Hosszasan nyújtózott és laposan nyitogatta a szemét Harry, ahogy a nap sugarai besütöttek a két függöny találkozásánál, egyenesen az ő álmos arcára. Megfordult, de mielőtt újra álomba merülhetett volna, akaratlanul is eszébe jutott az előző este.

Louis, ahogy az ajkát csücsörítve realizálja, hogy nem ok nélkül kérkedett Harry a biliárdos képességéről, tényleg tudott játszani.

Harry arcára vigyor ült ki, ahogy a hátára fordult, és a hálószoba plafonjára meredve élte bele magát újra a pillanatba. Jó érzés volt valamiben jobbnak lenni, mint Louis, mert amíg otthon voltak, bezárva a négy fal közé, addig ő tűnt a tökéletesnek, azonban a biliárddal sikerült egy olyan területet találnia, amit mind a ketten ismertek, mind a ketten szerettek, de Harry mégis magabiztosan ki tudta jelenteni, hogy földbe tiporhatta volna Louis-t, ha nincsenek neki olyan piszkos trükkjei, mint tegnap este.

Louis, ahogy egy játék után két új pohár Cosmo-val tér vissza a pultól, lerakja Harry elé, és addig nem hajlandó elkezdeni egy játékot, amíg legalább az egyik el nem fogy.

Ahogy eszébe jutott ez az emlékkép, próbálta visszaidézni, és megszámolni, hogy pontosan hány pohár koktélt ivott meg aznap este, de nehéz volt összeszedni az összeset. Elég volt tudni annyit, hogy amíg benne több, mint 5 pohár Cosmopolitan is lehetett, Louis a mentes söreivel teljesen józan volt, szóval aligha volt kiegyenlített a játék az este végén.

Harry felült az ágyában, és a hajába túrt, amikor a feje enyhén lüktetni kezdett. Alapvetően elég jól bírta az alkoholt, nem szokott kifejezetten másnapos lenni, de egy kis fejfájás mindig benne volt a pakliban. Megtapasztalta már azt viszont, hogy ilyenkor egy reggeli zuhany csodákra képes, úgyhogy összeszedett a szobájában egy váltás kényelmes ruhát és a törülközőjét, majd átment a fürdőszobába, a mosdókagylóra támaszkodott, és a tükörképére nézett.

Hiába aludta el a haját, vagy voltak kis táskák a szemei alatt, a tükörképe szinte sugárzott. Tele volt pozitív energiákkal, és ez hatott a külsejére is, egyértelműen a jó értelemben.

Louis, ahogy szinte az asztalon fekszik, arcára kiül a koncentráció, ahogy kék szeme a fehér és a fekete golyó között mozog. Pislog egyet, majd egy határozott lökéssel meglöki a fehéret, ami beküldi a feketét abba a lyukba, amelybe tervezte.

Harry elvigyorodott, és ezt csak akkor vette észre, amikor újra magára nézett a tükörben. Kicsit próbálta visszafogni a gondolatait, és elrugaszkodott a mosdókagylótól, hogy levetkőzzön, és be álljon a zuhany alá. A következő kép akkor ugrott be, amikor a tenyerébe nyomta a tusfürdőt.

Louis, ahogy miután megitatott Harryvel legalább három pohár koktélt, azzal próbál egyenlíteni az esélyein, hogy miközben Harry jönne, ő mellé sétál, és tenyerét a hátára helyezi, majd amikor nem ütközik ellenállásba, ujjaival a gerincoszlopa mentén játszik.

Harry újból vigyorgott, és szétkente a szappant a mellkasán. Véletlenül sem próbálta megállítani akkor Louis-t, sőt, még kicsit el is időzött a célzással, hogy tovább érezze a finom, játékos érintéseit az ingén keresztül. Mindennek ellenére a golyó pontosan úgy ütközött a többinek, ahogy Harry szerette volna, vagyis egyszerre kettőt küldött le két különböző lyukba. Valószínűleg ezért nem hagyta abba Louis az incselkedést.

Louis, ahogy a csípője Harryéhez ér, miközben a férfi lökni próbál. A kezével átkarolja Harry derekát, és az oldalát simogatja. Amikor már készen állna a lökésre, Louis hirtelen lehelet finoman végigsimít a fenekén, amivel sikerül megzavarnia Harryt.

