Nem aludt jól aznap éjszaka. Hiába volt minden porcikája elfáradva a túrától, két óránként felriadt egy-egy rossz álomtól, amelyben azokat a gyerekeket, akikkel sokáig együtt dolgozott, idegen alakok vetkőztették, érintették és fotózták, illetve ki tudja, hogy a színfalak mögött mi mást csináltak még.

Harry rosszul volt. A harmadik alkalommal mikor felriadt, a párnáján töltötte ki minden feszültségét. Ütötte, szorította, ordított bele, de semmi sem használt igazán, és végül halkan zokogni kezdett, amíg álomba nem sírta magát újból. Gondolt rá, hogy felébreszti Louis-t, de jelenleg inkább szerette volna, hogy azt higgye, hogy jól van, és szabadon engedhet az ösztöneinek és a vágyainak, nem a lelkét kell ápolgatni. Harry pedig előbb-utóbb egyedül is feldolgozza majd. Elvégre mindig tudta, hogy a gyermekpornográfiára van igény a társadalomban, mindig tudta, hogy ha senki nem is beszél róla, akkor is jelen van a pedofília, és vannak gyerekek, akik ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Egyedül azt nem gondolta volna, hogy a saját szülei részt vennének ilyen üzletekben azért, hogy biztosítsák a vállalatukat. Illetve nemhogy részt venni, de 25 éven keresztül folytatni is.

Másnap Harry nagy lila táskákkal a szeme alatt ült le a konyhaasztalhoz egy kávé társaságában. Felix náluk aludt, viszont állítása szerint délutánra vissza kellett érnie Londonba, így nem volt sok ideje. Harry neki akarta szegezni a kérdést, hogy ha tudta, hogy milyen üzletet kötöttek a szülei, akkor hogy tud mind a mai napig náluk dolgozni. Végül ezt nem tette fel, mert Felix ahogy általában, ezúttal is egy teljesen szeleburdi, vidám kedvében volt, amit Harrynek esze ágában sem volt letörni, inkább kiment helyette focizni vele, amíg Louis úgysem volt ébren, hátha ráragad belőle valami energia.

Mire Louis kivánszorgott, és megtalálta őket az udvaron, Harry már határozottan jobban volt, a szeme alatti táskák sem voltak már erősek. Felix folyamatosan az óráját nézegette, miközben próbálta Harryt minél többször kicselezni, majd kapura lőni.

– Kettő az egy ellen? – hallották meg Louis kiáltását a ház felől. Harry arcára azonnal kiült egy mosoly, amikor odafordult.

– Az az igazság, hogy épp mennem kéne, de szívesen átpasszolom neked Harryt, ráfér a gyakorlás – kacsintott a bátyjára Felix.

– Megígérem, hogy a legjobb kezekben lesz – vigyorgott Louis miközben feléjük sétált.

Felix átpasszolta a labdát Harrynek, majd Louis-val kezet fogott, miközben hátrafordult még, hogy puszit küldjön Harrynek, ő pedig viszonozta azt.

– Ohohó – szólalt meg Louis, miután Felix hallótávolságon kívülre került. – Én a bátyja vagyok, de csak egy kézfogást kapok, te meg puszikat?

– Ez mutatja, mennyivel fontosabb vagyok neki én – vonta meg a vállát Harry.

– Akkor szörnyen sajnálom, hogy megzavartalak titeket, szívesebben maradtál volna kettesben Felix-szel, igaz?

– Mindegy milyen helyzet van, mindig Felixet választanám kettőtök közül – Ez persze nem volt igaz, és Harry biztos volt benne, hogy Louis is tudta, viszont az egyik legjobb dolog Louis-ban az volt, hogy bármennyit kötekedhetett vele, beolthatta, mindezt ingyen és bérmentve.

– Biztos vagy te ebben? – hajolt Louis Harry arcába, aki csak közelebb tolta a sajátját övéhez.

