Nem sokkal azután, hogy bementek a kertből, a testvérek indulni készültek. Harry mindenkitől elköszönt, kitől kézfogással, kitől öleléssel, egyedül Diegónak köszönt csak szóval, aki válaszra sem hederítve őt kilépett az ajtón. A hat jelenlévő testvér közül egyedül vele kapcsolatban nem sikerült dűlőre jutnia. Általában a férfi teljes mértékben ignorálta őt, egyedül akkor nézett rá, amikor valamilyen viccel, vagy hozzászólással elérte, hogy a többiek nevessenek. Olyankor egyedül a férfinak nem mozdult meg a szája sarka, csak hidegen és pislogás nélkül meredt Harryre, akinek borsódzott a háta, akárhányszor elkapta azt a tekintetet.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Louis ránézett.

- Mi jót terveztél csinálni a délután?

Harry kicsit zavarba jött a kérdéstől, mert alig pár perccel korábban jutott eszébe, hogy valahogy vissza kellene csempésznie Louis naplóját a szobájába, és erre aznap akart sort keríteni. A tarkóját megvakarva válaszolt.

- Szerintem ledőlök egy kicsit, mert elfáradtam, de semmi különöset nem terveztem - felelte, majd a végén halványan elmosolyodott, mert az a gyengéd tekintet, amit Louis-tól kapott, az szinte nem is hagyott más lehetőséget.

- Oké, pihend ki magad! - bólintott. - Aztán ha netalán unatkoznál, én kint leszek a kertben, keress meg nyugodtan.

Harry bólintott, majd megfordulva felfelé vette a fokokat a lépcsőn. Ez tökéletes lehetőség volt neki arra, hogy visszarakja a kis butikkönyvet, úgyhogy először a szobájában megfogta, majd Louis résnyire nyitott ajtajához vitte. Napok óta nem járt odabent, de észrevett apró változásokat a szobában. Úgy tűnt, ma Louis rendet rakott, mert semmi sem hevert a földön, vagy az íróasztal előtti szék háttámláján. Egyedül egy könyv hevert a párnáján. Harry közelebb ment, hogy megnézze mit olvasott Louis, de a címénél jobban érdekelte, hogy mit rejtett a belseje. Könyvjelzőként ugyanis egy polaroid képet használt Sonjáról.

Ezt a gesztust egyrészt édesnek tartotta, másrészt rejtélyesnek. Biztos volt benne, hogy valamit Louis titkolt a családja előtt Sonjáról. Ki tudja, mi lehetett még az oka annak, hogy a lány nem akart tovább a család tagja lenni?

Lassan becsukta a könyvet, mert a képről nem tudott meg többet, de a gondolataiban még ott maradtak a megválaszolatlan kérdések, amiket előbb vagy utóbb fel szeretett volna tenni Louis-nak. Még nem gondolta, hogy olyan közeli, bizalmas kapcsolatban lennének, hogy a férfi elmondjon neki olyan dolgokat, amelyeket a saját családja sem tudott róla, de elhatározta, hogy el fogja érni ezt a pontot.

Az íróasztalhoz lépve látta, hogy Louis ott is nagyobb rendet tett, és csak remélni tudta, hogy nem tűnt fel neki, hogy a napló nem volt az íróasztal fiókjában. Gyorsan vissza is tette oda, ahonnan elvette, de amikor menni készült kifelé, egy másik kis butikkönyv ragadta meg a figyelmét. Nem volt rendesen becsukva, egy toll maradt benne a legfrissebb bejegyzésnél, Harr pedig képtelen volt legyőzni a vágyát, hogy belenézzen. Ahogy gondolta, ez is egy napló volt, és a nyitott oldal tetején a mai dátum szerepelt. Harry nem olvasott bele, de elég volt rápillantania a szövegre, hogy többször megtalálja a nevét. A gyomra izgatott görcsbe szorult, de egy nagy levegő után becsukta a naplót, és kiment a szobából. A küszöb túloldaláról még visszanézett az asztalra, de aztán úgy, ahogy volt, résnyire csukta az ajtót, és próbálta elfelejteni a nevét Louis kézírásával, a személyes naplójában, de ez igen nehéz feladatnak bizonyult, amikor majd felemésztette a kíváncsiság, hogy a férfi mit írt róla, mit gondolt róla.

