Másnap Harry és Louis újra autóba ültek, de ezúttal Louis adott tanácsot Harrynek, hogy hogyan öltözzön, és adott egy hátizsákot is, amibe szendvicset, gyümölcsöt és vizet rakott. Harry mindebből kikövetkeztette, hogy valószínűleg kirándulni mennek, és akkor lett mindebben biztos, amikor Louis Cliffordot is beültette az autó csomagtartójába.

Ezúttal a másik irányba indultak el, ahol egy negyven perces autózás után betonútra értek.

- Húha - vigyorodott el Harry, amikor meglátta a kereszteződést. - Nem félsz, hogy kiugrom az autóból, és stoppolok valakit, aki elvisz Londonba?

- Őszintén, nem - felelte egyszerűen Louis, miközben az ujjával az autóban szóló zene ritmusát verte a kormányon. - Ha akarod, nyugodtan csináld, de csak akkor, ha a nap végén csalódottan akarod lesétálni ezt a távot a házig. Senki az ég egy adta világon nem jár erre.

- Biztos vagyok benne, hogy akkor is ezt mondanád, ha forgalmas környék lenne, csak azért, hogy ne szökjek meg - felelte Harry a szemeit gyanúsan összehúzva.

- Egy kis bizalmat ennyi idő után már megérdemelnék, nem? - kérdezte vigyorogva Louis, tudva, hogy Harry megint csak kötekedik vele.

- Soha - vágta rá ő, majd kinézett az ablakon, és magában megállapította, hogy tényleg szokatlanul üres.

- Amúgy már nem vagyunk messze - felelte Louis. - Nézz oda! - Harry abba az irányba fordult, amerre Louis mutatott. Nem messze tőlük kisebb-nagyobb erdős dombok tűntek fel a bevetett kukoricatábla mögött.

- Túrázunk?

- Így van - mosolygott Louis. - Megmutatom a kedvenc helyemet a környéken.

- Ami nem a tó? - lepődött meg Harry, és visszakapta a fejét a sofőrre.

- Van annál jobb is, hidd el - mondta, majd lekanyarodott egy másik földútra, ami egyenesen arra vezetett.

Harry jól érezte magát Louis mellett az autóban. A zenei ízlésük nagyon hasonlított, és már teljesen el tudta engedni magát a férfi társaságában, megmutatkozott a valódi természete, amit sokan idegesítőnek találtak, Louis-nak viszont tetszett, ezzel megerősítve Harryben azt, hogy önmaga legyen. Eljutott arra a pontra, hogy ha nem talál egyszerű, kivitelezhető megoldást arra, hogy elszökjön, akkor nem teszi próbára a szerencséjét, inkább a Tomlinson családban marad, ahol megkaphat mindent, amit szeretne, és olyan barátok közt lehet, akik nem akarják kihasználni a pénzéért, vagy a hírnevéért.

Miután Louis leparkolta az autóját az erdő mélyén egy felfelé vezető ösvény mellett, kiszálltak, és Cliffordot is kiengedték a csomagtartóból. Ő boldogan csóválva a farkát indult körbe a helyen, hogy bizonyos fákat a saját területeként jelöljön meg.

- Már értem, hogy miért nem akartad, hogy ma reggel is menjünk futni - nézett Harry a meredek emelkedőre, amerre vezetett a gyalogösvény. - Nem bírtad volna.

- Nem azért jöttünk, hogy kínozzuk magunkat, ez bőven elég testmozgás lesz a mai napra - felelte Louis, majd bezárta az autót, és Cliffordot magához hívva elindult felfelé.

- Szóval este sem megyünk futni?

- Én biztos, hogy nem. Meccs lesz.

- Milyen meccs? - kérdezte Harry a homlokát ráncolva.

- Foci. Manchester–Liverpool - felelte Louis.

- Milyen nap van ma? 29-e? - zavarodott össze Harry.

- Aha. Te is akartad nézni ezt a meccset? - Harry bólintott. - Na és kinek szurkolsz?

- Pff... Liverpoolnak, kinek másnak?

Louis halkan felnevetett.

- Szurkolj csak nekik, szükségük lesz rá, mert a Manchester United a porba tapossa őket.

- Ó, ha így állunk - mosolyodott el Harry. - Nem csak a pályán lesz háború.

Louis arcán legalább akkora vigyor terpeszkedett, mint Harryén.

- Marty ma délután beugrik elvileg, megkérem, hogy hozzon még sört - biccentett, és mikor Harry is jóváhagyta elő is vette a telefonját, hogy írjon neki. - Amúgy van szükséged bármire, amit hozzon?