– Ezer százalékig.

– Ebben az esetben ha legközelebb helyettem inkább megint Felix-szel filmeznél, szólj! Én el tudom fogadni – vigyorgott, majd kicsit hátrébb húzódott, és anélkül, hogy odanézett volna, kirúgta Harry lába alól a labdát, hogy aztán nyugodtan arébb vezesse, majd ott kezdjen dekázni, és mindenféle trükköt csinálni vele. Harry utána sétált, és próbált koncentrálni arra, hogy mikor lophatja el a labdát, de a lába mindig csak a levegőt érte. Louis közben persze fölnyésen nevetgélt, mintha ez lenne a legszórakoztatóbb dolog a világon. Harry nem adta fel, próbálkozott, már a fogát is összeszorította, de semmire sem jutott vele. Akkor lett belőle igazán elege, amikor Louis kötényt adott neki, és egy pillanat alatt kikerülte, hogy ott folytassa a trükköket. Harrynek nem volt más választása, cselesebb technikához kellett folyamodnia.

Olyan közel volt Louis-hoz, mint mikor el akarta venni a labdát, de ezúttal egy hirtelen mozdulattal a száját az övére nyomta. Várni akart egy-két másodpercet, majd elhúzódni, de Louis mintha múlt este óta kiéhezetten minden pillanatban készen állt volna erre, olyan gyorsan reagált. Harry még nem kapott észbe, amikor Louis a saját ajkával nyitotta szét az övét, és miközben a nyelve utat tört magának, a kezeit szorosan Harry dereka köré fonta, magához szorítva a férfit. Harryt annyira hirtelen kapta el a sok érzés, hogy elfelejtett mindent, ami körülöttük volt. Egyedül arra volt képes, hogy két kezét Louis nyaka köré kulcsolja, az egyiket a hajába vezetve, valamint arra, hogy ne maradjon egy papírlapnyi távolság sem közöttük.

Louis illata, íze, a lélegzetvételének a hangja, mind hatással volt Harryre, miközben csak falta és falta az ajkát, mellyel nem tudott betelni. Louis karjai lazultak a dereka körül, csak azért, hogy a két oldalán erősen megszorítsa az izmokat. Az igazat megvallva Harry nem számított arra, hogy a férfi ilyen szenvedélyes lett volna, azok után, hogy az utóbbi napokban egyértelműen jelen volt a kémia közöttük, és az első csókot is szinte kikényszerítette Louis-ból. Ez volt az utolsó, amilyenre számított a második csókjuk alkalmával, de ez határozottan kellemes meglepetés volt. Ő nem akarta volna abbahagyni, de Louis lassított a szája mozgásán, és hátrébb húzódott, így Harrynek nem volt más választása, mint a szemét kinyitva vággyal telt tekintettel nézni rá.

– Felix látóhatáron kívülre kerül, és már is letámadsz engem? – vigyorgott elégedetten, miközben Harry derekát úgy tartotta, mintha hozzá tartozna.

– Nem, nem erről van szó – simította meg Louis haját Harry, miközben eszébe jutott az eredeti terve.

– Akkor?

– Figyelemelterelés! – kiáltotta, miközben Louis karjait egy határozott mozdulattal lelökte magáról, hogy kapura lőjön az időközben megszerzett labdával. Gól.

– Kínos – szólalt meg Louis karba tett kézzel, miután Harry elrúgta a labdát.

– Mi lenne kínos?

– Hogy ilyen trükkhöz kell folyamodnod ahhoz, hogy elvedd a labdát tőlem.

– Tudod, mi kínos szerintem? – kérdezett vissza Harry. – Hogy annyira elveszem az eszedet, hogy elfelejted, mi történt pár pillanattal korábban. – Harry tudta jól, hogy ez rá is ugyanúgy érvényes.

