Amikor visszaértek a házhoz, már a nap első sugarai világították meg az utat. Próbáltak a lehető legcsendesebben beosonni, de az elfogyasztott bor nem segített ennek a teljesítésében. Halkan kuncogva vették le a cipőjüket, és egymás után indultak fel a lépcsőn, és csak remélték, hogy a halk beszélgetésük és nevetésük nem ébreszt fel senkit a házban.

Harry nem tudta volna egy pillanat erejéig sem letörölni a mosolyt az arcáról, de ebben csak kevés szerepet játszott az alkohol. A felismerés, hogy érzései voltak Louis iránt feltétel nélküli boldogsággal töltötte el, és legszívesebben el sem ment volna aludni, mert nem akarta, hogy vége legyen az estének. Mégsem mondta Louis-nak, hogy csináljanak még valamit, egyrészt, mert látta Louis-n, hogy már minden pillanatban el tudott volna aludni, másrészt azért, mert volt benne egyfajta félelem azzal kapcsolatban, hogy kinyilvánítsa ezeket az érzéseket, amiknek frissen került tudatába. Persze, ha csak megkérdezi Louis-t, hogy nincs-e kedve kint maradni a kertben, és megnézni rendesen a napfelkeltét, azzal nem tette volna egyértelművé, hogy tetszett neki Louis, de még ehhez is először magában kellett megismernie jobban azt, hogy mit szeretne, hogy mire vágyik Louis-tól.

Úgyhogy amikor a szobáik ajtajához értek, Louis csak a karját kedvesen végigsimítva kívánt szép álmokat, Harry pedig fülig érő mosollyal bólogatott. Pár perccel később ugyanezzel a mosollyal az ajkán aludt el az alatt a takaró alatt, amit még az első találkozásukkor kapott Louis-tól.

Reggel izgatottan kelt fel, nem siette el az öltözködést, halvány mosollyal az ajkán vette elő az egyik kedvenc magas derekú vászon nadrágját és egy fehér-barna csíkos felsőt. A szobájában lévő tükörben magát figyelve többször beletúrt a hajába, hogy az úgy álljon, ahogy akarta, és csak azután lépett ki a szoba ajtaján, hogy makulátlanul elégedett lett a kinézetével.

Ahogy a hétvégéken általában, ezúttal is már az emeletről hallotta a Tomlinson testvérek beszélgetésének hangjait a konyhából. Szórakozottan ugrált le a lépcsőn, és vigyorogva kívánt jó reggelt mindenkinek, amikor belépett a konyhába.

- Neked is jó reggelt! - felelte Felix hasonló energiákkal, de az egyáltalán nem volt szokatlan, tekintetbe véve a személyiségét, ellenben Harryével.

- Szokatlanul jó kedved van - jegyezte meg Ruby oldalra döntött fejjel. - Főleg a tegnapi nap után. Mintha kicsit magad alatt lettél volna akkor.

- Nem tudom - vont vállat Harry, annak ellenére, hogy pontosan tudta az okát. - Talán ma jobb lábbal keltem - tette hozzá, és gyorsan körbenézett a konyhában, de Louis nem volt ott. Nem is nagyon lepődött meg, elvégre alig telt el pár óra, hogy hazaérkeztek, és amíg ő tudott aludni, mielőtt elmentek, Louis-nak nem volt rá lehetősége. Bizonyára még mindig a lóbőrt húzta.

- Vagy talán hagytad, hogy kialudd magad, és nem keltetted fel magad hajnalban, hogy elmenj futni - fűzte hozzá Felix.

- Talán most mást csinált hajnalban - szólalt meg a konyha sarkából Diego hátborzongató hangja, és Harry azonnal arrafelé kapta a fejét. Tekintete összeakadt a férfiéval, aki gyanús szemekkel nézte őt, a szempillája meg sem rebbent. Harry nem tudta eldönteni, hogy Diego valóban tudta-e, hogy mit csinált hajnalban, vagy csak megkérdőjelezett mindent, mert nem bízott benne.

- Nyilván szökési terven agyalt - szólalt meg Anthony is, és megfordult a konyhapulttól, kezében két bögre kávéval, amiből az egyiket Harrynek nyújtotta.

- Hogy találtad ki? - ráncolta a homlokát komolyan véve őt, miközben átvette a csészét.

Anthony apró mosollyal az arcán megrántotta a vállát.