Harry a tarkóját és a hátát mosta, miközben nyelt egyet az emlékre. Nem volt benne biztos, de nagyon remélte, hogy mindez nem csak a játék miatt volt, hanem Louis valóban flörtölt vele. És bár tényleg megzavarta Harryt, a golyó, amit célzott így is lement.

Louis, ahogy már egyre kevesebb magabiztossággal áll Harry mellé, a karjával megint átölelve a derekát, most sokkal nagyobb területen simogatja az oldalát, és a keze nem fél néha elkalandozni a fenekére sem. Harry próbálja visszafojtani a mosolyát, mert hiába simogatja Louis a fenekét, Harry tudja, hogy számítania kell rá, így teljesen ki tudja zárni, amikor céloznia kell. A fejében megvan, milyen utat jár majd be a fehér golyó, hogy a következő lökéséhez is jó helyen legyen, azonban amikor már lendíti a kezét, hogy meglökje a fehéret, Louis egész testével ráhajol Harry hátára, az ajkát finoman a nyakához érinti, miközben a keze lejjebb merészkedik, és erősen a combja tövébe markol. A fehér nem ütközik más golyóval, így Louis jön, kétszer.

Harry egy pillanat alatt változtatta meg a víz hőmérsékletét a leghidegebbre, ami miatt felszisszent, de abban a pillanatban erre volt szüksége. Őszintén nem gondolta volna, hogy Louis képes eddig elmenni egy játék miatt. Ezek után Harry már nem próbált annyira jól játszani, inkább kért még egy italt, és visszafogta magát. Bár rendkívül izgalmas volt, de Harry azt akarta, hogy ilyeneket ne a játék miatt, hanem maga miatt csináljon.

Miután végzett a zuhannyal, felöltözött, és lement a konyhába, elővett egy csészét, és berakta a kávéfőző alá. Lefőzte a kávét, majd elővette a kis fém kancsót, a hűtőből kivette a tejet, és elkezdte gőzölni. Mélyen a gondolataiba merült, ahogy állt a kávéfőző előtt, és észre sem vette, mikor Louis belépett a konyhába. Csendben Harry mögé lopakodott, amit ő csak akkor vett észre, mikor már közvetlenül mögötte állt, és kinyitotta a felette lévő polcot. Megmozdulni sem mert, mert nem értette mi történik, mi lesz Louis következő lépése. A tej bizonyára már túlmelegedett a kelleténél, amikor Louis leemelt, és a kezébe adott egy fájdalomcsillapító gyógyszert.

- Felteszem, erre most szükséged van. - Ennyit mondott, és miközben egyikük sem lépett arrébb, Louis barátságosan Harry hátára simította a kezét. Ő leállította a gőzölést, majd Louis felé fordult, aki vidám mosollyal az arcán, gyengéd szemekkel nézett rá. Harry viszonozta a mosolyt.

Szokatlanul meghitt pillanat volt ez közöttük. Amióta Harry kereste Louis társaságát, folyton civakodtak, vagy elvicceltek minden együtt töltött percet, mintha gyermekkoruk óta legjobb barátok lettek volna. Abban a pillanatban viszont olyan volt, mintha léptek volna egy szintet a kapcsolatukban. Louis törődésének kézzelfogható bizonyítéka ott volt a pulton Harry kezei között, és ez megdobogtatta a szívét. Egyikük sem mondott többet, csak alig másfél arasznyiről mosolyogtak egymásra, amíg Emilia be nem lépett a konyhába.

- Jó reggelt, napsugarak! - mondta mosolygósan, miközben Louis hátrált egy lépést. - Hogy telt a tegnap este?

- Kiderült, hogy Harry tényleg tud biliárdozni - felelte a fia, majd Harryre cinkos mosolyt vetve folytatta: - Csak nem öt darab koktéllal a vérében.

Emilia éppen az elmosogatott edényeket kezdte volna törölni, de erre megfordult, és finoman megcsapta Louis-t a törlőkendővel.

- Amikor azt mondtam neked, hogy vigyázz rá, abba beleértettem azt is, hogy ne itasd le! - rótta meg őt Emilia, mire Harry csak kuncogva nézte, ahogy Louis a kezét feltartva hátrál az asszonytól.