– Kíváncsi vagyok, Harry bogyó, te mikor húzódtál volna el a csókból? Nem úgy tűnt, mintha szándékodban állt volna valami azon kívül, hogy kitapasztald milyen mélyre ér a nyelved a számban – vigyorgott Louis, mire Harry zavarba jött. Nem is feltétlen a tartalom, de a becenév miatt. Nem bírta ki kuncogás nélkül. – Tetszik valami? – húzta fel a szemöldökét Louis, miközben tett pár lépést felé.

– Nem, minden a legnagyobb rendben – felelte mosolyogva Harry -, Louis bogyó.

Louis széles vigyorra húzta a száját, majd zsebre rakta a kezét. Harrynek kicsit olyan érzése támadt, mintha nem tudta volna, hogy mihez kezdjen. Ezt nem szerette a kapcsolatok elején: a bizonytalanságot, hogy milyen szinten vannak. Amint történt valami közöttük, nem lehet visszamenni oda, ahol "csak barátok" voltak. Innentől kezdve mindkét félnek ki kell tapasztalnia, hogy mi az, ami túl gyors lenne, mi az, ami elég, mi az, ami kell. Mi az, amit csinálhatnak mások előtt, és mi az, amit nem. Harry, ha választhatott volna, kihagyta volna ezt a fázist. Ha Louis-nak az ösztönei azt súgják, hogy tegyen meg valamit, Harry bátorítani szerette volna arra, hogy ezt megtegye.

– Egyébként – szólalt meg Louis – eredetileg azért jöttem, hogy elmondjam, ma meccs van.

– Meccs? – nézett rá értetlen szemekkel Harry.

– A Manchester United földbe tiporja a drága Liverpoolodat.

– Na azt szeretném megnézni – nevetett fel őszintén Harry, majd Louis mellé lépett, és a vállára könyökölt, úgy indultak vissza a házhoz, közben egymás focicsapatát szóban inzultálva.

xxx

– Szóval...

– Szóval?

– Ha olyan magabiztos vagy, hogy a Manchester nyer, miért ne kössünk fogadást? – vetette fel Harry ahogy a nappali asztalára lerakta a söröket. Louis mögötte jött, kezében még két üveg.

– Biztos vagy te ebben? – nevetett. – Nem akarlak mindenedtől megfosztani.

– Nem tárgyi tétre gondoltam – mosolyodott el Harry, amivel felkeltette Louis figyelmét.

– Hallgatom.

– Akinek a csapata nyer, az kérhet valamit a másiktól, amit köteles teljesíteni. Nincsenek kivételek, vagy azt most rögzítjük.

– Oké, ez tetszik, és azt szeretném kikötni, hogy nem kérhetsz tőlem semmi olyat, amivel kapcsolatba léphetnél valakivel, legyen az telefon vagy autóút Londonba.

Harry meglepődve elmosolyodott. Erre nem is gondolt, hogy használhatná, bár teljesen jogos volt. Neki egyetlen célja volt ezzel a kis játékkal, amit Louis kikötései nem akadályoztak meg.

– Fair. Nekem annyi, hogy nem lehet többet kívánni, és nem lehet tartogatni. Ma éjfél a határidő. – Louis egy bólintással elfogadta. – Illetve azt akartam még felvetni, hogy félidőre és a meccs végére is fogadunk, ha benne vagy.

– Szóval két kívánságom lesz? El kell kezdenem gondolkodni.

– Csak ne legyél túl csalódott, amikor a Liverpool nyer – vonta meg a vállát, majd az órára nézett, és bekapcsolta a tévét, hogy egy pillanatról se maradjanak le.