xxx

Harry valóban elaludt a délután. Nem így tervezte, de igazság szerint tényleg elfáradt. A mentális és lelki kalandok általában még jobban elfárasztották, mint a fizikai munkák, és ez ezúttal is így volt. A mai nap az, hogy újra kereste Louis társaságát több, mint egy hét szünet után, kimerítette, főleg, hogy ez nem is sikerült olyan egyszerűen, mint azt tervezte. Mindenesetre amikor visszatért a szobájába Louis-éból csak jólesően hátradőlt, és észre sem vette, ahogy a szemhéja lecsukódott, ő pedig álomba merült.

Este hat óra körül ébredt fel, kicsit álmosan és nyűgösen. Zenét indított a hangszórón, és felkelt az ágyból, hogy egy kicsit rendet varázsoljon maga körül, mert az utóbbi napokban ezt elhanyagolta. Az asztalán rendbe rakta a ceruzáit - kapott egy egész készletet amióta látták, hogy mennyire fontos volt a tervezés számára -, és rendszerezte a tervrajzait aszerint, hogy melyiken kellett még javítani, illetve melyik volt kész.

Louis ezt a pillanatot választotta, hogy bekopogjon. Harry kiszólt, hogy bejöhet, ő pedig már nyitotta is az ajtót.

- Hallottam, hogy szól a zene, és feltételeztem, hogy már felébredtél - mondta Louis, majd lenézett a kezemben lévő lapokra. - Azokat meg lehet nézni?

- Szívesen megmutatom, ha érdekel - mosolyodott el. Igazából sok mindenkinek mutatta meg már a terveit, de senkit nem értékelte annyira, csak ha anyagi érdeke fűződött hozzá. Louis-t viszont mint kiderült még egyáltalán nem ismerte, és kíváncsi volt rá, hogy valóban érdekli-e őt az ilyesmi.

A férfi oda is sétált hozzá, és megállt Harry oldalán, a válla felett belenézve a lapokba. Harry kezében éppen egy női estélyi ruha terve volt, aminek a váll részébe minden fantáziáját belecsempészte. Volt benne figyelemfelkeltő fodor, tekintélyt parancsoló merev gallér, és a képzeletében rengeteg szín, amit viszont pusztán grafittal nem tudott papírra vetni. Ezeket a terveit szerette a legjobban, mert amikor elengedte a képzeletét, az volt a legegyénibb, legutánozhatatlanabb, amiből a Styles divatház fent tudta tartani a nevét. Ezeket a ruhákat csak erős karakterrel lehetett felvenni, és az ára is megvolt. Ennek ellenére tudta, hogy nagyon jól fog fogyni a márkaüzletekben.

- Aha - szólalt meg Louis, Harrynek meg széles vigyor futott az ajkára. Egyértelmű volt, hogy Louis nem erre számított, és hirtelen nem tudta, mit kezdjen a rajzzal. Harry hátrarakta a lapot, és megmutatott a férfinak egy másik tervet, amin egy nadrágkosztüm és hozzá illő kalap volt, Louis már csak hümmögött és bólogatott. Megnéztek közösen még pár ruhadarabot, mielőtt Harry Louis felé fordult, aki szintén ránézett. Az arcuk közelebb volt egymáshoz, mint ahogy azt Harry gondolta volna, de nem volt zavaró, inkább kicsit bensőséges, ami furcsán jól esett neki.

- Fogadok, hogy nem erre számítottál - vigyorgott, Louis pedig elnevette magát.

