyintette Harry combját.

– Nem arról van szó, hogy nem tűnt fel, de az esetek többségében valamilyen poén részeként fejezte ki, és nem lehettem biztos benne – magyarázta Harry, majd a földre nézett, és elmosolyodott. A mellkasa megtelt melegséggel a gondolatra, hogy Louis talán pont ugyanazt érzi, mint Harry, és talán pont azért nem hozta még szóba, amiért ő.

– Jaj, nekem! – sóhajtott fel az asszony mellette. – Mit hoztam a fejemre, két fülig szerelmes fiúval kell mostantól együtt élnem – rázta meg a fejét, majd a kezét a csípőjére tette, és Harryre mosolygott, hogy tudja, hogy nem komolyan gondolta. A férfi nem bírta megállni, előrelépett, és átölelte az asszonyt.

– Köszönöm – motyogta a vállába, mire ő megsimogatta Harry hátát.

– Van valami, ami segíthet az aggodalmadon – mondta Emilia, mikor elengedték egymást. – Louis szobájában vagy egy adó-vevő készülék, amit már nem használnak mióta áttértek erre a fülbigyós szerkezetre, de a rádiófrekvenciát, amin beszélnek még beveszi. Itthonról elég rosszul, de hallatszódik valami. Eleinte én is gyakran aggódtam értük, és akkor találtam rá arra. Nyugodtan keresd elő, nekem egy ideje már nincs rá szükségem.

Harry megkönnyebbülten újra megölelte Emiliát, majd meg is köszönte neki, és fél perccel később ott sem volt.

A harmadik fiókban, amit kinyitott, meg is találta az adóvevőt, de amikor próbálta bekapcsolni, egy piros fény az oldalán villogni kezdett. Magában szitkozódva kezdte el a többi fiókot is kinyitogatni, amíg nem talált hozzá elemeket, majd ahogy kicserélte, bekapcsolta, és anélkül, hogy a frekvenciát átállította volna, a füléhez rakta, hátha hall valamit. Felismerte Anthony hangját, azonban egy szavát sem tudta kivenni, ezért közelebb ment az ablakhoz, ahol valamivel jobb volt a vétel. Bár így is szakadozott, Harry össze tudta rakni a mondatokat.

– 894791? – kérdezte Anthony.

– Pontosan – hallotta meg Louis hangját is. Mindkettejük hangja higgadt volt. Ez megnyugtatta Harryt.

– Oké, Louis, Tony most hackeli az utalást, hogy ne lássák, hova küldte, te rakd vissza azt a szart, ahol volt, és készülj arra, hogy lelépsz – mondta Marty. – Ruby és Diego, ti maradtok, de legyen egyértelmű, hogy nem veszitek észre Louis-t, ahogy kijön az irodából. Igen, így tökéletes.

– Megvagyok, tűnj el onnan, Louis – szólt Anthony.

– Vettem – felelte, majd pár másodperccel később megszólalt. – Elhagytam az irodát. Bent vagyok a lépcsőházban, negyedik emelet. Harmadik emelet...

Harry eddig az ablakpárkányra támaszkodva, befeszülve hallgatta a beszélgetést, de ahogy érzékelte, hogy már csak feltűnésmentesen kell kimennie az épületből, kicsit megnyugodott. Egy pillanatra visszalépett Louis asztalához, hogy a felső fiókból kivegye a cigit és a gyújtót, amit korábban megtalált, és az ablakpárkányra ülve meggyújtotta.

– A földszinten vagyok.

– A bejáratnál van pár biztonsági őr, inkább a rakomány szállító autóknál menj ki – mondta Marty.

– Értettem.

Harry már másodperccel később mintha valamilyen sziréna hangját hallotta volna. Abban a pillanatban az összes Tomlinson testvér elnyomott egy káromkodást. Harry megállt a mozdulatban, ahogy bele akart szívni a cigijébe, és minden figyelmét az adó-vevőre irányította.

– Louis, hol vagy? – kérdezte idegesen Diego.

– Kint vagyok. Átmászok a kerítésen, és itt sem leszek – felelte.

– Elvesztettem a képet! – kiáltotta Marty. – Nem látlak titeket, Louis tűnj el onnan olyan gyorsan, ahogy tudsz.

– Rajta vagyok – felelte, már-már unottan. – Baszki – hangzott nem sokkal később.

– Mi történt?

– Megláttak. De már kint vagyok a kerítésen.

– Az arcodat? – kérdezte Anthony.

– Azt nem – felelte Louis, és hallatszott, ahogy fut közben.

– Követnek? – kérdezte Marty.

Louis nem válaszolt azonnal, Harry szíve a torkában dobogott.

– Igen – érkezett a rövid tömör vázlat. Harry hallotta az újabb kör káromkodást.

