Másnap Harry egyből el akarta kezdeni varrni Emilia meglepetés kötényét, de a reggeli után nem tudta elutasítani Louis filmnézős ajánlatát, azzal a feltétellel, hogy ő választ filmet. Bár nem tudta, hogy a férfi milyen műfajokat szeretett, nem akarta megkockáztatni, hogy Felixhez hasonlóan a szuperhősös akciófilmeket szereti, így lecsapott a lehetőségre. Neki a filmnézés nem a szórakozásról, sokkal inkább a tartalmas időtöltésről szólt. Imádta a drámákat és a művészfilmeket. Úgyhogy Harry csak azzal a feltétellel ült le filmezni, hogy Louis megszerzi neki a Három óriásplakát Ebbing határában című filmet, amit ő évekkel azelőtt moziban látott, és egy ideje szerette volna újranézni.

Az eredménye a filmezésnek az lett, hogy kiderült, Louis legalább annyira szereti a mély, elgondolkodtató filmeket, mint Harry, így egész nap a tévé előtt feküdtek a kihúzható kanapén, és mutatták egymásnak a kedvenc filmjeiket, amiknek a végén egy fél órás beszélgetést tartottak, ahol elemezték a látottakat, és összevetették a véleményüket.

A nap úgy telt el, hogy csak a konyhába és a mosdóba jártak ki, Louis még egy cigire sem ment ki egész estig. Harry pedig nagyon jól érezte magát. Annak ellenére, hogy egész álló nap egy helyben feküdtek, és egy dolgot csináltak, egy percig sem unatkozott. Egyrészt mert jobbnál jobb filmek kerültek sorra, másrészt mert Louis véleménye nagyon önálló volt, és ő maga pedig jó vitapartner volt, amit nagyon értékelt. Előfordult többször is, hogy nem értettek egyet valamiben, és nem sikerült meggyőzni a másikat sem, de az igazi eredmény nem is a meggyőzés volt, hanem az, hogy megadták az igazat egymásnak. Elfogadták a másik véleményét, de kiálltak a sajátjuk mellett.

Ennek ellenére Harry mégis jobban elfáradt a nap végére, mint előtte lévő nap, a kirándulás után. A mentális fáradtság talán még kimerítőbb is volt a fizikainál.

A következő pár nap szinte ugyanígy telt, annyi különbséggel, hogy amíg Harry reggelente futni ment, azalatt Louis aludt, hazaérve pedig együtt reggeliztek, és újra beültek a nappaliba. Louis két teljes napig nem is mozdult ki a házból, Emilia járt el boltba, ahonnan aztán rengeteg popcornnal tért haza, Louis örömére.

Egész csütörtökig mást sem csináltak, csak filmet néztek, néha meg videójátékoztak. Harry teljesen kötetlenül, természetesen viselkedett Louis mellett, mintha csak testvérek lettek volna. Egymás mellett nyomkodva a játék konzolt, nem fogta vissza magát, ha bele akart könyökölni az oldalába, mert Louis állt nyerésre, és filmnézés közben nem zavarta, hogy egy széles pléden kell osztozniuk kettőjüknek, sőt, ha pattogtattak kukoricát, amit egy tálba raktak, gyakran a válluk is összeért filmezés közben, hogy mindketten közel legyenek a nasihoz.

Bár nem akarta bevallani, az első kirándulás estéjén Harry nem akart elmenni aludni, nem akarta, hogy véget érjen a nap, mert nagyon jól érezte magát, és félt hogy ez másnap változni fog. Ez a félelme többé nem volt jelen. Már örömmel ment el aludni, amikor későre járt, mert tudta, hogy következő nap ugyanaz vár rá, csak kipihentebben.

Az egyetlen, ami kirántotta Harryt a buborékból, amibe került, az csütörtök délután Louis csörgő telefonja volt. A férfi, amikor felvette a hívást, elővette a legmézes-mázosabb hangját, és úgy beszélt a telefon túlsó felén lévő személlyel. Bár nem volt kihangosítva a telefon, Harry a csendes szobában ígyis pontosan hallotta, hogy Louis újabb meghívást kapott egy fényűző étterembe, minden bizonnyal valaki fontos embertől. Akaratlanul is egy kis csalódottság töltötte el, talán azért, mert azzal, hogy együtt töltötték a hetet, teljesen megfeledkezett arról, hogy Louis-nak van munkája, csak nem éppen mindennapi. Csalódott volt, mert amikor végre jól érezte magát, és volt egy korabeli társa, akivel fokozatosan kiderült, hogy mennyi minden közös van bennük, hirtelen egy pillanat alatt elveszítette.