- Igen - csapott le az ajánlatra, mert egy ideje már eszébe jutott pár dolog. - Először meg akartam kérdezni Emiliát, de talán te is tudod, hogy van-e varrógépetek.

- Aha, van. Régen anya varrta, meg javította a ruháinkat. Miért, szeretnél varrni? - kérdezte kíváncsian Louis.

- Igen, csak felteszem anyag nincs hozzá, szóval ha Marty azt is tudna hozni, nagyon hálás lennék neki. Ha el tud menni egy méteráru boltba, akkor segítek eligazítani, hogy mire gondoltam pontosan.

- Megírom neki - biccentett Louis, majd néhány üzenet küldése után felnézett Harryre. - Mit terveztél varrni?

- Egyelőre Emiliának akartam egy egyszerű konyhakötényt, mert nagyon régen varrtam utoljára, és nem akarok valami nagyobba belevágni.

- A cégeteknél csak tervezel, de nem valósíthatod meg? - hökkent meg a férfi, mire Harry bólintott. - Ez nem rossz ilyenkor? Nem kézzelfogható a munkád.

- Már megszoktam azt hiszem. Amikor elkezdtem, akkor próbáltam ragaszkodni, hogy én legyek az, aki ezt először kivitelezi is, és csak utána legyen tömeggyártás, de apám azt mondta, csak időpazarlás, azok, akik ezt csinálják sok éve, azok ezerszer gyorsabban készen lesznek vele. Most viszont nagyon jól esne kicsit a saját kedvemért, saját terveim alapján varrni.

- Megértem - mosolyodott el Louis. - Ha Marty visszaír, majd megbeszéljük azt is, hogy mire lesz szükséged.

Harry bólintott, majd visszatérve a korábbi témára az esti meccsről kezdtek beszélni, és szinte fel sem tűnt nekik, hogy meredek emelkedőn sétálnak, annyira belefeledkeztek a diskurzusba.

Amit először vett észre Harry, a halk vízcsobogás volt a közelben, majd azt, ahogy Clifford boldogan futott feléjük, bundája pedig csupa víz volt. Vigyorogva és lelkesen pillantott fel Louis-ra, aki felhúzta a szemöldökét, majd a fejével arra biccentett, amerről Cliff jött korábban. Harry megszaporázta a lépteit, és a fák között egy széles, de nem túl mély, tiszta vizű patak folyt, és mindkét part mesebeli látványt nyújtott. Zöld fák szegélyezték a fehér kövekkel körbezárt patakot, amelynek sodrása a szélességéhez képest is nagy volt.

Harry csak állt, és nézte az egyszerű, de szép, természetes csendéletet, amikor először Clifford, majd Louis futott el mellette, egyenesen a patak felé. A kutya azonnal belegázolt, amíg a víz hasáig nem ért fel, a férfi viszont megállt annyi időre, hogy megszabaduljon a cipőjétől és zoknijától, de utána rögvest követte őt.

Harry elnevette magát, majd nekiállt kikötni a vászon cipőjének a fűzőjét, hogy ő is bemenjen a kristálytiszta patakba. Louis már Clifforddal játszott, a kutya ugrált, Louis meg mindig ellépett előle, hogy ne felé ugorjon. Harry méterekre volt tőlük, de hallotta a férfi kacagását és a kutya játékos ugatását is, ami miatt sietősebben bújt ki a cipőjéből, hogy ő is minél hamarabb ott legyen.

Éppen a teljesen lekerekített, fehér köveken sétált befelé, élvezve a víz erős sodrását a bokája körül, amikor Louis szisszenését, és víz csobbanását hallott meg, ezért azonnal felnézett. A férfi éppen felült, de tetőtől talpig elázott, Clifford pedig ott csaholt a feje mellett. Harry elnevette magát, mert biztos volt benne, hogy a kutya ledöntötte Louis-t a lábáról.

Azonban amikor Louis feltápászkodott, és a ruhájából a víz visszacsorgott a folyóba, Harry látta, hogy nem mindkét lábára helyezte a súlyát, és valamit nagyon kémlelt az áramló vízben, miközben csendesen szitkozódott.

- Mi történt? - kérdezte Harry, miközben egyre közelebb sétált felé.

- Beleléptem valami élesbe, és elestem, de nem látom, mibe - Louis még egy kicsit kémlelte a vizet, majd megszólalt. - Üveg. Egy kibaszott sörösüveg alja. Ki a rohadt idióta, aki itt tört össze egy sörösüveget? Életemre esküszöm, néha annyira meg tudnám fojtani az embereket. Kisgyerekkorom óta járok ide, soha semmi nem sértette fel a talpam most meg... - Louis frusztráltan fújt ki egy hosszú lélegzetet. - Vigyázz, hova lépsz. Inkább menjünk ki, nem akarom, hogy Cliff is belelépjen.