– Akkor mi legyen? – kérdezte Diego. – B terv?

– Várjatok egy picit – szólt Louis lihegve. Harry az arcát a kezébe temette. A futással Louis nem nyerhetett. – Nem, maradunk az A tervnél. Felix, gyújts rá az autóra. Készüljetek az induláshoz.

– Vettem – felelte Felix.

– Mégis hogy akarod lerázni őket? Minimum az autó rendszámát látni fogják! – szólt bele Ruby a beszélgetésbe.

– Bízzatok bennem! – hagyta ennyiben Louis, és egy ideig teljes csend uralkodott. Harry ránézett a cigijére, ami szinte magától égett el teljesen, mert az elmúlt két percben bele sem szívott. Idegesen elnyomta egy hamutálban, ami ott volt az ablaknál, majd elővett egy újabb szálat, és meggyújtotta.

Az adóvevőn keresztül egy lövés hallatszott. Harry felkapta az eszközt, és szorosan a füléhez szorította.

– A kurva életbe! – hallatszott Louis hangja.

– Mi a fasz történik? – kérdezte Diego összezavarodottan, idegesen és aggódva. Harry ez egyszer teljesen átérezte, amit ő.

– Minden rendben, oké? – felelte Louis, de az utána következő két lövés sem volt bizalomgerjesztő.

– Akkor oké, ha legalább elmondod, merre vagy – erőltette.

– Most fogom átlépni a vasutat, oké? Mindjárt ott vagyok Tonyéknál – válaszolta Louis, és az ő hangja is tele volt idegességgel, amire valószínűleg rájátszott az is, hogy menekülés közben még kérdésekre is válaszolnia kellett. Hiába, Harry nagyon hálás volt érte Diegonak.

– De Louis – szólalt meg ekkor Marty. – Most jön egy vonat.

Az adóvevőn keresztül erre hangosan szólalt meg egy vonat dudája, és pár lövés hangja. Majd ahelyett, hogy ez után Louis hangja nyugtatta volna meg, csak a vonat kerekeinek zakatoló hangját hallotta.

– Louis!

– Te jó ég.

– Louis, mi a szar?

– Mondj valamit, a picsába már!

Harry hallotta, ahogy az összes testvér kétségbeesetten szólongatta Louis-t, és ő nem válaszolt, majd ahogy a vonat zakatolása egyik pillanatról a másikra megszűnt. Harry szemébe megakadályozhatatlanul könnyek szöktek. Egyelőre nem engedte, hogy a gondolat, hogy Louis-t lelőtték, vagy a vonat elütötte eluralkodjon rajta. Nem történhetett meg. Amíg ezt a testvérek sem fogadták el, ő sem tudta.

– Várjatok! – szólt Marty, mire az egész vonalon csend lett. – Villódzó fények. Tony, gyere, segíts!

Nem sokkal később Tony szólalt meg:

– O.

– SOS? – kérdezte aggódva Ruby.

– Nem. OK. Louis rendben van! – jelentette ki Tony, mire mindenki megkönnyebbült. Harryből ezúttal kitörtek a könnyek, de az arcán egy mosoly jelent meg. Párszor ököllel beleütött az ablakpárkányba, sóhajtott egy nagyot, és mélyen beleszívott a cigibe, majd kifújta. Aztán még egyszer.

– Tony, Marty, szálljatok be. Amint Louis ideér el kell tűnnünk – hadarta Felix, mire mind a ketten beleegyezően válaszoltak. Nem telt el pár perc, és hallotta, ahogy Marty lecseszi Louis-t.

– Valaki oda tudná adni a saját fülesét Louis-nak? – kérdezte Ruby.

– Igen – felelte Tony, és pár perccel később Harry újra hallotta Louis hangját.

– Csá, testvéreim! – köszönt, és a hangján egyértelmű volt, hogy közben vigyorgott.

– A faszomba, Louis, te idióta! – Ruby ideges volt, de a hangját visszafojtotta. – Mégis mi a faszt képzeltél, mit csinálsz?

– Hát tudod, segítettem lopni a seggfej főnöködtől, aztán leráztam egy féltucat biztonsági őrt, akik lövöldöztek rám – vigyorgott még mindig, mintha ez meg sem kottyant volna neki. Harry sokszor imádta Louis egoizmusát, mert jól állt neki, és általában csak viccből tett ilyen megjegyzéseket, de ez után érezte, hogy fel is tudta volna pofozni.

– A kurva életbe, Louis! – szólt bele Felix. – Ugye tudod, hogy ez így nagyon nem oké? Legközelebb légyszíves avass be minket, mire készülsz.

– Nem tetszett volna nektek, mert kockázatos volt.