Ez a meccs ezúttal kicsit lapos volt. Az első negyed órában amennyire rá voltak feszülve a játékra Harryék, annyira nem látszott ez a játékosokon. Ezt követően már nem fordítottak teljes figyelmet a meccsre, Louis beszélgetést kezdeményezett, ugratták egymást, és nem utolsó sorban kitaláltak egy ivós játékot a meccsre vonatkozóan, aminek köszönhetően a két sör hamarabb elfogyott, minthogy elértek volna a félidőhöz. Harry gondolt egyet, és a továbbiakban, amikor innia kellett volna, Louis oldalába csípett bele. A férfi hamar rájött, hogy mi történik, és visszacsípett, egészen addig, amíg Harry fegyverszünetet nem kért.

A félidő előtt még mindig 0-0 volt az állás, és egyikük sem hitt a hosszabbításban, így elkezdték összeszedni a sörösüvegeket, kicsit rendbe rakni a környezetüket. Egyedül akkor emelték vissza a tekintetüket azonnal a képernyőre, amikor a kommentátor izgalomba jött és megemelte a hangját. A Liverpool egyik csatára teljes sebességgel futott keresztül a Manchester United térfelén. Az utóbbinak alig voltak emberei a kapuja körül, mindenki a liverpoolos csatár mögött futott. Csak két védő és a kapus állt készenlétben. Az egyiket a csatár kicselezte, közben a stadion is hangosabb lett, és mielőtt a másik odaért volna hozzá, belőtte a kapura. A labda visszapattant a kapufáról a hálóba, a kapusnak pedig esélye sem volt kivédeni. A Liverpool pontot szerzett.

A szobában egy pillanatra csend lett, miközben üvöltött a tévé, majd a fiatalabb lassan Louis-ra nézett, aki a kézfejével eltakarta a szemeit. Harry úgy vigyorgott, mint egy vadalma, és kezében a sörös üvegekkel Louis hátára ugrott, akit a támadás teljesen váratlanul ért, így eldőlt oldalra, de szerencsére éppen a kanapéra. Harry hangosan nevetett, és kezével-lábával ölelte a férfit, aki kevésbé volt jó kedvében, és szabadulni próbált. Harry nem engedte, csak jóízűen nevetett, amíg Louis nem járt sikerrel.

– Látom, egyből jó kedved lett – forgatta a szemét. – Mit szeretnél tőlem, szívem?

Harry végre abbahagyta a nevetést, és felült egy hatalmas vigyorral az arcán.

– Vedd le a pólódat – felelte. – Nem lehet rajtad egész este.

Louis kérdés nélkül lerakta az asztalra az üres üvegeket, majd egy mozdulattal megvált a pólójától. A biztonság kedvéért kicsit be is feszített. Bár nem volt rendesen kigyúrva, azért bőven volt izom a vállain, felkarján. Harry már látta a felsőtestét a tónál, sőt végig simogatta az egészet a naptejes kezével, és a kedvence mindig a kis alsó pocakja volt Louis testén. Szerette, hogy Louis nem aggódik miatta, nem harcol mindenáron azért, hogy eltűntesse. Harry megdicsérte magát az ötletéért.

– Boldog vagy?

– Nagyon is – vigyorgott Harry továbbra is, majd közösen kivitték a konyhába az üvegeket, mielőtt a teraszra mentek volna dohányozni. – Tudod, mielőtt idejöttem, csak alkalmi dohányos voltam, most meg már lassan minden alkalommal kijövök veled, amikor te szívsz el egy szálat – rázta a fejét elégedetlenül Harry.

– Az igazat megvallva furcsálltam is, hogy nem kértél még meg engem, hogy vegyek neked egy dobozzal.

– Nem szeretek magamnál hordani cigit. Túl nagy befolyásnak érzem. Érted, valahova csak egy pár perccel hamarabb érkezel, nálad van a cigi, és rágyújtasz. Ha találkozol valakivel, rágyújtasz. Ha sétálnod kell egy öt percet legalább, rágyújtasz. Tapasztaltam ezt az egyetem alatt, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ki tudtam belőle lépni. Sokkal egyszerűbb nekem, ha hozzád van kötve a dohányzásom.