- Bevallom, igazából nem tudom mire számítottam, de megleptél. Nem nagyon vagyok otthon a divat világában, de elhiszem neked, hogy mostanság ilyet hordani menő - mutatott rá egy topánkára, aminek az orrán egy térbeli absztrakt dísz volt. Harry lelki szemei előtt látta, hogy fintorogna Louis, ha egy kicsit kevésbé lett volna jól nevelt. - Én jobban szeretem magamnak választani a ruháimat, olyanokat, amikben jól érzem magam.

- Gondoltam, hogy így van - felelteem ítélkezően. Megnyalta az ujját, majd pár lapot egyszerre átpörgetett, és előhúzott egy olyat, amit tudat alatt Louis-ra tervezett. - Mit gondolsz erről?

- Na igen, ezt fel sem próbálnám, hanem azonnal hazavinném a boltból - bólogatott lelkesen, és Harry látta rajta, a mosolyán, hogy valóban tetszik neki.

- Remélem, azért előtte kifizetnéd - ugratta, Louis pedig elszakította a tekintetét a tervről, hogy Harryre vigyorogjon.

- A Styles-nak? Soha! - felelte, Harry pedig elnevette magát, majd az ajkába harapva fogta vissza a hangját. Louis tekintete odatévedt egy pillanatra, majd hirtelen hátrébb lépett, és felnézett a férfi szemébe. Harry hirtelen kellemetlenül érezte magát, de nem értette, pontosan, miért. - Igazából azért jöttem, hogy leinvitáljalak játszani. A múltkor mocskosul eltiportál, és azóta volt időm gyakorolni.

- Akkor mire várunk még? - kérdezte Harry, és érezhetően oldódott a korábban keletkezett feszültség, ahogy egymás után siettek le a nappaliba.

xxx

Odakint sötét volt, csak az öngyújtó fénye világította meg először Harry, majd Louis arcát, ahogy rágyújtottak egy-egy cigarettára. A holdat felhők árnyékolták, csak a ház ablakain szűrődött ki fény, de csak arra volt elég, hogy egymás körvonalait lássák.

Órákon keresztül videójátékoztak szinte megállás nélkül. Louis már többször is megverte Harryt, amit a férfi nem hagyhatott szó nélkül, így folyamatosan visszavágót játszottak. A nap lezárásaként Louis felajánlott egy cigit Harrynek, aki örömmel elfogadta.

- Be kell vallanom, sokkal jobb így, hogy nem utállak - szólalt meg Harry a második slukk után.

- Igazán? - kérdezett vissza Louis, és Harry felé fordult. Ő nem látta, de biztos volt benne, hogy a szemöldökét is felvonta. - Mi mondatja ezt veled?

- Amúgy is egy fedél alatt élünk egy ideig, jobb egy állandó, potenciális társaságot magam mellett tartani, mint ellenséget - mondta, szándékosan úgy hangsúlyozva, mintha a világ nagy titkát fedezte volna fel.

- Bölcs gondolat.

- Tudom.

Ha a vigyorgásuknak hangja lett volna, fülsüketítő zajt adott volna, így viszont pár pillanat csend után szólalt meg Louis.

- Akár hiszed, akár nem, nekem is könnyebb így.

- Nem gondoltam volna - szólt közbe játékosan Harry, Louis meg csak mosolygott.

- De nemcsak mert nem nehezíted a dolgomat, hanem azért is, mert jó érzés egy velem egyidős sráccal együtt laknom, nem csak anyával.

- Technikailag két évvel idősebb vagy nálam.

- Nyilván sokat számít az a két év - forgatta meg a szemét Louis.

- Persze, hogy sokat számít, te már bilibe pisiltél, amikor megszülettem.

- Harry, drága, mondd, te mindig kötözködsz?

- Általában csak azokkal, akiket kedvelek - vigyorgott, és tudta, hogy sokan ezt idegesítő szokásának tartották, de ő rettenetesen élvezte, és remélte, hogy Louis-t nem kergeti majd az őrületbe.

- Oké, akkor megtiszteltetésnek veszem, folytasd csak - legyintett felé, Harry pedig vigyorogva a fejét rázta.