- Oké - felelte azonnal Harry, és megfordult, de aztán visszanézett Louis-ra. - Mennyire vágta meg a talpad? Kell segítség?

- Dehogy, megvagyok, menj csak - mondta Louis, majd egymás után elindultak kifelé, Harry kicsit gyorsabban, mint a másik. Amikor elértek a partra, Harry felült egy nagyobb kőre, Louis pedig mellé, és a zsebéből előhúzott egy elázott cigis dobozt, aminek láttán még egyszer elkáromkodta magát. Harry talán még nem is hallotta Louis-t csúnyán beszélni korábban, de örült neki, hogy ki lehetett belőle hozni azt az oldalát is. Jobban emberinek érezte, mint valaha.

- Szóval mióta jársz ide? - kérdezte Harry Louis-t, hogy elterelje a figyelmét.

- Idejét sem tudom. Eleinte apával ketten jöttünk, és horgászni tanított.

- Horgászni? Itt? - ráncolta a homlokát Harry.

- Műlegyes horgászat. Azt csak folyóvízben lehet - magyarázta, mire egy bólintást kapott válaszul. - Szóval először csak ketten voltunk, de aztán a többiek is elkezdtek csatlakozni hozzánk. Nem feltétlen horgászni, csak szerették a helyet.

- Most is szoktatok még kijárni?

- A család mióta apa meghalt nem volt kint együtt itt. Egyedül én szoktam rendszeresen jönni, mert Clifford is nagyon szereti. A többiek néha-néha elkísérnek, de nem jellemző.

- Apukád mikor halt meg?

- 14 éves voltam. Úgyhogy idén volt 15 éve - felelte egy apró mosollyal Louis.

- Közel álltatok egymáshoz? - Harry kicsit rosszul érezte magát, hogy ennyire faggatja a férfit, de őszintén érdekelte, és úgy tűnt, ez nem volt nehéz téma Louis számára, sőt, mintha szívesen is beszélt volna róla. A pozitív dolgok maradtak meg neki.

- Igen - bólintott. - Bár nem annyira, mint Sonja és ő - mosolyodott el röviden, majd sóhajtott egyet. - Tudod, ez is közrejátszott abban, hogy eltávolodott a családtól. Nagyon szerette apát, neki talán még az elvesztése is jobban fájt, mint anyának. Senkivel sem tudta rendesen megosztani a fájdalmát. Anya akkoriban nagyon erős próbált maradni, és arra figyelni, hogy eltartson minket. Ő nem tudta támogatni Sonját, úgy érzem az én feladatom lett volna, mert a többiek még fiatalabbak voltak, én voltam az egyetlen idősebb, de 14 évesen az ember nem méri fel ezt. Annak örülök, hogy legalább később már meg tudott bennem bízni annyira, mint egykor apában.

Harry csendben hallgatta, ahogy mesélt Louis. Először meglepődött, hogy a tegnapi nap után önszántából felhozta Sonját, de utána csak úgy itta a szavait, hogy minél több puzzle darabot összerakhasson a lánnyal kapcsolatban. Nem szólt bele, csak biztatóan Louis-ra mosolygott, amikor felnézett rá, és hagyta, hogy a férfi irányítsa a beszélgetést. Hagyta, hogy más mederbe terelődjön a téma, majd amikor egy olyan emlék jutott eszébe Louis-nak, akkor pedig ismét beleszőtte Sonját a történetekbe, csak úgy, mint bármelyik másik testvérét. Harry csendben hallgatta végig őt, mert ez az egy lehetősége volt beletekintenie, hogy milyen lehetett egy nagy, szerető családban felnőni.

Elmúlt délután kettő is, amikor már megették a szendvicsüket, meg az almájukat is, és a cipőjüket felvéve elindultak lefelé az autóhoz. Clifford szokás szerint előre futott, Harry pedig megindult utána, de amikor hátranézett, Louis rendesen le volt maradva tőle, és minden sántítva tett lépésnél felszisszent.

- Rendben vagy? - kiabált vissza Harry, Louis pedig felmutatta a hüvelykujját, de az arca az ellenkezőjéről tanúskodott. Így ő megállt, és megvárta, amíg a férfi beéri őt, a közelében már visszafogva a hangját. Harry frusztráltan sóhajtott.

- Mi az? - nézett fel hirtelen Louis teljesen ártatlan arccal.

- Elég lesz.