– Minden világos – bólogatott, majd miközben beleszívott a cigibe, a másik kezével végigsimított a felkarján.

– Fázol? – kérdezte Harry, talán egy cseppnyi aggodalommal a hangjában.

– Dehogy, csak a hangodtól libabőrös lettem.

– Az most jó, vagy rossz?

– Rád bízom ennek az eldöntését – vigyorgott rá Louis.

– Talán csak a cigi után kellett volna levetetnem veled a pólódat – gondolkodott hangosan pár csendes másodperccel később Harry.

– Ugyan, babám, ebben a csendes éjszakában miben tudnál gyönyörködni, ha nem bennem? – sóhajtott Louis, majd újból beleszívott a cigarettába.

– Ez a mániákus becézgetés mindig ott volt benned, vagy tegnap óta én hoztam elő? – tette karba a kezeit vigyorogva. Az egoista megjegyzésekhez már rendesen hozzá volt szokva, de hogy minden alkalommal új becenevet kapott, ez új volt neki.

– Ötletem sincs, senkit sem becézgettem még így. Csak úgy jön. Mert zavar? – kérdezte Louis komolyan.

– Szórakoztat, hogy őszinte legyek – mosolygott.

– Akkor gond nélkül folytathatom – könyvelte el Louis, majd végigfutott rajta egy borzongás. Harry nem gondolta, hogy ennyire hideg lenne idekint, de be kellett vallja, hogy egy hűvösebb fuvallat hozzá is elért a pólóján keresztül. Bűntudata támadt Louis miatt.

– Na jó – nyomta el a cigijét, és állt fel a székéből, hogy közelebb lépjen Louis-hoz.

– Mi az?

– Zavarsz.

Louis felhúzott szemöldökkel nézett rá, miközben ő is elnyomta a saját csikkjét.

– Most menjek be? Vagy hozol egy tyúkölő kést? – dőlt hátra a székében, Harry következő mozdulatának előnyére.

– Nem – felelte, és mi sem egyszerűbb, egy terpeszben leült Louis lábaira. – Felmelegítelek – kulcsolta össze a karját a másik tarkójánál, majd a nyakába hajolt, hogy meleg puszikat hintsen a bőrére. Louis Harry csípőjére helyezte a kezét, és az ujjaival finoman simogatta, a pólója anyaga alá nyúlva. Harry egyik kezével elengedte a tarkóját, és Louis-é után nyúlt, hogy a tenyerét feljebb húzza a hasán, végigsimítva az izmokat.

– Tudod – motyogta Louis nyakhajlatába. – Ez korábban a focizás alatt is feltűnt, meg tegnap este is – beszéd közben az ajka nem hagyta el Louis bőrét, itt-ott csókokat is hagyva – nyugodtan megérinthetsz. Nem csak a csípőmnél, vagy a derekamnál. Nem tinédzserek vagyunk már, mindkettőnknek van már tapasztalata. Veled szemben nincsenek határaim ilyen téren. Azt csinálsz, amit szeretnél – fejezte be, és a száját végighúzta Louis kulcscsontjától a füléig.

– Nem, várj egy kicsit... Várj egy kicsit, Harry – tolta el magától nagy nehezen, lihegve a férfit, és a kezével megkereste Harryét. Sóhajtott egyet, majd a szemébe nézett. – Hidd el, hogy nem azzal van a baj, hogy meg akarlak-e érinteni. Egyszerűen csak próbállak tiszteletben tartani, nem akarom rajtad kiélni a vágyaimat, mert eleve egy alá-fölé rendelt viszonyban vagyunk az által, hogy én tartalak itt téged. Nem akarlak kihasználni.

– Louis, én rég nem tekintek a viszonyunkra fogolyként és fogvatartóként – csóválta a fejét.

– Ennek örülök, de nem is erre gondoltam.

– Akkor?

– Ha nem állít meg az, hogy téged tiszteletben tartsalak, akkor ezek után nem fog megállítani semmi.