- Nem tudom, ha nem adsz rá okot.

- Igazából máris folytattad.

- Mert okot adtál rá - mutatott rá Harry, majd mind a ketten kellemes csendbe merültek, ahogy egyszerre szívtak bele a cigijükbe. Harry sóhajtott, majd hátradőlt a hintaágyon, ezzel mozgásba lendítve azt. - Holnap reggel mit csinálsz? - kérdezte Louis-tól.

- Alszok - felelte, és visszanézett a férfira. - Mit szeretnél, mit csináljak?

- Gyere velem futni - válaszolt Harry, és ahogy ezt kimondta, majdnem elnevette magát, mert egy héttel ezelőtt ezt elképzelhetetlennek tartotta volna, ezúttal mégis vágyott arra, hogy Louis is vele tartson. Mivel fociban nagyon jó volt, feltételezte, hogy ő sem gyűlölt futni, így ezt akár közös szokásként is szívesen űzte volna.

- Hány órakor? - kérdezte előre félve a választól.

- Hét - kapta meg a választ, Louis, és Harry végig sem mondta, egyből felnyögött. - Ilyen lusta lennél?

- Nem arról van szó, hogy lusta lennék, de este tizenegy van, már egészséges nyolc órát sem tudunk aludni addig.

- Egészséges nyolc óra a nagypapáknak van, Louis, a mi korunkban hat az átlagos. Na jó, a tiédben hét - tette hozzá, és rávigyorgott, majd fájdalmasan kapott a vállához, amikor Louis belebokszolt. - Hihetetlen, hogy Felix még engem hasonlítgatott a nagyszülőkhöz!

Erre Louis jókedvűen felnevetett.

- Na, azt miért?

- Azt mondta, a biliárd nyugdíjas sport - panaszkodott szomorúan. - Bezzeg, amikor még nekem dolgozott, nem mondott ilyet, hanem készségesen elkísért volna, és téged is hozott volna.

- Mennyivel jobb körülmények között ismerhettük volna meg egymást - sóhajtott Louis, Harry pedig bólintott.

- Azt is mondta, hogy te vagy a fejes engem illetően, és ha el akarok menni biliárdozni, akkor veled kell beszélnem - vetette fel.

Louis csendben maradt, és maga elé nézett, ahogy beleszívott a cigarettájába. Harry őt figyelte, tudta, hogy ingatag talajra lépett. Ahhoz, hogy elmenjenek biliárdozni, hogy Harry nyilvános helyre menjen, ahonnan bármikor leléphetett, már egy magasabb bizalmi szintre volt szükség, mint amin jelenleg voltak.

- Tudod, hogy szeretnék mindent elkövetni, hogy jól érezd itt magad, hogy ne érezd fogságnak, de erre még nem tudok rábólintani.

- Oké - felelte Harry.

- De amint jobban bízok benned, elhívlak, csak most ezzel az egész családom hogyléte forog kockán.

- Oké.

- Tényleg sajnálom, Harry.

- Oké, Lou, értettem - csitította a férfit. - Nem gáz, csak szerettem volna menni valamerre, mert másfél hete vagyok itt, kezd unalmas lenni.

Louis csak egy pillanatig gondolkodott, majd széles mosoly terült el az arcán.

- Ha csak ez a baj, ezt könnyen orvosolhatjuk. Holnapra ne tervezz semmit a futás után.

- Mintha olyan sok lehetőségem lenne - forgatta a szemeit Harry. - Hova megyünk?

- Titok - kacsintott rá a férfi, majd felállt a hintaágyról, és befelé menet elnyomta a cigicsikket. Harry vigyorgott, mert bár nem tudta, hogy mit fognak csinálni, bízott annyira Louis-ban, hogy tudja, jó lesz.

Ahogy a szobájába érve ledőlt az ágyára, azt kívánta, bár másnap reggel hét lenne.

Boldog új évet nektek!!<3:*