– Kiugrani egy faszom vonat elé? Ne szórakozz, hogy ezt nevezed kockázatosnak. Lőttek rád, bassza meg, ezt a helyzetet életveszélyesnek hívják, nem kockázatosnak. Mi történt a füleseddel? – kérdezte Ruby.

– Kiesett, miközben ugrottam. Szerintem a vonat alá, vagy ilyesmi.

– Szóval nyomot is hagytál – jegyezte meg higgadtan Diego.

– Chill, egy kis fülesből nem fogják kideríteni, ki voltam. Majd változtatunk a frekvencián és ennyi. Mindenesetre Ruby, Diego, ti hogy álltok?

– A földszinten vagyunk vagy százan. Leirányítottak minket mikor megszólaltak a szirénák. Szerintem körülbelül tíz perc és mehetünk.

– Elhozzátok az autódat? – kérdezte Felix.

– Igen, szerintem gyanús lenne, ha itt maradna – felelte Ruby.

– Akkor találkozunk a lakásodnál!

– Vettem.

– Addig tudjátok mire van időnk? – kérdezte Louis vidáman. – McDrive!

A testvérei bár nem oldódtak még fel a korábbi után, belementek abba, hogy megálljanak a Mekinél, és Ruby meg Diego el is mondták, mit szeretnének onnan. Harry ezek után kikapcsolta az adóvevőt, és a cigisdobozt meg az öngyújtót a farzsebébe tömve lement a földszintre.

A konyhában Emilia éppen kivette a sütőből a kekszeket, amikor Harry megtorpant a küszöbön.

– Louis egy idióta – mondta, majd megfordult, hogy kimenjen a verandára egy rendes cigire.

xxx

Harry este tíztől kezdve kint állt, és lassan elfogyott a cigi a dobozból, amit Louis fiókjában talált. A ruhája már úgy bűzlött, mintha az egész napot a kéményben töltötte volna, de ez a legkevésbé sem zavarta. A lába idegesen járt, miközben a könyökére támaszkodva figyelte, mikor tűnik fel a sötétben egy autó fényszórója.

Nem sokkal járhatott fél tizenegy után az idő, amikor végre feltűnt. Egy ismerős furgon hajtott be az udvarra, mire Harry is felegyenesedett. Ahogy Felix leparkolt, mindenki kiszállt belőle. Felix és Marty az első ülésekről, Ruby, Diego és Tony pedig hátulról. Louis-t egyelőre nem látta.

– Szia, Harry! – köszönt fel Felix, majd a Rubynál lévő papírzacskóra mutatott. – Hoztunk neked hambit.

– Köszönöm – mosolyodott el Harry. – Louis?

– Hátul – intett arra Tony, mire Harry azonnal elkezdte szedni a lépcsőt.

– Mindjárt bemegyek – mondta a többieknek, majd úgy lépett el Diego mellett, mintha nem tűnt volna fel neki, milyen fenyegető szemekkel figyeli. Szerencséjére Tony szólt Diegónak, hogy menjenek be, így mire az autóhoz ért, már mindenki más fent volt a tornácon.

A kocsi hátsó ajtaja nyitva volt, és amellett megtorpant egy pillanatra, mikor meglátta Louist, ahogy keresztben ül az autó végénél, fejét az oldalának támasztva, a szemét becsukva.

– Szia! – szólalt meg halkan, Louis pedig rá kapta a tekintetét.

– Szia! – köszönt vissza, majd a lábát letette a földre, és maga elé nézett.

Harry sok mindent érzett abban a pillanatban, sok dolgot akart mondani, de biztos volt benne, hogy a nagyrészét már úgyis hallotta a testvéreitől az út alatt. Így egyszerűen, szótlanul Louis elélépett, és az ölébe ült, szorosan ákarolva őt, az arcát a vállába temetve. Érezte, ahogy a másik kicsit tétlenül öleli vissza őt, és az állát a vállára hajtja.

– Csak nem hiányoztam?

– Idióta – suttogta Harry, ezzel egy nevetést kicsalva Louis-ból.

– Ezt ma hallottam párszor, de tőled miért? – kérdezte, és hiába nem látta az arcát, Harry tudta, hogy egy hamis mosoly ül az ajkain.

– Ugyanaz az ok.

Louis csendben maradt pár pillanatra, majd sóhajtott egyet.

– Honnan tudod? – kérdezte ezúttal már komoly hangon.

– Van egy adóvevő a szobádban. Hallottam az egészet – felelte Harry.

– Az egészet?

– Onnantól, hogy elhagytad az irodát, odáig, hogy mit esztek a Mekiben.

Louis egyik pillanatról a másikra szorított az ölelésen, Harry pedig viszonozta.