– Nem kell, hogy megállítson – hajolt közelebb hozzá.

– Harry, egy fedél alatt élünk, és egyikünknek sincs lehetősége elmenni innen. Ugyan itt ültünk, amikor megbeszéltük, hogy mennyivel jobb, hogy nem ellenségek vagyunk. Ha valami rosszul sül el azért, mert elsietjük, nem akarom kifizetni a türelmetlenségünknek az árát.

– Louis – hajolt még közelebb Harry hozzá. – Megértem, ha feszengsz, és zavarban vagy, én sem számítottam volna erre, mikor idekerültem. De itt vagyok, és kibaszottul vonzódom hozzád. Jelenleg semmi másra nem vágyom úgy, mint rád. Kérve kérlek, el tudod engedni ezeket az érzéseket, amikor velem vagy, és a mának élni egy pillanatra? Én biztos vagyok benne, hogy ezt akarom, és nem csak azért, mert szükségleteim vannak. Azért, mert kedvellek, mert gyönyörű vagy, mert törődsz velem, és mert szerintem te is legalább annyira vágysz rám, mint én rád, pedig te bármelyik estélyen össze tudnál szedni valakit, ugyebár. Kérlek, ma este legyél csak az enyém!

Épp, hogy Harry befejezte, amikor Louis a szájával hallgattatta el. Elengedte a kezeit, és erősen a combjába markolt, nem túl messze az ágyékától. Harryt meglepte ez a mozdulat, és egy pillanatra minden izma befeszült a lábában, de azonnal ellazult, és kicsit helyezkedett Louis ölében, hogy a merevedésüket, ha farmerokon keresztül is, de összeérintse. Louis korábban elhúzódott volna, de ezúttal a kezeivel rásegített Harry ringatózására, miközben vadul csókolta, harapta az ajkait. Harry a mennyekben érezte magát már ettől is, és nagyon próbálta tartani a tempót, ami egy eddig ismeretlen mértékeket öltött. A kezeit Louis hajába vezette, és amikor a férfi ajka elindult lefelé a nyakán, ő a mennyezet felé fordította az arcát.

– Egy valaminek kellene visszatartania minket – nyögte ki a sóhajok között. – Emilia.

– Baszki – szakadt el azonnal Harry nyakától, és minden mozdulatában megállt. A fiatalabb lepattant az öléből, visszahajolt egyetlen szájrapuszira, majd a kezénél fogva maga után húzta, be az ajtón, el a konyha ajtaja előtt, ahonnan Emilia csevegő hangja szólt ki, ahogy telefonon beszélt, és fel a lépcsőn, egyenesen a saját szobájába. Harry fel sem fogta, hogy Louis átlépi a küszöböt, már a becsukott ajtóra festve találta magát, Louis térdével a combjai között, ajkával az ajkán.

A lámpaoltással nem foglalkozott senki, Louis fél percen belül már megszabadította Harryt a pólójától, és a nadrágjával ügyetlenkedett. Harry hátrébb lökte őt, míg a lába el nem érte az ágy szélét, és amíg ő követte, megszabadult a nadrágjától is, és szinte rá ugrott Louis-ra az ágyon. Elkezdte csókolni, ajkaival szívogatni, nyelvével becézni a férfi mellbimbóját, miközben az ujjai lázasan el voltak foglalva azzal, hogy Louis nadrágjának sliccét lehúzza, és keze beférjen az alsója alá. Ahogy először a farkához ért, a férfiből mély sóhaj szakadt ki, és a hátát homorította, amivel csak még jobban Harry elé tárta a mellkasát. Ő elidőzött a mellbimbókkal, miközben lassan mozgatta a kezét Louis hosszán. Az idősebb, amikor felriadt a tétlenségből, azonnal lehúzta Harryről az alsónadrágját, és kezével a fenekét kezdte masszírozni. Fordított a helyzetükön, hogy ő felülre kerüljön, majd három ujját Harry szájába dugta, aki készségesen szopni kezdte őket.