A reggelijük pont ilyen jó hangulatban telt. Bár Emilia már nem ült le velük, mert mint kiderült, órák óta ébren volt, de a konyhában az ebéd előkészületeit végezte, amíg a két férfi evett. Reggeli után Louis azzal küldte be a szobájába Harryt, hogy vegye fel a fürdőnadrágot, amit az elmúlt héten Ruby beszerzett neki. A férfi nem kérdezett vissza, azonnal elindult a szobájába, feltételezve, hogy újabb látogatást tesznek a tónál. Az ajtót maga után becsukva gyorsan ledobta a ruháit, de mielőtt visszaöltözött volna, megállt a tükör előtt, és végignézett a testén egy szál fürdőnadrágban, majd elmosolyodott. Sosem volt még ilyen jó formában. Nem hiába ment el minden reggel futni.

Louis már túracipőben várta őt az előszobában. Harry vigyorogva lepattogott a lépcsőn, felkapta a cipőjét, és az ajtót bezárva nekivágtak egy újabb kirándulásnak kettesben.

Az elkövetkezendő napokat leginkább a vigyorgások és a folyamatos testi flörtölés jellemezte. A tónál Harry biztosra ment, hogy Louis ne égjen le a napon, és nemcsak a hátát, a mellkasát is alaposan, az időt rendesen kihasználva bekente. Örömmel folytatta volna a lábaival is, de ott Louis már nevetve leállította. Tévézés közben véletlenül sem a kanapé két végében ültek le, hogy mind a ketten kényelmesen elférjenek, hanem a közepére húzódva, vállat vállhoz érintve, combot combhoz. Harry egy idő után megunta az ülést, és a lehető legtermészetesebben Louis ölébe hajtotta a fejét. A következő nap már meg sem próbált ülni, egyből lefeküdt. Hasonlóan fejlődött a közös videójátékozásuk is. Eleinte csak szóban próbálták akadályozni egymást, de amikor Harry ezt nem találta kellően hatékony módszernek, elkezdte a Louis oldalát bökdösni, eltakarni a szemét, és egyszer amikor nagyon nem fogta vissza magát, a nyakába is beleharapott. Louis onnantól kezdve folyamatosan fájlalta. Aztán ott volt az a délután, amikor ketten kimentek a kertbe, és a gyepen hátradőlve azt a zene válogatást hallgatták, amit Louis felrakott Harry iPodjára. Louis hasára Clifford fektette a fejét, Harryén pedig Daisy próbált aludni, miközben ők ketten beszélgettek vagy hangosan énekeltek olyankor is, amikor halvány lila gőzük sem volt a szövegről. Mire a nap széle elérte a horizontot, ezzel mindent kicsit vörösebb árnyalatba színezve, Harry és Louis ujjai maguk között megtalálták egymást, és kisebb játékokat követően gyengéden összesimultak. Egyedül akkor álltak fel a földről, amikor meglátták Felix autójának fényszóróját. A kezüket azonnal elhúzták, és kis távolságot is teremtettek maguk között, így amikor a srác kipattant az autóból ötlete sem lehetett arról, hogy mi kezdett alakulni Harry és Louis között.

Másnap azonban Louis még délelőtt elment otthonról, így Harrynek magának kellett programot találnia. Először segített Emiliának levágni a füvet, majd a szobájában ruhákat tervezett és varrt. Amikor a nyitott szoba ajtón keresztül halk beszélgetés ütötte meg a fülét, gyorsan befejezte, amit éppen csinált, és elindult lefelé a lépcsőn. Azonban csak mikor az ajtó elé ért, akkor tűnt fel neki, hogy nem Louis hangját, hanem Diegóét hallotta, ahogy Emiliával fojtott hangon vitatkozott. Ahhoz viszont nem voltak elég hangosak, hogy Harry a zárt ajtón keresztül értse mit mondanak, így benyitott.

Azon nyomban mind a ketten elhallgattak, és Harry még szemtanúja volt annak, hogy a férfi egy újságot kap fel az asztalról, és a táskájába rejti. Nem kellett megszólalniuk ahhoz, hogy érezni lehessen a feszült légkört. Harry tudta, hogy Diegótól úgysem kapna választ, így Emiliához fordult, azon a nyelven, amit csak ők ketten beszéltek.