- Miből? - zavarodott össze Louis. Egyáltalán nem értette miről volt szó.

- Nyilván fáj, és itt vagyok melletted. Csak kérned kellene, és azonnal segítek.

- Hogyan tudnál segíteni? A hátadra veszel? - vigyorgott rá Louis, de Harry arca komoly maradt.

- Akár.

Louis megrázta a fejét. - Viccből mondtam, tényleg megvagyok. Menj nyugodtan előre.

Harry vetett egy utolsó pillantást a férfira majd a kérésnek megfelelően elindult. Mögötte Louis egy fának támaszkodott eddig, majd elrugaszkodott, és úgy totyogott tovább. A meredek lejtőn viszont egy sáros részen elvesztette az egyensúlyát, és majdnem elesett, de végül a talpán maradt, a sérült lábára fájdalmasan támaszkodva. Harry hallotta, ahogy Louis megcsúszott, és éppen látta, amikor rálépett a megvágott talpára, és az állkapcsa összeszorult a fájdalomtól. Kérdés nélkül visszasétált hozzá.

- Fogd ezt! - adta oda neki a hátizsákját, majd háttal Louis elé állt, berogyasztva a térdét. - Ugorj fel!

- Harry...

- Nem kérés volt - ragaszkodott Harry, mire Louis teljesítette a kérését, majd elindultak.

- Mondták már, hogy makacs vagy?

- Nicsak, ki beszél - vigyorodott el Harry, majd kicsit megigazította Louis-t a hátán, ahogy tovább sétált.

- Ha elesünk, a te hibádból lesz - szögezte le Louis.

- Akkor majd megpróbálok hátrafelé esni. Ha enyém a hibáztatás, legalább puhára érkezzek - válaszolt Harry jókedvűen, mire Louis csak duzzogva csendben maradt. Hirtelen nagyon utálta, hogy nem láthatta az arcát. - Ugye tudod, hogy most bármikor megszökhetnék?

- Szerencsém, hogy nem hagynál hátra egy sebesültet.

Harry vigyorgott, majd perceken belül meglátták az autót is.

xxx

Louis lábán a seb mélyebb volt, mint arra bármelyikük számított, de még nem tűnt olyan komolynak, hogy orvoshoz kellett volna vele fordulni. Hazaérve Louis a fogát szívva, de lefertőtlenítette, majd rakott rá olyan ragtapaszt, ami összehúzta a sebet, és onnantól kezdve inkább pihentette a talpát. Harry támogatta őt a pihentetésben, mert felajánlotta, hogy xboxozzanak amíg el nem kezdődik a meccs, és végül így is tettek. Tíz perccel a foci kezdete előtt Harry behozta a konyhából a 6-os pakk sört, amit Marty hozott nekik, és mind a kettejüknek kinyitott egyet-egyet.

- Még nem késő átállni a nyertes oldalra - figyelmeztette Harry Louis-t, miközben hátradőlt a kanapén, és meghúzta a sört. Louis játékosan megrúgta.

- Magadnak mondd, haver! - válaszolt vissza azonnal, és szintén megdöntötte a sört, majd elemelte a szájától, és a gondolataiba merült. - Képzeld el a helyzetet, amikor megittad ezt, és az üveget csak úgy random a világ legtisztább patakjába dobod.

- Erős témaváltás - szólalt meg Harry.

- De nem, komolyan mondom. Milyen indíttatása lehetett annak az embernek?

- Ejtsd már, Lou, a témát, egész délután ezt hallgattam. Ne tegyél úgy, mintha most fedezted volna fel a környezetszennyezést - forgatta a szemét Harry, Louis pedig nem szólt többet, csak közösen nézték a meccset felvezető beszélgetést, majd a stadionból közvetített felvételeket.

- Tudod, ha most nem itt lennék, akkor ott lennék - mutatott Harry a képernyőre.

- A két hely egy valamiben közös - vigyorodott el Louis. - Mindkettő a vesztes oldal.

- Oké, Louis, meglátjuk ki nevet a végén - húzta fel a szemöldökét Harry, majd a játékosok felálltak a pályára, és a bíró megfújta a sípot.

Félidőben a Liverpool vezetett egy góllal, míg a Manchester nem lőtt egyet sem. Harry büszkén vigyorgott, ahogy az utolsó kortyot is megitta a második üveg söréből.

- Igazán nem akarlak elszomorítani, de a meccs fele még hátra van, ne legyél ilyen boldog - ráncolta a homlokát Louis, majd felült a kanapén, és az asztalra támaszkodva fel is kelt, a bal lábára helyezve a testsúlyát.