Harry szerette ezt. Ahogy bejött a konyhába, mindenki figyelmét megkapta, úgy beszéltek vele, mintha évek óta ismerték volna egymást, úgy bántak vele, mintha ő is a testvérük lett volna. Kérdés nélkül készítették el neki a kávéját pont úgy, ahogy szerette. Soha korábban nem érezte ennyire erős kapocsnak azt, ha valakinek odaadó családja volt.

xxx

Hiába várta Harry, Louis nem dugta elő az orrát egészen az ebédig. Időközben többször szóba jött, a testvérei abban sem voltak biztosak, hogy egyáltalán otthon volt-e. Így amikor laza melegítő nadrágban és tanktopban a szemét dörzsölgetve megjelent, miközben már az asztalt terítették, minden szempár rászegeződött, testvériesen kinevették, és visszatértek a dolgukhoz. Egyedül Harry követte a mozdulatait, ahogy a kávéfőzőhöz sétált, hogy leengedjen magának egy - de talán kettő - kávét. Éppen felállt a székéről, hogy odasétáljon hozzá, és beszélgetést kezdeményezzen, amikor a nevét hallotta.

- Melyik szalvétát tegyük az asztalra? - kérdezte Felix, és odaintette magához, hogy megmutassa a lehetőségeket.

- Nem tudom, bármelyik jó lesz - próbálta elrendezni röviden a dolgot Harry, és visszanézett a kávéfőző felé, ahol Louis mostmár kezében a csészével dőlt a pultnak, és őt figyelte. Amikor összeakadt a tekintetük, Louis megrántotta a szemöldökeit, és a csészéjébe vigyorgott, Harry pedig sóhajtott, amikor Felix nem elégedett meg a válaszával.

- Te vagy a stylist, nem a te ízlésedre kellene támaszkodnunk?

- Őszintén, nincs túl nagy jelentősége, hogy egy óra múlva melyiket dobod koszosan a kukába.

- De addig legalább szép lenne a tányér mellett, amíg nem használod. Csak az esztétikai értéke miatt megéri ezen elgondolkodni. A te családodban mindig tökéletes teríték van, hogy hogy nem vagy érzékeny erre a témára? - ráncolta a szemöldökét, és közben kettőre csökkentette a kezében lévő szalvétacsomagok számát.

- Nem az a lényeg, hogy miből, hanem az, hogy mit eszel - Harry végül elvette Felix kezéből az egyik csomagot, és visszadobta a fiókba, ahonnan elvette. - Az jobb lesz, jobban megy a terítő színéhez.

- Na, látod, mondtam, hogy rád van szükség! - veregette meg a vállát Felix, majd az asztalhoz lépett, hogy felrakja a szalvétákat.

Harry újra Louis felé fordult, aki már Emiliával csevegett, miközben az asszony utoljára megkavarta a levest, és hátranézett, hogy készen volt-e az asztal arra, hogy tálaljon. Egy percen belül már az asztalon gőzölgött a leves, ők pedig leültek a körülötte álló székekre. Hiába volt viszonylag nagy az asztal, nagyon össze kellett húzniuk magukat, hogy mind a nyolcan elférjenek. Harry nagyon élte ezt a helyzetet is, mert ez is egy igazi családra emlékeztette, egyedül azt sajnálta, hogy abból a szögből, ahol ő ült, nem tudott odanézni, ahol Louis ült.

Az igazat megvallva, hiányzott neki, hogy csak egy pár szót tudjanak beszélni a tegnap éjszakáról úgy, hogy azt nem hallja meg olyannak a füle, akire nem tartozik. Ebben a családban viszont talán egész hétvégén nem lesz lehetősége beszélni vele kettesben.

xxx

Ahogy azt megérezte már szombaton, nem volt lehetősége kettesben maradnia Louis-val. Folyamatosan kereste a helyzetet, amikor egyedül volt Louis, de valakinek mindig sikerült hamarabb odaérnie hozzá, mint neki. Már két és fél hete volt Harry a Tomlinson birtokon, ami azt jelentette, hogy a családnak a következő lopáshoz is elő kellett készülnie. Ez nem csak Louis szabadidejét korlátozta, de a testvérek néha elrabolták Louis-t egy fél-egy órára. Harry nem nagyon tudott tenni ellene semmit sem. Ilyenkor vagy felment a saját szobájába, ahol immár a varrógép is ott volt, vagy Emilia társaságát kereste, akivel elkezdtek olaszul is beszélgetni, igaz, ég és föld volt a különbség a tudásuk között, Harry nagyon lassan és döcögősen beszélt, de sikerült megértetnie magát, Emilia pedig ha olyan szót használt, amit a férfi nem ismert, megpróbálta először olaszul körülírni, és csak akkor árulta el angolul, ha más utat nem talált rá.