- Ch'è successo? - kérdezett rá Harry a történtekre. Emilia azonnal kapcsolt, és kicsit oldottabban, de mosolygás nélkül válaszolt, ami azt jelenthette, hogy meglehetősen komoly dologról volt szó.

- Ti mostrò più tardi - felelte Emilia, miszerint csak később fogja megmutatni Harrynek.

- Mit mondtál neki? - tűzte a kérdést Diego Emiliának.

- Semmit - válaszolta. - Ancora - tette hozzá: Még.

Harry röviden elmosolyodott, majd hogy ne tűnjön úgy, hogy csak hallgatózni jött le, elindult a vízforralóhoz, hogy teát készítsen magának. A rövid csendet Emilia kis stopperórájának csipogása törte meg, ami az elkészült mosást jelezte az asszonynak, aki el is hagyta a helyiséget.

Harry arra számított volna, hogy Diego úgy, ahogy eddig, távozni fog a szobából, amint Harry is jelen volt. Azonban ezúttal kínosan mély csöndet hagyott maga után Emilia, és miután megtöltötte a kancsót, és felrakta a vizet forrni, Harrynek meg kellett fordulnia ahhoz, hogy meggyőződjön arról, hogy Diego valóban nem ment el. Felvette vele a szemkontaktust, és hiába libabőrözött már a felkarja is, nem törte meg azt. Diego a rendőr egyenruhájában a szokásosnál is fenyegetőbb aurával rendelkezett.

A fiatalabb tett egy lépést Harry felé, majd még egyet és még egyet, egészen addig, amíg meg nem állt előtte. Hiába volt Harry egy fejjel magasabb a férfinál, a dominanciájukért nem a magasságukkal, csak és kizárólag a tekintetükkel versengtek. Amikor Harry a legkevésbé sem számított rá, Diego akkor szólalt meg, lassan, hangsúlyozva minden szót.

- Hagyd békén a családomat!

Harry sokkal könnyedebben válaszolt neki vissza.

- Nem tudom leesett-e a helyzet, de a családod az, aki nekem nem hagy békét, és aki fogolyként itt tart.

- Úgy mondod ezt, mintha valóban fogolyként is lennél kezelve. Hidd el, ha rajtam múlna, már rég a pincébe lennél bezárva, a napsütéstől is megfosztva, nemhogy biliárdozásra, vagy csillagfényes autókázásra invitálva.

Harry csak egy másodpercre maradt csendben, amíg sikerült feldolgoznia, hogy a múlt hét péntek nem kettejük titka volt Louis-val, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy Diego ebből építsen magának előnyt, és Harry arcához közel hajolva sziszegje neki:

- Lehet, hogy a többi testvérem csak a felszínt látja, a barátságos kis Harryt, aki mindenkinek a kedvenc vendége lett, és soha nem akarnak megválni tőle, de én tudom, hogy mit csinálsz, Styles. Tudom, mire készülsz, hogy a mocskos kis trükkjeiddel próbálod elcsavarni a bátyám fejét, amíg a mostaninál is nagyobb szabadságot nem ad neked. Hogy amikor már meglesz a lehetőséged, akkor hazamenj, és tönkretedd a családomat. De én nem fogom ezt hagyni. Hamarabb halok meg vérben úszva huszonhat évesen, minthogy hagyjam, hogy börtönbe küldd az egész családomat a kis játékoddal. Vedd ezt az utolsó figyelmeztetésednek, Styles: Maradj távol a testvéreimtől, de különösen Louis-tól! Hadd ne kelljen bemutatnom, hogy mire vagyok képes, ha valaki a családommal packázik - fejezte be a mondanivalóját, majd se szó, se beszéd, elhagyta a konyhát, és pár pillanattal később a házat is.

Harry nagyot nyelt, mikor egyedül maradt. Eddig is tudta, hogy Diegónak nem könnyű elnyerni a bizalmát, de azért erre mégsem számított. Váratlanul érte, hogy Diego tudta, hogyan tekint Louis-ra, ahogy azt is, hogy mikor, hol voltak együtt. És bár neki tiszta, őszinte szándékai voltak, biztosan tudta, hogy ezt egyedül nem fogja tudni megértetni vele is.