– A kurva életbe! – káromkodott Louis, miközben kihúzta Harry szájából az ujjait.

– Mi történt? – könyökölt fel Harry aggódva.

– Az óvszer és a síkosító, mind a kettő az én szobámban van.

– Baszki – értett egyet Harry is frusztráltan, és hátraejtette a fejét. – Akkor itt maradok, és addig tágítom magam? – vetette fel, és már be is kapta két ujját a szájába.

Louis megfogta az állát, a másik kezével pedig kiemelte a kezét az ajkai közül.

– Kizárt – mondta mélyen Harry szemébe nézve, az állát tartva. – Máskor lehet róla szó, de ma én csinálok mindent. Megvárhatsz, vagy átjöhetsz.

– Átmegyek – döntött Harry azonnal. Úgy hamarabb kaphatta meg azt, amit akart, mintha maradt volna.

– Helyes – felelte Louis, és megcsókolta Harryt.

Louis, akin még félig rajta volt a nadrág, kinézett a folyosóra, majd Harrynek intve közösen átmentek a szobájába. Az idősebb azonnal az éjjeli szekrényéhez lépett, és amíg a dobozból kivett egy óvszert, Harry megszabadította a nadrágjától és az alsójától. Nem sokkal később Harry újra a hátán feküdt, és Louis vállába markolva fogadta be az első ujját.

– Mikor voltál utoljára valakivel? – kérdezte kíváncsiságból Louis.

– Pár hónappal azelőtt, hogy elhoztatok – felelte, és összeszorította a fogát, ahogy Louis újabb ujjat csúsztatott bele. Nem fájt neki, de iszonyúan feszített, és Louis méretét tekintve feszítenie is kellett még egy darabig. – Kérem a szádat!

– Függő lettél a csókomra, édesem? – nevetgélt Louis, de azért feljebb húzódott.

– Hihetetlen, hogy nincs olyan helyzet, ahol ne lennél egy egoista fasz – válaszolt erre Harry, majd esélyt sem adva egy visszavágásra, elkezdte csókolni. Az ötlete bevált. Sokkal gyorsabban tudott tágulni, és Louis dumáját sem kellett hallgatnia közben, szóval mindenképp előnyös volt. Már három ujj siklott belőle ki-be, amikor Louis elhúzta a kezét és a száját.

Harry végignézte, ahogy felgörgette magára az óvszert, és visszatámaszkodott Harry fölé. A szemébe nézve Harry észrevett egy furcsa csillanást, majd ahogy levegőt vett, egyből tudta, hogy mondani akar valamit, de ő megelőzte.

– Itt fekszem alattad kitárt kezekkel és lábakkal, és várom, hogy végre megdugj. Ha most mondasz valami bizonytalan szöveget, akkor ott foglak megütni, ahol nagyon fáj – jelentette ki, és elégedetten konstatálta, hogy a korábbi csillanásnak nyoma sincs, helyette egy őrült mosoly jelent meg az ajkán.

– Nem tudom, miről beszélsz – mondta, majd a makkját Harry bejáratához érintette, és egy lassú, de folyamatos mozdulattal tövig hatolt benne. Harry szava elállt, a látása elhomályosult, de nem igazán a fájdalomtól, inkább a meglepettségtől, és attól, hogy Louis első lökése eltalálta a prosztatáját. – Erre vágytál, Harry, szívem? – kérdezte, és úgy kezdett el benne mozogni, mintha nem először csinálta volna.

– Lou... Uramatyám – Harry nem tudott egy értelmes mondatot kinyögni azzal, hogy Louis minden lökésével eltalálta a prosztatáját. Olyan régen szexelt volna, hogy elfelejtette, milyen jó ez? Vagy Louis önmagában ennyire tökéletesen csinál mindent? Egyáltalán miért vártak egész eddig? – Túl hamar fogok... elélvezni.