Mindenesetre annak ellenére, hogy kettesben nem maradtak, Harry kedvét az is rendesen feldobta, amikor elkapta Louis tekintetét teljesen véletlenszerű pillanatokban, és egy mosolyt váltottak. Viszont minden ilyen alkalom után még inkább akart vele kettesben lenni. Alig várta, hogy elérkezzen a vasárnap délután, és a ház megüresedjen a testvérektől.

Időközben újra és újra visszagondolt a szombat hajnalra, és nem feledkezett meg arról sem, hogy Louis bevallotta neki, hogy amikor megismerték egymást, akkor bejött neki Harry. Ilyenkor az a remény járta át, hogy ez talán nem tűnt el nyomtalanul azóta sem. Minden pillantásban, amit azóta kapott Louis-tól, kereste a figyelemnek azokat a jeleit, amik arra utaltak, hogy még mindig tetszett neki, de Louis tekintetét nagyon nehéz volt olvasni, mert a férfi mindenkire szeretettel és odaadással nézett, függetlenül attól, hogy a testvéréről, az édesanyjáról, vagy Harryről volt szó.

Amikor eljött a pillanat, hogy Felix, aki egyébként tudtán kívül a jelenlétével szabotálta, hogy Harry magára maradjon Louis-val, is elbúcsúzott, és kiállt a kertből, Harry felment az emeletre. A férfi ajtaja résnyire nyitva volt, így halkan kopogott rajta, hogy ne lepje meg őt nagyon, majd kicsit beljebb tolta az ajtót. Louis az asztalánál ült, de felnézett, amikor meghallotta a kopogást. 

- Szia! - mosolyodott el.

- Szia! - viszonozta Harry is. - Dolgozol?

- Aha, de épp most akartam kimenni egy cigire - tolta ki a karosszékét, hogy fel tudjon állni, majd felkapta a dobozt és a gyújtót az asztal sarkáról, majd a zsebébe süllyesztette. - Csatlakozol?

- Persze - bólintott, és arrébb állt kicsit, hogy Louis is ki tudjon lépni a folyosóra.

- Basszus, milyen csönd lett - jegyezte meg a férfi. - Mindenki hazament már?

- Felix épp egy öt perce, ő volt az utolsó.

- Ó, és egyből jöttél hozzám? Csak nem hiányoztam, drágám? - vigyorgott Harryre Louis, miközben leértek a lépcsőn.

- A te társaságod? Mindennél jobban!

- Hát miért nem mondtad korábban? - csóválta meg a fejét Louis. - Legközelebb figyelek arra, hogy szakítsak időt rád is.

- Azért ne szállj el magadtól! - forgatta meg a szemét Harry, majd elfogadta a cigarettaszálat, amit Louis felé nyújtott.

- Figyelj, amikor egy olyan srác, mint te mond nekem ilyeneket, akkor úgy érzem minden okom megvan arra, hogy elszálljak magamtól - vigyorgott Louis, miközben meggyújtotta a cigi végét, és a tüzet Harry felé tartotta, aki közelebb lépett, hogy meggyújtsa vele a sajátját is. Hiába füstölt már, Harry nem lépett hátrébb akkor sem, amikor Louis zsebre tette az öngyújtót.

- Akkor ne most törjem le a kedvedet azzal, hogy csak szarkazmus volt? - kérdezte Harry, huncutsággal csillogó szemekkel, majd mélyet szívott a cigiből.

Louis éppen kifújta a füstöt, majd bújkáló mosollyal közelebb hajolt Harry arcához, alig lehetett egy arasznyi közöttük.

- Biztos vagy benne? - Kérdőn felvonta az egyik szemöldökét, Harry pedig nem tudta többet visszafojtani a mosolygását.

- Bemegyek, ha nem hagyod abba! - fenyegette meg játékosan Louis-t, mire ő csalódottan húzódott el tőle, és dőlt neki a ház falának a cigijét szívva.

Harry vigyorogva állt vele szemben a korlátnak támaszkodva. Pontosan ez volt az, ami hiányzott a hétvégéjéből. Louis-val kettesben lenni egy utánozhatatlan élmény volt. Nem kellett, hogy komoly, nyálas dologról legyen szó, Harry amúgy sem szerette azt igazán. Pusztán az, hogy elengedhette magát és a humorát Louis mellett, és ő még értékelte is ezt, elég volt ahhoz, hogy Harry újból ráismerjen, miért habarodott bele.