- Ugyanannyi okom van boldognak lenni, mint neked morcosnak - emlékeztette Harry Louis-t. - Hova mész?

- A félidő, az mindig cigiszünet. Kimegyünk - jelentette ki, Harry megkérdezése nélkül.

Odakint hűvös szél fújt, de a hőmérséklet még meleg volt. Mind a ketten magukkal hoztak egy-egy – az utolsó kettő – sört. Mindketten égő cigivel a kezükben ültek le a tornácon lévő székekre.

- Köszönöm, egyébként - szólalt meg először Harry. - Ez az utóbbi két nap a legjobb két nap volt, mióta itt vagyok.

- Ennek örülök - mosolyodott el Louis Harry zöld szemeibe nézve. - Most a következő napokban azt hiszem nem is tudnánk nagyon elmenni, amíg nem tudok rendesen talpra állni, szóval remélem kárpótol a továbbiakban is.

Harry halkan felnevetett.

- Van anyag, amivel dolgozhatok most már - vigyorgott. - Én inkább miattad aggódnék, mit fogsz csinálni, amíg én elfoglalom magam az alkotással.

- Előtted is elvoltam valahogy, talán most is menni fog - vont vállat Louis, majd komolyabbra vette a szót. - Amúgy tényleg örülök, hogy jól érezted magad. Az első napokon nagy fejfájást okozott, hogy hogy lehetne kellemesebb az ittléted. Amikor meg ellöktél magadtól, akkor még nagyobbat.

- Nem nagyon látszott rajtad. Főleg, amikor szépen kiszívott nyakkal jöttél haza egy éjszaka után - kacsintott Harry.

Louis-n látszott, hogy zavarba jött, az alkoholtól kipirult arca talán egy mélyebb árnyalatba váltott, de ez nem akadályozta meg a visszavágást.

- Kövezz meg, mert kihasználtam egy felkínálkozó lehetőséget - emelte fel mindkét kezét védekezően.

- Ó, szóval ezeken a fogadásokon, meg estélyeken csak jönnek a fiatal srácok, és felkínálkoznak? - nevetett Harry.

- Hát mit mondjak, a Louis-bájnak nehéz ellenállni - nyalta meg az ajkait Louis, majd a szájához emelte a cigit, mélyen beleszívott, és kifújta. Harry észre sem vette, hogy a mozdulatait mosolyogva követte végig, amíg a férfi nem emelte ki. - Látod?

- Menj a francba! - nevette el magát Harry, és azonnal elkapta a tekintetét.

Amint mindketten elszívták a cigijüket, visszatértek a nappaliba, hogy megnézzék a második félidőt. A hangulat az elszívott cigitől, a sörtől, és az izgalmas játéktól a tetőfokára hágott. Amikor a Manchester egyenlített, Louis felkiáltott, majd örömében bemutatott a duzzogó Harrynek. A következő gólnál, amit szintén a Manchester lőtt, Louis talpra is ugrott, egy pillanatra elfeledkezve a sérült lábáról, ami miatt hamar visszaült, de a jókedve nem apadt. A sörök már elfogytak, de a meccs további részében mindketten annyira koncentráltak, hogy eszükbe sem jutott volna inni még. Egészen a nyolcvanötödik percig csak kapufák voltak, és Harry már kezdett izgulni, hogy a Liverpool vissza tudja-e hozni a lemaradását, amikor szabálytalanságért a bíró szabadrúgást ígért, és azt gyönyörűen belőtték.

Az eredmény 2-2 lett, és az maradt egészen a végéig, hiába adtak még öt perc hosszabbítást. Mivel csak barátságos meccs volt, nem egy kupa része, nem folytatták büntető rúgásokkal, hanem a bíró lefújta a meccset, és az eredmény döntetlen lett.

Harry is és Louis is csalódottan dőltek hátra. Egyikük sem volt elégedett az eredménnnyel, mert tény, hogy bár egyikük csapata sem veszített, nem is nyertek, szóval nem tudták a másik orra alá dörgölni az eredményt. Amikor Louis a távirányítóért nyúlt, és kikapcsolta a meccs utáni elemzést, Harry szólalt meg.

- A következő meccsnél ugyanitt?

- Még szép! - vágta rá azonnal Louis.

Ezt követően már mindketten csak fürödni, és aludni mentek. Amikor Harry kilépett a fürdőszobából, Louis éppen kilépett a hálójából, és mosolyogva jó éjszakát kívánt neki. Később a paplan alatt Harry felismerte, hogy az utóbbi két napban annyira megkedvelte Louis-t, hogy hivatalosan is a kedvenc Tomlinson testvére lett.