– Sajnálom – felelte Louis, majd szipogott egyet. Harryt váratlanul érte hogy a férfi a karjai közt elérzékenyült. Őszintén, ha tippelnie kellett volna miután az előbb viccelődött vele, azt mondta volna, hogy őt is félvállról veszi majd, hogy úgy csinál majd, mint akiről leperegnek az ilyen megjegyzések. Ehelyett az, hogy Louis meg tudott nyílni előtte annyira, hogy megmutassa a gyengébb oldalát is, hihetetlenül jól esett Harrynek. – Sajnálom, hogy megijesztettelek!

– Louis... – Harry próbálta eltolni magától, de a férfi visszarántotta magához, és nem hagyta szóhoz jutni.

– Én is nagyon megijedtem. Féltem. Nagyon féltem, hogy – Louis teste rázkódott, miközben elcsukló hangon próbálta megértetni magát – nem tartom be a szavam, hogy nem jöhetek vissza hozzád. Nagyon féltem, hogy nem köszönhetek el tőled. Hogy nem láthatlak újra, Harry, nagyon féltem – a fiatalabb úgy ölelte magához, mintha az életük múlna rajta. Lassan az ő szeme is megtelt könnyekkel, de erős próbált maradni Louis-ért. Szüksége volt valakire, akire tud támaszkodni, és ő akart lenni számára az a személy. – Kérlek, Harry, bocsáss meg!

– Louis – próbálta újra ezúttal erősebben eltolni magától, hogy a szemébe tudjon nézni. – Figyelj rám! – szólt, de a másik kerülte a tekintetét. Harry egyik kezével megfogta az állát, és magára irányította – Figyelj rám, kicsim! – a saját könnyes szemével Louis-éba, és a nedves arcára nézni az egyik legmeghatóbb pillanat volt, egész addigi életében. A férfinak aktívan csorogtak le az arcán a hatalmas cseppek, míg Harry az arcát simogatva próbálta nyugtatni. – Minden rendben van. Oké? Minden rendben. Te is itt vagy, én is itt vagyok. Biztonságban. Vége van – Harry finom csókot nyomott Louis homlokára. – Én is kiborultam. Percekig nem tudtam, hogy mi történt és bár nem voltam ott, minden leforgott a szemem előtt. Nem akartam elképzelni, milyen az, ha nem vagy itt velem. De te megoldottad. Hazajöttél hozzám. És én nem lehetnék hálásabb azért, hogy megtetted. Fogalmad sincs, milyen fontos vagy számomra.

– Tényleg? – nézett fel rá szomorúan Louis.

– Tényleg – mosolyodott el melegen Harry, és végigsimított Louis arcán, majd a szemébe nézett.

– Azért, mert nem lenne kivel kötekedned? – kérdezte halkan pár másodperc elteltével, és mire befejezte a mondatot, egy vigyor jelent meg az arcán.

Harry szintén elmosolyodott, és a karjait Louis nyaka köré kulcsolta.

– Áh, biztos találnék valakit – rántotta meg a vállát.

– Akkor azért, mert nem lenne kivel focit nézned?

– Talán Felixet még meg lehet tanítani arra, hogy élvezze.

– Nem lenne senki, aki kielégítene szexuálisan?

– Van egy kezem.

– Nem lenne senki, aki azt mondhatná neked, hogy szeret?

– Nem lenne senki, akinek azt mondhatnám, hogy szeretem.

Az utolsó mondat elhangzásával mindketten csendben maradtak, de úgy vigyorogtak a másikra, mintha azon keresztül folytatták volna a beszélgetést. Aztán pontosan ugyanabban a pillanatban egymás felé hajoltak. A lehető legnagyobb természetességgel, ismerve egymás ajkának minden szegletét csókolták egymást. Harry a kezét Louis hajába vezette, amíg ő a fiatalabb hátát simogatta lágyan. Nem siettek sehova, és nem akartak többet ettől a csóktól, mint azt a rengeteg érzelem közvetítését, ami abban a pillanatban megrohanta őket. Harry azonban lassan elvált Louis-tól, mert úgy érezte, szükség van arra, hogy ne csak poénból, de komolyan is szerelmet valljon. A homlokát a férfiénak döntötte.

– Szeretlek, Lou.

– Én is szeretlek, Bogyó. – Harry elmosolyodott az egyik kedvenc becenevén, majd aprót harapott Louis alsó ajkába, és újabb csókban forrtak össze. 

Nem tudom mi baj van velem, nyilván nem vagyok kész egy újabb fejezettel, de ez az eddigi kedvencem, és olyan izgatott voltam miatta, szóval muszáj volt hoznom mégha nem is délután négykor, hanem ötkor. Remélem nektek is tetszett legalább annyira, mint nekem:)