- Mindenesetre amúgy én is akartam veled beszélni. Mit szeretnél holnap csinálni? - fordult felé.

Harry elgondolkodott egy pillanatra, majd megvonta a vállát.

- Lepj meg!

Louis arcára széles vigyor futott.

- Meglesz.

xxx

Másnap ebéd után beültek az autóba, Harry már meg sem lepődött, amikor meglátta Louis kezében a slusszkulcsot, tudta, hogy újabb autós kirándulásra mennek. Izgatottan ült be az anyósülésre, Louis pedig magában vigyorogva a volánhoz. Harry hozzákapcsolta a telefonját az autóhoz, és elindított egy lejátszási listát. Most, hogy új telefonja lett, teljesen új felhasználójú spotify-jal rajta, sok időt szánt arra, hogy rendszerezett legyen a fiókja. Különböző hangulatokra, napszakokra, cselekvésekre külön listákat hozott létre, mindegyiknek kreatív nevet adva. Jelenleg a ,,csak Louis-val autózhatok" című lista ment, amibe Harry válogatott a saját kedvenceiból és a Louis által az iPodra feltöltött számokból is.

Sokáig autóztak a földúton, amíg ugyanarra az elhagyatott beton útra értek ki, mint amin múltkor a patak felé haladtak, azonban tovább maradtak rajta, egészen amíg egy falun keresztül haladtak. Harry Louis-ra nézett, aki azonnal visszapillantott.

- Mondjuk azt, hogy már elérted ezt a bizalmi szintet - felelte a kérdő tekintetre. - Meg egy magasabb szintet is. Aztán vissza ne élj vele!

- Melyik a magasabb szint?

- Megtudod egy tíz percen belül - mosolyodott el, majd az aktuális zene ritmusát kezdte az ujjával dobolni a kormányon, és dúdolni a dallamát, Harry pedig elfordult tőle, kinézett az ablakon, és egy halvány, büszke mosoly jelent meg az ajkain.

A következő faluban, vagy kis városkában Louis le is húzódott egy felújított kocsma épülete mellett. Harry elnyílt ajkakkal nézett ki az ablakon, amíg meg nem hallotta Louis nevetését.

- Ennyire meglepő?

Harry becsukta a száját, és megvonta a vállát.

- Nem számítottam rá - felelte, miközben próbált úgy viselkedni, mintha nem lenne akkora dolog, pedig belül magában rendkívül örült annak, hogy Louis vele párhuzamosan kezdett megbízni benne.

Amikor Louis kinyitotta az autó ajtaját, Harry szinkronban csinálta vele. Nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel, mert nem tudta, Louis mit vár majd el tőle, mit csináljon, és mit ne. Amikor elkezdett sétálni a bejárat felé, Harry követte.

- Szóval ez a következő bizalmi szint? - kérdezte Louis-ra pillantva.

- Ez. Aztán meg ne lássam, hogy elkezdesz flörtölni valakivel, hogy vigyen el magával - próbált Louis viccelődni, de Harry érezte rajta, hogy bizonytalan volt, hogy annak ellenére, hogy elhozta magával, még nem bízott benne annyira, hogy ezt őszintén csak viccből mondja, és ne legyen egy komolyabb jelentés a szavak mögött. Harrynek azonban mégha meg is fordult a fejében, hogy eddig ez volt a legjobb lehetősége a szökésre, nem gondolta komolyan, hogy meg is tenné. Amíg Louis ilyen stresszben van attól, hogy megszökik, biztosan egész este minden rezzenésére felfigyel majd, és ha meg is próbálja, pillanatok alatt kudarcba fullad Harry terve, és kezdheti elölről a bizalom építését. Ha tényleg el akart szökni a Tomlinson családtól, nem ez volt rá a megfelelő alkalom. Helyette inkább oldani akarta a Louis hangulatát.

- A családod miatt aggódsz, vagy csak féltékeny vagy? - mosolygott rá Harry felvonva a szemöldökét.

- Mindkettő - vágta rá Louis, szinte meggondolatlanul, amivel Harryt és magát is meglepte. A fiatalabb arcán a mosoly egy pillanatra megfagyott a meglepetéstől, majd őszintébbre változott, és kifejezetten elégedett volt a válasszal, míg Louis miután rájött, hogy ki is mondta, amit gondolt, magabiztosan Harry szemébe nézett, és megrántotta a szemöldökét. Hogy ne húzódjon el sokáig a csend, ami a szót követte, Louis a kocsma bejáratára nézett, és könyökével meglökte a másikét. - A lényeg, hogy ne játszd el a bizalmamat, és akkor jövünk még - mondta, majd benyitott, Harry pedig mosolyogva ment utána.