Amikor lerakták a telefont, Harry nem szólalt meg, csak elindította a filmet. Este kimentek még elszívni egy cigit, de szinte nem is beszéltek. Louis érezte a Harryből áramló feszültséget, de az okát nem értette, ő pedig nem is akarta, hogy megértse, mert azzal csak az jutna kifejeződésre, hogy fontos lett neki, ezt pedig pont ebben a helyzetben semmi kedve sem volt a tudtára adni.

Másnap reggel Harry szintén elment futni, és mire visszaért, Louis autójának nyoma sem volt.

xxx

- Nem is tudom - mondta Marty bizonytalanul, amikor az ebéd után Ruby a lányról faggatta, akivel randizott. Harry csak csendben hallgatózott, miközben kezében egy rajztáblával és ceruzával a portré rajzolást gyakorolta, alanyául Rubyt választva. Az asztalnál ott ült még Tony is, de a telefonjába merült, illetve Emilia mosogatott a pultnál. - Valahogy nem az igazi.

- Aha, aha - bólogatott Ruby mindenttudóan, majd levonta a következtetést. - Szóval nem jó a szex.

Harry elmosolyodott a lány reakcióján.

- Nem, nem erről van szó - tiltakozott egyből a férfi, de egy rövid hallgatás után hozzátette: - Nemcsak erről...

- Na, akkor mesélj, bátyus, lehet ha megoldjuk a másikat befolyással lesz a szexre is - kopogtatta a műkörmeit az asztallapon.

- Mondja a bölcs kapcsolatszakértő húgom - nézett rá kételkedve. Ruby pedig megforgatta a szemét.

- Az, hogy nem voltam még hosszútávú kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy analfabéta vagyok ilyen ügyekben. Beszélgettem már a barátaimmal, meg olvastam könyveket is, szóval tudok azért pár dolgot.

- Ruby, nem akarlak megbántani, de a tinédzsereknek szóló romantikus ponyvaregények alapján, amit olvastál, nem akarok tanácsot kérni tőled - mosolygott rá, Ruby pedig megrántotta a vállát.

- Te tudod.

Csak egy pillanatig volt csönd, amíg Ruby Harryhez nem fordult.

- Tényleg, neked van most kapcsolatod, Harry?

- Á - csóválta meg a fejét. - Nem valami könnyű úgy párt keresni, hogy az apád egy híres divatház feje.

- Nem is volt soha barátnőd? - kérdezte Marty meglepve.

- Barátnőm soha nem volt - vigyorodott el Harry, és egy új rajzot kezdett Rubyról, mert a lány éppen ránézett. - De gimiben volt barátom.

Marty egy néma ó-ra nyitotta a száját, Rubyn a meglepettség halvány foltja sem látszódott, ahogy Tonyn sem, azon kívül, hogy egy pillanatra felnézett a telefonjáról.

- És mi lett vele? Mi romlott el? - kíváncsiskodott Ruby.

- Beleszeretett valaki másba - mesélte Harry, mire Ruby és Marty is csalódott hangot adott ki. - Mindegy is, utána meg, amikor azt hittem, lehet rendes kapcsolatom, előbb-utóbb kiderült, hogy nem engem szerettek, csak a lehetőségét a feltörekvésnek. Azok pedig, akiknek legalább annyi pénzük volt, mint nekem, olyan sznobul viselkedtek, hogy képtelen lettem volna mellettük élni.

- De legalább azt tudjuk, hogy az első barátod nem a pozíciód miatt szeretett. Ha amiatt szeretett volna, akkor nem hagy el téged, hanem folyamatosan megcsal.

- Köszi, ez jól esik - biccent Ruby felé Harry, miközben a lány arcára széles mosoly kerül.

- Amúgy Diegóval mizu? - kérdezte Anthony felnézve, kihasználva a pillanatnyi csöndet.