– Nem lesz túl hamar – rázta a fejét, és az arcán elégedett vigyor ragyogott. – Én is a küszöbön vagyok.

Harry megpróbált Louis ellen mozogni, hogy még intenzívebb legyen az érzés, de már nem volt hova növelni. A nyakánál fogva magára húzta, és ha nem is tudta rendesen csókolni a lihegéstől, az ízéből legalább kapott valamennyit. Louis lenyúlt Harry merevedéséhez, és finom érintésekkel kezdett játszani vele.

– Mondd... Te meg akarsz halni? – kérdezte Harry, és amikor Louis a szemébe nézett, tényleg gyilkos szemekkel találta szemben magát, ami miatt muszáj volt kuncognia kicsit, de arra sem volt ideje, mert Harry már újra magára húzta egy csókra. – Érints meg rendesen!

Louis nem játszott tovább, hanem tette amit az alatta fekvő kért. Egyre fokozódó tempóban kezdte mozgatni a kezét, Harry pedig egyre szebb hangokat adott ki miatta. Pillanatok alatt elért a csúcsra, és amikor ez megtörtént, a falai Louis farka körül összeszorultak, ezzel átküldve őt is az orgazmus kapuján. Az idősebb kihúzódott Harryből, és egy pár papírzsebkendőért nyúlt, amit Harry elfogadott, és megtörölte nem csak a saját, de Louis hasát is. A használt óvszerrel együtt az ágy sarka mellé a földre dobták. Mindketten hátradőltek az ágyon, miközben Louis felemelte a telefonját, hogy megnézze az időt.

– Ha minden igaz, vége a második félidőnek – szólalt meg, mire Harry azonnal ránézett.

– Meg tudod nézni az eredményt? – kérdezte, és kicsit közelebb húzódott hozzá, amikor Louis a telefonjáért nyúlt.

– 2-1 a Manchesternek – vigyorgott rá Harryre.

– Tuti kamuzol a kívánság miatt.

– Gyere, nézd meg! – tartotta Louis a telefont, Harry pedig hunyorgva nézett oda. Az állás valóban 2-1 volt, így csalódottan dőlt vissza a hátára.

– Mondd, mit szeretnél, de gyorsan mert mindjárt éjfél van.

– Aludj velem ma! – felelte azonnal Louis, Harry pedig felé fordította a fejét, majd a hátáról az oldalára fordult, és úgy igazodott, hogy a fejét a férfi vállára fektesse, pont mint az első alkalommal, amikor csókolóztak.

– Ezt bármikor, kívánság nélkül is megtenném.

Meglepi rééész, mert tudom, hogy most senki sem számított volna rá, de lehet egy ideig ez lesz az utolsó, és a tegnapi rész után szerintem én legalább olyan izgatottan vártam ezt a posztot, mint ti:D

A  helyzet az, hogy azokat a részeket, amiket januárban nagy kampánnyal kétnaponta megírtam, most beértem a posztolással. Az utóbbi időben kevesebb időm maradt az írásra, így ha ezentúl nem írok meg heti egy részt, sajnos nem fogok hétfőnként posztolni:( (és ha minden jól alakul, nem lesz rá időm:D) De nagyon bízom benne, hogy nem lesz újabb fél év kihagyás, amint készen vagyok, hozni fogok részt, ígérem. Addig pedig ha szeretnétek hallani felőlem, terv szerint indítani fogok egy erasmusos blogot itt Wattpadon, ugyanis holnap indulok Olaszországba:DD Ha érdekel, milyen egy félévet egy teljesen idegen környezetben elkezdeni, nézzetek rá a profilomra vasárnap, akkor szeretném felrakni majd egy új könyv keretében. Addig pedig wish me luck, holnap 3-kor kelek és nagyon ideges vagyok a változás miattXD