- Louis! - kiáltott fel a pult mögött álló középkorú fazon, majd mindenki, aki ott ült, egy személyben hátrafordult. Harry felvonta a szemöldökét, és vigyorogva nézte, ahogy Louis is megörül, és kvázi mindenkivel kezet fog.

- Lett egy új testéred, Tomlinson? - biccentett Harry felé a pultos, mire Louis elnevette magát, és a tenyerét az ő vállára fektette.

- Akár így is mondhatjuk - nevetett Louis. - Ő itt Harry, Harry, ő Gavin.

- Helló - nyújtotta a kezét a férfi, amit Gavin egy biccentés közben megszorított.

- Akkor szokás szerint tiéd az utolsó asztal, Louis - mondta, miközben a pultra rakta a biliárdgolyókat és a műanyag háromszöget. - Inni kértek valamit?

Louis Harryre nézett, és bátorítóan biccentett, hogy kérjen nyugodtan.

- Én egy cosmopolitan-t. - Gavin bólintott, majd Louis-ra nézett.

- Nekem egy alkoholmentes sört, légyszi - mondta ő is, mire többen felhördültek, köztük Gavin is.

- Olyan régen ittál már velünk, gyereked született, vagy mi van? - elégedetlenkedett a pultos.

- Még vezetem kell - zárta le Louis a beszélgetést. - Majd máskor, srácok! - mondta, és elindult a rengeteg biliárdasztal felé, kezében a golyókkal. Harry követte.

- Nem először jársz itt, úgy érzem - jegyezte meg.

Louis hitetlenkedve hátrafordult.

- Kitaláltad? Miből? - vigyorgott.

- Erős megérzés - felelte Harry, majd megtorpantak az asztalnál, ahova Louis lerakta a golyókat. - Illetve van fülem.

Louis a homlokát ráncolva megfordult, és a kezeit Harry arcához emelte.

- Mutasd csak, még nem láttam ilyet - kezdte el erőszakosan forgatni Harry fejét, aki erre a szemét forgatta.

- Azt is hallottam, hogy testvérednek tituláltál - folytatta Harry, miközben az arcáról lefejtette Louis mancsait. - Ezek szerint úgy gondolsz rám, mint az öcsédre? - Bár még mindig csak vicc keretei között, Harry kíváncsi volt Louis válaszára, ő azonban elnevette magát.

- Nem akartam mindent kiteregetni nekik - felelte, majd felvonta a szemöldökét, és egy mosollyal közelebb lépett hozzá. - Talán nem tetszik?

- Nem hát! - vágta rá Harry azonnal, felháborodva. - Én a foglyod vagyok, kikérem magamnak.

- Jól van fogolykám, akit elhoztam inni és biliárdozni, hogy jól érezze magát - paskolta meg Louis Harry vállát. - Remélem megbocsátasz, amiért testvérnek mertelek titulálni.

Ő felvonta a szemöldökét, és egyik kezét csípőre tette, míg a másikkal az asztalon támaszkodott.

- Azt gondolod, ennyi elég lesz ahhoz, hogy megbocsássak?

Louis-ból kibukott a nevetés Harry díva viselkedését látva, de megtett minden tőle telhetőt, hogy újra felvegyen egy komoly arckifejezést. A torkát megköszörülve folytatta.

- Álmomban sem mertem volna ezt gondolni, mondd, mivel engesztelhetnélek ki?

- Meg kell verned biliárdban. Azzal kiharcolod az elismerésem, és megbocsátok.

- Ennyi? Azt hittem, nehéz lesz.

- Nevess csak - futott mosolyra Harry ajka. - Egy óra múlva könyörögni fogsz, hogy változtassak a feltételeken.

- Várj, várj - tartotta ki maga elé a kezét Louis, és oldalra döntött fejjel folytatta Harryhez. - Lemaradtam ott, hogy miért célom elnyerni a bocsánatodat? Elvégre a foglyom vagy.

Harry sóhajtott.

- Aggódom érted, hogy bűntudatod lesz, amiért megsértettél - felelte lebiggyesztett ajkakkal.

- De rendes tőled! - mosolyodott el Louis. - Akkor kezdjük el, és pillanatokon belül megbocsáthatsz nekem.