- Halvány lila fingom sincs, hogy neki volt-e vagy van-e valakije - biggyesztette le a száját Ruby.

- Úgy értem, hogy miért nincs itt - nézett Tony komolyan Rubyra.

- Biztos munkája van - felelt Marty a kérdésre, majd csak a vízcsobogás hallatszott a mosogató felől egy pár pillanatig.

Harry akaratlanul is arra gondolt, hogy a férfi lehet, hogy miatta nem volt otthon, mert teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő az egyetlen, aki még mindig nem kedvelte őt.

- Ti tudjátok, miért utál annyira engem?

Egy pillanatig senki sem szólalt meg, majd először Ruby vette magához a szót.

- Szerintem betolakodónak tekint, és nem tetszik neki, hogy jóban lettél mindenkivel a családban.

- Ne vedd magadra, Harry! Diego nem enged közel magához senkit sem. Csak legyél kedves, mosolyogj sokat, és megenyhül - magyarázta Marty.

- Ja, persze, ha kést szeretne a torkához, mint az első találkozásuknál, akkor tökéletes terv - nevetett fel Tony. - Inkább csak hagyj neki időt. Nem tudom, mennyire lesz szüksége, de ne mutasd ki, hogy meg akarod kedveltetni magad. Sőt, szerintem akkor kezd majd el jobban becsülni, ha látja majd, hogy jogos és nem feltétlen egyező, de legfőképp önálló véleményed van valamiről. Szóval ne foglalkozz vele, Harry, csak legyél önmagad, úgy hallottam Louis-tól, hogy azért ki tudsz állni magadért.

Harry figyelmesen hallgatta Tonyt, és bólogatott, amikor befejezte. Úgy vélte, sokkal több bújt meg Diegóban a hideg külső mögött.

xxx

Louis nem ért haza este, amikor Harry és a többiek is elmentek lefeküdni. Késő délután megérkezett Felix és Diego is, megittak néhány sört közösen, de nem éjszakába nyúlóan, tizenegykor már mindenki visszavonult a saját kis szobájába.

Harry mélyalvásból ébredt fel arra, hogy valaki finoman megfogta a vállát, és megrázta, hogy felébredjen. Laposakat pislogott, ahogy Louis arca körvonalazódott a szemei előtt az ablakon besütő hold fényében.

Összezavarodva támaszkodott fel a könyökére.

- Baj van? - kérdezte.

- Nem, semmi baj nincs - rázta meg a fejét, majd egy pillanatig csendben Harry szemébe nézett, aki nem értette mi történik, miért jelent meg nála Louis az éjszaka közepén, ha nincs baj. - Gyere velem! - mondta végül a férfi, és fel is állt Harry ágyáról, ahol eddig ült.

- Mi?

- Csak gyere! Vegyél fel pulcsit, lent várlak! - Harrynek nem volt lehetősége feltenni több kérdést, mert Louis eltűnt az ajtó mögött, és a kiabálásával felébreszthetett volna mindenkit a házban. Az éjjeli szekrényéhez nyúlt, hogy a telefonja képernyőjét bekapcsolva megnézze az időt. Keservesen sóhajtott fel, amikor a számok negyed hármat mutattak.

Miután felöltözött, és lement, Louis már cipőben várta, és rámutatott Harryére is, hogy húzza fel. Ő már meg sem próbálta követni a dolgokat, csak tette, amit Louis mondott neki. Egyedül amikor kiléptek a házból, akkor szólalt meg Harry.

- Elmondanád, hova megyünk? - kérdezte nyűgösen, amikor látta, hogy Louis az autója felé indult.

- Kirándulni - mosolyodott el Harryre nézve.

- Hajnali fél háromkor.

- Ez a legjobb időpont hozzá, majd meglátod - biztosította Louis, és már oda is értek az autóhoz, bepattantak az első ülésekre, és pillanatokon belül elindultak.

Louis ezúttal egy idegen úton vezetett. Arra indult, amerre a tóhoz ment volna, de egy elágazásnál elfordult korábban, és bevetetlen földek mellett haladtak el.

- Hogy telt a napod? - próbált Louis beszélgetést kezdeményezni.

- Eltelt - felelt tömören Harry vállat vonva. Részben még nagyon álmos volt, részben pedig kicsit még mindig bántotta, hogy Louis olyan könnyen dobta őt. Mintha neki nem jelentett volna semmit, hogy Harry megjelent az életében. Persze, ezt a kijelentést éppen ez az utazás cáfolja, mert a múltkor Louis haza sem jött az estély után, ezúttal pedig nemcsak hazajött, de el sem ment aludni, hanem felébresztette őt, hogy megmutasson neki valamit. Ezt realizálva sóhajtott egyet, és kicsit kifejtette. - Elvoltam a tesóiddal, amíg nem voltál otthon. Rubyról vagy egy kiállításnyi rajzot készítettem.

- Biztos hízott a mája tőle - vigyorgott Louis.

- Azért annyira nem rajzolok jól portrét - ingatta a fejét Harry. - De tény, hogy elégedett volt az eredménnyel. - Oldalra nézett, Louis profiljára, ahogy vezetett. Egyszer őt is le fogja rajzolni. - Neked hogy telt a napod?

- Nélküled? Unalmasan - sóhajtott mélyen Louis, majd az ujjaival elkezdett dobolni a kormánykeréken. - Bankba is kellett mennem, utána pedig a vacsora... - Louis színpadiasan megborzongott. - Azt hiszem olyanban neked is volt már részed.

- Voltam egy páron - bólintott. - Ott voltam akkor is, amikor Felixet beajánlottad.

- Tudom, emlékszem.

- Emlékszel?

- Csak azt nem hittem, hogy te is emlékszel rám.

- Azért, mert Felix-szel utána nagyon jóban lettem. Megjegyeztem, hogy neked köszönhetem - mosolyodott el Harry, aztán az autó ajtajára könyökölt, és Louis-t nézte. - Te miért jegyeztél meg?

A férfi elvigyorodott, és egy pillanatra levette a szemét az útról, hogy Harry arcára nézzen, majd csak még szélesebb vigyor ült ki az arcára.

- Mi az? - faggatta Harry már élénkebben, tele kíváncsisággal.

- Emlékszem a szettedre, a virágos zakódra, ami mindenkin nevetséges lett volna, de hozzád illett, emlékszem a hajadra, ami hosszabb volt mint most, és több helyen loknikba csavarodott, és emlékszem arra, hogy a bemutatkozásunk közben arra gondoltam, hogy... - Louis hatásszünetet tartott, és újra Harryre pillantott egy fél másodperc erejéig. - Ha nem ebbe a társadalmi rétegbe tartoznál, tuti kikezdenék veled.

Harry ajkán is megjelent az a széles mosoly, ami korábban Louis-ét díszítette.

- Hallod, jó hosszú módszert választottál arra, hogy elmondd, hogy bejöttem neked - nevetett fel Harry, Louis pedig megforgatta a szemét, és sóhajtott egyet, de a mosoly még mindig az ajkán ült.

- Már a drámaiságnak sem lehet helyt adni? - panaszkodott, de nem vette komolyan.

- Annak lehet, de ez már azt is meghaladta - felelte nevetve Harry.

- És ki vagy te, a drámaiság szakértője? - kérdezte Louis, miközben az autóval lassított, és megállt.

- Nem, csak egy hétköznapi ember, aki tudja, hol a drámaiság határa. - Harry kinézett az ablakon, miközben a biztonsági övéhez nyúlt, hogy kicsatolja. Éppen kinyitotta az ajtót, amikor Louis keresztül nyúlt rajta, és visszacsukta. Értelenül nézett rá, de amikor legközelebb próbálta kinyitni, Louis már az autó zárjával lokkolta le az ajtót, ezért nem próbálkozott tovább.

- És most?

Louis elvigyorodott, és a telefonjához nyúlt, ami az autóhoz volt csatlakoztatva, hogy elindítson rajta egy lejátszási listát. Amint egy Green Day szám elindult, lerakta a telefonját, és hátranyúlt a hátsó sorba, ahonnan egy vörösbort vett elő. Harry kíváncsian figyelte, mi lesz ebből, amikor Louis felnyúlt, hogy kinyissa a panorámatetejét az autónak.

Ahogy fokozatosan nyílt ki az ablak, Harry elé fokozatosan tárult ki a csillagos ég. Észre sem vette, hogy az álla leesett, csak figyelte a ragyogó eget. Louis látta Harry arcán az ámulatot, de nem foglalkozott vele, csak felhúzta a lábát, ráállt az ülésére, és kiült a tetőre, a lábait az autó belsejébe lógatva.

- Gyere, gyere! - szólt le Harrynek, aki azonnal tette, amit Louis korábban, és másodperceken belül mindketten fent ültek, egymással szemben.

- Szóval ez a kirándulás - mosolyodott el, és nem tudott betelni a megannyi csillag látványával.

- Ugye, hogy erre ez a tökéletes időpont? - kérdezte Louis lelkesen, Harry pedig kuncogva ránézett, és bólintott. Csendben nézte a csillagokat, miközben Louis a dugót szenvedte ki a palackból. Amikor kijött, először belekortyolt, majd átnyújtotta Harrynek is, aki mosolyogva átvette, és megkóstolta. Nem szerette üvegből inni a bort, annál értékesebb alkoholnak tartotta, de nem panaszkodott emiatt, mert illett a hangulathoz az, hogy csak passzolgatják egymásnak a bort, mint a tinédzserek.

Louis ritka finom bort szerzett be, szóval Harry ivott egy nagyobb kortyot is, mielőtt visszaadta.

- Tudod - kezdett bele halkan Louis -, láttam, hogy nem érintett jól az, hogy ma elmentem, de nem hagyhatok ki ilyen vacsorákat. Csak így bővülhet a kapcsolati hálóm, aminek segítségével szerzem az állásokat a testvéreimnek.

- Tudom - bólintott Harry.

Pár pillanatig csend telepedett rájuk. Louis nem tudta, mivel tudná jobban oldani a helyzetet, Harry pedig csak újra érezte azt a megbántottságot, amit reggel a hiányzó autó láttán. Azonban Louis bár verbálisan nem kért bocsánatot, de minden tette ezt tükrözte. Úgyhogy vett egy mély levegőt, és amikor kifújta, próbálta elengedni ezt az érzést.

- Valójában az bántott, hogy olyan könnyen ott hagytál, mintha az elmúlt napokban én csak egy unaloműző lettem volna, és amint támadt dolgod, leléptél - vallotta be halkan Harry, de nem hagyott időt Louis-nak, hogy válaszoljon. - De igazából most gondolom végig, hogy nincs olyan épeszméjű ember, aki elmenne egy olyan szarra, ha nem elkerülhetetlen. Téged meg kezdelek épeszméjűnek tartani.

- Igazán? Köszönöm! - Louis elvigyorodott, majd az üveget újra Harry felé tartotta, aki elfogadta. - Először féltem, hogy egy hisztis, elkényesztetett gyereket fogunk elhozni, de nagyon pozitív csalódás vagy, Styles!

- Őszintén, szerintem nem sokon múlt - simított rá a tarkójára Harry.

- Kezdtél dívává változni? - nevetett Louis.

- Komolyan beszélek, Louis - hangsúlyozta a férfi. - Ez az egész híres, gazdag elit olyan, hogy gyerekként, meg álmodozó tinédzserként az ember lelkesedik érte, aztán elkezd undorodni tőle, nem akar beletartozni, de ha bele van kényszerítve, akkor előbb vagy utóbb elfogadja, hozzászokik, asszimilálódik. Vagyis szerintem velem ez lett volna. Ha belevághattam volna a saját vállalatomba, akkor lehet, hogy hamarabb bekövetkezik.

- Azt mondod, hogy talán jó is az, hogy elhoztunk, és nem hagytunk belerohadni az úri életbe? - kérdezte Louis, ezúttal halál komolyan, Harry pedig elmosolyodott ezen is, és azon is, hogy Louis keresi az okokat, amikkel megbocsáthat magának, amiért elrabolták őt.

- Igen - felelte.

Louis egy pillanatig hallgatott, majd ő is viszonozta a mosolyt.

- Akkor ez még egy ok, amiért örülök, hogy elhoztunk.

Harry szélesebben elvigyorodott, és majdnem reflexből visszakérdezett, hogy mi a többi, de amikor már a nyelvén volt, akkor visszafojtotta.

Valójában, szinte biztos volt, hogy a válasz annyi lett volna, hogy végre van társasága Louis-nak, vagy ez, de más megfogalmazásban. Az ok, ami miatt Harry nem akarta hallani Louis-nak a válaszát az volt, hogy ő már nem örült volna ennyinek, ő többet akart hallani. A saját egyelőre megfogalmazatlan érzéseit akarta hallani a fiú szájából. Azt, hogy fontos lett a számára, azt, hogy szeret a közelében lenni, hogy szereti a beszélgetéseiket, a folyamatos kötekedését. Hogy szeret vele együtt nevetni, mert ilyenkor a saját nevetését visszafogva hallgathatja a másikét, hogy szeret a szemébe nézni, mert az szinte mindig tisztán és őszintén tekintett vissza rá. Hogy szeret a kanapén mellette fekve filmet nézni, mert ilyenkor érezte legjobban a parfüm illatát, amit hordott.

Harry arra vágyott, hogy ezeket a gondolatokat hallja Louis szájából, ezzel pedig saját maga számára is tisztázta, hogy mi az, amit ő érez a férfi irányába. Realizálta, hogy Louis-ra már nem hogy elrablójaként, még haverjaként sem gondolt. Talán sose tartotta igazán csak a haverjának, mert az iránta érzett ellenszenv a napló után a közös programok alatt, fokozatosan romantikus érzelmekké alakultak át.

Szóval Harry rájött, hogy fülig belezúgott Louis-ba, ami azért meg is rémisztette, mert ha Louis nem ugyanazt érezte, akkor az szülhet még igen kellemetlen helyzeteket.

Felemelte a kezében lévő üveget, és nagyokat kortyolt belőle. Elfogyott az üveg feléig, mire leeresztette a kezét. Louis vigyorogva nézte végig a műveletet.

- Ízlik? - nevetett.

- Aha - felelte Harry, majd, hogy kerülje a további szemkontaktust, inkább felnézett a felettük elterülő tiszta égre.

Miután az ember felismeri a saját érzéseit, mindig sokkal jobban felerősödnek, mint amilyenek előtte voltak. Ez Harrynél mindig is így volt, és valószínűleg így is lesz. Ezúttal, ahogy ezeknek az érzéseknek a tudatában nézett fel az égre, sokkal élénkebben ragyogtak a csillagok, sokkal szebb képet adtak, és hangosabban muzsikáltak körülöttük a tücskök is, amiknek a hangját eddig talán észre sem vette. Akaratlanul is, Harry elmosolyodott azon, hogy hogy lett szép az élet egyik pillanatról a másikra, mintha valami filmben lett volna. Pontosan olyan volt, mintha valaki az orrára rakott volna egy rózsaszín szemüveget.

Mély levegőt vett, és halványan érezte Louis parfümjét, ami abban a pillanatban rendkívül jól esett minden idegsejtjének. Lenézett a férfira, aki két tenyerén támaszkodva kicsit hátradőlt, hogy könnyebben lássa be a csillagos eget.

Ha Harry megállíthatta volna az időt, ezt a pillanatot választotta volna, hogy emlékezetébe vésse, és papírra vesse a képet, amit Louis nyújtott. A holdfény és az árnyékok gyönyörűen kiemelték az kulcscsontját, az állcsontját és az orra ívét is. A szeme nyitva volt, de Harry éppen rálátott, így látta a pupilláján tükröződő csillagokat is, és ahogy azt keretezték a szempillái.

A pillanat azonban elmúlt, amikor Louis-nak feltűnt, hogy figyelik, és ő is elvette a tekintetét a csillagokról, hogy Harryre nézzen.

Halvány mosoly jelent meg a szája sarkában, de Harry nem mozdult, meredt Louis kék szemébe, beleveszve a tekintetébe. A csillagok egészen addig leértek az égen, hogy ahogy Harry Louis irányába nézett, a férfi arcának két oldalán még mindig látott egy csomót, de egyik sem csillogott olyan gyönyörűen, mint Louis szeme.

Nem tudja, pontosan mennyi ideig, de Harry ott ült, mozdulatlanul, apró mosollyal az arcán, és mélyen beleveszett Louis szemébe, amit a férfi meg sem próbált elkapni.